Rendeld ​meg az Univerzumtól! 78% 28 csillagozás

Az éber és az alvó ember között az az egyetlen különbség, hogy az egyik tudatosan alakítja saját valóságát, a másik tudattalanul. NEM alakítani viszont nem tudod.

83. oldal

Az ember fejlődéséhez nincs szükség fájdalomra – az a szellemi törvények sérülésének eredménye; ám úgy tűnik, kevés ember képes fájdalom nélkül felébredni „lelki alvásából”. Sokan tudattalanul félnek attól, hogy hatalmukkal visszaélnének, ha „túl jól” megy soruk, esetleg „túl gazdagok” vagy „túl boldogok”. Ez nem igaz. Egy boldog, szeretetben élő ember örömét másokkal is meg akarja osztani. Aki féltékeny gazdagságára és sikereire, az attól való félelmében teszi ezt, hogy mindkettőt elveszítheti. Félelemben él, nem pedig szeretetben. Ha szeretetben élsz, nincs az a hatalom, amellyel visszaélhetnél. Ezért akadálytalanul kívánhatod a Föld minden boldogságát. A valódi boldogság ugyanis csak a szeretetből fakadhat. Ha boldog vagy, az mindenkinek hasznára válik.

121-122. oldal

Az Ezer Tükör Terme

Hol volt, hol nem volt egyszer egy templom, abban pedig egy terem, melynek minden falát tükrök borították. Történt egyszer, hogy egy kutya eltévedt ebben a templomban, és addig bolyongott, míg végül ebben a teremben találta magát. Ahogy hirtelen megpillantotta ezer tükörképét, morogni és ugatni kezdett vélt ellenfeleire. Ám ezek ezerszeresen vicsorogtak és ugattak vissza rá. Erre az eltévedt eb még dühödtebben reagált, míg végül belepusztult ádáz őrjöngésébe.
Telt-múlt az idő, s egyszer egy másik kutya keveredett az Ezer Tükör Termébe. Őt is körülvette ezer tükörképe, csakhogy ez a kutya boldogan csóválni kezdte a farkát – mire az ezer tükör-eb szintén örömteli farkcsóválásba kezdett. Ez a kutya végül jókedvűen és megerősödve hagyta el a templomot.

24. oldal

A gond az, hogy a tudósok törvényei mindig csak egy zárt térben működnek. Csakhogy a valóságban nem létezik ilyen zárt tér. Folyamatosan a kozmosz energiáihoz vagyunk kötve. Ha a tudománynak ezt sikerül egyszer megértenie, sok „csodára” kapunk majd választ és magyarázatot.

27-28. oldal

Nézd csak meg a feleségedet/férjedet vagy apádat, akik minden nap elmennek dolgozni, hiszen gondoskodniuk kell a családról. Szeretik hozzátartozóikat, s szeretnének is gondoskodni róluk, de mivel nem engedik meg maguknak, hogy először magukról gondoskodjanak, egyre kedvetlenebbé válnak. Dolgozni kell menniük, mert szükségük van a pénzre, hogy ki tudják fizetni a számlákat. Mivel dolgozni kell menniük, kénytelenek azt tenni, amit a főnök mond. Még akkor is, ha ez nem a saját igazságuk. Ha a főnök azt mondja: „Tedd ezt!” – akkor azt kell tenniük. Mert ha megmondanák az igazat, lehet, hogy elveszítenék a munkájukat. Ezért ahelyett, hogy a saját igazságukat élnék, inkább azt felelik: „Igen, főnök. Természetesen, főnök.” Ez elrabolja az erejüket. Nem élik az igazságukat, mert félnek, hogy elveszítik a munkahelyüket, és nem lesznek abban a helyzetben, hogy gondoskodni tudjanak a családjukról. Így mennek dolgozni, hogy olyan munkát végezzenek, mely távolról sem okozza azt az örömet, amelyet akkor éreznének, ha a saját igazságukat élnék. Lehangoltnak érzik magukat, haragszanak a főnökükre, mert az olyasmire utasítja őket, amihez semmi kedvük. Vagy nem tetszik nekik az a stílus, ahogyan a főnökük bánik velük. De gondoskodniuk kell a családjukról, ezért tűrniük kell. Energia nélkül, örömtelenül. Nem élik a valóságukat. Hazajönnek fáradtan, frusztráltan és leverten. Mivel munkájuk során nap mint nap el kell rejteniük érzéseiket, lassanként szokásukká válik, hogy érzéseiket elfojtsák.
Zárkózottak maradnak akkor is, amikor hazamennek. Családjuk szeretné megosztani velük örömét, de ők már csak arra képesek, hogy a fotelbe zuhanjanak és tévézzenek vagy elolvassák az újságot. Nincs mit mondaniuk, el vannak vágva érzelmeiktől. Lehangoltságuk pedig nőttön nő. Lehangoltak családjuk miatt, hisz a család tartja őket munkahelyükön. Csinálniuk kell, miattuk. Feleségük/férjük és gyermekeik iránti szeretetük egyre mélyebbre süllyed lehangoltságukban, haragjukban és frusztrációjukban.
Íme, a világunk. A történetek alig különböznek egymástól: ilyen a világunk. Ezért: légy elkötelezettebb magad iránt. Ha elkötelezettebb vagy magad iránt, felcsillan az öröm!

43-45. oldal