Másik ​halál 72 csillagozás

Barnás Ferenc: Másik halál

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy negyven éves pesti férfi, aki nem olyan régen még egyetemi tanár volt, egyik napról a másikra pszichésen és egzisztenciálisan összeomlik. Egy Németországban élő pincér, aki inszomniában szenved, öngyilkosságot követ el. Egy magyar arisztokrata, aki hol bádogos, hol taxisofőr, hol a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának védangyala. Egy genfi étteremben történtek rekonstruálása, ami szorosan kapcsolódik a boszniai vérengzésekhez. A rendszerváltozás utáni Magyarország mindennapjainak pillanatképei… Az egyidejűleg alkalmazott többféle narráció állandó figyelmet igényel, de ez csak fokozza a talányok és rejtélyek megfejtésének izgalmát, amely – mint egy jó krimiben – a befejezésnél éri el csúcspontját. A Másik halál nagyszabású írói kísérlet személyes sors és történelem rejtett összefüggéseinek bemutatására.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Kalligram, Budapest, 2021
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634682332
>!
Kalligram, Budapest, 2013
298 oldal · ISBN: 9788081015977
>!
Kalligram, Pozsony, 2012
298 oldal · ISBN: 9788081015977

Enciklopédia 8


Kedvencelte 7

Most olvassa 7

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

giggs85>!
Barnás Ferenc: Másik halál

A Másik halál volt az első Barnás kötet, amit olvastam. Bár az íróról korábban is hallottam, főleg a 2006-ban megjelent A kilencedik kapcsán, amelyet mind a hazai, mind a külföldi kritikusok is nagyra értékeltek (az angol fordítást jelölték az egyik legrangosabb irodalmi díjra, az IMPAC Dublin Literary Prize-ra is), igazából ha megkértek volna, hogy mondjak valamit Barnásról, nem igazán tudtam volna mit.

A Másik halált, ha el akarjuk helyezni egy irodalmi palettán, akkor az a legcélszerűbb, ha elképzelünk hozzá egy többé-kevésbé egyenlő oldalú háromszöget, melynek csúcsai a következők: Jon Fosse Melankóliája; Bartis Attila Nyugalomja; illetve egy tetszőlegesen választott Thomas Bernhard mű, amely főhőse kétségbeesetten próbálja megóvni saját széthulló elméjét a pusztulástól. Ezeket a főbb sarokpontokat gyúrja össze saját élettapasztalatával Barnás Ferenc egy nem túl egyszerű, ám meglepően élvezetes és egyedi könyvvé.

A szüzsé igen egyszerű. Főhősünk, a korábbi egyetemi oktató és zenetanár, nyaranta Nyugat-Európába jár át utcazenélni; itt megismerkedik egy német pincérrel, aki, miután tudomást szerez a titokban készülő Átiratok című regényéről, úgy dönt, hogy anyagilag támogatni fogja barátját, így az feladja állását, hogy csak az írásra koncentrálhasson. A mű elkészülte és barátja halála után lelkileg összeomlik, ezután nyomon követhetjük sorsát a munkaerőpiacon, majd azt a tíz évet, amit egy galériában, mint teremőr eltölt. De a sztori nem is igazán lényeges.

Maga a regény in medias res indul, a mindvégig névtelenségben maradó elbeszélő néhány sortól néhány oldalig terjedő monológjaival. Ezekben beszél saját mindennapi életéről, arról az állapotról, amibe időről időre belekerül, illetve néhány körülötte élő, vagy számára fontos ember sorsáról. A történet, kiváltképp az első fele, nélkülözi a linearitást, a logikus építkezést, legtöbbször még abban sem vagyunk biztosak, miről is olvasunk tulajdonképpen. Sok utalás, leírás, ami az olvasás pillanatában nem, vagy nem igazán érthető, csak oldalak tucatjaival később válik világossá.

Ennek a csapongásnak, érthetetlenségnek legfőbb oka pedig az elbeszélő állapota. Nos, erről az állapotról, bár jelentősen befolyásolja narrátorunk életminőségét, csak keveset tudunk meg. Nincs is neve. Csak, úgy említi, mint hogy az, vagy abban az állapotban, vagy olyankor. Azt tudjuk, hogy lehet egyik, vagy másik lefolyású. Hogy néha jó, ha iszik az ember az elején, máskor nem szabad. Hogy ilyenkor kiesnek dolgok, események. Hogy ilyenkor jobb, ha nem megy emberek közé. Tarthat pár óráig, de több napig is. Hogy ilyenkor nem tud gondolkodni, nem tud beszélni; azaz, hogy tud, de nem érti az összefüggéseket.
Számomra a regény egyik legérdekesebb pontja éppen ez, a téboly nyelvi szintű leképződése. Barnás ebben igazán nagyot alkotott. A korábban utcazenészként is fellépő narrátor nyelve néha kopogó tőmondatokból, máskor több oldalnyira terebélyesedő, zenei hatású mondatszörnyetegekből áll. Ez utóbbiak azonban irdatlan hosszuk ellenére is tökéletesen olvashatók, megvan bennük az a természetes ritmus, ami mondjuk Thomas Bernhard, Talamon Alfonz vagy Krasznahorkai László prózájában is megtalálható. Az elbeszélő mindent megfigyel, szinte mániákusan törekszik a lehető legpontosabb megfogalmazásra; leír, körülír, pontosít minden apró részletet, amit fontosnak tart. Ugyanakkor sok mindent amiről tudnunk kellene, hogy megérthessük őt, nem ír le. Talán nem tudja; az is lehet, hogy nem akarja.
Ez a mániákus figyelem kezdetben a betegség jele, a regény vége felé pedig a gyógyulásé. És mint ahogy nem tudjuk pontosan mi váltotta ki azt az állapotot, úgy azt sem tudjuk egyértelműen, hogy mi hozza el a javulást.

A másik, számomra igen fontos rész, a rendszerváltás utáni Budapest életének és lakóinak leírása. Főhősünk állapotából is kifolyólag nem igazán tud közel kerülni úgynevezett „normális” emberekhez. Környezete és legtöbb ismerőse is különböző testi/lelki/mentális problémákkal küszködik. Az ő jellegzetesen 20. századi történeteik folyamatosan jelen vannak a regényben: így megjelenik betéttörténetként egy dél-afrikai búr náci által túszul ejtett pincér, az Auschwitzból hazatérő zsidó nő, az utcán csövező hajléktalanok, és az egykor grófi családból származó, a kommunista-szocialista rendszer áldozataként a történet idejére ruhatárossá vedlett öregasszony alakja is. Ezen figurák egy rész olyan mélyre süllyedt, hogy már nincs saját hangjuk, csak áttételesen, függőbeszédben, az elbeszélőn keresztül tudnak megszólalni.

Szerintem a Másik halál az Aprószentek mellett a tavalyi év legfigyelemreméltóbb magyar könyve volt. Barnás Ferenc kötetét csak ajánlani tudom mindenkinek, mert az író ezzel a regényével egyértelműen a hazai irodalom élvonalába került.

4 hozzászólás
n P>!
Barnás Ferenc: Másik halál

Talán másnap; vagy a rá következő nap. Esetleg éjjel. Később, másnap, éjjel – vannak órák, amikor bizonyos szavakat kimondasz, mégsem fogod fel az értelmüket, lényegében véve azután sem, amikor már azt gondolnád, végre tisztáztad, miről is lenne szó. Én így voltam. Így voltam és nem így voltam.

Hány halálod van? Még. Amennyi életed? Faltól falig jársz. Ismered minden sarkát. Az utcának kopott kövéhez te is hozzátettél. És már nem. Nem élsz. Létezésed ismétlés, egy naponkénti váltakozás. Egyszerre. De minden ugyanaz. Talán majd másnap, egy új reggelben, egy új mondatban, egy új lényegben. Folytatni a megállíthatatlant. Kívüled telik a világ. De veled múlik. Majdnem mindig. Sűrűsödnek a földi hangok benned. Csend van vagy hallgatás? Írod a sorsod könyvét. Közhelyek. Áthúznál, átírnál, idegenségbe torkollnak a mondatok. Levegőt keresel. Szavakat. Jelenvalóvá éled magad. Elhiszed, hogy indulhatsz még. Lépni kezdesz. Haladsz. Élsz. A másik halál, nem ez.

vargarockzsolt>!
Barnás Ferenc: Másik halál

Szigorúan tárgyilagosságra törekedve:

1. Egy skizofrén és kényszeres-neurotikus tüneteket mutató férfi a téboly határán billegve, egyensúlyozva, visszatekintve, felidézve és jelen időben megélve, önmagát gyógyítva, magyarázatot és kiutat keresve. Hitelesen megjelenítve, elsősorban a nyelv erejével. Ez az, ami nehézzé teszi a könyv olvasását, de pont ez, ami miatt kiemelkedően jó és fontos szöveg.

2. Ezen túl egyedi (extrém) sors, esetleges (anekdotikus) élményekkel, anakronisztikus élethelyzetű, ugyanakkor mégis tipizálható (mellék)szereplőkkel, erős társadalom- vagy inkább elitkritikával, és a végén némi posztmodern esztétikai összefoglalóval – mint regény is jól működik, mert a forma és a tartalom szervesen összeépül.

A legjobb kritika, amit találtam hozzá, a Műúton jelent meg, Balajthy Ágnes írta és Képterápia a címe: http://www.muut.hu/korabbilapszamok/034/balajthy.html

tgorsy>!
Barnás Ferenc: Másik halál

Azt nem mondanám, hogy tetszett. Egy depressziós, skizofrén? alkoholista godolatfolyama nem igazán lélekemelő.
Eleinte olyan Thomas Bernhardos fílingem volt, de nála messze-messze jobban érthető és követhetőbb.
Aztán jött a Van Goghos érzés.
Huh! Ezt nem biztos, hogy el fogom tudni magyarázni. Szóval: Amilyen ideges- reszkető-kapkodó – vibráló egy Van Gogh kép, de semmiképp sem nyomasztó-pesszimista. Ugyanezt a vibráló-kapkodó-reszkető-ideges írásmódot éreztem, de nem hat negatívan. Van valami szöveg mögötti, belső humora.

szigiri>!
Barnás Ferenc: Másik halál

A legtöbbször hasonlítva szoktam értékelni. Mert hát mihez, ha nem az előzőhöz, előzőekhez a legkönnyebb mérni valamit. Szóval ilyen szempontból nehéz dolgom van Barnással, és nem csak azért, mert Neil Gaimant olvastam előtte. Ha őrületregények, és Sylvia Plath: Az üvegbura című könyvére gondolok, ahhoz képest sokkal finomabb és cizelláltabb, a nyelvet végletekig kihasználó és hát sokkal magyarabb (sőt, pestibb). Elbeszélésmódban monológikus, mint Thomas Bernhard, mondatainak hosszúlélegzetét tekintve krasznahorkais, témáját nézve hajnóczys, de igazából egyik sem. Vagy mindegyik. De hát az ilyen könyveket szeretem(, mert majd lehet ehhez hasonlítani a többit!).

Négy napig le sem mentem; végig fent voltam. Ezzel indít a könyv. És már az első mondat azt sejteti velünk, hogy itt bizony valami gubanc van. Szereztem elég bort. Itt már világossá válik, hogy a gubanc nem magatehetetlen haldokló, nem fizikailag kimozdulni nem tudó ember köré hurkolódik, hanem lelki betegség az ok.

Sajátos elbeszélésmód, bomlásregény. Melléktermékként megkapjuk a rendszerváltáskori Budapest metszeti rajzát, mert a szinte saját tudat nélkül lézengő főhős kínjában a környezete leírásába menekül.

Akinek nehezen megy az olvasás, az nyugodjon meg. Elkerülhetetlen a regényben, hogy visszalapozzunk. Annyira bomlik a történet, hogy a végén újra elő kell venni az egészet. Engem a könyv közepéig megvezetett, rosszabbra gondoltam a környezetet tekintve, mint ami volt.

De hogy egy egészen más párhuzamot vonjak, nekem nagyon hasonlított a megbomlott művészes téma a Ragyogj! http://www.port.hu/ragyogj!_shine/pls/w/films.film_page… című ausztrál filmhez. Aki nem látta és tetszett a könyv, csak nézze meg bátran.

Equimanthorn>!
Barnás Ferenc: Másik halál

„Ha valami átalakulóban van benned, szinte biztos, hogy csak utólag fogod észrevenni”

Számomra ez volt az első kulcsmondat a regényhez, mert valóban nem lehet mindig konkretizálni életünk eseményeit, főleg ha a valóságérzékelésünk is cserben hagy bennünket egy időre – akár hosszú évekre – , mintegy vakfolttá téve a valódi okokat. Ez a konkrétumnélküliség végig áthatja a Másik halál narrációját, hiszen egy totális lelki összeomlás állapotában lévő férfi fejébe kerülünk, annak minden zavarodottságával, őrületével. Az idősíkok szinte követhetetlenül összekavarodnak – akár egyetlen mondaton belül is – , de a főhős nem csak ebben bizonytalan, hanem saját személyét illetően is, hogy egyáltalán vele történtek e meg ezek a bevillanások, emlékképek. Azon ekkor már nem is nagyon lehet csodálkozni, hogy magára az összeomlást kiváltó eseményre sem kapunk valódi választ, csak homályos utalásokat, de többnyire itt is csak szabadkozásokkal: lehet, hogy nem is így volt.

A kapaszkodók hiánya végül arra próbálja rávenni az olvasót, hogy helyettük inkább a belső folyamatokra figyeljen, az elbeszélésben bekövetkező finom változásokra, ahogy a rövidre zárt gondolati körökből – járva a napi faltól-faligját azon a 340 négyzetméteren – elkezdi újraépíteni magát a személyiség, még ha több mint tíz év kellett is neki hozzá.

„Egy térben lélegző gondolkodást akartam létrehozni, ehhez azonban a gondolataimnak térben kellett lenniük. A tér pedig a fejemben volt.”

És hogy milyen élmény volt olvasni ezt a könyvet? Talán legjobban maga a szerző fogalmazta meg ezzel:

„Mész körbe-körbe a termekben, aztán egyszer csak ott állsz valami kis dolog előtt, egy úgynevezett jelentéktelennek tűnő valami előtt, és egyszerre csak meglátod, mi van mögötte. Nincs igazán mit mondani erről, elég ha nézed; nézned kell és látod.”

korkata>!
Barnás Ferenc: Másik halál

Nehezen indult be nálam ez a könyv. Aztán egyre jobban beszippantott. Egyre könnyebben tudtam olvasni. A rövid mondatok ezt még inkább segítették, bár ettől még nem lesz könnyű a történet.
Egy férfi személyes sorsába tekinthetünk bele. Ennek az embernek pszichés problémái vannak. Minek következtében otthagyja a tanári állását, majd múzeumi teremőr lesz belőle. Részletesen mesél a környezetéről. Beszél a saját életéről, mániáiról. Ezt úgy teszi, hogy néha már úgy tűnik teljesen normális ahogy viselkedik.
Az olvasás közben végig éreztem a kilátástalanságot. Nem igazán tudtam hinni az életének az előre menetelében.

gidabetti P>!
Barnás Ferenc: Másik halál

Nem vagyok biztos benne, hogy értem ezt az egészet, amit olvastam, de abban se vagyok biztos, hogy mindenképpen értenem kéne. A darabossága, szaggatottsága, zaklatottsága nyilvánvalóan nem elvesz, hanem hozzátesz a képhez: ilyen lehet egy mentálisan sérült/zavart/neurotikus? – még azt sem tudom, mi a helyes kifejezés erre – ember belső világa. Nagyon érdekes az újra meg újra visszatérő gondolatsor, ahogy a testen kívüliségen, a ki vagyok én? ezt én csinálom, vagy ez valaki más? Nekem fáj, úgyhogy én kell, hogy legyek. típusú felvetéseken elmélkedik. Nem is kell mentális betegséggel küzdeni ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket időnként feltegye magának az ember.

Juci P>!
Barnás Ferenc: Másik halál

Erre a regényre nem lehet felkészülni. Annyira zavarbaejtő, szétziláló, elbizonytalanító az írásmódja, szándékosan lekerekítetlen az epizódszerű események elbeszélése, ami tökéletesen érzékelteti a narrátor elme- és lelkiállapotát. (Nekem az Agyrémek jutott eszembe Bernleftől, az a regény tudta ilyen pontosan érzékeltetni a széthulló tudatot, lásd pl. ezt az idézetet: http://moly.hu/idezetek/77600.) Várod, hogy bűnügyi történet lesz, vagy kísértethistória, vagy családregény, vagy a hajléktalanná válás krónikája, de aztán egyik sem. (Bár egy kicsit mindegyik.) De hogy mi, azt ne kérdezd. Csak a bizonytalanság biztos. Meg az, hogy ez egy jó könyv.

1 hozzászólás
olvasóbarát>!
Barnás Ferenc: Másik halál

Nagyon jó szöveg, tökéletesen kifejezi a zaklatottságot, a bizonytalanságot, a talajvesztettséget. Az egzisztenciális és pszichés összeomlás feltérképezése, az emberi sorsok egymásra hatása, rövid fényképszerű bemutatása nagy erénye ennek az írói kifejezésmódnak. Ebben a történetben valóban „az irodalom az egyetlen vigasz.”


Népszerű idézetek

chhaya>!

Azt hiszem, minél több csendet épít fel maga körül egy mű, annál inkább számíthatunk rá.

283. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend
Cicu>!

Lehet napokon keresztül feküdni egy ágyban. Ilyenkor egy idő után azt kezded érezni: hogy te nem te vagy. Aztán azt: hogy te nem vagy. Aztán azt: hogy te te vagy, de a tested az más. Aztán azt: hogy ez a más nem tartozik hozzád. Aztán azt: hogy hozzád tartozik ugyan a tested, csakhogy te és a tested két különböző valami, te és a tested két különböző valaki. Közben tovább telik az idő és te megint valaki más leszel. Egyes-egyedül egy test, csak egy test, amelyik fekszik és lassan fogy az energiája; ott fekszel egy ágyon, körülötted a falak meg a könyvek és az egyetlen ablak, amelyre jól tudod, miért nem akarsz ránézni, miközben újra és újra kénytelen vagy ránézni, mialatt érzed, hogy fogy az erőd; az a fajta erő fogy belőled, amely szükséges lenne az élethez, ahhoz, hogy felkelj és csinálj valamit, bármit. Négy nap. Három nap. Akármennyi nap.

164. oldal

Juci P>!

Ha hónapok óta kint vagy az utcán, előbb-utóbb megtudod, hogy bizonyos emberek a város különböző pontjain mindig ugyanakkor tűnnek fel; mindig ugyanazokat az embereket látod ugyanazokban az órákban; ugyanúgy mennek, ugyanúgy néznek, ugyanúgy hallgatnak, ugyanúgy beszélnek; egy idő után aztán rájössz, hogy nemcsak te vagy, aki hónapok óta mindennap ugyanazt csinálja, hanem mások is, nemcsak te vagy, aki a napnak minden szakaszában szinte mindig ugyanazt csinálja, hanem mások is, és nemcsak te vagy, aki ugyanazon a vonalon járva ugyanazt gondolja ugyanazért az ugyanazonosságért, hanem mások is.

133-134. oldal

Juci P>!

Veled történik, de nem rólad szól.

237. oldal

szigiri>!

az nem csodálat, ha valaki elkezd dolgozni benned, ha valaki elkezd lenni benned, ha valaki egyre csak lesz és lesz benned, pedig te nem is akarod

72. oldal

Cicu>!

„Mondd, miért használod állandóan azt a két szót, hogy schramm drüber?” A nagyanyám miatt, mondja. És mit jelent?, kérdeztem. Azt jelenti, hogy a szóban forgó dologról többet nem beszélünk. Értem, mondtam; majd ezt kérdeztem: A nagyanyád gyakran beszélt németül? Igen, mondja. Miért, német származású volt? Nem, mondja. Osztrák?, kérdeztem. Nem, mondja. Akkor meg mi volt? Esterházy Marietta volt.

191-192. oldal

szigiri>!

Ha valami átalakulóban van benned, szinte biztos, hogy csak utólag fogod észrevenni – ezzel feküdtem le aludni.

199. oldal

chhaya>!

Aki hónapok óta kint van az utcán, annak először a járása változik meg, úgy látszik, az egész a járással kezdődik. Amennyiben rendszeresen tíz-tizenöt órán keresztül vagy kint, előbb-utóbb másképp érzékelsz, másképp észlelsz – valamiért megváltozik a mozgásod: vagy azért, mert a városhoz igazodsz, vagy azért, mert magadhoz igazodsz, vagy azért, mert valami olyasmihez kezdesz igazodni, amiről egyedül te tudsz, vagy amiről te sem tudsz, csak követed; itt nincs választás, hamar észre lehet venni, ki az, aki feladta.

132. oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Spiró György: Fogság
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Bartis Attila: A nyugalom
Sienna Cole: Elmejáték
Krasznahorkai László: Az utolsó farkas
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak
Vámos Miklós: Anya csak egy van
John Cure: Hamu
Méhes Károly: Lassan minden titok
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz