Az ​egyiptomi Halottak Könyve 92% 14 csillagozás

Az egyiptomiak számára ugyanis az isten nemcsak távoli volt és sokféle formájú, hanem egyben a személyiség része is.

105. oldal

Én vagyok a tegnap,
Ismerem a holnapot.

22. oldal, Két világ között

Minden vallás és filozófia arra törekszik, hogy megbirkózzék ezzel a világgal.

26. oldal, Két világ között

Szívem enyém,
hatalmam van rajta,
nem szól arról, amit tettem…

71. oldal, A test integritása

A mai vallások alapja a hit; úgy is mondhatnánk, hogy a hit vált a vallás rendező elvévé. Annak alapján lehetett rendszert csinálni belőle, és még a hitetlenek is ehhez képest definiálhatják önmagukat. Ezzel szemben az óegyiptomiak olyan világban éltek, ahol az embereknek nem kellett kinyilvánítaniuk hitüket az istenekben és ideológiákban. Ezeket nagyjából úgy fogadták el, mint mi manapság a tudományt, bár azzal a lényeges különbséggel, hogy az akkori tudást még nem lehetett logikai úton igazolni.

113. oldal

A Halottak Könyve ősi szükségletnek tett eleget. Nem egy mondásának korábbi változatát megtaláljuk már a fakoporsók belső oldalán is, a legkorábbit Kr. e. 2100 körülről. Ezeket nevezzük ma Koporsószövegeknek.

18. oldal, Két világ között

A Halottak Könyvének mai kommentárjai gyakran azt sugallják, hogy a műnek nem is voltak (élő) olvasói, mivel az újabb példányokat csak egy-egy temetésre rendelték meg, majd a holttest mellé temették, hogy az elhunyt továbbélő szelleme olvasgathassa az írást.

20. oldal, Két világ között

Mert én vagyok az, aki el van látva varázslatokkal végtelenül.

72. oldal, A test integritása

A kiszedett agyvelőt eldobták, mivel úgy gondolták, hogy csak a koponya haszontalan tölteléke, és semmilyen fontos életfunkciója nincs. Ezért isteni pártfogóra sem volt szükség hozzá. Az egyiptomiak ugyanis a tudat központját nem az agyba, hanem a szívbe képzelték, mint a test irányító központja. A 27. mondásban például az olvasó azért könyörög az istenekhez, hogy csak a szívét hagyják békében. Itt találunk utalást a szív önállóságára is, ami akár az ember vesztét is okozhatja. Amikor az olvasó belép Ozirisz csarnokába, hogy megítéljék földi tetteit, először meg kell zaboláznia a tulajdon szívét, hogy „ne árulja el mit tett” (tehát ne tanúskodjék semmilyen rossz cselekedetről). Emiatt a kiemelt fontossága miatt a szívet is eltávolították mumifikáláskor, de a bebugyolálása előtt rendszerint visszahelyezték a testbe.

73-74. oldal

Maga a szöveg is tanítás, s fő tanulsága az, hogy az írással szerzett hírnév hosszú távon többet ér az emlékművek építtetésénél.

61. oldal