Vajon mi késztethet egy jó házból való angol úrilányt arra, hogy az ismeretlennek nekivágva, a világ végén Ausztráliában, annak is a legfehérebb foltján keresse ősei nyomát, s megpróbáljon megoldást találni képzelt – vagy valódi? – vadkutyák. Szivárvány Kígyók s egyéb rémítő, megfejthetetlen talányok titkára?
Barbara Wood átfogó képet nyújt az 1800-as évek Ausztráliájáról, az egyszerű birkatenyésztő – álruhában persze híres költő – mindennapjaitól a bennszülöttek énekutakat követő, mítoszokkal és legendákkal teli titokzatos világáig – lehetetlenül izgalmas, rendkívüli ismereteket nyújtó, nem mindennapos élmény a nagy sikerű írónő legújabb regénye.
Az álom idején 40 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1991
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 6
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Szeretek a távoli Ausztráliáról olvasni.
Szinte mindenki, aki vállalja a hosszú utat, az életén akar változtatni.
A lehetőségek országa. Így van ezzel főhősnőnk Joanna is.
Úgy érzi, valami misztikus erő , ami az öröksége , nem hagyja nyugodni.
Ezzel már gondolhatjuk is, hogy lesz benne egy ilyen természetfeletti vonal.
A bennszülöttek mítoszai, legendái egy kicsit soknak tűntek számomra.
Viszont az állattartás ( birkatenyésztés ) mint sok más Ausztráliától szóló könyvben , itt is előtérbe került. Élveztem a tájakat, ott voltam én is a hatalmas esőben, áradásan, együtt aggódtam a betegekért, akiket főhősnőnk Joanna gyógyfüvekkel kezelt.
A házasságok nem a nagy munkák idején köttettek, volt benne minden, engem vitt magával a történet, jó volt olvasni.
Érdekes és izgalmas könyv volt, tetszett. Első könyvem a szerzőtől.
Alapos betekintést nyújtott a 19. századi Ausztráliáról, annyira szemléletes volt, hogy szinte én is ott éreztem magam a szereplőkkel.
A főszereplő nő is nagyon szimpatikus volt, keményen helytállt a legszörnyűbb körülmények között is.
Volt sok babona és misztikum a könyvben, főleg a bennszülöttek között, igazán lenyűgözőnek találtam.
Szóval érdekes és jó könyv volt, még ha kedvenc nem is lett belőle.
Korábban már olvastam ezt a könyvet, ezúttal hangoskönyvben hallgattam újra. A témája mindenképpen érdekelt, Ausztrália, a telepesek élete, az ottani őslakosok mítoszokkal teli világa. Azonban sajnos úgy érzem, az írónő nem tudta igazán jól kibontani a cselekményt. Több szál érdektelen mellékszereplők életét követi, míg a főszereplők és egy-két érdekesebb karakter ábrázolása azonban nem volt kellően mély. A regény befejezése is hirtelen, nincs igazán lezárva. Emlékeim szerint nem ez volt az írónő legjobb regénye, hanem a Lélekláng.
A hangoskönyv változat is hagyott némi kívánnivalót maga után, nem színész olvassa fel, és ez sajnos sok helyen érződik is… Lehet, kicsit szigorúan értékeltem, de a mai mércével nézve ez már nem egy olyan erős regény.
Ez az első olvasásom az írónőtől, de tetszett a stílusa, jó volt belecsöppeni Ausztrália világába, mivel ritkán olvasok erről a kontinensről, így még érdekesebb volt számomra. A főszereplőnk Joanna, Ausztráliába utazik azzal a céllal, hogy megtalálja a szülei régi birtokát. Sajnos az utazás előtt vesztette el édesanyját, és édesapját, így egyedül vág neki a kalandnak. A megérkezésekor összefut egy fiatal gazdával, aki felajánlja, hogy legyen az unokaöccse pesztrája és eközben segít neki felderíteni az elveszett birtokát. Joanna édesanyja életét rémálmok keserítették meg, amely álmok valamilyen módon Ausztráliához kapcsolódtak, ezért is gondolja Joanna, hogy ide utazik és megpróbál utána eredni a dolgoknak. A kutatás közben belelát a birkatenyésztők világába, hasznossá teszi magát, ugyanis ért a gyógyfüvekhez és egy kicsit a gyógyításhoz, megismeri az őslakosok hiedelmekkel teli világát és mikor elérkezettnek látja az időt neki vág a vadonnak, hogy választ találjon a kérdéseire.
Nagyon tetszett a könyv. Egy fantasztikus lelki fejlődésnek, utazasnak lehetünk tanui az írónő gondolatain keresztül. Nem mellesleg megismerhetjük Ausztrália korai éveit mikor még a benszülöttek és a telepesek próbáltak együtt élni és felépíteni a saját kis otthonukat.
Közel áll hozzám ez a mítikus világ, hiszek benne, hogy mindenkinek van egy életútja, csak már sajnos elfelejtettük és megénekelni sem tudjuk őket.
Bár az írónő másik könyvét – A prófétanőt – nagyon szerettem, de ez egyáltalán nem érte azt a színvonalat, számomra ez sajnos vontatottra sikerült. A történet az 1800-as évek végén játszódik Ausztráliában. Joanna Angliában él és elhunyt édesanyja különös naplóját olvasgatja, semmit nem ért az egészből. Énekutakról van benne szó, méregdalról, egy átokról, ami nem csak a szüleire, hanem rá is érvényes, sőt az ő leszármazottaira – tehát Joannára – is. Látja, hogy édesanyja különös módon távozik a földi világból, és érzi, hogy az átok lépett működésbe. A papírok között talál egy tulajdonlevelet, amely tanúsítja, hogy az ő birtoka egy bizonyos Karra Karra nevű hely Ausztrália belsejében. Elhatározza, hogy elutazik és megpróbálja megtalálni ezt a helyet és hátha ki tud deríteni valamit a szüleiről, nagyszüleiről, akik ott jártak. Mi ez az átok, mi is vajon a Szivárvány kígyó, miért kell félni a kutyáktól? Ausztráliában Joanna találkozik Hugh-val, akivel szerelembe esik és ott marad Merindán, a férfi birtokán. Telnek az évek, de Joanna nem kerül közelebb a céljához, semmit nem tud felderíteni Karra Karráról. Mígnem információt kap a nagyszülei partra szállásáról és ez egy komoly támpont számára a hely megtalálásához. Sivatagi viszontagságok, szökőár hátráltatta az útját, de megtalálja a bennszülött törzset – a Kenguru Ősatya leszármazottait, amelyet keresett. Ők úgynevezett énekutak mentén haladnak, és az út bizonyos pontjain eléneklik, újra élik az ősi történeteket – ezzel tudnak fennmaradni a hagyományaik – az írásbeliség híján. Mindenkinek megvan a maga énekútja, erre is rátalál Joanna és a végén rájön mindenre – miért átkozták meg a nagyszüleit, és mit kell tennie, hogy megtörje az átkot. Alapvetően jó történet lett volna, de a felesleges szerteágazásai (a sehová nem vezető regényszálak) csak bonyolították a sztorit, itt a kevesebb most több lett volna.
Ezer éve megvan ez a könyv, de csak most vettem le a polcról egy kihívás miatt. Milyen kár, hogy nem olvastam korábban. Nagyon tetszett! Nem pörgős, mégis eseménydús, romantikus, de nem olyan módon, ahogy a történelmi romantikusok általában. Szép történet egy lányról, nőről, anyáról, az életéről, a családjáról, a múltjáról és jelenéről. Ehhez csak plusz adalék a régi Ausztrália bemutatása minden szépségével és kegyetlenségével együtt. Tetszett a történetszövés és a karakterek, és az, hogy végső soron mindenki sorsa spoiler. Jólesett olvasni.
Az első könyv amit tőle olvastam. Ez volt ami miatt a többit is a kezembe vettem és nem csalódtam azóta sem.
Elolvastam, nem hagytam félbe…de nekem erőltetett volt. A Lélek láng volt tőle az utolsó olvasmányom, ahhoz képest gyenge. Túl sok szál néha, fölösleges, érdektelen szálak a szomszédoktól. Viszont vannak központi karakterek akikről még kevés az info, mint pl. az a bennszülött férfi akinek az utolsó pillanatban más neve lesz, de semmit nem tudunk róla vagy Sarah. Csapongó, de számomra kissé lezáratlan is.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Julie Klassen: Az udvarház titka 88% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: A szív doktora 91% ·
Összehasonlítás - Kimberley Freeman: Csillagok az óceán felett 91% ·
Összehasonlítás - Kate Hewitt: Szerelem a múltból 88% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa 96% ·
Összehasonlítás - Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt 96% ·
Összehasonlítás - Csernovszki-Nagy Alexandra: Róza szíve 96% ·
Összehasonlítás - Emily Hart: A renegát 95% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 2. 94% ·
Összehasonlítás - Budai Lotti: A nyugati szerető 94% ·
Összehasonlítás