Szigorúan ​bizalmas! 77% 33 csillagozás

Rájöttem, van előnye is, hogy nincsen nyitva a könyvtár: fogynak itthonról a könyvek. Fogynak, mert mivel a könyvtáriakat vissza kell vinni, azok mindig prioritást élveznek. Ezért a polcon levők mindig hátrébb szorulnak. Viszont mert túl sok a könyv, elhatároztam, hogy ami nem kell feltétlenül, attól valamilyen úton szabadulni fogok. Így került a képbe ez az alig nyolcvanöt oldalas szösszenet is.

Aminek még a borítója is ocsmány. Figyeld csak!
(A blogbejegyzésemben azonnal ott van a kép is a szöveg mellett.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/barbro_lindg…

Az a képtelen ebben a borítóban, hogy a könyvön belüli illusztrációk nem ilyenek, ahogy látni fogod, azok kifejezetten jópofák. A borítót, aminek az ég adta egy világon semmi köze a könyvhöz, egy magyar grafikus készítette, aki szemmel láthatón még azzal sem erőltette meg magát, hogy elolvassa a könyvet. A belső rajzok egy svéd grafikust dicsérnek, Olof Landström-nek hívják. Vajon mi motiválhatta a kiadót, hogy ne egy eredeti rajzot tegyen hívogatónak a borítóra?

A szerzőnő, Barbro Lindgren Enskog svéd. Ahogy utána olvasgattam, és ha jól számolgattam nyolcvanvalahány könyve jelent meg. Azta! Nemere Istvánon kívül, aki überelhetetlen (2018-ig több mint 700 [!] könyve jelent meg), ki versenyezhet vele? Gyerekkönyveket ír. Furcsa, hogy bár szekérdereknyi könyve van, magyarul azonban csak a jelen vékonka valamilye jelent meg. (A valamilye hamarost magyarázódik.)

A szerző élvezetesen ír. Nagyon jó a humora. Ez még ebben a vékonkában is simán lejön. Ez a stílusának a dicsérete. Ennek a könyvnek történet nincsen. Ami önmagában még nem lenne baj. Nem egy könyvet ismerünk, ami nem novellás kötet, de alapvetőn nincsen története, hanem történetkéi, összefüggés nélküli agymenetei vannak. Vegyünk csak például egy témánkba vágó alapművet, A kis Nicolas-t. Abban is úgy van, hogy még egy-egy fejezet sem feltétlenül egy történet,maximum egy-egy roppant eseménysor. Szóval azzal, hogy nem jutunk sehonnan sehova, még nem lenne baj.

Ez a nyolcvan oldal egy kislány egy adott életszakaszának momentumait tartalmazza Random életkor, életszakasz, momentumok. A könyv folyamatában kiderül, hogy a kislány maga a szerző, vagyis egy életrajz szilánkot olvashatunk. Hogy miért ezt az életkorát, életszakaszát választotta ki, rejtély. Aztán van döbbenet is: ha a könyv önéletrajzi jellegű, s ha a könyvben szereplő kislány olyan tíz év körüli lehet, s ha a szerző 1937-ben született, abból az fakad, hogy a történet-szösszenetek valós ideje 1947 körülre tehető. Pedig valahogy frissebbnek, későbbinek tűnik mindaz, amit olvasunk. Mivel életrajz szilánk, természetesen egyes szám első személyben írt történetet olvashatunk.

A vékonkának egyetlen tanulsága mindenképpen van: ahogyan az Asterix-történetekben Obelix fogalmazza meg tömören a véleményét az ősellenségeikről, hogy „Dilisek ezek a rómaiak!”, úgy elmondhatjuk, hogy a svédeknek sem ártana több napfény, hátha több életkedvük lenne, és nem a pszichés problémáikkal lennének elfoglalva. Dilisek ezek a svédek, mondhatjuk, nem véletlen, hogy odafent, Skandinávia környékén annyi a lelki beteg. Illetve a csuda tudja, hogy véletlen vagy nem véletlen, a vékonkából azt a tényt mindenesetre leszögezhetjük, hogy az a csuda, amikor valaki nem az. Ezt figyeld!
(Az eredetiben itt egy NAGYON megdöbbentő idézet van.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/barbro_lindg…

Ne feledjük, egy rendezett, szerető családban élő kislány az alany! A környezete meg úgy reagál rá, ahogyan a Tanár úr: jól van kiscsillag, ugyan semmi okod a marhaságaidra, de ha rossz kedved van, ne csinálj semmit, menj haza a suliból, sőt inkább be se menj, minek, ha egyszer attól is rossz kedved lesz…

Persze, ha bemegy, nem biztos, hogy jobban jár: amikor a szaporodást tanulják, Anton a kicsit hasadt lelkű csimota megkérdezi, hogyan szaporodnak a csukák. A Tanár úr elmondja. Az öntörvényű Anton pillanatok alatt ott tart, hogy csukaikrákat ereszt a fürdőkádba, apu majd ereszt rá tejet, a kád megtelik csukákkal, fel is repül az űrbe, és megharapják a jóisten fütyijét, meg Jézusét is, sőt, Anton tovább ne mondd, de mondja, aztán még, hahaha a tanár úr fütyijét is. Ezen meg már a Tanár úrnak is nevetnie kell, így amikor az ilyen-olyan termőkről olvasnak és Anton csak úgy kisétál az osztályból, hogy ő ettől rosszul van, nem is megy utána senki… Ha elment, hát elment. Egy svéd osztályt, tanítás közben ezek szerint ki ezért, ki azért hagyhat ott bármikor, elvégre első a szabadság!

De mielőtt az jutna eszedbe, hogy biztosan csupán Antonnal és Barbroval van probléma, hadd mutassak valamit!
(Itt:)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/barbro_lindg…

Az az igazi meglepetés, ha itt valaki normális, nemde? De legalább megtudjuk, mi a svéd társadalom általános jellemzője.

De ne gondold ám, hogy csak ilyen elképesztő depis dolgokról olvashatsz a könyvben. Van benne halál is, mert meghal a nagypapa… Na, jó, ez rossz vicc volt. Nagyon vicces, amikor Barbro barátnője, Ingrid úgy dönt, ő már nem kislány, leszokik a babázásról. Amikor Barbro megkérdezi, hol vannak a babák, Ingrid kinyitja a szekrényajtót, ott ágyazott meg az összesnek, hogy kényelmesen feküdjenek, és este azért még elköszön tőlük.

De a nagypapa tényleg…
(A befejezés és az összefoglalás a szokásos helyen:)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/barbro_lindg…

Az írónő nem felejtette el, milyen volt kamasznak lenni – talán épp saját gyerekkori naplója alapján dolgozott. Ez az őszinteség a kis kötet legfőbb értéke. Így benne van a könyvben mindenféle kétség és bizonytalanság, ami a kamaszokat gyötörni szokta – mert nem értik a világot, mert nincsenek megelégedve a külsejükkel, mert nem tudják, mi vár majd rájuk később.

Elolvastam, mert kézre esett, de nagyon nem maradt meg.

Valószínűleg olvastam ezt már gyerekkoromban, de sehogyan sem tudok rá visszaemlékezni. Vannak benne kemény témák, de igazak, – hasonló dolgok foglalkoztattak engem is tízéves koromban. A végtelen űr, a halál, a beteg nagyszülők, az élet értelmetlensége stb.

jajj, áltsuliban nagyin szerettem könyvtárba járni és faltam a piknikkönyveket :)

kamaszként olvastam egy másik kamaszról. akkor tetszett.

Őszintén szólva nem igazán fogott meg. Tipikus életrajz-jellegű könyv, fő cselekménye nem igazán van, csak kiragad egy-egy jelenetet a főszereplő kislány mindennapi életéből. Nekem egyáltalán nem volt érdekes.

Kamaszként szerettem! Újra kéne olvasni…