Az ​idő örvényében 84% 52 csillagozás

Nagyon fele más volt nekem ez a történet. Az alap ötlet nagyon jó, nagyon tetszett. Gyönyörű tájak, jelen múlt kavarodása, varázslat, szellemek, druidák.
Ami viszont nem tetszett: a hatalmas hit oktatás, hittérítés. És sajnos a szereplőket se tudtam igazán meg kedvelni.

Eluralkodott rajtam az olvasási válság, minden könyvbe beleolvastam, de egyik sem akart lekötni. Amikor a kezembe vettem az új Erskinet azt hittem ezt is megunom majd pár oldal után, de nem így lett. A könyv magába szippantott, elvarázsolt, a szereplők az életem részévé váltak , faltam a lapokat. Nem is tudom mikor olvastam utoljára ilyen izgalmas regényt. Rengeteg fordulat volt benne, többször összeszorult a torkom és azt gondoltam, hogy ez nem történhet meg. Ha a szereplők élete pozitív fordulatot vett én is örültem, ha tragédia érte őket én is sírtam velük.

A cselekmény nagyon életszerű, úgy van megírva, hogy elhiteti az olvasóval, hogy ez a valóság. Amikor kiolvastam a könyvet nem akartam elhinni, hogy vége. Nem akartam megválni a szereplőktől. Ha tudtam volna, hogy Erskine ilyen jól ír hamarabb elolvasom a könyveit. Idén eddig 72 könyvet olvastam el, voltak kedvenceim, de az Idő örvényében náluk is jobb. Nagy rá az esély, hogy ez lesz nálam 2011 legjobbja.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2011/11/14/barbara-erskine-…

Először azt hittem félbehagyom, de aztán mégsem.
Először azt hittem nem fog tetszeni, aztán mégis.

Az az 1 csillag levonás azért jár, mert nagyon imádtam a történetet, szereplőket, de ez a 472 oldal BŐVEN elég lett volna kb. 300 oldalban. El lett húzva sajnos nagyon a történet :/

A könyv eleje alig akart beindulni, bár ez nem meglepő az írónőtől. Néha úgy éreztem, hogy össze vissza ugrál az időben és a szereplők között is. A szereplők kifejezetten tetszettek, megkedveltem őket. A könyv vége pedig szerintem nagyon jó lett, annyira, hogy elfeledtette velem a kezdeti nehézségeket.

A nem túl eredeti befejezésért fél csillag levonás, de egyébként varázslatos történet.

Erskine ez a könyve nem ragadott meg annyira.

Érdekes könyv, szinte alig tudtam letenni. Elvarázsolt a történet, mindvégig szeretem volna a főhős bőrébe bújni és átélni a történéseket.

Megfogott a fülszöveg és a borító is. Mostanában szeretek a régmúltban játszódó történeteket olvasni, ha pedig még kapcsolódik történelmi tényekhez is, az még jobb – ez a könyv pedig valami ilyesmit ígért.
Az egyik oldalról azt kell mondjam, hogy a könyv letehetetlen volt. Folyamatosan kíváncsi voltam, mi történik a múltbeli családdal és arra is, mi történiek Abi-vel és Kieran-nal, no meg persze a többiekkel is. Az írónő nagyon jól megszerkesztette a történetet, az érdeklődésem folyamatosan a topon volt. A másik oldalról viszont úgy gondolom, nem szeretnék több könyvet olvasni a szerzőtől. Nekem túl sok volt, amit összekevert, a múlt, a jelen; a válsággal küszködő lelkészek; e mellé már nem hiányzott a múltbeli „híres ember” megjelenése.

Picit lassan indult be a történet, de ennek ellenére egyáltalán nem volt unalmas, megismertük a szereplőket, a helyszínt (Glastonbury-be akarok menni!!!), és a múltbéli történéseket lassan, de biztosan adagolja az írónő. A 2/3-a inkább érdekes, az utolsó harmada meg kifejezetten izgulós. Én nagyon élveztem a könyvet, biztos olvasok még mást is Erskine-től.

imádom Erskinet, sosem tud csalódást okozni.