Szobortánc 5 csillagozás

Barczikay Lilla: Szobortánc

Egy elfeledett idegen lépked végig a macskaköveken. Nem hagyja, hogy láncra vert érzései eluralkodjanak felette. De amikor szembe kell néznie családja gyűlöletével, húga balesetével, a város suttogásával, egyre nehezebb nyugodtnak maradnia. Márpedig nem lehet dühös, nem félhet, mert akkor kitör a káosz. Elég egyetlen bizonytalan pillanat, hogy megremegjenek a város szobrai. Fellélegzik a kőszarvas, pislogni kezd az acélbika. Alig várják, hogy tombolhassanak.

Egy láthatatlan árny suhan a sötétben. Nem tartozik sehova, nincsenek emlékei, nincsenek tervei. Otthona az éjszaka, ami elrejti őt a kíváncsi szemek elől. Fogai feltépik a bőrt, körme véres csíkokat hagy áldozata testén. Érezni akar. Az izgalmat üldözi, ami véget vet a szívében kongó ürességnek.

Egyikük sem ismeri a másikat. Fogalmuk sincs róla, hogy sorsuk egybeforrt, és a válaszokat nem önmagukban, hanem egymásban kell keresni.

>!
Ad Librum, 2017
160 oldal · ISBN: 9786155758027
>!
Ad Librum, 2017
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155758010

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
CsakSimánDorka P
Barczikay Lilla: Szobortánc

Barczikay Lilla ismét egy nagyszerű könyvet adott az Olvasóknak!

A történet elég zordra sikerült, de ennek ellenére is imádtam, mert az írónő fantasztikusan tudta ábrázolni. Minden egyes mondattal egy kicsivel többet kaptam a történettől, de sosem eleget ahhoz, hogy meg is tudjam, hogy mi miért történik, de ez növelte a feszültséget, és emiatt csak jobban vártam a végkifejletet.

Két szálon is futnak az események, két nagyon különböző személyiséggel, akik annyira messze állnak egymásról, mint a tűz és víz. Mégis sikerült őket összeengedni, de sajnos pont itt lett vége a sztorinak. Alig várom, hogy elkészüljön a következő része, hiszen a legjobb eseménynél ért véget!

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/12/barczikay-li…

>!
M_Annie_99
Barczikay Lilla: Szobortánc

Ó, te jó ég… Egyszerűen nem jutok szóhoz! Annyi minden történt ebben a 160 oldalban, hogy azt megfogalmazni is lehetetlen. Annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, annyi lehetséges végkimenetelt bocsájt előre az írónő, hogy az már hihetetlennek minősül – felháborító, s lenyűgöző egyben. Olyan sok gondolat kavarog a fejemben, a temérdek érzelemmel együttesen, hogy nem hagy nyugodni a tény, hogy mégis mi jöhet ezek után? És a legfontosabb: miért?

„Miért hiszik, hogy sikerrel járhatnak, miután ő maga újra és újra elbukott?”

Jól van, megpróbálom az elején elkezdeni az egészet:

Ahogy a fülszöveg előre sejteti, két síkon fut az egész könyv, ami igazából csak egy plusz izgalmi faktort ad az összképnek – mindig akkor tudnánk meg valamilyen újdonságot, vagy akkor kapnánk egy elhintett információmorzsát, amikor átváltunk a másik nézőpontra. Ennek köszönhetően az olvasók garantáltan falni fogják az oldalakat, sőt! Saját magamból kiindulva mondom ezt, mivel az én kíváncsiságom és a vágyam is csak egyre nőtt, hogy megtudjam, mi a csuda folyik itt, mert hasonlóan nehéz volt összerakosgatnom a kirakós darabjait, mint az egyik főbb szereplőnknek – na de róla majd később mesélek. ;)

„Arra tanították, hogy érje be sejtelmekkel, mert azok illékonyabbak a tényeknél.”

Az idegen, aki az utcákon lépdel, képes megtáncoltatni a szobrokat. Az árny, aki az éjszakában suhan, hidegvérrel öl, csak hogy érezzen valamit. Ennek a két személynek pedig sokkal több köze van egymáshoz, mint azt gondolnánk.

Az elfeledett lánynak meg kell birkóznia a családjával, és a gyűlölettel teli bátyja nem könnyíti meg a dolgát. Az egyetlen reménye Keith, aki mit sem tud róla, és békítő félként áll ő és a bátyja közé.

„Megtanulta, hogy először a benne lapuló gonoszt kell legyőznie.”

A gyilkosnak azért kell küzdenie, hogy érezzen. Az üresség ellen harcol, nap, mint nap, és tudja; bármelyik pillanat az utolsó lehet. Csakis az ösztönei hajtják előre, de mi történik akkor, ha már ezek sem tudják éltetni?

„Érezni akart, érezni, ahogy az adrenalin keresztülszáguld a testén, ahogy a szíve hevesen kezd dobogni az élvezettől, ahogy a lába ég a futástól, ahogy a bőrén végigfolyik valakinek az életadó, meleg vére. Minden porcikája, minden idegszála érzésekért sikoltozott. (…) Akart valamit, bármit, ami elűzi fejéből az ürességet.”

Azt hiszem, mind a két karakterünk elég érdekességjegyet hordoz magában, ami már alapjaiban véve egy nem mindennapi történetet ígér, arról nem is beszélve, hogy számomra az volt a legkülönlegesebb, ahogyan kettejük sorsa egybefonódott, és még több izgalmat csempészett ezzel az írónő a könyvébe.

Attól azonban sajnos nem tudok eltekinteni, hogy néhol „tipikus” filmes/klisés leírások vagy mondatok hangzottak el. Ezek minimálisan rontottak az olvasási élményemen, de ettől eltekintve semmilyen zavaró tényező nincs jelen a regényben.

„Nem tudta mivel felrázni magát.
Nem tudott megszökni.
Nem tudott vadászni.
Teltek a napok. A lány elvesztette az időérzékét.
Már nem volt miben reménykedni. Nem tudott mire várni.
Csak sodródott és várta, hogy vége legyen.”

A rengeteg izgalmas jelenet és a megannyi titok közt lavírozva egy olyan könyvet olvashattam Lillától, ami egyszerre adott meg nekem mindent, és hagyott bennem egy hatalmas, tátongó űrt.
Az írónő elképesztő fantáziával lett megáldva, s higgyetek nekem, akkora öröm volt egy egyedülálló alapkoncepción nyugvó fantasztikus-misztikus kötetet olvasni! Ráadásul egy magyar szerző tollából!

Úgyhogy kedves molyok, ha kíváncsiak vagytok, milyen lehet, ha a szobrok életre kelnek körülöttetek, és nem rettentek vissza a kínzó várakozástól, ami a felsejlő titkok megfejtését illeti, vessétek bele magatokat ebbe a könyvbe! Felejthetetlen élmény lesz, azt én is garantálom. ;)

https://laplaputan.blogspot.hu/2018/01/ertekeles-barczi…

6 hozzászólás
>!
ladybird
Barczikay Lilla: Szobortánc

Sötét hangulatú, mindvégig izgalmas, tulajdonképpen nagyon szerethető regény a Szobortánc.

Azt már megtanultam Lilla előző két könyvéből, hogy ha a főhőseiről van szó, akkor garantált a különleges képesség és a komor hangulat. Így meg sem lepődtem, amikor itt is ezt kaptam. Ugyanakkor sikerült elérnie, hogy olvasás közben eszembe se jusson az Anyám teremtményei vagy annak bármelyik szereplője, és ez nem kis dolog. Főként azért, mert az alapmotívumok hasonlóak, itt is egy különleges képességekkel rendelkező lány áll a középpontban, aki szenved attól a természetfeletti erőtől, amit birtokol. És igen, itt is látszólag élettelen tárgyakat tud megmozdítani, azokkal kommunikál. De ennyi, ennél több egyezés nincs is. És ez is csak utólag tűnt fel nekem. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy a Szobortánc, bár magán viseli az írója kedvenc témájának jellemzőit, mégis képes újat hozni. Arról nem is beszélve, hogy ez egy sokkal jobban sikerült regény, mint az elődjei. Feszesebb a tempó, kidolgozattabbak a karakterek és több a titok. Szerelmi szálat pedig csak nyomokban tartalmaz.

Ha valami másra vágysz, mint amit egy átlag NA-től kapsz, akkor ne hagyd ki!

Bővebben: https://konyvextrak.blogspot.hu/2017/12/barczikay-lilla…

>!
aydi
Barczikay Lilla: Szobortánc

Nem lehet így vége! Nem, nem! Hol a folytatás? Annyi kérdésre nem kaptam választ! Mindenesetre imádtam. Nagyon izgalmas volt. Alig tudtam letenni. Nekem Temi páratlan fejezetei sokkal jobban tetszettek. Lynn nem volt szimpi, de nem is kellett, hogy az legyen. Lehetett volna ez sokkal hosszabb is ez a könyv. Nagyon kíváncsi vagyok mi történt Temi családjával, ki mit érez és miért hozott meg bizonyos döntéseket.

>!
dohaeris
Barczikay Lilla: Szobortánc

Fordulatos cselekmény megannyi rejtéllyel és emberi karakterekkel – már akinek emberinek kell lennie… Magával ragadó történetvezetés, a két főszereplő között ugráló fejezetek folyamatosan frissen tartják a szálakat. Az írónő remek ponton zárja le a művet, izgalmasságából és rövidségéből adódóan – lehet, hogy csak letehetetlensége miatt érződött annak – két este alatt ki is olvastam, és nagyon várom a folytatását.


Népszerű idézetek

>!
M_Annie_99

Megtanulta, hogy először a benne lapuló gonoszt kell legyőznie.

>!
M_Annie_99

Érezni akart, érezni, ahogy az adrenalin keresztülszáguld a testén, ahogy a szíve hevesen kezd dobogni az élvezettől, ahogy a lába ég a futástól, ahogy a bőrén végigfolyik valakinek az életadó, meleg vére. Minden porcikája, minden idegszála érzésekért sikoltozott. (…) Akart valamit, bármit, ami elűzi fejéből az ürességet.

>!
M_Annie_99

Arra tanították, hogy érje be sejtelmekkel, mert azok illékonyabbak a tényeknél.

>!
M_Annie_99

Miért hiszik, hogy sikerrel járhatnak, miután ő maga újra és újra elbukott?


Hasonló könyvek címkék alapján

Helena Silence: Ezüsthíd
A. O. Esther: Frigg rokkája II.
Spirit Bliss: A múlt árnyai
Szurovecz Kitti: A fény árnyéka
Acsai Roland: Szívhajítók
B. M. Grapes: Jóslatok hálójában
Benina: Rekviem a szivárványodért
Karen Chance: Holdvadász
Mary E. Pearson: Az árulás szíve
J. L. Armentrout: Opál