A ​keselyű hava 4 csillagozás

Bárczi Zsófia: A keselyű hava

… A kötetben megjelent novellák három hívószó mentén jellemezhetők: a csoda, a titok, a képszerűség.
A művekben visszatérő motívumnak számít a csoda, a természetfelettinek vagy földöntúlinak minősülő események, személyek és tárgyak: visszajáró halottak, az embereket kísértő ördög, a varázsmesék világát idéző tájak, figurák és eszközök (Amikor Fánnit majdnem elvitte az ördög, Jolán néném és a világvége, A keselyű árnyéka). …

Tartalomjegyzék

>!
AB-ART, Pozsony, 2004
218 oldal · ISBN: 8089006582

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
SophieOswald
Bárczi Zsófia: A keselyű hava

     A keselyű hava rendkivül élvezetes olvasmányt jelentett. A kötet tizennyolc novellája néhol lazán, néhol szorosabban kapcsolódik egymáshoz, szerkezeti szempontból is három nagyobb csoportba osztható, és ezeket az első kettő, valamint az utolsó novella foglalja keretbe.
     Az első két elbeszélés bevezető és hangulatteremtő. A Flan azonnal megfogott garcía márquezi hangulatával (a Szerelem a kolera idején -t jutatta eszembe), valamint az idősíkok bravúros váltogatásával. A jelenből és egy ismerős helyszínről, egy kertből, a mondák világába vezet, amikor megidézi Zorayda királylányt. A második novellában, a Tocino de cielo-ban, ez teljesedik ki az Ezeregyéjszaka mesebeli kalifáit idéző uralkodó megjelenítésével és Zorayda történetével.

     A LÉLEK TITKOS TÁJAI négy novellájának szereplői egy háztartás megszemélyesített tárgyai és állatai. Mesevilágot idéző történetek ezek, a tanítómesékre jellemző mélyebb mondanivaló hordozói.
Ezek közül legjobban tetszett A tökéletes műalkotás; az idillikus képpel induló elbeszélésben a fellengzős modorú rézmozsár történetével új értelmet ad a szú életének.

     AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÉK KÖTÉNYE öt elbeszélésének (a Legendát kivéve) központi alakja Fánni, róla, nagyanyjáról, szerelméről, és több más családtagjáról szólnak a történetek, ezek akár egy visszafelé elmondott családtörténet epizódjai is lehetnének. Ezt a második csoportot a bóbitás galamb, valamint a háború, ami az összes történetben megjelenik, is összeköti.
Ezek közül Az örökkévalóság kék köténye tetszett leginkább. Ebben Fánni nagyanyja az élet és a halál két partja közti hídat keresi, „azt az egyetlen pillanatot, ami a dologgá züllött néhai és az élő, egyszeri ember közé éket vert.”

     Az INGOVÁNY hat novellájának központi témája a világvégét előrejelző történések. Az eddigiek varázslatos világába beköltözik a romlás. Az első három elbeszélés még könnyed hangvételű, itt még megtalálhatók az egész kötetre jellemző mágikus realista elemek, illetve a csoda motívuma; míg a másik három jellemzője a lidérnyomásos rémálom, a téboly (ezek a gótikus regényeket juttaták eszembe).
Ezek közül kedvenceim a Jólán neném és a világvége története néhány végzetes receptről, valamint a címadó novella A keselyű hava, amelyben a kisváros legvígabb özvegye rászedi a halált.

     A záró novellában, a Szürke felhők-ben egy apokaliptikus fergeteg fenyegeti a világot, amely elpusztulni látszik, de végül egy varázserejű történetnek köszönhetően helyreáll a megbomlott rend; valamint újrafogalmazódik a legelső novella egyik gondolata: „Semmi nem tűnik el nyomtalanul, ami egyszer létezett.”

Bárczi Zsófia megkapó mesélő tehetség, örömmel olvasnám más írásait is.

>!
Anó P
Bárczi Zsófia: A keselyű hava

Előbb csak a könyv villogóan kék gerincét vettem észre. Örömmel konstatáltam, hogy kék szinte az egész borító, mégpedig királykék, egy elmosódó, piros ruhás nőalaktól és egy még elmosódóbb asztalnál ülő(?) zöld ruhás figurától eltekintve.
Novellákat rejt a kék könyv. Vannak köztük mesék, szomorúak és különös lényekben bővelkedő varázslatosak, történelmi, legendaszerű történet, őrült, tömeggyilkos sírásó története, a halállal küzdő, vagy a halált legyőző, illetve a halál karjába megbékélten kapaszkodó öregek története,különös „mese”,a halálból visszatérő és a fél falut megétető és a halálba magával ragadó asszonyról, misztikus és horrorisztikus elbeszélések, melyektől „égnek állt a szőr a hátamon”…
Akadtak a kötetben Andersen meséire és Fekete István történeteire emlékeztetőek is, amikor a tárgyak és állatok elevenednek meg – mesél pl.a rézmozsár, a törött fésülködőtükör, generálisi babérokra tör a magát filozófiai műveken átrágó kisegér, aki egyenesen a macska megölését tűzi ki célul…és családtörténetek, melyeket Fánni alakja kapcsol össze.
Olyan az egész könyv, mint egy fiatal, kezdő, tehetséges író szárnypróbálgatásai, aki nem döntötte még el, milyen stílusban akar kiteljesedni.Lekötött és elvarázsolt.

>!
cinkos
Bárczi Zsófia: A keselyű hava

A beszélő bútoros meséket leszámítva pompás könyevcske (bár olykor kissé Márquez-utánérzés).


Népszerű idézetek

>!
SophieOswald

Egy hajnalon, mikor már olyan pici lett a bánat súlya alatt, mint egy szürke kis veréb, sóhajjá változott.

23. oldal, Tocino de cielo (AB-ART, 2004)

>!
SophieOswald

Mert a halál először a lélekbe fészkeli be magát. Fánni nagyanyjának épp csak hogy sikerült megragadnia azt a pillanatot, mikor beléköltözött. Mint egy apró nyilallás, annyi volt csupán, de utána kifakultak a színek, elcsendesedett a világ zaja, így az öregasszony pontosan hallotta, ahogy végigreped az elnyűhetetlennek vélt idő, s ő ott marad egyedül, az egyre táguló szakadáson innen, s már csak mintha a semmi falán keresztül hallaná a túlról áradó hangokat.

83.-84. oldal, Az örökkévalóság kék köténye (AB-ART, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: halál · idő
>!
SophieOswald

Attól kezdve csak magára figyelt, barátkozott a halállal. Egész napokat töltött a verandára állított karosszékben, kopott Bibliájával az ölében, de nem nyitotta ki, mert Fánni nagyanyja úgy tudta, hogy az élet és a halál nem tanulható, hogy a legnagyobb mélységekbe és magasságokba mindenkinek egyedül kell meglelnie az utat.

84.-85. oldal, Az örökkévalóság kék köténye (AB-ART, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál
>!
SophieOswald

     – Drágám, ezek csak szobrok – nyugtatott anyám –, a legritkább esetben kelnek életre. Én legalábbis nem hallottam még róla. Ezek a szobrok egyébként is szentek szobrai. Két egészen rendes szenté. Rég halottak. Esetleg a szú mocoroghat bennük – ezzel a faszentügyet anyám lezártnak vette.

     Én azonban nem hittem el a szúmesét, s éjjelenként, amikor már minden elcsendesült a házban, ezentúl gyakran hallottam, hogyan méri bicegő léptekkel az időt a szomszéd szoba bezárt ajtaján túl a két ártalmatlannak minősített faszent.

102. oldal, Anti bácsi (AB-ART, 2004)

>!
SophieOswald

     – Szívem virága, lelkemből fogant rózsaszál! Mondd hát, mi lelt? Miért hervadozol – szólt kisebb képzavarral élve – mint párjától elszakadt gerlicemadár? – és keservesen tördelte a kezét, ügyet sem vetve írnokai elismerő pillantásaira.
     Megsajnálta Zorayda a kétségbeesett kalifát, és csendesen válaszolt.
     – Nagy az én bánatom, atyám, nagyobb mint a birodalmad!

16. oldal, Tocino de cielo (AB-ART, 2004)

>!
SophieOswald

Esténként, mikor a lobogó tűz narancsszínűre festette a péterkályha falát, és a konyhában karácsonyi diós kalács illata lengedezett, a zománcos fazék, a félfülű levesestál, a rézmozsár, a lyukas lábas és a sánta egérke összegyűltek, hogy történeteket meséljenek egymásnak a hajdan volt időkről. Ilyenkor még a szú is halkabban percegett a háromlábú konyhakredenc hátsó falában.

27. oldal, A tökéletes műalkotás eredete (AB-ART, 2004)

>!
SophieOswald

     Az Anti bácsi asztalra mért ökölcsapása kavarta érzelmi vihar következtében az ódon családi ebédlőasztaltól jobbra, a két ismeretlen faszent közé, pontosan a háromfiókos, titokzatosan mély komód mértani középpontjának jobb oldalára függesztett, a családi műhelyt létrehozó, s a balra felszögelt kontyos-gyöngysoros ősanyát a múló idővel mit sem törődve ma is szigorúan szemmel tartó, harcias bajuszú nagyapa képének légypiszkos üvege megmásíthatatlanul kettétörött.

100.-101. oldal, Anti bácsi (AB-ART, 2004)

>!
SophieOswald

[…] a jövőre vonatkozó álmok, nem többek balga képzelődésnél, mert az időt nem lehet kisajátítani.

7. oldal, Flan (AB-ART, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
SophieOswald

Egy szép napon messzi földről jött követek érkeztek a palotába. Elhalmozták a kalifát tengernyi kincssel, ezüst edényekkel, drágaköves kelyhekkel, selyemruhákkal. Végül egyikük előhozott egy könyvet.
     – Felséges kalifa! Lányaid szépségnek a híre a mi országunkba is elért. Ezt a könyvet nekik küldi ajándékba dicső uralkodónk. – Ezzel a követ meghajolt, és kihátrált az ajtón.

     Amint a követek elhagyták a tanácstermet, a király lányaihoz sietett a becses ajándékkal. Mert nem akármilyen könyvről volt ám szó! Finom bőrkötését kacskaringós ágakon himbálódzó madarak ékítették, sarkain ezüst kapocs díszlett, s a jobb felső kapcson, vékony aranyláncon egy aprócska kulcs fityegett. Ez a kulcs nyitotta a könyvet. Akkor ámultak csak el igazán, amikor kinyitották. Mert a könyv első lapjára egy tó volt festve, és mikor közelebb hajoltak, hogy jobban lássák a képet, hirtelen szellő támadt, és habot fújt a kíváncsi királylányok arcába. Még nagyobb lett azonban a meglepetésük, mikor látták, hogy a tavon ringatozó csónakban ők maguk ülnek, és vidáman integetnek a parton álló apjuknak. A csónakot a szél a tó túlsó partja felé terelte, amely már nem fért el a papíron, így az aprócska alakok eltűntek a szemük elől. Volt ám öröm, mikor felfedezték, hogy a következő oldalon ott a tó másik partja! Kis ideig nem történt semmi, aztán egyszer csak fodrozódni kezdett a víz, s a lap szélén megjelent a csónak orra, benne a három aprócska alakkal. Közben azonban megváltozott a táj. A remegő fűzek helyén végtelen homokdűnék nőttek, a csónak megrázkodótt és tevévé változott, s a tónak nyoma sem maradt. Ahogy pergették a lapokat, egyre változott a vidék, sorra életre keltek az emberek, nyüzsgéssel teltek meg a városok. A könyv utolsó lapján egy szemet kápráztató palotát találtak. Karcsú tornyai közt szeráfok kergetőztek, tágas szobáiban tarka tollú madarak, s a kastély körüli park füvén csengős bárány szaladgált.
     A három királylány ujjongott örömében. Sosem volt ehhez fogható játékszerük. Reggeltől estig a könyvet lapozgatták, nem tudtak betelni mesés képeivel.

13.-14. oldal, Tocino de cielo (AB-ART, 2004)

>!
SophieOswald

     Irma nem szerette az árnyékos helyeket. De aznap úgy érezte, hogy akkor sem tudna felállni az eresz alá tolt lócáról, ha az élete múlna rajta. Teljesen hatalmába kerítette a gyengeség. Míg ő a padon ücsörgött, megadóan várva a sorsát, a gróf kijött a házból, hogy kívülről is lemossa a konyha ablakait. Vidoran fütyörészve mászott felfelé a fehér falnak támasztott létrán, hogy az ablak legfelső kockáit is elérje. És ekkor Irma bokáját megérintette valami jeges hidegség. Az asszony lenézett, és kis híján elállt a szívverése. Az árnyék, ami hetek óta a rózsakert felett lebegett, most nem volt a helyén. Méltóságteljesen úszott a levegőben, egyenesen a fütyörésző gróf felé, elhaladtában dérrel vonva be virágot, füvet és Irma asszony cipőjét. Halkan átlebegett az udvaron, megállt a létra tövében, majd mintha csak ritka, egzotikus futónövény lenne, lassan felkúszott a falon, elfoglalva a gróf hiányzó árnyékának a helyét. De a falra nem egy ember sziluettje vetült, hanem egy hatalmas, majd kétméteres keselyűé. A gróf hátrafordult, és rámosolygott Irmára. És Irma ekkor már tudta, hogy kivel áll szemben.

143. oldal, A keselyű hava (AB-ART, 2004)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ardamica Ferenc: Tejszínhabos halál
Szlovákiai magyar szép irodalom 2014
Dušan Dušek: Gyűszű
Szalay Zoltán: Ártatlanság
Grendel Lajos: Hűtlenek
Duba Gyula (szerk.): Fekete szél
Dunajszky Géza: Arcok és sorsok
Dunajszky Géza: Kínterhes évek
Vajkai Miklós: Veszteglők
Grendel Lajos: A szabadság szomorúsága