Olaszországi nyaralásom előtt rendeltem meg ezt a könyvet, mondván, majd jól kiolvasom, mire indul a turné, de végül, lévén az elutazásom előtti napon kaptam kézhez a kötetet, csak egy belelapozásra futotta az időmből. Az élvezeti értékéből szerencsére mit sem vont le, hogy Itália (ismételt) szemrevételezése után kezdtem behatóbban foglalkozni a művel, ugyanis mindenhogy remekül működik: Olaszország előtt ajzószer, Olaszország után élményelevenítő és azonnali visszatérést sürgető vizuális és intellektuális cukorkásdoboz.
És hogy mitől olyan édes ez a kötet mind a szemnek (a képek is csodásak, meg a borítót is nagyon kajálom, de a pajkos kis tipográfiai megoldásokat különösen imádtam), mind az elmének? Lévén az előbbiről már szóltam a zárójelben, már rá is térek az utóbbira. Először is, van valami végtelenül rokonszenves és szerethető az elbeszélői stílben, mert itt tényleg lélek és rajongás lüktet minden sorban, meg valami imádni való játékosság, finom humor, szóval az a figyelemfelkeltő és -megtartó mesélni tudás, ami nem válik nagyarcú, nyomasztó ismeretfitogtatássá, inkább egy jó hangulatú, nagyokat mosolygós közös kalandozás hangulatát teremti meg; másodszor egészen felvillanyozó, hogy olyan személyekről és témákról is szól, akikről és amikről egészen eddig remélni sem mertem, hogy egy Olaszországgal foglalkozó kötetbe valaha fontosnak tartják majd beemelni őket a kommerszebb érdekességek ellenében, tehát aligha hittem, hogy adódik majd módom ilyen formában olvasni róluk – mondjuk Artemisia Gentileschi festőnőről vagy az olasz csendőrökről és rendőrökről. (Amúgy összeájulnám magam a gyönyörűségtől, ha egy 50 érdekesség az olasz csendőrökről és rendőrökről címet viselő kiadvány is napvilágot látna a szerzőnő tollából, természetesen képekkel gazdagon illusztrálva, és esetleg kiegészítve az olasz katonákkal is – tavaly szeptemberben szerencsére rengeteg volt belőlük Rómában, és meg kellett állapítanom, hogy külcsín tekintetében nekik sincs okuk pirulni.) Ráadásul töméntelen kis húsvéti tojás van elrejtve az egyes fejezetekben, azaz rengeteg plusz apró nyalánkság, érdekesség az érdekességben, amik végképp tovább gazdagítják és színesítik az egyébként is tartalmas kötetet.
Csodálatosan egy húron pendültünk ezzel a kis izgiséggyűjteménnyel, csupán egyetlen apró kifogással élnék, méghozzá a szerkesztést illetően. Néhol egy-egy témakört indokolatlanul túlhangsúlyozottnak éreztem (pl. autómárka-történetből van vagy öt), illetve, bár nyilván szédületesen nehéz, amikor olyan hatalmas kincsestárból kell meríteni, mint az olasz kultúra, némileg hiányoltam a témakörökre vagy fejezetekre bontást, vagy bármiféle rendező elvet, ami struktúrát adna a kötetnek, mert jelen állapotában, bár tényleg nagyon klassz, bájosan fésületlennek hat. Ettől eltekintve azonban jó szívvel tudom ajánlani a művet – a mai világban, amikor az embernek már azon kell gondolkodnia, hogy egyen-e, vagy könyvet vegyen, úgy gondolom, az olaszrajongók nem fogják megbánni, ha, teszem azt, a havi parmezánadagjuk helyett ebbe a kötetbe invesztálnak.
