Nincs ​mit irigyelnünk a világtól 165 csillagozás

Hétköznapi élet Észak-Koreában
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Észak-Korea a világ egyik legelnyomóbb és legtitokzatosabb országa. A besúgást bátorítják, a média a kormány ellenőrzése alatt áll. Az Elfújta a szél veszélyes könyvnek számít, melyet száműztek a polcokról. Az 1990-es években éhínség söpört végig az országon. Milliók haltak éhen, de a rezsim továbbra is kezében tartja a hatalmat. Számos interjú segítségével Barbara Demick elsőként mutatta be, hogy milyen is az élet ebben a rendkívüli országban hat hétköznapi ember sorsán keresztül, akiknek a szívszorító körülmények ellenére sikerült túlélni a Kedves Vezető országát.

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633730447 · Fordította: Ferencz Tamás, Lénárd Henrik
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632459790 · Fordította: Ferencz Tamás, Lénárd Henrik

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Kim Dzsong Il · Kim Dzsong Un · Kim Ir Szen

Helyszínek népszerűség szerint

Észak-Korea · Cshongdzsin · Dél-Korea · Phenjan


Kedvencelte 23

Most olvassa 9

Várólistára tette 229

Kívánságlistára tette 140

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Youditta>!
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Én naiv, azt gondoltam, hogy nekünk nincs mit irigyelnünk a világtól, hiszen minden jobb, mint Észak-Korea. Én buta! Hát nem… Nekik nincs mit irigyelniük a világtól, köszönik szépen, mert minden tökéletes, imádat a vezér felé és erről még ez a gyermekdaluk is van, hogy „Nincs mit irigyelnünk a világtól”. Ami olyan „népszerűségű” és ismertségű, mint nálunk a „Süss fel nap”.

A könyv több ember életét meséli el, akik ilyen olyan módon szöktek meg Észak-Koreából. A mesélők között van fiatal, idős, munkás ember, egyetemet végzett ember, szegény és még szegényebb. A könyv az ő sorsukat mutatja meg, hogy mit is éltek ők át Észak-Koreában, amihez az írónő sok éven át gyűjtötte az anyagot, rengeteg időt töltve Dél-Koreában és annyi időt, amennyit lehetett és engedtek Észak-Koreában. Az elmondott szavakra igyekezett (állítása szerint) más forrásokat is keresni. A könyv jól szerkesztett, érdekes és jó stílusban megírt. Arra nem akarok kitérni, hogy mennyi borzalom van ebben az országban, mert mindenki el tudja talán képzelni. Amíg létezik ez az ország ebben a formában, addig szerintem a legbrutálisabb, kegyetlenebb fogalomként jelölhetjük, ha a diktatúrát igazán érzekeltetni akarjuk.

Amire viszont büszkék lehetünk (hisz még oda is eljutott), hogy az egyik észak-koreai ott egyetemet végzett fiatal srác, aki próbált lopva dél-koreai híreket hallgatni illetve tiltott könyveket olvasni, ő ezzel a verssel kelt át a jobb élet reményében egy folyón Dél-Korea felé:

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

Bélabá>!
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Elképesztő könyv, ahogy jellemzi a kiadója. Most nem kívánok ismét belemenni a borzalmak felsorolásába, megteszi ezt a karcom:
http://moly.hu/karcok/555234
Barbara Demick soha nem látott részletességgel írja meg annak a népnek a tragédiáját, amely vezetése mindenáron igyekszik titkolni a valós állapotokat és a világ többi történését. A szerző hat helyi lakos életét, sorsát írta meg. Nyomasztó az a naturalizmus, ami a könyvből árad. Nem olyan könyv, amit együltében el lehet olvasni. Ahhoz túl sok kegyetlen dolog van benne. Mi, kívülállók összetehetjük két kezünket, hogy nem a KNDK-ba születtünk. Nem tudni mikor, hogyan és ki fogja megdönteni a kommunista diktatúrát. Az viszont látszott a könyvben hogy egyre több ember szeme nyílik fel és látja tömérdek borzalmat, amit rájuk kényszeríttettek. Látták, hogy van más út a Nagy Menetelésen kívül is. Az egészben az a tragikus, hogy amíg mereven ragaszkodnak a túl nagy hadsereghez, az atomprogramhoz, addig a világ nem fog és nem akar segíteni nekik, jogosan. Elvakult politikai vezetés uralkodik ósdi, rég működésképtelen ideológiát kényszerítve a népükre. Valakiknek át kéne „mosni” az agyukat a normál gondolkodásra különben szenvedni fognak időtlen időkig.
Csak olyanok olvassák, akik bírják a borzalmat vagy kifejezetten érdekli őket Földünk jelenleg legdurvább diktatúrája. Az alapos leírások, rengeteg kutatómunka miatt is megéri az 5 csillagot (4,7 pont). Nem a szépirodalmi érték vagy a tartalom miatt lett kedvencem hanem az előbb írt profi állapotleírások miatt.

5 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Mit is tudnék mondani? Szégyen, hogy egy ennyire elnyomó és diktatórikus országnak a mai nagy 'demokratikus' világban létjogosultsága van.
Ez a könyv valahogy kevésbé érintett meg, mint az eddigi Észak-Koreáról szóló olvasmányaim. Talán azért, mert azok önéletrajzok voltak. Ez az én hibám, ettől függetlenül egy kifogástalanul megírt és felépített történet.

tmezo P>!
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Szokásomtól eltérően, csillagozom ezt a könyvet. Mert ez egy elképesztően jó könyv, és annyi információt ad erről a különleges, elszigetelt világról, hogy nem tudom megállni. Még akkor sem, ha mások szenvedésiről olvashattam.
Olyan átfogó képet kaptam, ami megdöbbentett. Nekem sem voltak ismereteim Észak-Koreáról, de ez a könyv sokat adott, és arra ösztönzött, hogy még olvassak róla és kutassak utána. Nagyon erőteljes hatása van, és amit olvastam az már-már szinte hihetetlen lenne, ha nem észak-koreaiak elbeszélésén alapulna. Elképesztő ez a világ. Nem tudok rá jobb szót mondani.
Távolról nézve elképzelhetetlennek tűnhet, ahogy ezek az emberek a rendszerben élnek, és teszik, amit elvárnak tőlük, de ha végiggondoljuk, rájövünk, hogy nem látnak mást a világból, csak amit engednek nekik látni.
Brutális.

Traclon>!
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Ez a könyv pontosan egy olyan űrt töltött be, ami már régóta hiányzott az életemből!
Szakmabeliként egyik mániám Észak-Korea, nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Talán, mert ez a világnak az egyetlen pontja, ahol az egyik kedvenc könyvem (1984) tartalma majdhogynem meg van valósítva. A világ legjobb helyének tartott Dubajról azt szokták mondani: „Találj ki egy merész álmot, Dubajban éppen most valósítják meg!” Hát én ezt kiegészíteném a másik véglettel, miszerint „Képzeld el a legvadabb rémálmodat, Észak-Koreában régen megvalósították!” Alighanem ez az ország az utolsó hely a világon, ahol élni szeretnék.
Mindent elolvasok, megnézek, amihez csak hozzá tudok jutni a világ legtotálisabb diktatúrájával kapcsolatban, egyszerre nyűgöz le és borzaszt el mindaz a végtelenségig fokozott abszurditás, amit az utolsó igazi kommunista rezsim művel, és ahogyan fenn tudja tartani magát immár több, mint 60 éve, annak ellenére, hogy népét a legteljesebb körű szenvedésben részesíti, amire csak politikai rendszer képes. Brutális a szegénység, az elmaradottság, a fejletlenség, az egész ország olyan, mintha megállt volna az időben, és megrekedt volna az ’50-es években (sőt, megkockáztatom, hogy ami már most ott van, az rosszabb, mint ami akár hazánkban, akár a Szovjetunióban akkoriban zajlott). Elképesztő belegondolni abba, hogy ugyanazon nemzetnek két fele (akiket csak egy demarkációs vonal választ el egymástól) ekkora különbségben éljen. Míg Dél-Korea a világ 13. legfejlettebb gazdaságával rendelkezik, és felvonultatja mindazt, amit a modern 21. századi civilizáció nyújtani tud, addig északon élő társaik az elektromos áramhoz, meleg vízhez, fűtéshez, és sokszor élelemhez is alig jutnak hozzá. S mindezért cserébe istenként kell tisztelni és imádni a mindenkori vezért!
Valószínűleg ezért olyan érdekes ez az ország sokak számára, mert egyfajta időutazást jelent a megismerése.
S akkor térjünk is rá a könyvre magára: eddig, amit a KNDK gazdaságáról, politikai berendezkedéséről, történelméről tudni lehetett, azt már mind ismertem. Tudtuk, hogy közvilágítás Phenjanon kívül gyakorlatilag nem létezik (s még ott is csak igen korlátozott és időszakos!), hogy a ’90-es évek közepe óta folyamatos az éhínség az országban, tudtuk, hogy micsoda elképesztő személyi kultusz övezi Kim Ir Szent és Kim Jong Il-t (aki a könyv eredeti megjelenésekor még élt és hatalmon volt, tehát utódjáról már nem szól a történet), tudtunk a munkatáborokról, a kivégzésekről, tudtunk sokmindenről, de bevallom őszintén, politológusként egyfajta „vegytiszta laboratóriumként”, egy érdekes és izgalmas kutatási területként tekintettem Észak-Koreára. De, ami eddig hiányzott, az éppen az, hogy bepillantást nyerhessünk az ottani életbe, a mindennapokba, megismerjük az emberek napi problémáit, és (igen ritkán adandó) örömeit, például hogyan élik meg a nemek közötti ismerkedést, a szerelmet egy olyan abszurd világban, mint ami ott ki van épülve. Pontosan ezt adja meg ez a könyv! A google maps-en sokszor megtekintett, szürke és néptelen városok megtelnek élettel, megismerünk átlagembereket, sorsokat, életeket. Mindazonáltal, sok örömünk nem telik benne, hacsak nem vagyunk szadista szociopaták, akik élvezettel olvasnak mások szenvedéseiről. Mert nem ugyanaz: elolvasni egy gazdasági/politikai elemzés révén, hogy „600 000 és 2 millió közöttire tehető az éhínség áldozatainak száma”, illetve pontosan megismerni egyes emberek sorsán keresztül leírva, hogy milyen az, amikor lépésről lépésre elfogy az élelem, kicsúszik az ember alól a talaj, az élet, minden, végül már nem szól másról a napja, mint folyamatos küzdelem valami fogyasztható táplálék beszerzése után, majd az erre való pihenés és felkészülés. Ja, és persze eközben végignézni, ahogy körülöttük az egész családjuk, lassan, egyenként odavész és áldozatául esik az éhségnek, s teljesen belefásulni az utcán heverő halottak látványába, akik mellett legyengülve, félholtan úgy mennek el, mint mi egy adag kutyagumi mellett.

Végül, a szökések leírása is érdekes, mondhatnám izgalmas! Külön kalandfilmeket lehetne forgatni mindegyikről.
Szóval, igazi hiánypótló anyagot kaphattam kézhez, csak úgy faltam a lapokat, észre sem vettem, és hirtelen már a könyv végéhez is értem. Szívesen olvasnék még az észak-koreai emberekről, ez pontosan az a fajta könyv, ami az érdekes témaválasztás mellett még jól is van megírva, meghozza az étvágyat, hogy az ember még többet akarjon, és nehezen fogadja el, hogy (egyelőre?) vége van.
Természetesen helye van a kedvencek között!

6 hozzászólás
smetalin>!
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Az ember azt gondolná, hogy egy dokumentum regény csak a tényeket fogja felsorolni, száraz lesz, nehezen érthető. Nos kedves leendő olvasók, ez a könyv nem ilyen. Az igaz, hogy nincs benne párbeszéd, és a tényeket meséli el,de az írónő annyira jól fogalmaz, hogy olyan mintha egy kávé mellett hallgatnád a sok szörnyűséget amit elmesélnek azok az emberek akik elszöktek Észak-Koreából. Egyik sokkot kapod a másik után, és azt ismételgeted olvasás közben: ez nem lehet igaz, ilyen nincs, ez nem létezik a 20.-21.században! Sajnos, de……Én mindig arra gondoltam, hogy mennyi idős voltam amikor ezeket a szörnyűségéket átélték az emberek, és lassan felnőttem számolgatás közben, hisz ez napjainkban történt és történik. Szerintem aki teheti olvassa el ezt a könyvet!

1 hozzászólás
cseri P>!
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Na most már aztán nagyon képben vagyok Észak-Koreából. Anne Fifield könyvében is volt azért szó arról, hogyan élnek az emberek ebben az országban, Barbara Demick pedig menekültekkel készült interjúkból szerezte az ismereteit, és ez alapján írta meg a könyvet. Nem egy könnyed nyári olvasmány, kicsit meg is bántam, hogy ezt válaszottam, és amikor gyerekek éhhaláláról olvastam, akkor félre is tettem vagy két hétre, és nem is voltam benne biztos, hogy befejezem. Mit is mondhatnék, borzasztó nehéz, és propaganda ide vagy oda, azért mégis a 21. században élünk, csak tudják azért, mi van körülöttük, és ezért van, hogy többen, akiknek lehetőségük van, átszöknek a kínai határon. Még úgy is, hogy ezzel valóban a saját otthon maradt családtagjaikat veszélyeztetik, hiszen meg is ölhetik őket. Megrendítő olvasni, hogy noha egy nép, mégis mára a külön töltött pár évtized milyen fizikai különbségeket is eredményezett a két ország (Észak- és Dél-Korea) lakóinál (több tíz centi magasságkülönbség például, erre nem is gondoltam volna), és hogy Dél-Korea tudatosan készül arra, hogy a rendszer összeomlásával integrálni szeretné az észak-koreaiakat, de közben meg azt is tudják, hogy ez rettenetes szívás lesz, és a mostani generációknak ez már mintha annyira nem is lenne fontos. A könyv egyékbént 2010-es, Kim Dzsong Un előtti, és még nem lehetett tudni, mi lesz, hogy másodszorra is sikerült átmenteni a hatalmat. De örökké csak nem tarhtat…

csgabi P>!
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Őrületesen döbbenetes könyv volt; egy dolgot sajnálok nagyon, hogy utazókönyvként olvastam, és nagyon elhúztam az időt, és régóta van nálam, miközben csak egy hónapot lehetett volna. :-(
1978-as születésűként és magyarként nem ismertem soha a kemény kommunizmust, gyerekként éltem a legvidámabb barakkban, majd jött a rendszerváltás. Mostanában, hogy egy kolléganőm már egy ideje tanul koreaiul, és sokszor mesélt a társadalomról, kultúráról, sokat gondoltam erre az országra, Dél- és Észak-Koreára is. Annyira más társadalom, mint az európai, nehéz megérteni (bevallom, nem is sikerült nekem, bár próbálom elfogadni), és akkor erre jön még az északi rész politikai berendezkedése, ahol félni kell még akkor is, ha csak gondolunk valamire, amire nem lenne szabad… Olvasás közben Orwell 1984-e járt a fejemben vissza-visszatérően – szinte tudathasadásos állapot lehet így élni. Az ijeszt meg a legjobban, hogy ebben a berendezkedésben senki nem boldog, mégsem képes rá a nép, hogy változtasson az egész őrületen. Nincsen mit enniük, mégsem történik semmi, pedig nem hiszem, hogy valóban ennyire fanatikusak lennének és valódi lenne a lelkesedés; és egy elmebeteg tovább vezetheti az országot. Kim Dzsong Il, majd jelenleg egy másik ugyanolyan elmebeteg, a fia, Kim Dzsongun, aki a saját családtagjait is gondolkodás és szívfájdalom nélkül irtaná, ha azok nem értenek vele egyet.
Félelmetes könyv volt.

Jesszusom! Rákerestem most Kim Dzsongun adataira a neten… 1984-ben született…

ggizi P>!
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Nagyon erőteljes ez a könyv. Hat észak-koreai ember személyes történetén keresztül mutatja be egy mai napig fennálló diktatórikus rendszer mindennapjait. Rendkívül olvasmányos volt és emellett nagyon furcsa is volt olvasni a sorokat, tudva, hogy mindez a kegyetlen elnyomás, nyomor és éhezés a kirakatország hátterében a mai napig is létezik. Borzalmas…

Lunemorte P>!
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Ez egy rendkívül hosszú utazás volt nekem, egészen április óta utazgattam a „csodálatos" Észak-Koreában…Túlnyújtottnak és túl töménynek tartom a könyvet. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne „érdekes", inkább megrázó, hogy a mai világban van egy ilyen eldugott ország, ahol minden tabu. Jó volt látni, hogy egyeseknek sikerült onnan kiszabadulniuk és új életet kezdhettek immáron szabadon. Orwelli ország, de talán még durvább…Erős idegzetűeknek ajánlom, ha csak érdekel az ország, nem tanácsos.


Népszerű idézetek

Jeffi P>!

Próbálta megvigasztalni magát. Emlékezett a 19. századi magyar költő, Petőfi Sándor egy versére, melyet akkor mondogatott magában, amikor átkelt a Tumen folyón:
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

340. oldal

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Kapcsolódó szócikkek: Petőfi Sándor
Gwener>!

Az egyik kapun benyitott; szerencsére nyitva találta. Benyomta a kaput és bekukucskált. A földön egy étellel megrakott kis fémtálat látott. Megnézte közelebbről – rizs volt, fehér rizs húsdarabokkal összekeverve. Kim doktornő nem emlékezett arra, hogy mikor látott utoljára egy egész tányér tiszta, hántolt fehér rizst. Mit keresett ott egy tál rizs lerakva a földre? Egyetlen pillanattal azután, hogy rájött, már hallotta is a kutyaugatást.
Egészen addig a pillanatig reménykedett, hogy Kína is csak ugyanolyan szegény ország lesz, mint Észak-Korea. Még mindig szerette volna hinni, hogy az ő országa a legjobb hely a világon. (…) Most viszont nem tagadhatta le a nyíltan az arcába zúduló igazságot: Kínában a kutyáknak is jobb sora van, mint egy orvosnak Észak-Koreában.

272. oldal

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Kapcsolódó szócikkek: életszínvonal · Észak-Korea
Jeffi P>!

Néhány filmet gyerekek számára túlságosan illetlennek tartottak, mint például az 1985-ös Ó, szerelmem címűt, amelyben utalás történik arra, hogy egy férfi és egy nő megcsókolják egymást. Tulajdonképpen a női főszereplő közben illedelmesen lejjebb engedi a napernyőjét, így a nézők nem láthatják, hogy a két főszereplő ajka összeér, de ez is elég volt ahhoz, hogy kiérdemelje a 18-as karikának megfelelő minősítést. A hollywoodi filmek természetesen be voltak tiltva Észak-Koreában csakúgy, mint jóformán minden külföldi film.

24. oldal

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Lunemorte P>!

Észak-Koreában lassúbb az élet ritmusa. Senkinek sincs karórája.

12. oldal

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea
1 hozzászólás
AnnieW>!

Megdönthetetlen közhely, hogy egy ember halála tragédia, milliók halála statisztika.

167. oldal

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

kata__>!

Az észak-koreaiak gyakran nehezen eresztenek gyökeret új helyükön. Nem könnyű a szabad világban élni annak, aki megszökött egy diktatúrából. A menekülteknek újra fel kell fedezniük, kik is ők valójában egy olyan világban, mely számtalan lehetőséget kínál. Eldönteni azt, hogy hol éljünk, mit csináljunk, és még azt is, hogy milyen ruhát vegyünk fel reggel, bőven elég nekünk is, akik hozzá vagyunk szokva a választás szabadságához; mindez azonban elképesztően bénító érzés lehet azoknak, akik helyett az állam hozta a döntéseket egész életükben.

346. oldal, 20. fejezet - Viszontlátás

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Kapcsolódó szócikkek: menekültek
tmezo P>!

Amikor elhagytam Észak-Koreát, huszonhat éves voltam és tanár, de semmit nem tudtam arról, hogy a nők hogyan esnek teherbe.

17. oldal

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea · fogantatás
tmezo P>!

Észak-Koreában elővigyázatosságból mindig két „kísérőt” rendelnek ki a külföldi látogatók mellé, hogy egymást is figyeljék, és így egyiküket se lehessen megvesztegetni.

14. oldal

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea
tmezo P>!

Miközben a gyerekek az éhhalál küszöbén álltak, azt várták el tőle, hogy azt tanítsa, mennyire szerencsés dolog észak-koreainak születni.

16. oldal

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

Kapcsolódó szócikkek: éhínség · Észak-Korea
Lunemorte P>!

Nincs mit irigyelnünk a világtól.

20. oldal

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól Hétköznapi élet Észak-Koreában

6 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Pan-dji: Vádirat
Cheryl Strayed: Vadon
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Diane Ducret: Hírhedt diktátorok asszonyai
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Heller Ágnes – Kőbányai János: Bicikliző majom
Kovács Orsolya Zsuzsanna: Lengyel mozaik
Moldova György: A pénz szaga
Sophia Kalantzakos: Kína és a ritkaföldfémek geopolitikája
Farkas Ildikó: A japán modernizáció ideológiája