Indián ​nyár 80% 11 csillagozás

Családi titkok, tragédiák, sérült emberek. Ez a történet rávilágít arra, hogy mindig a boldogságot keressük, tudunk áldozatokat hozni úgy, hogy feladjuk a boldogságot is akár.
Ha hagyjuk a legnagyobb gyászon, bánaton is áttör, na és mindegy hány évesek vagyunk.

Susanne és Greg egyaránt megütközött azon, hogy elegáns, csinos, agilis 76 éves édesanyjuk, Natalie most, hat hónappal az apjuk halála után hirtelen esküvőt tervez Asquonset, a híres és jól menő családi szőlőskert szürkén egyszerű ügyvezetőjével, hiszen Carl már időtlen idők óta, több mint harminc éve ott dolgozik nekik, éppen csak nyugdíjba vonult, és átadta a helyét a saját fiának. A hangos, sármos, a reklám és a nemzetközi értékesítés területén tevékeny, imádott és idealizált apjuk még szinte el sem távolodott az életükből, ettől mélyen sértve érzik magukat és nem csak őket kábította el ez az illúzió. Mindkét felnőtt gyermek abban bízott, hogy a szőlőskertet, a borászattal és a forgalmazással együtt most eladják majd, hiszen túl sok vele a gond, és messze van, és persze nekik megvan a saját életük, erre végképp nem érnének rá. Olivia, a szőlőskertből érkezett régi fényképeket Manhattanben restauráló fiatalasszony mindent megtesz, hogy eljusson arra a helyre, amiket a megfakult, megsárgult képeken látott, a hosszú munkájában a fényképeken a nagy gazdasági válság idején szereplő család, már ismerősnek hat a számára, szinte a sajátjának érzi, így mikor elérkezik hozzá a felkérés, hogy ő írja meg Natalie emlékiratait, gyakorlatlanságától függetlenül egyszerűen képtelen visszautasítani ezt az ajánlatot, remélve, hogy az iskolában kicsúfolt, kinevetett olvasászavaros kislányának kedvezőbb oktatást biztosíthat majd az itt kapott pénzből, amire égetően nagy szüksége van. Csakhogy a szőlőben látott magas, konok és hallgatag férfi képe szinte azonnal beivódott a gondolataiba, pedig itt és most minden figyelmére szüksége van és pláne nincs ideje nyári románcra. Natalie pedig saját gondolatait követve mesélni kezd a múltról, amiben az ő gazdag családja szinte minden mást, bankot, házakat, ereklyéket, autót, ékszereket elvesztve leköltözött ide, amikor ő öt éves volt. A szőlőskert azokban az időkben minden volt, csak fényűző nem, az apja a régi tanyasi kőházba települve leginkább növénytermesztési hobbijainak hódolt, a gazdaságot valójában Carl ír származású szülei éltették és tartották egyben, Carl, akihez Natalie életének első felidézhető emlékei fűződnek, és aki úgy tűnik azóta is fogva tartotta a szívét…

Olyan könyv ez,mintha az írónő az előző regényeiből szemezgetett volna. Egy figura innen,egy fordulat onnan…keverjük egy kis szenvedéssel,legyen benne betegség, halál, magány, szenvedély, rakjunk bele minden korosztályt (gyerektől öregig mindent) és már csiribi-csiribá itt is az új remekmű. Csak az a baj,hogy nem lett remek,sőt…Az első 60 oldal után tudni lehetett az egészet.
Számomra csalódás volt. Olyan jó írásai vannak egyébként.
Amin sikerült felháborodnom, az a 76 éves hölgy szerelme volt,akiről így ír az író: „A bőre harmatos,kicsit ráncos,de puha és finom.” Háááát! Nem tudom,ismer-e közelebbről 76 éveseket. Én nagyon szeretem őket, de a harmatos bőr fogalma semmiképp sem csatolható hozzájuk. És a nagy szerelmek időszaka sem ez – ilyenkor már többet foglalkoznak az elmúlással,a betegségekkel és mások kritizálásával,mintsem a szerelemmel. Mert valahogy mindennek ideje van: és a szerelem ideje is elmúlik már eddigre…

Nekem nagyon tetszett, meg ha az elejen egy kicsit szokatlan volt, az ugrasok a jelen es mult kozott es a szereplok kozott is (sokszor ujra kellett olvasnom mert nem tudtam hogy most ki beszel vagy kinek a gondolatait voltak).Egy okbol viszont jo volt mivel tobb szemely szemszogebol latjuk a tortenetett es kozben megismerhetjuk oket is.Szerettem Natalie karakteret, bator talpraesett meg ha elete soran nem hozta meg a megfelelelo donteseket is, de kitartott melletuk.Orulok hogy vegul megkapta azt a szerelmet amire vagyott fiatal kora ota.Nem mindenkinek adatik meg a masodik esely a boldogsagra.Olivia is imadni valo Tessel egyutt, sajnos az o eletuk sem konnyu de megkapjak a varvavart boldogsagot Simon oldalan.Natalie gyerekei, eleg onzo dogok voltak, de vegul nekik is lehullott a halyok a szemukrol a konyv vegeig.
Osszesgeben nagyon tetszett es csak ajanlani tudom.

Ez volt az első könyve az írónak, ami a kezembe akadt, és a történet befejeztéig nem is nagyon esett ki belőle. Megható volt, hogy a két időskorú szerelmes végre élete őszén egymáséi lehetett. Igen, az ember teste megöregedhet, de a szíve-lelke lényegében ugyanaz marad. A könyv szereplői valamennyien magányos emberek, van, aki megkeseredett, van, akinek csak nem jött össze, hogy társra leljen. De egyikük sem adja fel, és ez bíztató egy elidegenedett világban, minta mienk.