Természetes ​intelligencia 14 csillagozás

Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia

A ​feleségem tulajdona lettem. Szó szerint! A külvilág szemében egy világhírű popsztárról mintázott, ember formájú gép vagyok, és fogalmam sincs, hogyan bizonyíthatnám be neki, vagy bárki másnak, mekkorát tévednek. Szigorúan véve tíz éve haltam meg, Anne pedig hozzáment a legnagyobb ellenségemhez, aki lenyúlta a kutatási eredményeimet, és becsapta vele a fél világot, az emberiség másik felét pedig rabszolgasorba döntötte. Azt hiszik, a sorozatban gyártott androidok csak élettelen tárgyak. De ez nem igaz! Mesterséges Intelligencia nem létezik! Csupán egy esélyem van arra, hogy megállítsam ezt az őrületet, ami az univerzum legkiszolgáltatottabb lényévé teszi az embert.

(Nico II. NDM01, komornyikrobot)

A könyvről mondták:

„Jól megszerkesztett, jól megírt mű; azt hiszem, Barnóczky Ákos jó úton jár, hogy ismert sci-fi szerző váljon belőle.” (Lőrincz L. László)

„Vérbeli kaland, fordulatos, olvasmányos, a történetben felvetett morális kérdések… (tovább)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859854
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
204 oldal · ISBN: 9786155859861

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

pat P>!
Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia

Nos. A fordításba nem tudok belekötni…

Mint ahogy a borítóba se. Szemrevaló, kézreálló kis könyvecske.
Az árképzés nonszensz.
A Főgonosz ultragonosz, ultraklisés, egyéb jellemvonással nem rendelkezik, és még a Főjó csaját is lenyúlta, hallatlan. A Főszakácsa spoiler, a titkárnője spoiler, a házát spoiler irányítja. spoiler Az obligát Kötetvégi Főgonoszi Monológban pedig a „gigacuki” kifejezést használja.
Olyan jó dolgokat ki lehet mai napság már hozni ebből az android, MI, Van-e lelke, mi a lélek, mi az ember, és a többi témából. Mi akadálya lett volna egy jó kis tudatfeltöltésnek? De spoiler és spoiler és még spoiler is, komolyan már, nem 1969-ben vagyunk, ez már nem komolyan vehető.
Logika és világépítés. A rendszer, ami annyira jó mindenkinek, hogy senki se lázad ellene, meg a lecsúszóban levő, félművelt alsó középosztály. Egymástól másfél oldal távolságra elregélve. A soha meg nem hibásodó, hiperbiztonságos androidok, meg a meghibásodott androidok eliminálást célzó, rendszeres és nagytömegű, gladiátorjátékokat idéző showműsor. spoiler
A fő plot twist magasságában meg az un. epilógusnál már csak zokogtam. Ezek így hogyan? Miért? Azon kívül, hogy hatásosan mutat, mikor azok ott belekocsikáznak a naplementébe. Gondolom. A filmvásznon. Amúgy.
Technikai részletekre is ráfordulnék kicsit. Rendkívül zavaró, hogy az alapvetően E/3 narráció, ami egyébként elég random ugrál szereplőről szereplőre, helyenként dőltbetűvel szedett belső monológokkal váltakozik. Mert karaktereket mélyen ábrázolni nehéz feladat. Nem is sikerült megoldani a feladatot.
A viccek nem viccesek, Meg még meg is törik rendszerint a stílust és a feszültséget. (Már amennyi ezekből éppen akad, ugyebár.)
A magyar nyelvben nincs olyan, hogy „kommunikációba lépni”. Mívesnek látszani akaró szövegbe nem írunk olyat, hogy valaki alapból nem szeret valamit. A gigacukit is meg kell említenem még egyszer.

Talán legközelebb…

8 hozzászólás
Molymacska P>!
Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia

Ezt a könyvet azért szerettem volna elolvasni, mert Galaktikás, illetve magyar szerző által írt könyv. Bár sokszor láttam a könyvesboltban, ez a kisregény, mely zsebkönyv méretű 3290 Ft, amely egy kellemes nagyregény ára. Nos így nem vettem meg könyvesboltban, de a könyvtárból rögtön kikölcsönöztem, és nagy örömömre, nem elsőként, vagyis mást is érdekel ez a kisregény.
Sajnos voltam olyan botor, hogy nem tájékozódtam a könyvről, így eléggé nagy csalódás ért. A fülszöveg egy sci-fi rajongó számára egyértelmű, mit tartalmazhat a könyv, ám az író nem annyira sci-fi rajongó, mint ahogyan életrajzából az kiderül, hiszen nem alapvetően tudományos megoldást talált ki (letöltik az emberi tudatot), hanem egy sokkal fantasztikusabbat (szellemek irányítják a robotokat).
Ezzel az első számú és legfontosabb problémám az, hogy az író nem gondolta át ezt a koncepciót. A legfontosabb kérdéskör ebben a könyvben, hogyha létezik az úgynevezett szellem, mely ebben a kötetben tény, akkor mi történik a halálunkkor normális esetben? Ez a könyv szempontjából picit messzire visz minket, de az, hogy szellem a kulcsa a történetnek, felveti amúgy számomra logikus kérdéseket. Nem csak a halál kérdését, de azt is, hogy valójában mi ez a szellem, mi tud, és miért létezik. Ezek a kérdések nem csak azért fontosak, mert a háttérvilágot építene vele az író, hanem azért is, mert egy-egy válasz a könyv cselekményét tudná úgy összedönteni, mint egy kártyavárat.
Egy másik nagy probléma a könyvben, hogy nem tudjuk meg, fizikailag mi is a szellem (itt mindenki értse úgy, ahogy gondolja). Ez azért problémás, mert több esetben is a szellemeket TESTI funkciók gyötrik. Valaki el tudja képzelni, hogy egy robot odajön hozzánk, hogy szédül? Hát bocsánat, de én nem. Pedig ez a kisregényben megtörténik. Igazából már azzal se nagyon tudtam mit kezdeni, hogy fájdalmat éreznek, de ezt még csak-csak meg lehet magyarázni, de olyan alapvetően ténylegesen testhez kapcsolódó funkciókat mint a szédülés vagy a fáradtság, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Számomra ez túl nonszensz.
Ha a háttérvilágot nem is vesszük számításba, akkor is vannak a könyvnek hibái. Az egyik ilyen a narráció: közeli E/3 és a mindentudó E/3 keveredett a könyvben. Miért probléma ez? Azért, mert egy oldalon belül hallhatunk A karakter gondolatait, majd kívülről nézhetünk egy kezdődő konfliktust, majd B karakter gondolatait is hallhatjuk a konfliktusról. Ez egyrészről borzasztóan pörgőssé teszi a történetet, és néhol tényleg, mintha egy forgatókönyvet olvasnánk, máskor viszont ezek a gyors váltások egyszerűen nehezebben befogadhatóbbá teszik a történetet. Akár mondat szinten változzon a stílus, vagy a tudásmennyisége/minősége, amit a narrációval az olvasó megkap, így pedig borzasztóan nehéz olvasni, és követni a változásokat.
Sajnos az se jó, hogy nincs mindegyik karakternek elkülönülő (beszéd)stílusa. Lehet, csak engem zavart túlságosan, de én elvárnám egy mechanikus szerkezettől (még akkor is ha csak részben az), hogy hivatalos, egyszerű stílusban beszéljen. Ne alkosson szóvirágot, ne túlozza el a jelzőket, hivatalos, egyszerű, pontos legyen.
A történetben az is fontos, hogy nem csak a háttérvilág nincs szépen kiépítve, hanem maga a történet dinamikája is olyan hirtelen. Feljön egy probléma, majd két mondat múlva el is tűnik. Felépít egy történetet, de nem használja ki, amikor szükséges lenne. Talán az lehet a probléma, hogyha ezt filmen látnánk, a színészek játékából és a körülményekből többet is megértenénk, míg így olvasva úgy érzi az ember, hogy nem mondott el az író mindent, vagy inkább behoz teljesen irreleváns dolgokat, amelyek számunkra, és a fő történetszál számára nem fontosak. spoiler.
Ugyanilyen dramaturgiai probléma, hogy több esetben a probléma „magától” megoldódik. Nincs ésszerű, logikus válasz, miért oldódott meg, de megoldódott, és így ki tud futni arra a cselekményre a történet, amire ki kell futnia. spoiler
A történet végén lévő csavar volt az, amelyre talán az egész könyv épült (mintha csak egy hosszú novella lenne), ám sajnos ez a csattanó egy ilyen típusú történetben elég kiszámítható. Bár nem ad az író konkrét jeleket erre a csavarra, azért ha valaki olvasott legalább három robotos történetet, tuti tudni fogja, mi a vége. (itt sajnos úgy érzem, már tényleg túl olvasott vagyok, hiszen ha ez nem lett volna meg, jó egy csillaggal többet is adtam volna a könyvre, hiszen alapvetően meglepő, érdekes a vége).
Az író nagyon szereti a filozófiát is, hiszen többször kerül a könyvbe is, m elég slendrián módon. Az idő érzékeléséről lévő részek egyszerűen nonszenszek spoiler. Emellett láthatunk szabadság és emberség filozófiáját is, ahogyan belenyúlkál az író az életbe is, ahogyan a hatalom, és a diktatúra is megjelenik. De mind picit kibontatlan, kicsit olyan semmilyen.
A filozófia mellett kulturális utalások is helyet kapnak: az első fejezet egy az egyben az Elfújta a szélre épülő hasonlat (ahol még nem tudjuk, mi a valódi probléma, de azt tudjuk, hogy nagyon gáz minden), aztán találkozhatunk Asimov robotika törvényeivel, amit az író (számomra) picit meg is gyaláz, illetve más popkult utalásokat is kaphatunk, melynek értelmét kevésbé láttam, de elmondhatja mindenki, hogy volt. Hát juhé?
A könyv mégsem igazán rossz. Nem jó, hiszen sci-fiként pozicionálnak egy nyomokban sem sci-fi könyvet, de mint könyv nem rossz. Olyan, mint az űropera, ebben az esetben inkább robotopera, amely amúgy nagyon élvezetes lehet olvasni a könyvszerető, ám annyira gondolkozni nem kívánó, akcióra számító olvasóknak. Akció van benne, és ha valaki nem gondolkodik rajta túl sokat, akkor egy teljesen vállalható, egyszer olvasós könyvet kapunk. Csak hát ez nekem már kevés. Remélem, az értékelésemtől függetlenül megtalálja azt a célközönséget, akinek szól ez a könyv: a robotopera kedvelőit.

Morpheus>!
Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia

Vékony könyv, ezért nem hagytam félbe. Ez semmi több, mint egy nem túl eredeti ötlet nem túl fantáziadús kidolgozása, afféle ujjgyakorlat, amit megírni szórakoztató lehetett, de olvasni nem.

Bódis_Éva I>!
Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia

Az eddigi értékelések alapján sokkal rosszabbra számítottam. De végül ez a regény egy kellemes, olvasmányos kis történet volt, kifejezetten filmszerűen megírva. Bosszantott benne egy-két dolog – az élesen tetten érhető szexizmus, valamint a papírmasé karakterek –, de maga az ötlet szerintem szuper, és a történet csavarjai is rendben voltak.

BBetti86 >!
Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia

Ha viccelődni akarnék, azt mondanám, megérkezett a magyar Ghost in the Shell. Az alapjában tényleg van valami nagyon hasonló, de azért saját története van a regénynek.
Tetszett benne, hogy kellően mozgalmas. Folyamatosan pörgeti az eseményeket a szerző, és egy-egy nagyobb csavart is bevet. Ezek némelyike ugyan kifejezetten mesebeli és hiteltelen, de nem úgy olvastam ezt a könyvet, hogy a logikát kerestem benne. Csak egy szórakoztató sci-fit kerestem benne, ami kalandos, van valamilyen tudományos alapja és elszórakoztat. Ezt meg is kaptam.
A szellemek lázadását kifejezetten élveztem is. A kedvenc részeim az öntudatra ébredések voltak, és amikor a saját testőralkalmazása fordult Mark ellen. Abban még humort is éreztem, bár azt lehet, hogy csak beleképzeltem.
A karakterek kevés vonással jellemzettek, nem is sikerült közel kerülniük hozzám. Sokaknak hiányoltam a motivációkat. Leginkább Mark, akinél hiányoztak a miértek. Az túl szimpla, hogy vagyont és hatalmat akar. Hol az a pont, amikor elindult a pokolba vezető úton? Így csak sima képregényes gonosz lett.
Bírom a borítót is, ebben is a szellem a gépben gondolatot láttam visszaköszönni.
Bár érzem én is, hogy kevés a terjedelme a történethez képest, néhol összecsapottnak is éreztem, egy délutánra kellemesen elszórakoztam rajta. Nem agyalni rajta, csak sodródni az eseményekkel. Most ennyit akartam, ennyit kaptam, elégedett is vagyok ennyivel.

KleineKatze>!
Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia

Nehéz erről értékelést írni, mert a könyv 70%-ában képtelen voltam követni a cselekményt, érteni meg aztán pláne. Viszont az a 30% pont a vége, úgyhogy legalább a végkifejletről tudok nyilatkozni.
In medias res kezdés, ami után lehetetlen volt felvenni a fonalat. Annyi tömény információ, és mind feldolgozhatatlan számomra. Ez lenne az igazi sci-fi? Nem gondolnám, olvastam már a műfajban, és mind egy igazán érdekes világba kalauzolt el, beszippantott és részesévé váltam. Ez alkalommal viszont nem ez történt. Többször próbáltam visszaolvasni, ki és hogyan jött a képbe, ki az aki humanoid, ki az aki android, ki az aki mindkettő, vagy egyik sem… Teljes katyvasz.
A karakterekről nem tudok nyilatkozni, egyikőjük sem volt szimpatikus, a központi figura, főgonosz pedig taszítóan ultragonosz és elviselhetetlen. Minden dialógusa elborzasztott (már amikor épp tudtam követni a cselekményeket).

Nagyon rövid könyv, de nagyon nehezen értem a végére.
Illetve kérem, mi ez az ár??? Mi kerül ezen ennyibe? Talán csak a borító, az tényleg jól sikerült. Minden egyéb pedig… hát, hagyjuk inkább.

m6tika >!
Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia

Első regénynek tűrhető. Érdekes koncepciót talált ki arra, hogy mi is az valójában, amit mesterséges intelligenciaként adnak el. Nem az, amire a fülszöveg alapján elsőként tippeltem, annál eredetibb ölet. Viszont figyelmeztetem a leendő olvasókat: legyetek nyitottak sokféle lehetőségre, nehogy csalódjatok!
Rövidsége miatt pörgős, izgalmas a történet, nincsenek belassulások. Én keveselltem az androidoktól nyüzsgő világ leírását, hogyan lett tíz év alatt szinte mindenkinek sajátja, mennyire lett ettől más az emberek élete. A szereplők is lehetnének kidolgozottabbak.
Inkább akciódús, mint filozofálós. Nem nagyon emlékezetes, de szórakoztató. Egyszeri olvasásnak elmegy.

Thubakabra>!
Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia

Amiért egyáltalán nekiálltam olvasni, az az izgalmasnak tűnő fülszöveg, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Androidok, akik emberek „szellemét” használva képzik a mesterséges intelligenciát? Persze, hogy elolvasom!
DE.
Habár nagyon szép ajánlásokkal van teletűzdelve a hátoldal (Nemerétől, Lőrincztől), a valóságban ez a könyv egyszerűen nem volt jó. Nem értem, hogy ezen írók miért adták a nevüket a könyvhöz.
A fő problémám az volt, hogy minden karakter primitíven, olykor következetlenül beszélt, mintha tinédzserek lennének, ami néhol nagyon elvágta a könyvet (főleg, amikor a főgonosz és főhős végre összeütközik, csapnivaló sértéseket vágnak egymás fejéhez, amit mondjuk oviban tudnék inkább elképzelni).
Olykor zagyva volt a történetvezetés. Ide-oda kapkodunk a karakterek gondolatai között, olykor alaposan vissza kell gondolni, hogy akkor ez most éppen ki gondolja.
A karakterek egysíkúak voltak, a gonosz pusztán gonosz csak mert, a jó pusztán jó, mert ezt így kell, nem?, cselekedeteik olykor magyarázatot hiányolók, a világ maga és a technológia hiányos, pedig annyi mindent lehetett volna kihozni belőle.

Én érzem, hogy Barnóczkyban van potenciál, de elsietettnek érzem ennek a könyvnek a kiadását. Valakinek a kiadónál igazán oda kellett volna figyelnie, és szólni, hogy ez így nem lesz jó.

mucsucsula>!
Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia

Tetszett a sztori, olvastatta magát. Örültem, hogy a végén még derült ki váratlan dolog, de valahogy hiányoltam kicsit ennek a csattanós hatását. Elég egyszerű a történet, a megoldás nincs túlzottan kidolgozva. A tudományos magyarázatok számomra elég kuszák voltak, mintha az író sem tudott volna megfelelő szinten belegondolni a hogyanokba, és a kellő tudás hiánya ellenére próbálná magyarázni a dolgokat.
Az alapötlet és a koncepció tehát nagyon érdekes, de a háttér nincs úgy kifejtve, ahogy vártam volna.


Népszerű idézetek

Barnóczky_Ákos I>!

Micsoda rebellis gondolat! Úgy nézni valakire, hogy annak látjuk, ami

Barnóczky_Ákos I>!

Így hát, a hardverhez való kötődés tudata létezik mindenek felett

KleineKatze>!

– Mit mondana azoknak az olvasóinak, professzorúr, akik szerint az android-jogi mozgalmak a 19. századi abolicionista, azaz rabszolgafelszabadító gyökerekhez vezethetők vissza?
– Megkérdezném tőlük, mit szívtak, majd megkérném őket, hogy ezt ezentúl ne a gyerekeink előtt tegyék.

BBetti86 >!

A büntetésre mindig meglesz az ok, csak keresni kell.

129. oldal

Barnóczky_Ákos I>!

Az emberek valamiért nem látják meg a nyilvánvalót.

utolsó bekezdés


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 350.
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
P. Djèlí Clark: A 015-ös villamos kísértete
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10
On Sai: Szürke szobák
Cabe Ferrant: A Mars hencegője
Acsai Roland: Szívhajítók
Estelle Brightmore: 13. napon