Első ​tánc 84% 489 csillagozás

Egy kicsit mindig félek, ha magyar Író munkáját kell értékelnem, nem szeretek megbántani senkit sem, hiszen sok munka van minden egyes könyv megírásában, de ferdíteni nem fogok. Felhagyni nem szeretnék a kortárs magyar művekkel, mert ilyen kincsekre is akadok, mint az Első tánc.

(…)

Én nagyon szerettem ezt a történetet, szerettem a szereplőket, a cselekményt és a stílust. Gördülékenyen tudtam haladni vele, teljesen beszippantott. Annyi minden van benne, amire egyáltalán nem számítottam.

Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.com/2017/01/barath-viktoria…

Saját könyv lévén nem tudnék objektív értékelést írni, ezért inkább leírom, hogy nekem mit jelent ez a történet, és miért áll ennyire közel a szívemhez.
Zoey is azt az utat járja végig, mint bármelyik fiatal. Tudja, hogy mihez akar kezdeni az életével, hogy mik az álmai, de bizonytalan a saját képességeit illetően. Nem hiszi el magáról, hogy képes elérni az álmait, de amikor találkozik Owennel, a férfi segít neki kibontakozni. Ez a történet számomra arról szól, hogy mit érhetünk el úgy, hogy a megfelelő (vagy éppen nem megfelelő) emberek vesznek minket körül.
Zoey és Owen kapcsolata ugyan viharos és nehézségekkel tarkított, de egy valódi és igaz szerelem az övék, mégha nem is úgy alakulnak a dolgaik, ahogyan azt ők szeretnék. De az élet ilyen, nem mindig azt kapjuk, amit szeretnénk.
A karakterek nem tökéletesek és én így szeretem őket, mindet egytől egyig, mert nem fényűző és csillogó szereplők, hanem húsvér személyiségek, akik néha hibát hibára halmoznak.
Ez volt az első történetem, amit megírtam, ezért ez áll hozzám a legközelebb. A mai napig sokszor előveszem olvasgatni, mert annyira a szívemhez nőttek a szereplők.
Azoknak ajánlanám, akik szeretnek egy könyvön sírni és nevetni, néha egyszerre mindkettőt :) És persze azoknak, akik hisznek az igaz szerelemben, és abban, hogy mindenkinek van egy párja, aki nélkül egyszerűen azt érzed, hogy valami hiányzik belőled.

Meglepődtem, mert nagyon olvastatta magát. Ha épp nem olvastam, sokat gondolkodtam rajta, illetve alig vártam, hogy a kezembe vehessem.
Zoey az elején nagyon szimpatikus karakter volt, azonban ez később megfordult. Idegesített már a döntésképtelensége, na meg a folyamatos kesergés, epekedés. Még a kesergést értettem is, de ez a csaj indokolatlanul sokszor bocsát meg, viszonylag rövid időn belül. Én már biztos kitettem volna a fickó szűrét.
Owen tiszta hullámvölgy. Hol kedveltem, hol gyűlöltem, ez szinte folyamatosan változott.
Eleinte Sean párti voltam, aztán ez is teljesen megfordult. Döbbenet, hogy mennyi minden történt ebben a könyvben, amire egyáltalán nem gondoltam volna! Izgalmas, fordulatos, nem hagy unatkozni. Kellemes meglepetés, örülök, hogy a könyvtárban rátaláltam.

„Szerettél már valakit annyira, hogy nem érdekelt, ki mit mond, csak vele akartál lenni? Hogy bármit megtettél volna azért, hogy érezd, viszontszeret, akár csak pár percre is?”

Ez a könyv hű a címéhez. Első tánc. Tényleg olyan, mint mikor az ember először áll színpadra. Mikor felmegy izgul, majd kiugrik a bőréből, majd ahogy megszólal a zene minden könnyebb lesz. Elfelejti, hogy nézik, elfelejti, hogy hol van s hogy miért. Csak a saját lelkében lévő dolgokat jeleníti meg, s lelkét levetkőztetve kitárul. S mikor véget ér megnyugodva, mosolyogva vonul le a félhomályba. Boldoggá teszi a lelkem, majd összetöri, s mikor azt hiszem már az ezernyi darab összeforrt… újra ad egy pofont. De másodszorra már nem tesz tönkre, hanem emelt fővel lépek tovább.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2016/12/barath-viktoria-e…

Olyan sokan dicsérték már a könyvet, hogy gondoltam nekem is meg kell tudnom mi olyan jó benne. Már mindent értek. :)
Nem erre számítottam megmondom őszintén. A könyv folyamatosan átvert. Amikor már kezdtem azt hinni, hogy tudom mi fog következni az írónő fogta és csavart egy hatalmasat a történet szálán én pedig csak néztem ki a fejemből, hogy most ez tényleg… és tényleg.
Zoey döntéseit néha nem értettem és szörnyen felbosszantott jó pár rész. Ez a szerelem micsoda egy mocsok tud lenni.
Túl sok érzelmet keltett életre bennem a könyv és szörnyen beleéltem magam. Imádom, amikor egy könyv megszállottá tesz és nehezen tudom csak letenni a könyvet. (Igen van egy ilyen szokás, hogy alvás és munka… Csak is ezek miatt voltam képes letenni a könyvet.)
A befejezést még emésztenem kell… Tényleg megviselte a lelkem ez az egész… mintha egy hatalmas nagy hangulatcukrot ettem volna, ami folyamatosan változtatta az érzéseim és komoly hangulatingadozásaim lettek hála ennek a bizonyos cukornak.

Nincs mit tenni, új kedvencet avattam és várom a további alkotásokat az írónőtől. :)

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2016/12/barath-viktor…

„Úgy éreztem, ezt a könyvet nekem írták, teljesen magával ragadott. Kedveltem Zoey-t, annyira hasonlított rám (én is imádok enni, haha), teljesen bele tudtam élni magam mindenbe, ami vele történt. Szerettem Owent, ó, de még hogyan! Aztán a kis mocskos teljesen összetört engem Zoeyval együtt. De attól még ő a kedvencem.

A könyv legfontosabb üzenete az lenne, hogy ne adjuk fel az álmainkat, hogy lássuk meg azt, hogy miben vagyunk jók, mihez van tehetségünk, és haladjunk azon az úton, még akkor is, ha nem látjuk a végét, ha nem tudjuk, hol is kötünk ki.

Nagyon jókat nevettem a beszólásokon, annyira fiatalos és gördülékeny az egész történetvezetés, hogy észre se vettem, és már elolvastam egyhuzamban több mint 50 oldalt. Ezt teszi a könyv, magához láncol észrevétlenül.”

Nekem ez az olvasmány most nagyon kellett. Vágytam a romantikára, szenvedélyre és egy olvasmányos történetre, amivel nem kell kínlódni, hanem pörögnek az oldalak. Pontosan abban reménykedtem, hogy ilyen lesz ez a könyv. Úgy örülök, hogy nem kellett csalódnom, alig bírtam letenni (sajnos a munka megy a olvasás rovására még mindig xD)!

A karaktereket nagyon megszerettem, magam előtt láttam Zoeyt és Owent, főleg őket kedveltem leginkább. Imádom azokat a történeteket, amikben van egy titok, konkrétan egy titkos viszony, és nem lehet tudni, hogy mikor robban a bomba, hogyan fognak cselekedni a szereplők, vajon együtt lehetnek-e nyíltan felvállalva. Egyébként az Esztelen kötet hangulata jutott eszembe olvasás közben (pedig az egy tök más sztori).

A könyv két olyan helyszínen játszódik, amiket különösen szeretek: Párizs és New York. Sajnáltam, hogy Zoey alig látott valamit a francia fővárosból. Nem értettem egyet azzal, hogy egy pasi miatt lemondott a városnézésről és gyakorlatilag az egész hetet egy szállodai szobában töltötte. Még akkor sem, ha a nagy Ő az. Miért nem mentek el egyet sétálni, legalább a nagyobb látnivalókat megnézni?! A helyszínek fantasztikusak, talán egy picit hiányoltam belőle a több leírást, de így is jó volt, hiszen Párizst és New Yorkot már „ismerem” sok-sok más olvasmányomból. :D

Az Owen és Zoey között lévő meglehetősen nagy korkülönbség ellenére tudtam azonosulni az érzéseikkel és azzal, ahogy Zoey milyen könnyen belehabarodott ebbe a csodás, érett férfibe, nem volt nehéz. :D Szokatlan volt a tanár-diák viszony ábrázolása, hiszen nagyon lazán fogta fel a dolgot mindenki. Valahol ez érthető volt, hiszen Owen legjobb barátja az igazgató, ugyanakkor, furcsa volt ez az általános laza kapcsolat a tanárok és diákok között. Hozzátenném, hogy ez engem nem zavart, inkább csak meglepődtem.

Aztán jött egy olyan fordulat, amitől leesett az állam és nem igazán értettem, miért szükséges a történetbe. spoiler. Két végkifejletnek drukkoltam az utolsó egy harmadában a könyvnek, végül az egyik bejött szerencsére.

Összességében tetszett a könyv, a fent leírtak ellenére sem érzem úgy, hogy kevesebb csillagot érdemelne, mint öt. A befejezése számomra erőteljesen folytatásért kiált, nagyon várom a második kötetet, kíváncsi vagyok, hogyan tovább!
Bővebben itt írtam róla: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2017/03/elso-tanc.html

De jó lett volna, ha fiatalkoromban összehoz egy ilyen pasival az élet! :) Viszont a felnőtté válás nemcsak móka és kacagás sajnos, sok szívfájdalom és félreértés, összeveszés és kibékülés. Másfelé kacsingatunk mondván, így is jó lesz és boldogok leszünk. De nem ilyen egyszerű! :) Sajnos a való életben nem így működik, ott ha vége, akkor vége. De ezért olvasunk történeteket, hogy ott legyen szép a befejezés! :) Örülök a végének.

Kicsi a világ

Egy nyári utazásból egy izgalmas kaland veszi kezdetét, ami a hétköznapokban tovább folytatódik. Egy véletlen találkozásból egy véletlen kapcsolat, ami további véletleneket hoz maga után, ami nem csak szenvedéllyel, hanem bonyodalmakkal is jár.

A legfőbb úti cél végig jelen van a történetben, azonban maga az út kevésbé. Nem ismerjük meg mennyi küzdelemmel, lemondással, rivalizálással jár az elismerés, illetve az álom megvalósítása. A szerelmi szál kellőképpen összegabalyodott és természetesen érvényben van a mindenki egyért elv csak ugyebár más kontextusban.

A szerelem egy őszintétlen, bonyolult ugyanakkor heves formájáról olvashatunk, melyben a szereplők között kialakult vonzerőnek semmilyen fizikai erő nem szabhat gátat. A kérdés csak az, hogy egy olyan kapcsolat mely hazugságokra épül, képes egy hosszantartó szerelemre vagy ez csak viharos románc marad?

https://anigersbooks.blogspot.com/2021/06/barath-viktor…

„Mert én vagyok az egyetlen, akin a boldogságom múlik.”

Az elsődleges cél saját magunk megtalálása, megismerése.
Zoey karakterébe nagyon könnyen bele tudtam élni magam. Ő olyan személyiség, aki mindenbe túl korán éli bele magát, aztán túlgondolja a dolgokat és rájön hogy neki így, meg úgy lenne jobb. Megszerettem a karaktert bár voltak pillanatok, amikor legszivesbben megráztam volna, hogy Hey, kislány! Mégis mi a fészkes fenét csinálsz?!
Ettől függetlenül sajnáltam. Kihasználták testileg és lelkileg is egyaránt.
Owen karaktere már-már a tökéletes pasi karakterét súrolta, de ez már a túl szép volt, hogy igaz legyen kategória. Vártam, mikor bújuk ki a szög abból a bizonyos zsákból, és amikor megtörtént, akkor egy pillanatra megállt minden. Mint mondtam túl szép, hogy….
Sokszor már túl sok volt az ez volt az utolsó alkalom, megmondom őszintén bosszantott, de később, amikor oda állt Owen elé és véget vetett a kapcsolatnak, azt mondtam magamnak, hogy a sok huzavona kellett. Büszke voltam Zoey-ra, amiért rájött, hogy mi kell és mi nem kell neki. Hogy a sarkára állt, még ha a szíve szakadt is meg. Büszke voltam rá na!
Aztán Sean. A herceg csak fehér ló nélkül. Én annyira szurkoltam neki, de komolyan. És akkor BUMMM!
Miért kellett így befejezni a könyvet???Miért? Folytatást szeretnék! MOST! :(

Összességében imádtam a könyvet. Tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra, letenni nem tudtam. De a vége….darabokra tört.
Én reménykedem, hogy Zoey kiismeri majd önmagát és megtalálja azt a személyt, aki úgy fogadja el majd őt amilyen.
Köszönöm @Baráth_Viktória , hogy megosztottad ezt a fantasztikus történetet a nagyközönséggel :)