Orosz ​rulett 87% 356 csillagozás

Most ismerkedem az írónővel. Ezt a könyvét elsősorban azért választottam, mert a címe sokat ígér. Azt sugalja, hogy betekintést kapunk az orosz alvilág életébe.
A borító nagyon tetszik, tükrözi azt a környezetet, amelyben a sztori játszódik.
Las Vegas – kaszinók, csillogás.
A regény stílusa könnyed, gyorsan olvasható, egyszerű. Kellemes szórakozást nyújt. Még a romantikus szál is elviselhető benne, de a túlzott mesefilmszerűsége spoiler engem zavar. Véleményem szerint környezet idegen és nem illik a témához sem. Egy kicsit meg is ijedtem, hogy félrenyúltam, de aztán beindultak az események lendületesen és sorban lepleződtek le a titkok.
Sophia: a főszereplő. Sok mindenre képes azért, hogy négyéves kisfiát
visszakaphassa és felnevelhesse. Ez ugyan szimpátiát ébresztett bennem, de mégsem tudott hozzám közel kerülni.
Rick: az őrangyal. Kár, hogy nem tudhattam meg róla túl sok mindent.
Viktor: az igazi rosszfiú. Mégis ő nekem a legszimpatikusabb szereplő.
Jevgenyij: az orosz maffiahállózat rideg, érzelmektől mentes és számító
vezetője.
Natalja: Jevgenyij lánya és Viktor exe. Mint a regény vége felé kiderül, éppen annyira számító és kegyetlen, mint az apja.
Mindent összevetve a regény utolsó 2/3 része kifejezetten szórakoztató.
De érzésem szerint jócskán maradtak elvarratlan szálak:
– Rickről nem tudtam meg túl sokat, amit nagyon sajnálok. Mivel a végén újra
felbukkan arra kell gondolnom, hogy a távolból talán továbbra is vigyáz
Sophiára.
– Itt van a halottnak vélt vérszerinti apa, aki egyik pillanatról a másikra feltűnik,
elkéri azt, amire szüksége van és egyszerűen továbbáll.
– A Viktor-Sophia kapcsolata is olyan furán befejezetlen.
– Natalja pedig hirtelen feltűnik, majd eltűnik a színről, pedig az ő
karakterében és szerepében is többet látok.
Ha eltekintek attól, hogy – főleg a könyv első felében – hirtelen azt hittem egy mesefilm pereg a lelki szemeim előtt valamint attól is, hogy részemről kicsit több és keményebb alvilági akciót is el tudtam volna viselni, akkor végül kellemes kikapcsolódásban volt részem.

”– A bizalmat nem szavakkal, hanem tettekkel lehet kiérdemelni.”

Kissé csalódott vagyok, mert számomra az Orosz rulett nem hozta azt a színvonalat, amit már megszoktam Vikitől.
A főnök sorozat nagy kedvencem, és nagyon kíváncsi voltam, hogy Ana Moreno lánya, Sophia története milyen pluszt fog még adni a maffia világában játszódó eseményekhez. Az olvasmányos és izgalmas sorok ellenére a karakterek sajnos nem kerültek hozzám közel.
Sophia egy elkényeztetett, hisztis libaként viselkedett, logikátlan döntéseket hozva. spoiler hibáiból mit sem tanulva, folyton újabb és újabbakat követett el.
Viktor Makszikov pedig egy fölényeskedő, rengeteg titkot őrző, bizarr pasas jellemét produkálta.
Kapcsolatuk nem indul zökkenőmentesen, mégis a nagy korkülönbség ellenére szenvedélyes szerelem bontakozik ki közöttük.
Váratlan eseményekből nincs hiány, Ryan újbóli feltűnése pedig csak jobban összevazart, sem mint szerettem volna.
De mind közül a legjobban az zavar, hogy a könyv végére érve rengeteg megválaszolatlan kérdés, válasz nélkül maradt.

Sajnos nekem ez a történet nem tetszett. A Főnök sorozat, ami ennek a műnek az alapja, az sokkal jobb volt ennél. Bár Ana se volt egy mintaember, de Sophia aztán pláne nem. Teljesen logikátlan döntéseket hoz, miközben mit sem törődik a következményekkel, aztán a történet végén felborít mindent arra hivatkozva, hogy neki ez túl nagy kockázat. Egészen addig nem volt gondja vele? spoiler
Mostanában hadilábon állok az írónő könyveivel, egyre kevésbé tetszenek, mindegyik főszereplőnő egyforma: hisztisek, meggondolatlanok, logikátlanok, váltogatják a pasikat, nem törődnek a következményekkel.

Nem is tudom igazán hol is kezdjem? Sajnos, tényleg nem esett messze az alma a fától, és ugyanabba a meggondolatlan hibákba esik, mint az elődje… Szívem szerint adnék 4 csillagot, de az nem lenne fair döntés, mert most nagyon csalódott vagyok. Azt reméltem, hogy jó lesz, hiszen visszatér a sztori a „maffia” világába, de úgy érzem nem olyan tökéletes, mint a Főnök volt… Olyan sosem lesz, ez csak egy újabb lerántott bőr… Lehet, hogy nem tetszik mindenkinek a véleményem, és sajnálom, hiszen Baráth Viktória az egyik kedvencem a magyar írónők közül, de most nagyon csalódtam, és fáj… De még mindig szeretem, ahogy ír, és továbbra is az egyik kedvenc írónőm, még akkor is, ha most csalódott vagyok. Kezdve, hogy semmi izgalom, Sophia és a nagy szája próbál magabiztos lenni, de nem igazán működik. Sorra halmozza a rossz döntéseit, és még csodálkozik mekkora sz.rba keveredik? spoiler Én valami többre vártam volna, valami izgalomra, akcióra, de úgy néz ki ennyi volt… Nagyon csalódott vagyok, de azért örülök, hogy Hannah és Jason azért meg megjelent, és Rick is, habár nem sokat szerepeltek benne, de azért jó volt olvasni róluk. Ja és igen, nem bírtam megkedvelni Sophiát, se Viktort, még Andreyt sem. A kis Joel legalább aranyos volt, spoiler De azért még várom a következő könyveit, kíváncsi vagyok rájuk. :-)

Nem esik messze az alma…

A csillogás és a fényűzés városában megismerhetjük Sophia életét, aki az átutazóban lévő hedonista életmódot folytató személyeket szolgálja ki. Sophia nagy reményekkel indult a bűn városába, ám a lelkesedés alább hagyott a tömérdek eseménytelen hétköznapokkal, mígnem egy bizonyos személlyel való találkozás után az élete az egyik pillanatról a másikra megváltozik, aminek következtében elkezdődnek az izgalmak és persze a bonyodalmak.

Sophia rendkívül szókimondó és öntörvényű személyiség, ugyanakkor néha meggondolatlan. spoiler Keveset tudunk meg a városról, de az ott zajló életről és körülményekről annál többet, amelyben megismerjük a kaszinók működését, és annak vezetését.
Nem mondanám befejezetlennek a történetet, csak nem várt befejezést kapott.

Heves, szenvedélyes és eseménydús.

https://anigersbooks.blogspot.com/2020/12/barath-viktor…

„Szeretném azt hinni, hogy létezik a sors. Hogy minden egyes cselekedetünk afelé terel minket, ami meg van nekünk írva.”

Nagyon örültem, amikor A főnök második része után kiderült, hogy Ana lánya, Sophia által kapnak folytatást a könyvek. Mivel A főnök első és második kötetét is imádtam, ezért úgy gondoltam nem ér majd csalódás, de sajnos nem így lett. A legnagyobb problémám az volt a könyvvel, hogy összecsapottnak éreztem. Az alapötlet tetszett, de valahogy ez a 360 oldal szerintem kevés volt arra, hogy igazán jó sztori szülessen belőle. Kikapcsolódásnak tökéletes, mert nem egy unalmas történet, csak számomra mégis kevés volt.
A szereplőkkel sem voltam teljes mértékben elégedett. Eleinte amennyire szimpatizáltam Sophiával, később már annyira idegesített. Elég erőltetettnek éreztem a karakterét, ráadásul Ana nyomába se érhet. Viktor Makszimovval kapcsolatban a legjobban az zavart, hogy nem derült ki mennyi idős valójában. Annak viszont örültem, hogy pár korábbi szereplő visszatért, mint például Rick. :)
Attól függetlenül, hogy ez a könyv nem igazán tetszett, továbbra is szeretnék olvasni Vikitől, úgyhogy már nagyon várom az új regényét. :)

Alig vártam, hogy végre ezt a könyvet is elolvashassam, mert már tudom, hogy az írónő milyen jól ír.
Nagyon tetszett a könyv, tetszik ez a bűnős világ, amit az írónő kitalált, szóval üdítő volt mindig a kezembe venni ezt a könyvet. Voltak benne izgalmas részek is, de a befejezés már megint olyan lett, hogy most újra várhatom ennek is a folytatását, pedig már megszokhattam volna, hogy az írónő mindig egy ütős befejezéssel zárja a történetet.
A borítója nagyon szép, imádom ezt a lila színt, egyik legszebb könyvem.

Szeretem, ahogy Baráth Viki ír. Izgalmas, könnyed, olvasmányos regényeket ad nekünk mindig. Nem volt kérdés, hogy elolvassam -e a könyvet, hiszen a Főnök után ki ne lenne kíváncsi arra, hogy folytatódik Sophia vagy akár Ana élete.
Az Orosz rulett egy love story kissé kiszámítható szállal, ennek ellenére az írónőnek sikerül meglepnie az olvasót 1-2 dologgal off. Olvasás közben a fejem leginkább azon törtem, hogy Viktor mennyi idős – de persze ez főleg azért foglalkoztatott, mert egy nagyon jó karaktert kaptunk, nekem szimpatikus volt, minden hibájával együtt. Sophia belsőleg jobban hasonlít az anyjára, mint hinné – és ha ezt nem is jegyezné meg folyton Rick, akkor is egyértelmű lenne.
A vége no comment – Viki nagyon jól ért ahhoz, hogy a könyv befejeztével percekig csak azt hajtogatom, hogy most mi? miért? ne már!

Az Egy év Rómában-t olvastam eddig az írónőtől, azt nagyon szerettem! Most is valami hasonló könnyed nyári limonádéra vágytam, de ez jóval gyengébbre sikeredett. Valahogy azt érzem, muszájból írnak sokan maffia történeteket olyanok, akik leginkább akkor kerülnek a bűn közelébe, ha elfelejtik visszavinni időben a könyvtári könyveket. Szóval nekem a lányregényes romcsi limonádé meg a maffia történet valahogy nem fér össze. Az egész túl erőltetetté, komolytalanná válik. off
Mindezen persze javithatott volna ha Baráth Viktória bármelyik szereplőt egy kissé szerethetőbb karakteré gyúrja. Azon túl, hogy alapvetően mindenki spoiler a történetben, Sophia az a tipikus buta pi… nőcske, aki az egész könyvben azt hangoztatja, spoiler, ehhez képest mindent megtesz, amitől azzá válik. Nekem a végére is csak spoiler Ó hát hogyan is lehetne őket egy lapon említeni a szórakoztató Leilaval és Raymond atyával?!
Na talán majd a következő könyvvel nagyobb szerencsével járok…

Egyszerűen csak úgy faltam a lapokat.

Ritkán fordul elő velem, hogy ennyire jó ütemben haladok egy könyvvel, de ez a könyv ezt kiváltotta belőlem. Nagyon tetszett, viszont a végével nem igazán vagyok kibékülve, kicsit lezáratlannak érzem.
A történet – mint utólag megtudtam – A főnökben megismert Ana lányáról szól. Aki szeretne minden mocskos dologból kiszállni, és ez a kötet ezt mutatja be, hogy ezt ő hogyan szeretné – illetve hogyan fogja – véghez vinni. Szeretné felnevelni ő a kisfiát és ehhez az öröksége jó úgródeszka lenne. Legalábbis ő így gondolja az elején.

A kedvenc karakterem az egész könyvben talán Rick lett. Hát imádtam azt a fazont :D
Sophia szerintem egy erős jól felépített női karakter volt, bár nem igazán értettem mindennel egyet amit csinált. Viktort nem igazán kedveltem meg, ő igazából olyan semleges karakter maradt nekem. De azért a korkülönbség jó nagy lehetett.

A történet olvasmányos, tényleg gyorsan lehet olvasni, mert úgy ír az írónő, hogy szerintem csak úgy eszi az ember a szavait. A sztori szerintem izgalmas és jó volt. Azok a matrjoska babás elválasztások nagyon kreatívak voltak. Tekintve arra, hogy annak a babának mekkora szerepe volt a történetben.

Azért olvasnék még az ő történetükről, mert számomra maradtak kérdések. Nem igazán éreztem lezártnak a történetet. spoiler Túl sok kérdésem maradt…
De összességében nagyon tetszett a könyv és örülök, hogy elolvastam.