A ​hallgatás mérge 10 csillagozás

Barbara Whest: A hallgatás mérge

Miután szüleit elveszíti egy autóbalesetben, Sophia minden vágya, hogy elmenekülhessen a világ elől, és szabadon gyűlölhesse családjának gyilkosát, a világhírű Harry Jonest. Arra viszont nem számít, hogy a bíróság rokonok híján éppenséggel pont az iszákos, nőcsábász férfit nevezi ki gyámjának, ami hatására minden terve dugába dől.
Míg a két fiatal próbálja megszokni a kialakult helyzetet, Harry a folytonos merevedéseivel, Sophia pedig a gyűlöletével küzd, hogy valahogy megoldják a felmerülő problémákat. Eközben megjelenik még valaki, aki mindkettejük pusztulását kívánja. Vajon pont a közös ellenség fogja közelebb hozni a fura család tagjait?

>!
Könyv Guru, 2017
320 oldal · ISBN: 9786155803055
>!
Ad Librum / Könyv Guru, Budapest, 2017
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155803048

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Black_Dawn
Barbara Whest: A hallgatás mérge

Tetszett volna ez a könyv. De valahogy mégsem tudtam teljes szívvel szeretni. A témája érdekelt eredetileg. És a drámai oldala még tetszett is: a történetben felmerülő nehézségek például és a szereplők kapcsolata, egymáshoz való viszonyulása.
Csakhogy: a fogalmazással és az írás minőségével gondok vannak szerintem. Mondatszerkezet, túlírt körmondatok a fogalmazásban. Néhol képzavarok/fogalmi zavarok is. Sajnálom, de ennyinél több csillagot nem adnék rá. :((
Lehet, hogy egy újrakiadással tulajdonképpen megoldódhatnának a problémák és egy „revision” igazából helyre tehetné mindazt, ami most nekem így elsőre nem akart összeállni. Érzek benne ötletességet és tehetséget.
Tudom, mondogatnak olyanokat, hogy „egy jó szerkesztő kéne ide”. De az nincs ingyen. Sőt, még pénzért se nagyon talál az ember csak úgy, mint egy villanyszerelőt. Az ilyen tanácsokkal nem sokra megy az ember.
Én így inkább azt mondom, hogyha az író rengetegszer elolvassa a saját írását, előbb-utóbb neki is feltűnnek azok a hibák (a nagy része). Ő maga is tud csiszolni rajta. Az is fontos, hogy ne adjuk ki a kezünkből a munkát azonnal csak azért, mert (érthető módon) nagyon várjuk a visszajelzéseket. Néha hagyni kell ülepedni a dolgokat. Átnézni a kéziratot háromszor, letenni két hétre, aztán megint átnézni kétszer. Van, hogy a pihentetéstől új megvilágításba kerülnek dolgok és akkor már feltűnik az, amit elsőre nem vettünk észre, hogy sántít. Én magam még nem írtam regényt, de ismerek olyan írót, aki ezzel a „pihentetéses” módszerrel kiválóan szerkeszti saját maga is a műveit és még sosem mondták rá, hogy „na ennek is kéne egy jó szerkesztő”. :)
Nem mintha a hivatásos szerkesztő ne tudna egyébként hibázni és komoly hibák felett átsiklani. Ezért is fontos, hogy maga a szerző sokszor átnézze, újraértelmezze a történetet. És ha lehetőség van rá, akkor mások is, hogy az ő nézőpontjukból is érthető legyen. Remélem, olvashatok még majd az írónőtől. Azért is foglalkoztam ennyit ezzel az értékeléssel, mert szeretném mutatni vele, hogy értékelem a munkáját és látok benne tehetséget.

2 hozzászólás
>!
aydi 
Barbara Whest: A hallgatás mérge

Ha a Szürke ötven árnyalatán szenvedtem a béna mondatok miatt, akkor itt hatványozottan. Van egy szép borító, meg egy jó hátszöveg és aztán semmi. A szereplőket nem tudtam szeretni, a sztori egyáltalán nem tartotta fenn az érdeklődésem, és csak merem remélni, hogy a fiatalok nem ilyenek. Még a „gonosz” szereplőket sem tudtam utálni. Semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem a történet, max. annyit, hogy jaj mikor lesz már vége…
Voltak számomra teljesen felesleges részek (pl. a videójátékozás vagy az úszás körüli szerencsétlenkedés. Ezeknek mi értelme volt a sztori szempontjából?).

>!
Brigitta_Valkó
Barbara Whest: A hallgatás mérge

Egy éjszaka alatt olvastam el a könyvet mert érdekelt mi lesz benne nem tudtam úgy letenni hogy ne olvassak el csak még csak még egy fejezetet. Kicsit érezhető, hogy az író stílusa még nem forrott ki teljesen de kiváncsan várom a kiteljesedést. Maguk a szereplők szerethetők és a story is jó. A lezárás meg olyan,hogy most ez komoly tényleg várnom kell a folytatásra???? Összeségében egy könnyed, szórakoztató olvasmány csak ajánlani tudom.

>!
RieRou
Barbara Whest: A hallgatás mérge

Bevallom, hogy a sztori egyáltalán nem az én stílusom, ezért fenntartásokkal álltam neki az olvasásnak. Mégis ahogy egyre jobban belemerültem a könyvbe, úgy jöttem rá, hogy Barbara Whest írói stílusa fenomenális és már csak ezért is megéri elolvasni a könyvét!

>!
Kis_Réka
Barbara Whest: A hallgatás mérge

Imádtam olvasni! Véletlen bukkantam rá, de nem bántam meg. Fantasztikus könyv. Érdekes, izgalmas, fent tartja az olvasó érdeklődését. Csak ajánlani tudom!

>!
zitus
Barbara Whest: A hallgatás mérge

Hú nagyon furcsa egy történet…Fogalmam sincs,hogy mi a története a könyvnek.Vége lett de hiányzik számomra a cselekmény,hisz a jóslat beteljesül.Nincs értelme..

>!
madafanka
Barbara Whest: A hallgatás mérge

Az elejétől a végéig imádtam. Nem sok olyan könyvet olvastam eddig amit nem bírtam letenni Barbara Whest mégis képes volt ezt elérni. Érdekes és izgalmas történet tele csavarokkal es fordulatokkal. Csak ajánlani tudom!

>!
Debrenti_Renata
Barbara Whest: A hallgatás mérge

Nagyon izgalmas volt számomra a könyv. Már a címe is felkeltette a figyelmemet. Magam sem tudom, hogy miért de annyira magával ragadt a könyv, hogy le sem bírtam tenni. Nem igazán vagyok az a könyv olvasó típus, de ez valamiért mégis nagyon tetszett.
Örülök, hogy megvettem a könyvet és hogy elolvastam. Már több embernek kölcsön adtam és mindenkinek nagyon tetszett. Nállunk itt Edélyben igazi siker!!! Csak így tovább Barbara Whest! Várjuk a folytatást!


Népszerű idézetek

>!
Barbara_Whest

– Te elengedtél egy tizenhat éves lányt bulizni úgy, hogy holnap iskola?! – ordította le a fejem Evans, mielőtt más tehette volna.
– Mi a baj vele? Tizenhat évesen én ugyanezt csináltam!
– És lásd, hova jutottál…
– Látom. Gazdag vagyok, jóképű és híres. – vigyorogtam önámításomon, megnyilvánulásom pedig az ölemben ülő ribancnak is tetszett, mert kuncogni kezdett az orra alatt.

>!
Barbara_Whest

…Egyszer élek és megérdemlem azt, hogy kiélvezzem minden pillanatát.

>!
Barbara_Whest

– Minden kész! – jött ki Tom boldogan a játékteremből – Ma délután kijön a szerelő és beindítja a gépeket.
– Kösz, haver! – feleltem neki, ezzel okot adva magamnak, hogy elforduljak a bejárati ajtótól és a barátomra nézzek. Tom meglátva a csokis muffinokat, összecsapta a tenyerét és azokat összedörzsölve lépdelt a zsákmány felé. Közben Adam is felbukkant enyhén zavart állapotban, kezével pedig egy vörös tangát tartott fel felém fordítva.
– Harry, ez nem a tied, ugye? – tette fel aggodalmasan a kérdést – Mondd, hogy nem a tied!
– Azt hol találtad? – kérdeztem, háttérzajként pedig Tom és Barbara nevetése töltötte be a nappalit. Odaléptem hozzá és kikaptam a kezéből a fehérneműt, majd zsebre vágtam, jelenleg nem tudtam jobb helyet találni neki.
– A gyerekszobában volt az ágy alatt. Ugye nincs több, csak mert eléggé sokkoló belegondolni, hogy ilyenek vannak rajtad…

>!
Barbara_Whest

– Te most beszóltál a méreteimre? – kérdeztem, és nem tudom miért, de megjelent egy apró mosoly az arcomon.
– Ó, a méreteiddel semmi baj, csak aránytalanok. A pofád nagy, a faszod kicsi…


Hasonló könyvek címkék alapján

Garaczi László: Hasítás
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Lévai Balázs: Beállás
Leiner Laura: Bábel
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Kerstin Gier: Zafírkék
K. D. Niki: A sors hullámain
Julia Quinn: Hogyan fogjunk örökösnőt
Török Rezső: Péntek Rézi
Robert Locksmith: A Birodalom előárnyékában