Illünk ​egymáshoz? 65% 19 csillagozás

Tapasztalatokat tükröző-, tájékozódós-, társalgásos-, társkeresős tesztekkel tarkított, tévhiteket tisztázó. Még anyósvicceket is tartalmazó, humoros illusztrációs mű.

Szeretem Allan Pease könyveit, jól felépítettek és érthetőek. Ez a kötet tele van tesztekkel, amik szórakoztatóan keresik a nagy kérdésre a választ. :)

Nekem tetszett ez a kis könyv, biztos el fogom olvasni még egyszer, mert sok mindent meg lehet belőle tudni a párkapcsolatok természetéről, sőt, a saját párkapcsolatunkról is. A legjobban a tesztek tetszettek benne.

A szerzőpárosnak nem ez az első könyve ebben a témában, amihez szerencsém volt. De most vettem észre először, hogy tulajdonképpen ugyanazt az alapgondolatot -amit amúgy körülbelül 50 velős oldalban össze lehetne foglalni- taglalják mindegyikben (A férfinak szex kell, a nőnek szerelem, Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?, Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők?), mindig újra és újra fogalmazva: a barlanglakó őseink idején belénk kódolt ösztönökre vezetnek vissza mindent mind a férfiak, mind a nők jellemző tulajdonságait vizsgálva. Ez pedig, annak ellenére, hogy nagyon közvetlen, humoros, jópofa és mindkét fél számára könnyen befogadható nyelvezettel vannak megírva ezek a könyvek, most már egy kicsit sok.
Ráadásul ettől a könyvtől különösképpen többet vártam volna a fülszövege alapján, azt reméltem, valamiféle iránymutatást fog tartalmazni a pártalálásra, illetve a kapcsolatok megerősítésére vonatkozóan, ehelyett egyfelől újraolvashattam negyedszer is azt, amit már csuklóból kirázok, másfelől pedig a könyvnek legalább a felét számomra haszontalan tesztek töltik ki, amikkel nem tudok mihez kezdeni.
Mindezt figyelembe véve semmiképpen nem adhatok rá négy csillagnál többet.

Főleg az eleje tetszett. Teszteket töltögetni, ill. töltögettetni a párommal már nem az én asztalom. De amúgy nagyon jó könyv.

Sok közhely volt a könyvben, amiket az ősemberek szerepköreivel magyaráznak (tömören: a férfi vadászik, a nő gyűjtöget), nagyjából mindent erre vezetnek vissza. Voltak vicces, humoros részek, egy délutánt el lehetett tölteni a könyv elolvasásával, a teszteket átfutottam, de nem fogom kitölteni (magazinokban sem szoktam). Könnyed olvasmánynak elment.

Na, leküzdöttem.
Nem mondom, hogy nem voltak benne érdekes részek, mert voltak. Nem mondom, hogy nem bírom Pease-ék humorát, mert bírom. A végére mégis meguntam, mert sok benne az ismétlés, és úgy éreztem, komplett hülyének néz, de ez amiatt is lehet, hogy magamtól is jól kezelem a kapcsolataimat (mármint egyszerre nyilván csak egyet :P). A tesztek között is akadnak jópofák, főleg azért vettem ki a könyvtárból, hogy keressek valamit, amivel majd feldobhatom a februárban tartandó előadásomat. Annyira azért nem biztos, hogy jók, de majd még kitalálom.

Nem volt olyan hatalmas élmény, mint amilyet a leírás alapján vártam. A tesztek sem voltak olyan nagyon körmönfontak, az a tipikus amikor az ember már a teszt végrehajtása előtt tudja, hogy melyik csoportba tartozik, mi jellemző rá, ezért nincs is értelme végigcsinálni.

Nagyon sok a teszt, mely kiértékelése ad választ a címben feltett kérdésre.
Abban jó a könyv, hogy megpróbálja a férfiak és nők eltérő tulajdonságait megvilágítani és miért legyünk toleránsabbak párunkkal ha másképp reagál elvárásainkra mint szeretnénk. Férfiak és nők küldetése más valamint a testfelépítése miatt az egyik és másik más területen teljesíthet jobban.

Őszintén szólva nem ragadott meg kellőképpen a Pease házaspár stílusa.
Nem sok újjal szolgáltak. Viszont a tesztek töltögetése lekötött és a végeredmények is helytállónak bizonyultak az esetemben. Volt a könyvben egy-két érdekes gondolat is, amin sok pár ellamentálhatna egy ideig.
Elolvasás után arra a következtetésre jutottam, hogy eddigi kapcsolataim lehettek volna rosszabbak is, úgyhogy szerencsésnek mondhattam magam párkapcsolati téren.