Szigorúan ​bizalmas! 33 csillagozás

Barbro Lindgren Enskog: Szigorúan bizalmas!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi lesz, ha Barbro soha többé nem tud nevetni? Ha soha többé nem képes iskolába járni? Ha nem nő meg a haja és a melle, és elálló marad a füle? Ha nem gyógyul ki a sárgaságból, legjobb barátnője Ingrid pedig az igazmondás-mániából? Ha Anton továbbra is mindig mindent másképp csinál mint a többiek, és a Tanár egyszer mégis megharagszik rá? Lehet hogy a svéd gyerekek csak abban különböznek a magyaroktól, hogy más nyelven beszélnek?

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Piknik könyvek Móra

>!
Móra, Budapest, 1988
86 oldal · ISBN: 9631156222 · Fordította: Zipernovszky Hanna · Illusztrálta: Olof Landström

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Barbro Lindgren Enskog: Szigorúan bizalmas!

Rájöttem, van előnye is, hogy nincsen nyitva a könyvtár: fogynak itthonról a könyvek. Fogynak, mert mivel a könyvtáriakat vissza kell vinni, azok mindig prioritást élveznek. Ezért a polcon levők mindig hátrébb szorulnak. Viszont mert túl sok a könyv, elhatároztam, hogy ami nem kell feltétlenül, attól valamilyen úton szabadulni fogok. Így került a képbe ez az alig nyolcvanöt oldalas szösszenet is.

Aminek még a borítója is ocsmány. Figyeld csak!
(A blogbejegyzésemben azonnal ott van a kép is a szöveg mellett.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/barbro_lindg…

Az a képtelen ebben a borítóban, hogy a könyvön belüli illusztrációk nem ilyenek, ahogy látni fogod, azok kifejezetten jópofák. A borítót, aminek az ég adta egy világon semmi köze a könyvhöz, egy magyar grafikus készítette, aki szemmel láthatón még azzal sem erőltette meg magát, hogy elolvassa a könyvet. A belső rajzok egy svéd grafikust dicsérnek, Olof Landström-nek hívják. Vajon mi motiválhatta a kiadót, hogy ne egy eredeti rajzot tegyen hívogatónak a borítóra?

A szerzőnő, Barbro Lindgren Enskog svéd. Ahogy utána olvasgattam, és ha jól számolgattam nyolcvanvalahány könyve jelent meg. Azta! Nemere Istvánon kívül, aki überelhetetlen (2018-ig több mint 700 [!] könyve jelent meg), ki versenyezhet vele? Gyerekkönyveket ír. Furcsa, hogy bár szekérdereknyi könyve van, magyarul azonban csak a jelen vékonka valamilye jelent meg. (A valamilye hamarost magyarázódik.)

A szerző élvezetesen ír. Nagyon jó a humora. Ez még ebben a vékonkában is simán lejön. Ez a stílusának a dicsérete. Ennek a könyvnek történet nincsen. Ami önmagában még nem lenne baj. Nem egy könyvet ismerünk, ami nem novellás kötet, de alapvetőn nincsen története, hanem történetkéi, összefüggés nélküli agymenetei vannak. Vegyünk csak például egy témánkba vágó alapművet, A kis Nicolas-t. Abban is úgy van, hogy még egy-egy fejezet sem feltétlenül egy történet,maximum egy-egy roppant eseménysor. Szóval azzal, hogy nem jutunk sehonnan sehova, még nem lenne baj.

Ez a nyolcvan oldal egy kislány egy adott életszakaszának momentumait tartalmazza Random életkor, életszakasz, momentumok. A könyv folyamatában kiderül, hogy a kislány maga a szerző, vagyis egy életrajz szilánkot olvashatunk. Hogy miért ezt az életkorát, életszakaszát választotta ki, rejtély. Aztán van döbbenet is: ha a könyv önéletrajzi jellegű, s ha a könyvben szereplő kislány olyan tíz év körüli lehet, s ha a szerző 1937-ben született, abból az fakad, hogy a történet-szösszenetek valós ideje 1947 körülre tehető. Pedig valahogy frissebbnek, későbbinek tűnik mindaz, amit olvasunk. Mivel életrajz szilánk, természetesen egyes szám első személyben írt történetet olvashatunk.

A vékonkának egyetlen tanulsága mindenképpen van: ahogyan az Asterix-történetekben Obelix fogalmazza meg tömören a véleményét az ősellenségeikről, hogy „Dilisek ezek a rómaiak!”, úgy elmondhatjuk, hogy a svédeknek sem ártana több napfény, hátha több életkedvük lenne, és nem a pszichés problémáikkal lennének elfoglalva. Dilisek ezek a svédek, mondhatjuk, nem véletlen, hogy odafent, Skandinávia környékén annyi a lelki beteg. Illetve a csuda tudja, hogy véletlen vagy nem véletlen, a vékonkából azt a tényt mindenesetre leszögezhetjük, hogy az a csuda, amikor valaki nem az. Ezt figyeld!
(Az eredetiben itt egy NAGYON megdöbbentő idézet van.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/barbro_lindg…

Ne feledjük, egy rendezett, szerető családban élő kislány az alany! A környezete meg úgy reagál rá, ahogyan a Tanár úr: jól van kiscsillag, ugyan semmi okod a marhaságaidra, de ha rossz kedved van, ne csinálj semmit, menj haza a suliból, sőt inkább be se menj, minek, ha egyszer attól is rossz kedved lesz…

Persze, ha bemegy, nem biztos, hogy jobban jár: amikor a szaporodást tanulják, Anton a kicsit hasadt lelkű csimota megkérdezi, hogyan szaporodnak a csukák. A Tanár úr elmondja. Az öntörvényű Anton pillanatok alatt ott tart, hogy csukaikrákat ereszt a fürdőkádba, apu majd ereszt rá tejet, a kád megtelik csukákkal, fel is repül az űrbe, és megharapják a jóisten fütyijét, meg Jézusét is, sőt, Anton tovább ne mondd, de mondja, aztán még, hahaha a tanár úr fütyijét is. Ezen meg már a Tanár úrnak is nevetnie kell, így amikor az ilyen-olyan termőkről olvasnak és Anton csak úgy kisétál az osztályból, hogy ő ettől rosszul van, nem is megy utána senki… Ha elment, hát elment. Egy svéd osztályt, tanítás közben ezek szerint ki ezért, ki azért hagyhat ott bármikor, elvégre első a szabadság!

De mielőtt az jutna eszedbe, hogy biztosan csupán Antonnal és Barbroval van probléma, hadd mutassak valamit!
(Itt:)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/barbro_lindg…

Az az igazi meglepetés, ha itt valaki normális, nemde? De legalább megtudjuk, mi a svéd társadalom általános jellemzője.

De ne gondold ám, hogy csak ilyen elképesztő depis dolgokról olvashatsz a könyvben. Van benne halál is, mert meghal a nagypapa… Na, jó, ez rossz vicc volt. Nagyon vicces, amikor Barbro barátnője, Ingrid úgy dönt, ő már nem kislány, leszokik a babázásról. Amikor Barbro megkérdezi, hol vannak a babák, Ingrid kinyitja a szekrényajtót, ott ágyazott meg az összesnek, hogy kényelmesen feküdjenek, és este azért még elköszön tőlük.

De a nagypapa tényleg…
(A befejezés és az összefoglalás a szokásos helyen:)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/barbro_lindg…

Anó>!
Barbro Lindgren Enskog: Szigorúan bizalmas!

Az írónő nem felejtette el, milyen volt kamasznak lenni – talán épp saját gyerekkori naplója alapján dolgozott. Ez az őszinteség a kis kötet legfőbb értéke. Így benne van a könyvben mindenféle kétség és bizonytalanság, ami a kamaszokat gyötörni szokta – mert nem értik a világot, mert nincsenek megelégedve a külsejükkel, mert nem tudják, mi vár majd rájuk később.

Carmilla >!
Barbro Lindgren Enskog: Szigorúan bizalmas!

Valószínűleg olvastam ezt már gyerekkoromban, de sehogyan sem tudok rá visszaemlékezni. Vannak benne kemény témák, de igazak, – hasonló dolgok foglalkoztattak engem is tízéves koromban. A végtelen űr, a halál, a beteg nagyszülők, az élet értelmetlensége stb.

Harley_Quinn>!
Barbro Lindgren Enskog: Szigorúan bizalmas!

jajj, áltsuliban nagyin szerettem könyvtárba járni és faltam a piknikkönyveket :)

amnaen>!
Barbro Lindgren Enskog: Szigorúan bizalmas!

kamaszként olvastam egy másik kamaszról. akkor tetszett.

KatieV I>!
Barbro Lindgren Enskog: Szigorúan bizalmas!

Őszintén szólva nem igazán fogott meg. Tipikus életrajz-jellegű könyv, fő cselekménye nem igazán van, csak kiragad egy-egy jelenetet a főszereplő kislány mindennapi életéből. Nekem egyáltalán nem volt érdekes.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    Björn bácsi pedig egyszer azt mondta rólam, amikor nem tudták, hogy hallom: „Vagy író lesz belőle, vagy bolond. De az is lehet, hogy mind a kettő.”

59. oldal (Móra, 1988)

Habók P>!

Senki sem olvashatja el ezt, még a mama sem. És Ingrid sem, hiába ismerjük egymást olyan régóta.
Talán majd az unokabátyám – sok-sok év múlva. Mert hozzá fogok feleségül menni, még ha ő nem is tud róla. Senki sem tud róla rajtam kívül. Mert ez szigorúan bizalmas.

5. oldal

Ivan_Olsen>!

Tegnap az erdőben találtam egy szürke, hosszú szőrű játékkutyát. Úgy láttam, valami éppen olyan különös van ebben a kutyában, mint Dokk Dokkban. Elhatároztam, hogy Chappisnak fogják hívni. Most arra várunk, hogy Dokk Dokk és Chappis a legjobb barátok legyenek, és holnap, ha vége a tanításnak, összeházasodjanak.

Ivan_Olsen>!

Ahogy vége volt a tanításnak, átszaladtam Chapissal Ingridhez. Dokk Dokk a korláton lógott a ház előtt, talán szellőztetni tette ki Margret néni. Néhányszor a falhoz csaptam, csak úgy szállt belőle a por. Máskor is szoktam csinálni, ha Ingrid nem látja, nehogy Dokk Dokk azt képzelje magáról, hogy ő is élőlény.

Ivan_Olsen>!

Új könyvet kezdtem írni. Ez is egy Sara nevű lányról szól. A könyv címe Sara szenved. Azt hiszem, végig az egész könyvben szenvedni fog, úgyhogy rettentő szomorú lesz. Most éppen elég borzasztó, alig merek egyedül maradni a szobában, mert épp most akarja a függöny mögül valaki megtámadni Sarát.

Carmilla >!

    Egyszer meg, erre különösen jól emlékszem, Barbro meg én kis papírdarabkákra felírtuk, hogy fütyi, és a környék összes levélszekrényébe bedobtuk. Ha ezt a nagymama megtudta volna!

27. oldal (Móra, 1988)

Carmilla >!

(…) Először az ember nem születik meg, rengeteg év telik el úgy, hogy egyáltalán nem is létezik. Azután megszületik, és él egy ideig. Néhányan csak pár napig élnek, néhányan évekig. De aztán meghalnak. És ettől kezdve halottak évről évre, mindig, örökkön-örökké. Sajnálok minden halottat. Olyan reménytelennek tűnik halottnak lenni.

30. oldal (Móra, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: halott
Carmilla >!

Ma majdnem bedühödtem a vacsoránál. Mert mamával az úgy van, hogy ha az ember érzi, hogy a tej megsavanyodott, akkor ő is megkóstolja – de ő nem érzi, hogy savanyú.
     – Ennek a tejnek nincs semmi baja – mondja. – Olyan, mint máskor.

69. oldal (Móra, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: tej
Carmilla >!

    Olyan érzésem volt, mintha most látnám először az osztálytermet. Kicsinek tűnt és reménytelennek, ahogy mindenki csak ül, és kapar a tollával, és sóhajtozik. Arra gondoltam: az ember itt tölti élete túlnyomó részét, egészen tizennyolc éves koráig, csak tanul, és hallgatja a csókák károgását – és mindezt valahogy annyira értelmetlennek találtam, hogy nem bírtam tovább ülve maradni.

18. oldal (Móra, 1988)


Hasonló könyvek címkék alapján

Edmondo De Amicis: Szív
L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
Selma Lagerlöf: Csodálatos utazás
Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek
Bálint Ágnes: Hajónapló
Maja Lunde: Hónővér
Wendelin Van Draanen: Szerintem, szerinted
Michael Ende: A Végtelen Történet
Patricia St. John: Nyomok a hóban
Tove Jansson: Varázskalap a Múminvölgyben