A ​csillagok élete 4 csillagozás

Nem hiábavaló időtöltés, nem elpazarolt energia, ha a múltat akarjuk megérteni, mert ez vezet a jelenhez, s a jövő megsejtéséhez, sőt néha előre látásához.

8. oldal, Az égboltra pillantástól az asztrofizikáig (Gondolat, 1979)

Az egyiptomi papok megfigyelték a Sirius nevű csillag delelési magassága és a Nílus áradása közötti összefüggést, amelyről tudjuk, hogy létfontosságú a földművelés számára: az áradás hozta a termékeny iszapot, termővé tette a talajt. Az egyiptomi papoknak feltehetőleg fogalmuk sem volt a Föld Nap körüli keringéséről, az ekliptikáról, az égi egyenlítőről, a Tavaszpontról, a passzát szélrendszerről, amely végül is az esőket okozza a Nílus forrásvidékén. Megfigyelésük azonban helyes volt, törvényszerűségeket tárt föl, s munkájuk legalább olyan hasznos volt, mint a mezőn való robotolás.

9. oldal, Ráhibázás, tévhit, valóság fölismerése a csillagászat történetében (Gondolat, 1979)

Az emberi sorsok alakulása a gravitációnál sokkal bonyolultabb törvények következménye. A Saturnusnak nincs köze a betegségekhez, a Marsnak a háborúkhoz, s az üstökösöknek a katasztrófákhoz. Csak a mágusok babonás hite ruházta fel az égitesteket efféle hatással.

12. oldal, Ráhibázás, tévhit, valóság fölismerése a csillagászat történetében (Gondolat, 1979)

A múlt században a kémiai és a gravitációs energiát ismerték. A kémiairól néhány egyszerű becslés után kiderült, hogy a Nap sugárzását csak néhány ezer évig fedezhetné, ha Napunk a szenet és az oxigént az égéshez szükséges optimális arányban tartalmazná. (Érdekes magyar irodalmi vonatkozása is van ennek a becslésnek: Madách Az ember tragédiájában, a falanszter jelenetben színre vitte ezt az elképzelést. Az ottani tudós azért tartja annyira sürgősnek a Nap melegének pótlását, mert hite és legjobb tudása szerint a kémiai reakciók lezajlása után a Nap kihűl.)

47. oldal, Miért sugároz egy csillag?(Gondolat, 1979)

[…] a csillagászat? Bizonyára az égboltra pillantással kezdődött.

8. oldal, Az égboltra pillantástól az asztrofizikáig (Gondolat, 1979)

[A csillag] egy óriási, többé-kevésbé egyensúlyban levő izzó gázgömb, amely vagy csillagközi felhőből állt össze, vagy valami korábbi, sűrűbb égitest felaprózódásával keletkezett.

46. oldal, A csillagok fejlődése (Gondolat, 1979)

Ha tudomásul vesszük a valóságot, s annak törvényszerűségeit keressük, megszűnik a kiszolgáltatottságunk. A világ jelenségei között nem tehetetlenül és értetlenül fogunk állani, esetleg rémülettel eltöltve, hanem ellenkezőleg: fölfedezzük bennük a rendet, a szépet.

7. oldal (Az égboltra pillantástól az asztrológiáig - Budapest, 1979)

A görögök az ókorban nagy előszeretettel tárgyalták meg az élet és a filozófia összes kérdését a piactereken meg a közélet egyé fórumain, s szinte tökélyre fejlesztették a vitatkozás művészetét. Számos egykorú feljegyzés szerint a vitában a hozzászólónak úgy illett kezdenie a beszédét, hogy először a másik vitatkozó előtt összefoglalta annak nézeteit a félreértések elkerülése végett. Nehogy olyan állítások cáfolatára terelődjék a vita, amilyeneket az ellenfél nem is mondott. Tehát a szólás joga csak azt illette meg, aki képes volt a másikat megérteni is!

18. oldal (Az égboltra pillantástól az asztrológiáig - Budapest, 1979)

Ha derült este felpillantunk a csillagos égre, távol a nagyvárosok fény-, por- és füstáradatától, rögtön szemünkbe ötlenek a nyugodt fényű bolygók, a sziporkázó, vibráló csillagok, a Tejút, esetleg a Hold. Hullócsillagot viszonylag gyakran, üstököst, „vendégcsillagot” már jóval ritkábban figyelhetünk meg.

8. oldal, Az égboltra pillantástól az asztrofizikáig (Gondolat, 1979)