Barátnők ​és ballépések 38 csillagozás

Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jane, a falura helyezett lelkész felesége, nem a jellegzetes lelkészfeleség hagyományos típusa: széplélek, szörnyen rendetlen és szervezetlen, igen jóindulatú, és állandóan azon igyekszik, hogy fiatal, elegáns, londoni barátnőjét, Prudence-t a házasság révébe juttassa. Jane háza táján ezenközben iszonyú fejetlenség uralkodna – ha egyfelől leánya, a talpraesett, tizennyolc éves Flora, másfelől a falu hölgyeinek közös bejárónője és pletykahordozója el nem igazgatná a jobb sorsra érdemes, szórakozott és tudós tiszteletes úr háztartását. Jane időnként jámbor ürügyekkel el-elszökik hazulról, hogy egyengesse pártfogoltja sorsát, s habár a nagy terv: a tehetős özvegyember és Prudence összeboronálása füstbe megy, Jane nem csügged: újabb és még nagyratörőbb terveket szövöget…
Az angol középosztály, kivált az anglikán papság és környezetük furcsaságait szatirikus tolla hegyére tűző Barbara Pym (1913-1980) reneszánszát éli hazájában; regényeit sorozatban adják ki, nagy sikerrel.

Eredeti mű: Barbara Pym: Jane and Prudence

Eredeti megjelenés éve: 1953

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Európa, Budapest, 1988
278 oldal · ISBN: 9630746980 · Fordította: Prekop Gabriella, Ferencz Győző · Illusztrálta: Rényi Krisztina

Enciklopédia 7


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Szeretem az ilyen vidéki Angliás történeteket. Jó adag humor volt benne, abból a fajtából, ami kicsit kesernyés, kicsit görbe tükrös. Még a 20. század 50-es éveiben is milyen begyepesedett nézeteket vallottak nemcsak a férfi-nő viszonyról, de öltözködésről, szokásokról, társalgásról, napirendről, illik-nemillikről is – ez egy ballasztként továbbcipelt, rég túlhaladott életmód. Messziről látszik ez csak finomnak és előkelőnek, ha egyáltalán. Közelről inkább csak finomkodó és előkelősködő, azt hiszem, nem szeretném megélni.
Jókat mosolyogtam a párbeszédeken, meg főleg azon, mit mondtak a szereplők, és közben mit gondoltak.

>!
Lady_L
Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Na igen, szóval az úgy volt, hogy még úgy 1950 táján írtam egy levelet Barbara Pymnek és mondtam neki, hogy láttam azt a macskás fényképet róla és akkor rögtön nagyon szimpatikus lett nekem, és gondoltam, veszem a bátorságot, és pofátlanul megkérem, hogy írjon nekem egy regényt. Olvastam egy csomó tök jó regényt az elmúlt időkben, nem az a gond, de olyan, ami igazán, de minden szempontból kielégíti az összes igényemet, hát olyat nem találtam, de én úgy, de úgy szeretnék egyszer egy olyat olvasni, ami tényleg olyan! Legyen nagyon szórakoztató, könnyű, legyen benne igazán mély emberismeret, de ne tankönyvi legyen, inkább angol humorral csipkelődjön, mert én azt nagyon szeretem, az angol humort, meg úgy általában az angol irodalmat, amiben – a franciához hasonlóan – annyi elegancia van, amiről az amerikaiak például nem is álmodhatnak. Aztán legyen benne szerelmi szál is persze, de olyan igazi és emberi legyen, nem olyan, ahol a gyönyörű férfi omladozó karjaiba zuhan bele a selymesen lágy fehérségtől csillogó bőrű szépségesen esetlen nő, mert az annyira érthetetlen nekem, mert én is hétköznapi ember vagyok, akiben a tökéletes nők vörösre lakkozott lábujjkörmei nem irigységet keltenek, hanem kérdéseket, hogy vajon miért ez a kontraszt a „hétköznapi” és a „tökéletes” emberek között és tényleg jobb lenne-e nekem attól, hogy ha a kezembe venném magam végre és nem lennék szétszórt és zilált hajú, hanem elmennék fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, pedikűröshöz, kidobnám a farmeromat és a kedvenc utcai sportcipőimet és helyette vennék ceruza-szoknyát és körömcipőt és magas sarkú szandált és nem egy rondábbnál rondább focimezeket viselő férfival élnék együtt, hanem egy milliomosan jóképű tőzsdecápa orvosi ügyvéd Adonisz tenne a magáévá a párizsi Opera minden lépcsőfordulójában, miközben eperrel etet? Az ilyen nagyon kontrasztos bemutatása a világnak nagyon tetszik és én mondjuk nem vagyok olyan, hogy már attól szeretek egy könyvet, mert a főszereplő (esetleg kettő is) nagy könyvmoly, mert nekem az inkább természetes viselkedés. És ha nem csak izzadságszagú utalásokkal, de szellemében is megidézi Jane Austent, az már végképp priceless lenne! Szóval ilyesmit kértem és Barbara Pym meg is írta nekem Jane és Prudence történetét és őszintén megmondom, frankón beletalált a néni! És csak azért nem mondom, hogy megint valami irtózatos dühöt és gyűlöletet érzek a mai könyvkiadás iránt, hogy most már nyíltan és büszkén pocsékolják a papírt, a nyomdafestéket, a természetet, a benzint, a raktárhelyiségeket és az arra fogékony, üresfejű emberek így is kevés számú agysejtjét arra a sok szemétre, amikor ilyen teljesen elfelejtett szórakoztató irodalom létezik a világban, amit nem adnak ki újra, mert az nagyképűnek hangzana, hiszen ez az én ízlésemnek felelt meg, nem másokénak és ki vagyok én, hogy kritizáljam több millió birka ízlését? Szóval nekem tetszett, én megtaláltam (na jó, @meseanyu hívta fel rá a figyelmemet) és meg is tartom magamnak! *nyelvet kiölt, könyvet megölel, elfordul*

8 hozzászólás
>!
pannik P
Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Én ezt szerettem, olyannyira, hogy felraktam az írónő többi könyvét is a várólistámra.
Szeretem a vidéki Anglia hangulatát, a fordulatokat, a jellemrajzokat, és a tea megszentségteleníthetetlen helyét az életükben. Dolgoztam kb 8 hónapig angolokkal és jártam ki hozzájuk egy rendszer bevezetés támogatása okán hetente többször is illetve volt, hogy maradtam egy-két hétig. Jelenleg is kb. úgy vannak a dolgok mint ahogy a könyvben, teaidőben megvan, hogy kinek kell elkészítenie mindenki számára a teát és késlekedés nélkül érkezik is tradicionális nedű. Imádtam :) Engem is bevettek a teázás rituáléjába sőt egyszer én készíthettem el (ez óriás felelősség, izgultam rendesen).

A könyvről: könnyed, hangulatos olvasmány. Tökéletes választás téli estékre kikapcsolódáshoz.

>!
stippistop SMP
Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Csak most jutott eszembe, hogy ezt a könyvet én nem értékeltem nyáron azon frissiben, pedig de mennyire, hogy értékeltem magamban! Akkoriban azt gondoltam, hogy ez az idei nyár legjobb könyve számomra, de végül talán az év könyvévé vált -egyedül a Krumplihéjpite veheti fel vele a versenyt! Mindkettőnek a hősnőjébe szerettem bele, ezekbe az elvarázsolt, emberi gyarlósággal, humorral és kedvességgel teli nőkbe.. Ehhez adódik hozzá Barbara Pym éleslátása, okos kis szurkálódásai és az angol vidék varázsa. Kedvenc!
(De micsoda szégyen a magyar kiadás minősége és ez a cím, és miért nem adják ki újra, és.. és.. és..)

>!
sztimi53 P
Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Érdekes ebből a két szemszögből vizsgálni a kapcsolatokat, a világot, a régi házas és a még mindig egyedülálló nő konfliktusa, persze igazi ellentét nincs, hiszen barátok. Azért vannak őszinte gondolatok a másikról, amik nem kerülnek kimondásra. Na meg ott egy harmadik korosztály is, a még mindenkibe belehabarodó ifjú lány, a szerelemre éhes.
Kisvárosi képmutató élet, párhuzamaként ott az irodai pletyka, kicsinyesség, házasságban megkopott és újonnan támadó érzelmek, régi erkölcsök, finom humor, hát ezzel tömött az egész és bölcs. Néha kísértésbe estem, hogy előkapjam a Donne kötetemet és beolvassak, az idézetek miatt nyilván. Kedvet csinált a versolvasáshoz. Szeretek nőket (is) olvasni, néha olyan jól visszhangozzák a gondolataim. Jól szórakoztam, a téma pedig mindig időszerű.
Szappanállatok a kedvenceim.

>!
entropic P
Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Kb. az ötödik sornál már nevettem, úgy fél oldal után pedig teljesen beleszerettem; rég mulattam ennyit egy regényen, mint ezen most. Szellemes, eszméletlenül okos és ironikus, csipkelődős és szatirikus (de nem gonosz) regény ez, olyan vidéki és városi hölgyekről és urakról, akik valamiféle Jane Austen-i (értsd: elsőre lányregényesnek, idillinek, csipkésnek tetsző, de valójában korántsem olyan) angol világban élnek, csak Austennél kb. 150 évvel később. Csudijó, na, élveztem.

7 hozzászólás
>!
geszti
Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Lassan csordogáló, kedves történet. Rögtön magába szippantott, és megszűnt a világ körülöttem. Szerettem Jane csacsogását az angol vidéki életről, saját esendőségéről.

>!
BZsofi +SP
Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Úgy tűnik, most megint abban a szerencsés fázisban vagyok, hogy csupa olyan könyveket olvasok egymás után, amelyek nagyon tetszenek.
Imádtam a vidéki Angliát, érdekesek voltak a szereplők, a házas-szingli ellentét bemutatása, a barátnők kapcsolata és tulajdonságai. Jane többnyire idegesített, nem sikerült rájönnöm, hogy neki mi a célja és feladata az életben, ezért a fél pont levonás.

>!
bozs
Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Persze, hogy kihívás miatt olvastam el és talán egy kicsit azért is, mert még soha nem olvastam Pym történetet.
Nem őrültem meg az izgalomtól, az tuti, de örülök, hogy megismertem Janet a majdnem házasságközvetítő lelkészfeleséget és Prut, aki ennek az egésznek az elszenvedője. A korrajz miatt nagyon megéri elolvasni.

12 hozzászólás
>!
Mileva
Barbara Pym: Barátnők és ballépések

Nagyon-nagyon-nagyon!
Eleve bírom ezt a szürke, lassúdad, formális, régies angol hangulatot. És amikor unalmassá válna, akkor Pym megcsíp, odaszúr. Idillikus hangulat, minden alak szeretettel ábrázolva, és mégis mindenki megkapja a magáét: a fennhéjázó férfinép, az egzaltált kékharisnyák, a profanizálódott egyház, a rámenős vénlányok, na és a falu meg a szája.
Ilyen tömören és pontosan minősíteni, mint amikor Jane belát egy idegen házba, ahol egy férfi épp melegvizes palackot tölt: „magának vagy a beteg feleségének”.
Könnyed, fecsegős hang, de szarkazmusa olyan friss és eleven, h a mai csirkeirodalom debilnek tűnik mellette.
Olvasd el, ha kedveled pl. Poirot-történetek, -filmek miliőjét, hangulatát.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

(…) és talán egy jóképű férfi iránti szerelem éppen azért mulandóbb, mert nem kíván annyi együttérzést és képzelőerőt a nőktől?

272. oldal, 23. fejezet (Európa, 1988.)

Kapcsolódó szócikkek: együttérzés · szerelem
3 hozzászólás
>!
sztimi53 P

Amikor Jane hazaért, Nicholast a hallban találta, kis csomaggal a kezében. Jane-t megint megérintette a különös érzés, hogy ez az első tavaszi este, talán Nicholas is megérezte, és ajándékot hozott neki.
– Nézd – mutatta Nicholas, és kibontotta a csomagot. – Arra gondoltam, hogy a kis földszinti mosdóba teszem.
Négy állat formájú, különböző színű szappant rakott ki az asztalra, egy medvét, egy nyulat, egy elefántot és egy teknősbékát.
– Babaszappan, tulajdonképpen gyerekeknek való – magyarázta Nicholas. – Kirakom őket az üvegpolcra. – Boldogan, magában dúdolva eltűnt a mosdóban.
Ha igaz, hogy a férfiak csak egyet akarnak, gondolta Jane, az talán csak annyi, hogy hagyják békén őket a szapanállatkáikkal és egyéb ártatlan vackaikkal…
– Szívem – kiabált utána – , képzeld…
– A teknősbékát fogom először használni – hallatszott a férje hangja a kis mosdóból.

160-161. oldal

>!
sztimi53 P

– És kihez ment férjhez? – kérdezte Miss Marrow.
– Egy antropofágushoz – jelentette ki Miss Doggett ellentmondást nem tűrő hangon. – Azt hiszem valamiféle tudományos munkát végez.
– Én azt hittem, az antropofágus azt jelenti, hogy kannibál. Aki emberhúst eszik – csodálkozott Jane.
– Hát, a tudomány olyan sokat haladt előre… – mondta bizonytalanul Miss Doggett.
– Talán antropológushoz – vélte Jane -. az sokkal valószínűbb. Ha jól tudom, az antropológusok nem élnek emberhússal, bár tanulmányozzák az emberevőket, Afrikában és másutt.
– Igen, az lehet – mondta megkönnyebbülten Miss Doggett. – Elég gyorsan olvastam el Mrs. Bonner levelét. De a lényeg az, hogy rendkívül jó parti, jóképű és magas, írta Mrs Bonner. Azt hiszem több, mint száznyolcvan centi.
– Sosem értettem pontosan, miért olyan fontos, hogy egy férfi magas legyen – mondta Jane –, bár bizonyára vannak egyéb jó tulajdonságai is. Már csak a hölgy kedvéért is remélem.
– Zseniális elme – válaszolta Miss Doggett. – azt hiszem, Miss Lathbury nagyon sokat segített neki a munkájában. Mrs Bonner azt írja, még gépelni is megtanult, hogy lemásolhassa a kéziratait.
– Akkor muszáj volt feleségül vennie – mondta élesen Miss Morrow. – Ha valaki ilyen odaadó, az még a zsarolásnál is rosszabb. Ez elől egy férfi se menekülhet.
– Hát igen, ebben van valami – helyeselte Jane. – Bár persze így legalább biztos lehet benne, hogy hasznos feleséget kap – tette hozzá kicsit szomorúan, mert a tulajdon haszontalanságára gondolt.

157-158. oldal

>!
orvosi_székfű

– Milyen kár, hogy az egyházközségi tanács ülésein nem lehet bort felszolgálni – merengett Jane. – Próbálkoztunk teával, szendvicsekkel és kényelmesebb székekkel, de hiába. Csak a bor vidámítja meg a halandónak szívét!

201. oldal, Tizenhetedik fejezet (Európa, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: bor
>!
sztimi53 P

Vajon miért van mindig több nő, mint férfi az ilyen üléseken, töprengett Jane. A férfiakban gyengébb a nyájösztön, nem szeretik, ha egy kollégájuk előadást vagy beszédet tart, vagy talán egészen egyszerű a magyarázat: azért nem jönnek el, mert nincs alkohol. Persze akadt néhány férfi, aki rendszeresen eljárt, valamennyiük körül kis csapat rajongó nő nyüzsgött. Jane eddig még egyik csoporthoz sem csatlakozott, szívesebben maradt szabadon, hogy – mint remélte – tárgyilagosan figyelhesse a többieket.

147. oldal

>!
orvosi_székfű

Nicholas a szemüvege felett szelíd, jóságos pillantást vetett rá; egy szót sem hallott abból, amit Jane mondott.
Szelíd, jóságos tekintet és szemüveg, gondolta Jane, hát ez a vége… Azoknak az első napoknak a szenvedélye, az idézetek Donne-tól és Marvelltől, nem is szólva Jane félbemaradt tanulmánynak alig ismert tizenhetedik századi költőiről… Végül minden megfakul és beleolvad ezekbe a szelíd, jóságos pillantásokba és egy szemüvegbe. Egy napon az ember többé nem idéz verseket a férjének.

58-59. oldal, Ötödik fejezet (Európa, 1988)

>!
orvosi_székfű

[Jane k]éptelen volt Prudence-re nézni, Prudence meghökkentően és zavarbaejtően zöld szemhéjára, a zsíros festékben megcsillanó ezüstös pettyekre. Ha egy nő nincs férjnél, manapság ilyen eszközökhöz kénytelen folyamodni? tűnődött. Micsoda energiát emészthet fel soha nem megfeledkezni ezekről a kis szépítő simításokról, és van benne valami primitív, mint amikor az afrikai ifjú vörös szantálfával keni be magát, mielőtt udvarolni megy.

106. oldal, Kilencedik fejezet (Európa, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: smink
>!
orvosi_székfű

– Igen, sokan szégyellik beismerni, hogy verseket olvasnak – mondta Jane –, hacsak nincs bölcsészdiplomájuk, mert akkor megengedhető. A versolvasást ma amolyan megbocsátható rossz szokásnak tartják.

137. oldal, Tizenegyedik fejezet (Európa, 1988)

>!
Lady_L

Jane a kandalló másik oldalán ült, felrakott lábbal, ölében egy nyitott könyvvel, mellette ott hevertek a vasárnapi újságok, de Jane nem olvasott, hanem fejét a fotel támlájának támasztva félig nyitott szájjal elbóbiskolt, amint vasárnap délután gyakran megesett vele. Éppen egy regénykritikát olvasott, amelybe az egyik szereplőről azt írták, hogy „diadalmasan kibontakozott teljes emberségében”, és ettől, ki tudja, miért, elálmosodott.

76. oldal

>!
sztimi53 P

– Maga fázik, Miss Bates?
Prudence nem szerette a nevét; ha egyáltalán emlékeztet valamely irodalmi alakra, biztos, hogy nem éppen a szegény, ostoba kis Miss Bates-re hasonlít. De hát hogyan is szólíthatná másképpen Miss Trapnell és Miss Clothier? És ő hogyan nevezhetné őket Ellának vagy Gertrude-nak?

43. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Virginia Woolf: Egy jó házból való angol úrilány
D. M. Thomas: A fehér hotel
Joanne Harris: Csokoládé
D. H. Lawrence: Lady Chatterley és a kedvese
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Thomas Hardy: Egy tiszta nő
David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője
E. M. Forster: Szellem a házban
Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet