A ​kilencedik 90 csillagozás

Barnás Ferenc: A kilencedik Barnás Ferenc: A kilencedik

A nyomor szereplői általában nincsenek abban a helyzetben, hogy ők maguk beszélhessenek saját körülményeikről. Barnás Ferenc regénye az a kivételes pillanat, amikor egy szöveg folyamatosan erről az egzisztenciális kiszolgáltatottságról tudósít. Az elbeszélő egy kilenc éves kisfiú, aki családjának történetét meséli el. A szélsőségesen veszélyeztetett családban kilenc gyermek él huszonöt négyzetméteren. 1968-at írunk. A gyerekeknek nincs mit enniük, nincs saját ágyuk, de még takarójuk sem, nincs meleg ruhájuk, és nincs tüzelőanyag, amivel legalább fűteni lehetne a kis szobában. A kisfiú arról álmodozik, hogy milyen lesz, ha egyszer végre felépül a ház, ahol emberi módon lehet majd élni.
Egy tragikus vétség miatt azonban kétségessé válik, hogy átélheti-e ezt valaha. is.
Barnás Ferenc harmadik regénye nyomasztó látlelet egy illúziók nélküli világról.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Kalligram, Budapest, 2014
200 oldal · ISBN: 9786155454301
>!
Kalligram, Pozsony, 2014
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155454080
>!
Magvető, Budapest, 2006
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631424995

Enciklopédia 2


Kedvencelte 11

Most olvassa 7

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

cseri P>!
Barnás Ferenc: A kilencedik

Sorra olvasom a családon belüli erőszak különböző formáiról szóló könyveket, és nem direkt alakult ez így, ez a téma van most a levegőben. És bár sok szegény gyerek sorsáról is olvastam már, talán ez váltotta ki leginkább a tehetetlenségérzetet, épp azért, mert itt nem a körülmények tehetnek róla, a valahonnan eredő absztrakt szegénység, hanem sokkal inkább a szülők. Borzasztóan kiszolgáltatottak ezek a gyerekek, ha egyszer a szülők a maguk bigottságában teljesen rendjénvalónak találják, hogy a gyerekeknek nincs mindig mit enni, koszosan, ápolatlanul járnak, és hozzá kell járulniuk a családi kasszához. Nem. Nem elfogadható, semmilyen körülmények között, semmilyen indokkal. És az egyik fő vonulat a könyvben épp az, hogy mások mennyire sajnálták őket, mennyire próbáltak több eszközzel segíteni. Életre szóló trauma ez az életkezdés. A sóvárgás az alapvető dolgokra. Ami történt, törvényszerű, egy ilyen sorsban.

vargarockzsolt>!
Barnás Ferenc: A kilencedik

James Ellroy L.A. Kvartettjét* olvasom éppen, baromi izgalmas, le sem lehet tenni, teljesen függő lettem tőle. Ellroy nagyon profi, pörög a történet, nagyszerűek a karakterek, az írói sablonok egészen mélyre vannak elrejtve. Ha befejeztem, nem marad majd utána semmi, csak a csömör. És egy gondolat: a bukáshoz elég egy egyszeri gyöngeség, aztán nincs visszaút.

Barnás Ferenc is egy bukás történetét meséli el, egy kritikusa* szerint kissé unalmasan:
”Simone Weil szerint a képzelet által alkotott irodalom vagy immorális, vagy unalmas, A kilencedik lapjain az unalom kétségtelenül felülkerekedik az immoralitáson…"
Igen, lehet. Egy HH**, azaz hátrányos helyzetű kisfiú élete az 1960-as évek Magyarországán nem ígér izgalmas kalandokat. Ráadásul a narratíva egyes szám első személyű, azaz a lehető legszűkebb nézőpontot nyújtja, így hát a korról is csak annyit tudhatunk meg amennyit egy kilenc éves gyerek lát belőle. Borbély Szilárd a Nincstelenekben igyekezett felvázolni egy történelmi hátteret is a történetéhez, Barnás erre kísérletet sem tesz.
Marad a lélektani megközelítés. Egy szorongó, végtelenül kiszolgáltatott, szenvedő, vergődő és elbukó én megjelenítése. Egy másik kritikus**** szerint ezért mestermű. Ez is igaz lehet.
Ki írhat rosszat erről a könyvről? A könyv hátoldalán Esterházy Péter nagyon dicséri. E.P. nem szokott rosszat írni egyetlen kollégájáról sem, Barnás egyébként is a kedvence, a Merítésben egyszer nyilatkozott is a molynak arról, hogy ő az egyik kedvenc írója, fontos hogy olvassuk a könyveit. Ez érv? Igen, lehet ez is egy érv.

Én nem tudom, hogy a gyermekkori traumák kinőhetők-e, és azt sem, hogy az első bűn után van-e megállás, visszaút. Talán igen.

Van egy történetem. Egy barátommal rengeteget szoktam vitatkozni arról, hogy milyen a jó oktatáspolitika. Szerintem minden gyereket tanítani kell, addig, amíg csak lehet. Ő azt mondja, hogy ez kidobott pénz, a társadalom ezt nem engedheti meg magának, akiben van erő, az majd úgy is kiharcolja magának, a többiek pedig érjék be a minimummal.
Ennek a barátomnak van egy lánya, aki egy örökletes betegsége miatt rengeteget hiányzott az iskolából, elég rosszul tanult, magatartás zavarai voltak. Talán 15 év alatt végezte el a nyolc osztályt és a gimnáziumot, a szülei évente más iskolába iratták, egy évet Amerikában is tanult. Most végzett, eddig csak bukdácsolt matekból, most viszont beérett, ötösre írta az emelt szintű matek érettségit. Természetesen egy menő szakon fog tanulni egyetemen. A barátomnak még nem mondtam, hogy a saját gyereke lehetne a példa arra, hogy érdemes minden gyerekért megküzdeni. Nem akarom, hogy megharagudjon rám.

Milyen ez a könyv? Jó.

* http://moly.hu/sorozatok/l-a-kvartett
** http://www.ferencbarnas.com/kritikak.php…
*** http://www.mszoe.hu/index.php…
**** http://www.ferencbarnas.com/kritikak.php…

6 hozzászólás
dacecc P>!
Barnás Ferenc: A kilencedik

Barnás Ferenc hőse, mint a cím is utal rá, a kilencedik gyerek a népes családban, amelynek tagja. A névtelen gyermek a szocializmus ideje alatt próbálja meg folyamatosan érzékelni, értékelni, megérteni a világot maga körül. Barnás tolmácsolása sikerrel járt, hiteles a gyermeki perspektíva. (Mindig fura érzéssel állok a gyermekperspektívához: meglett felnőtt íróként már a szókincs is túl nagy, amit egy gyermek szájába adnak, mégis, olvasóként érezzük, mikor lesz hiteles a szöveg, legalábbis azt, hogy mikor közelíti meg egy kicsit a könyv a hitelességet. Ennél többet elvárni talán nem érdemes, egy szöveg, szókincstár túlságos leegyszerűsítése szintén rosszul jöhet ki.) Erénye, mint ahogy Esterházy ajánlója is szól a Kalligramos kiadás hátulján, az „olvashatóság”. Jól olvasható szöveg, amin csak egy kicsit nehezít a monotonitás, de ez a stílus velejárója, itt ez nem negatív hozadék, hanem a gyermeki gondolatok, a gyermeki létet kitöltő rutin leírása.

A könyv talán legigazibb erőssége a személyközi kapcsolatok ábrázolása. A családban nem mindenkire használnak igazi neveket, beceneveket alkalmaznak, méghozzá olyan ragadványok ezek, amelyek az adott személy tulajdonságaira reflektálnak. Olyanok, mint Zoknis, Pap, Pótmama, vagy éppen Tentés. De ők mind csak mellékszereplők, a főhős gyermek leírása azonban elegendő jellemzést ad ahhoz, hogy megismerjük a személyiségüket.

Barnás másik erénye a gyermeki tudatlanságon átderengő mindentudás ábrázolása, érzi a dolgok rendjét a szegénység, a kiszolgáltatottság által a környezetére érzékeny, a támadások ellen tehetetlen, a nyomor miatt rossz önkifejezési, kommunikációs készségekkel rendelkező kisember. Leginkább a saját gondolatai között él, keveset beszél, de annál többet járatja a fejét a világ szabályain. A történet végén pedig választás elé kerül, ahonnan lefelé és felfelé is van út.

A magyar irodalomban a szegénységtematika nem olyan ritka, de az általam olvasottak közül Barnás regénye volt képes a legélvezhetőbb formában, leghitelesebben bemutatni ezt a fajta léttapasztalatot. Az asztalomon már elő van készítve a következő könyve, amit olvasok majd, a Másik halál, s ezek után nincs kétségem afelől, hogy minőségi olvasmányban lesz részem.

AeS P>!
Barnás Ferenc: A kilencedik

Barnás 2019-ben megjelent könyve furcsán megosztó könyvsiker lett: bár díjat nem nyert, több elismerés esetén is a tízes shortlistbe került, sok olvasó dicsérte itt a Molyon, én például nyíltan és nyersen vállaltam, hogy nem tetszik, de rajtam kívül mások is hasonlóan cselekedtek.
Engem ez nem arra indított, hogy Barnástól soha többé ne olvassak, hanem arra, hogy a korábbi műveit szép lassan sorra kerítsem, és mivel témája okán A kilencedik már régóta mindenféle listámon volt, ezzel indítottam.
Az alapjai nagy részét ismertem már a másik könyvből, hiszen mindkettő meglehetősen önéletrajzi ihletettségű, ám míg az Életünk végéig esetén ez a személyes narráció bosszantó érdektelenségbe fulladt (nálam), addig A kilencediknek bérelt helye lett a szívem csücskében.
A magyar irodalom szegénységképével az az egyik legnagyobb baj, hogy még a XX. században is hajlamos volt idealizálni azt, ennek a hatása máig érezhető a többségi társadalom szegénységről alkotott felfogásában. Mint Móricz és a Hét krajcár: a szegénység valami olyan dolog, amit méltósággal kell viselni, körülményekhez képest tisztán, rendezetten, minél szegényebb valaki, annál kevésbé megengedettek számára az úri huncutságok, úgy is mint mentális instabilitás, hiszen azzal veszélyezteti a társadalom felé tanúsított jóindulatát. Bullshit, de hát ebben nevelkedtünk mind.
Barnás könyve más, ő már a XXI. századból ír a gyermekkorról, ahol nem mindig öröm az új, adományba kapott pulóver, ha ismerjük azt, aki levetette magáról, ahol a ’60-as évek szűkös és fullasztó levegőjében vannak, akik még jobban fulladnak, és az általános nincsből nekik még kevesebb jut. Borzongató és egyben csodálatos olvasmány.

3 hozzászólás
sophie P>!
Barnás Ferenc: A kilencedik

    Olvastam, olvastam, és folyton arra gondoltam, hogy basszus, micsoda képzelet kell ahhoz, hogy valaki ennyire el tudja mesélni a szegénységet. A szegénység büszkeségét.
    Aztán gyanakodni kezdtem, utána olvastam a szerzőnek. (Bár éppen előtte volt egy író-olvasó találkozó, de nem ez a könyv volt a téma, így nem is ez az életkorszak) Szerencsére (vagy sajnos) az internet sok más beszélgetést dokumentál: http://www.litera.hu/hirek/barnas-ferenc-az-elet-kenysz…
    Szóval A kilencedik önéletrajz(i). Leginkább olyasmi elemeket sorol, amelyeket, ha benne rejtőzik valaki sorsában, nem igen szoktak elmesélni, még a legmeghittebb, legbensőségesebb magánbeszélgetésben sem. Az ilyesmiket nagyon nehezen lehet kibeszélni, legfeljebb megírni, ha van az illetőnek elég mondata hozzá.
    Attól válik különben az egész őrületessé, hogy nyilvánvalóan 47 évesen a 47 éves fej gondolatatain átszűrve lehet emlékezni a gyerekkorra. Borzasztó nagy távolság. Biztosan van néhány, az emlékezetbe vésődött horgony-kép, a homályokat és szakadásokat azonban a képzelet tölti ki, és az érzelmek. És a nyelvi lehetőségek. Úgy hogy nem lehet benne röstelkedés, nem lehet benne az, hogy úgy sem érti, aki nem élte át. Nem lehet benne reménytelenség, és főleg nem lehet benne (meg)tagadás.
    Azt hiszem, pont ettől nem szomorú ez a könyv, bár nevetés nincs benne semmi. Talán ez valami életreflex, valami túlélési ösztön következménye. A legnyomorúságosabb dolgokat is megszépíti valahogy az idő. Vagy eltemeti. Lecsupaszítja. Vagy megrágja és kiköpi. És lesz az egészből az az ember, aki ezt a könyvet írta, és ez talán így van jól.
    Egyébként van egy-két (szerintem) jellegzetes szófordulat, amit nagyon megkedveltem Barnás Ferenc írásaiban, és emiatt külön szerettem.

>!
Magvető, Budapest, 2006
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631424995
n P>!
Barnás Ferenc: A kilencedik

Úgy fogok tenni, mint @giggs85. Nem írt egy értékelő sort se, kedvencnek jelölte.

De, hogy mégse tűnjek Barnás Ferenccel elfogultnak (igaz, minden okom megvan rá), mutatok egy linket. Érdemes elolvasni a két könyvkritikát. Az elsőt, Mestermű címmel Radics Viktória írta, a másodikat, Egy lépés hátra, Dunajcsik Mátyás.

http://www.holmi.org/2006/12/ket-biralat-egy-konyvrol-b…

8 hozzászólás
Chöpp P>!
Barnás Ferenc: A kilencedik

Örülök, hogy nem ezzel a regénnyel kezdtem el az ismerkedést Barnás Ferenccel. Nem nagyon esett jól a történet.

ppeva P>!
Barnás Ferenc: A kilencedik

Mese a jószándékról és a pokolba vezető útról. Egy kisfiú meséje arról, mekkora a szakadék a hangzatos eszmék – a jövő szocialista nemzedéke, az igazi keresztény, a polgári eszmék őrizője, a gondoskodó szülő, a testvéri szeretet – és a valóság között. Egy család, ahol az elvetélt művész anya vallási fanatizmusa és a félreállított, hatalmát családján kiélő katonatiszt apa a legszebb elvek nevében gyötri és teszi tönkre gyerekeit. Ahol a nélkülözés és a gyengébbek (tehetetlen anya és kiszolgáltatott gyerekek) semmibe vétele olyan mértékű, hogy előbb-utóbb törés, tragédia lesz a vége.
Van egy álom – ha felépül végre a házunk! – és van a valóság: hiába épül fel a ház, hiába lesz végre mindenkinek saját ágya, hiába lesz villany és fürdőszoba, az apai zsarnokság már annyira beleeszi magát a család életébe, hogy mindenki csak tehetetlenül sodródik előre. Csak újabb tilalomfák és kötelezettségek születnek. A szűk szobában, egy kupacban kényszerűen összebújt család kezd darabjaira hullani, mihelyt néhány négyzetméterrel tágasabb helyre kerülnek. Mert ez az összebújás, ez a szeretet, együvé tartozás csak látszat. Egy ember van, aki fontos, aki mindent meghatároz és mindenbe beleszól. Az apa, aki minél elszigeteltebb, annál fanatikusabb.
Hol a határ a szegénység és a felelőtlenségből (is) származó nyomor között? Hol a határ a szülőnek segítés és a gyerek dolgoztatása között? Hol a határ a nevelés és a kezelés között? Hol a határ a hitben nevelés és a vacsora helyett imádkoztatás között? És mi a különbség a gyereknevelés és a gyerekidomítás között?!
A hatvanas évek bújtak elő ebből a regényből. Én is akkor voltam gyerek, és bár máshol és máshogy éltem, mégis pontosan éreztem, miről beszél ez a kisfiú. (Még a fogyatékossága és a mélyszegénysége se volt akadály a megértésben, sok ilyen gyerek volt a közvetlen környezetemben.) Egy idő után a saját iskolámat, a saját tanáraimat, a saját iskolatársaimat, a saját városomat láttam magam előtt. Sőt, néha még a saját gyereki gondolataimat is felismertem… Bár a mi életünk és a szüleim annyira mások voltak, mégis az elvek és a szülői szó hatalma visszaköszönt. Szabályok, tiltások, elhallgatások, kötelességek. Miről szabad, miről tilos beszélni. Milyen úgy élni, hogy gyereknek hallgass a neve. Pedig innen visszanézve sokaknak milyen egyszerűnek is látszik az a kor.

2 hozzászólás
somogyiréka>!
Barnás Ferenc: A kilencedik

Kényelmetlenül érzem magam a fotelemben ülve ilyen írások során. Ki is mentem az erdőre, és leültem egy farönkre, hogy legalább ne legyen ilyen kényelmes..(luxusszenvedésem, ó..)200 oldalnyi tömény nélkülözés, s ahogy olvasom Barnás életrajzát, pontosan így élte meg a gyerekkorát. A szürke szocializmus fellegvára alatt, ahol nem volt elég az állam szigora, ott volt még az apai terror, az anyai totális kereszténység.(diktatúra az is..) A folytonos éhség, a hideg..
Ahol 10 gyerekre jut 3 ágy, ahol bolhát hajkurásznak esténként, hordó mennyiségű teát főznek leves helyett, és esznek hozzá üres piritóst. Mindezt egy kisgyerek szemüvegén keresztül, és itt az írói bravúr, ugyanis mint 9-10 éves Ferike írja ezt a könyvet, se több,se kevesebb, addig ér el a szöveg, ameddig egy ilyen korú gyerek ellát.
A vége fájóan szép. A kis Feri ellop kedvenc tanárnénije táskájából egy százast, szeretne enni kicsit, elege van, hogy csak szaglászni jár be a henteshez, a cukrászdába meg mintha múzeumba menne. Csak nézni szabad, nem hozzáérni. Aztán kiderül a csíny, és vallatásra kerül a sor. S e kínok között felbomlik előtte, benne a világ, tűnnek el a kapaszkodók, az addig ismert én..
Ha nem olvastam volna Esterházy írását a könyvről, valami olyasmit írtam volna én is, mint ő, hogy csendesen ragyog a szöveg. Picit ezt hadd bontsam tovább. Fent állok Tihanyban, van ott egy hágó, a Diós részről az apátsághoz visz fel, a barlanglakások mentén halad. A hegytetőre felérve minden irányban csak víz. A félszigetet mindenütt a Balaton öleli körbe, de ott a tihanyi Belső és Külső tó is. Éppen megy le a nap, a víz nem is igazán víz csupán innen fentről, inkább valami sűrű aranyló massza. Szél nem fodroz, levegőt is alig merek venni. Na ilyen pont ez a szöveg.

_natalie_néven_ IP>!
Barnás Ferenc: A kilencedik

mémoire

sem letenni sem
elfelejteni ebből
semmit nem lehet


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Szerintem a reverenda azért fekete, hogy kevésbé lehessen látni, a papok mennyit esznek.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: reverenda
1 hozzászólás
Chöpp P>!

Az olvasás sok mindenre jó lehet, az álomra talán nem.

104-105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
ppeva P>!

Ma álmomban bátor voltam: valahol egy tisztáson álltam és három fiú jött szembe velem.

(első mondat)

dianna76 P>!

Lefekvéskor annyira izgatott lettem, hogy egészen hajnalig ébren maradtam. Túl sok minden foglalt le. Azt hiszem, nem voltam felkészülve erre a gyors költözésre. Több mint két és fél éven át tízen aludtunk egymás mellett, ezek után az embernek nem könnyű csak úgy egyedül feküdnie egyetlen ágyban, amely körül minden tágasabb, mint eddig. Nem hiányzott Tentés lába, Risi bokája, vagy akár a keresztbe fekvés, csak éppen új volt az egész, amit nekem mindig nehéz megszoknom. Délután is állandóan kapcsolgattam a villanyt, egy ideig fel sem fogtam, hogy a mi házunkban gyulladnak ki az égők. Ennél csak az volt újabb, hogy a konyhában és fürdőszobában a csapokból folyt a víz. Ha a hármaságyat nem toltuk volna szét, és most legalább ketten aludnánk rajta, talán inkább elfogadom, hogy egy ekkora szobában vagyunk. Annyit vártam erre az estére, hogy végül képtelen vagyok átélni, az éjszaka folyamán a pokróc alatt erre jutottam. Ésanya vásárolta mind a hat pokrócot az orgonálási pénzből, a hiányzó paplanokat majd később fogjuk megvenni.
Az átélés alatt én azt értem, hogy hogy szerintem örülnünk kellene akkor, ha a vágyunkat elértük. Én meg benne feküdtem, ennek ellenére más dolgok kötöttek le ; persze, a háromrészes ablakok, vagy a magas falak ugyanúgy ehhez a vágyhoz tartoztak, akár a hajópadló vagy bármi, ami a Nagyházban volt, mégis, a saját ágyról azt képzeltem, úgy fogok majd benne örülni, ahogy azt az elmúlt hónapokban elterveztem.
Úgy látszik, ha nem születünk bele a körülménybe , az ilyet külön meg kell tanulni.

150-151. oldal

Twisted_words>!

Szerintem a reverenda azért fekete, hogy kevésbé lehessen látni, a papok mennyit esznek. Az Úrfelmutatás vagy a könyörgés alatt valószínűleg senki sem gondol erre, nekem mindig eszembe jut.

62. oldal

sophie P>!

[…], Vadasi úr verseket ír. Ha ő nálunk lakna, biztos nem csinálhatna ilyet.

140. oldal

Chöpp P>!

Ésapa időérzékelése más, mint egy rendes emberé, neki egy bizonyos időpont legalább fél órával hamarabb kezdődik. Hallja ugyan a hatos harangszót, de amikor bejön a szobába, fél hetet mond, majd hozzáteszi, hogy azonnal keljünk fel, mert elkésünk az iskolából. Azt hiszem, elsősorban az zavarja őt, hogy fekszünk, és csak utána az, hogy nem dolgozunk.

104. oldal

ppeva P>!

Ésapára sok mindent lehet mondani, azt nem, hogy bizonyos helyzetekben ne lenne lélekjelenléte. Ezt a szót tőle tanultam, azt jelenti, hogy az ember nem lekvár. Ő elég sok mindenre alkalmazza ezt a kifejezést, Pótmamát például az emberek előtt így dicsérte: „Uraim, nézzék meg a lányomat! Délelőtt a gyárban dolgozik, este meg vacsorát készít! Rá aztán nem mondhatom, hogy lekvár lenne.” Ésapa bárki előtt képes jó modort csinálni, eddig még nem jöttünk rá, hol tanulta.

139. oldal

_natalie_néven_ IP>!

A malterkeverésben, vasbetonozásban az a jó, hogy Ésapa egészen átalakul, úgy követi a munkások mozdulatait, mintha mindig ezt szerette volna nézni, annak ellenére, hogy szinte semmivel sem elégedett. Lehet, hogy az állandó elégedetlenség egy örömfajta. Amikor meg ő maga csinálja a dolgát, annyira belefeledkezik az ásásba, a kapálásba, illetve mindabba, ami a mintakertünk előkészítéséhez feltétlenül szükséges, hogy sokszor órákra megfeledkezik rólunk. Persze eközben mi azért gondolunk rá; olyanra még nem volt példa, hogy Ésapa ne lett volna köztünk. A hétvégi útjain ugyanúgy velünk van, mint máskor, legfeljebb valamivel nyugodtabbak vagyunk. Ezt legjobban Ésanyán lehet megfigyelni, aki hétvégenként ritkábban rándul össze önkéntelenül, és aki az utóbbi időben épp ilyenkor írja a verseit.

95. oldal

Chöpp P>!

A számokra valami miatt szükségem van, ez nekem olyan, mint a középső legnagyobb testvéremnek a zoknik. Talán azért vagyok képes csak úgy kitalálni az időt.

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeannette Walls: Az üvegvár
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Eva Hornung: Kutyafiú
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Saroo Brierley: Oroszlán
Andrea Hirata: A végletek szigete
Tadeusz Konwicki: Égszakadás
Padisák Mihály: Gyalog Juli
Charles Dickens – Nógrádi Gergely: Twist Olivér / Karácsonyi ének
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön