Egy ​év Rómában (Rómában) 91% 701 csillagozás

Úgy érzem, Baráth Viki könyvet csak akkor szabad olvasni, ha mazochista az olvasó vagy legalábbis mazochista hangulatban van.
Mesterien ért hozzá, hogy beleszeress a történetbe, a szereplőkbe, aztán a végén jön az arcul csapás. Sőt, olvasás közben több szívfájdító vagy meglepő jelenet is felüti a fejét.
Egyszerűen képtelen vagyok letenni a könyveit, csak olvasom és olvasom, aztán amikor becsukom a könyvet, nem hiszem el, hogy megint ezt tette velem. Nem és nem! Halkan megjegyzem, hogy nem az lesz, amire számít az olvasó… Mégis imádom, mert mindig újat tud mutatni, mindig más témát, történetet ragad meg, mások a szereplők, ugyanakkor mind belopja magát a szívembe.

Kicsit tartottam ettől a témától, a vallással kapcsolatos történeteket mindig fenntartásokkal kezelem. Nem maga a vallás miatt, inkább azért, hogy milyen céllal kerül egy kötetbe.
Itt viszont nem volt gondom ezzel, sőt, szívesen olvastam róla. Nem volt erőltetett, nem akarta letolni a torkomon, egyszerű könnyedséggel adta magát a történetben.

Imádtam a helyszínt! Amikor számomra ismeretlen nevezetességről esett szó, megnéztem a neten, hogy is néz ki. Szerettem, ezeket a képeket nézegetni.

A cselekményről, szereplőkről inkább most nem írok semmit, mert nehéz lenne spoilermentesen, tudva a végét.
A könyv mondanivalója elgondolkodtató és megszívlelendő. U.I.: Lehet, hogy késztetést éreztek a könyv bantalmazására, de ne tegyétek! :))

Felkavart, megdöbbentett és lenyűgözött.❤
Nincsenek szavak. Elfogytak. Ez a történet teljesen magával ragadott, végigsöpört a lelki világomon.
Mivel az írónőnek ez már a harmadik regénye, ezért megszokhattuk, hogy szereti kipróbálni magát teljesen más műfajokban, erre azonban én sem voltam felkészülve. Az Első tánc romantikája, A főnök izgalmas krimije után most egy olyan témához nyúlt, ami abszolút egyedi, és szinte tabunak mondható.
Eleinte szinte zavarban voltam olvasás közben, amikor Leila illetlen gondolatait olvastam, ugyanakkor hajtott a kíváncsiság, hogy ez vajon hová fajulhat, hiszen veszélyes játékot űzött a lány. Aztán eljött az a pont, amikor az egész már nem játék. Baráth Viki legújabb regénye egy lelki utazás volt számomra is, nemcsak főhősnőnknek.
Az idei olvasmányaim eddigi legnagyobb élménye ez a történet, komolyan mondom. Mindenféle elfogultság nélkül állíthatom, hogy ez egy tökéletes regény.
Szerintem ha valaki elolvassa Baráth Viki mindhárom regényét egymást után, szépen sorban, akkor határozottan látni fogja az írói fejlődést, mert totálisan látszik, hogy mennyit változott az első könyve óta. Egyértelműen a jó irányba.
Őszintén szólva nehezen találtam vissza a valóságba, miután elolvastam az utolsó oldalt és becsuktam a könyvet. Kavarogtak a gondolataim és kerestem a helyem.
Bővebben itt: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2018/03/barath-viktor…

Valóban minden út Rómába vezet?

Amikor úgy érezzük, hogy mélyponton vagyunk, ahol már nincs lejjebb, akkor a következő lépés már csak felfele vezethet. Leila élete nem kimondottan a normális kerékvágásban haladt, a tehetetlenség és a bűntudat legyőzte őt emiatt önmaga kínzásával élte mindennapjait. Egy új környezet egy kedves idegen segíthet kiszakítani jelenlegi állapotából és jó útra terelni őt a boldogság felé.

Leila hangulata kihatással van az olvasóra, ahogy egy év alatt a melankóliából egyre jobban kiteljesedett közvetlenebb és szerethetővé válik, hogy megváltozik az életfelfogása és rájön, hogy az élet megy tovább, így ki kell használni minden egyes pillanatát.

A könyv a könyvben való megvalósítás rendkívül kreatív, a szereplők folyamatosan fejlődnek, megismerjük Róma szépségét, nevezetességeit, kultúráját mintha mi magunk is ott lennénk.

Ahogy a hősnőnk is megmondta, egy könyvben az első és az utolsó fejezet a legfontosabb. Az első felkelti az érdeklődésünket, míg az utolsóban ámulva olvasunk el minden egyes szót újra és újra.

A legszebb városban a legszebb történet.

https://anigersbooks.blogspot.com/2021/01/barath-viktor…

Amiatt kezdtem neki a történetnek, mert magam is jártam Rómában, és azóta is szerelmes vagyok a városba. A könyv hangulata visszaadta az érzést, mintha újra ott lettem volna.
Egy részletes értékelést szerettem volna írni, de a vége kitörölt belőlem mindent. Szerintem könyvvel így még nem vertek át, pedig nem vagyok kezdő. Annyira tetszett a történet, mély érzéseket váltott ki belőlem. Erre a vége fejbe vág. Hát, mit ne mondjak, káromkodtam egy kicsit, pár könnycsepp is lefolyt az arcomon. Még mindig nem akarom elhinni. spoiler
Gratulálok, kedves írónő, szerintem minden olvasódból hasonló érzéseket váltottál ki. Ez az írók feladata. De akkor is, basszus…

„Hittem abban, hogy mindennek megvan az oka, és minden azért történik, hogy a saját utunk felé tereljen minket.”

Nem is tudom, hogy hol kezdjem? Talán ott, hogy nagyon tetszett, és nem tudtam letenni bár ez az olvasási időmből is látszik. Áldom az eszem, hogy szabadság alatt vettem kézbe, máskülönben tuti, hogy a munka kárára ment volna az olvasás, hisz nálam tényleg letehetetlen kategória volt.

Gördülékeny, olvasmányos, könnyed stílus, de ezt már megszoktam Vikitől. A cselekmény szépen fel van építve, minden naplóbejegyzést faltak a szemeim, annyira kíváncsi voltam, hogy mi fog történni a következő oldalakon. Anno ennyire lekötni csak egy jó kis horror tudott, ami még aludni sem hagyott, annyira izgatta a fantáziámat. Azért persze szép álmaim voltak, főleg… hah, olvassátok el. xD Végig ott ült a két vállamon a kis angyal, aki azt suttogta, hogy ezt nem szabad, és a kis ördög, aki pedig biztatott, hogy igenis lehetséges. Akik már régebb óta figyelnek, ők tudhatják, hogy menthetetlenül romantikus vagyok, de azért ritkán fakadok sírva. Ez a sztori képes volt arra, hogy széttépje a szívemet. Az utolsó 60 oldalt kisebb-nagyobb megszakításokkal, de szinte végig bőgtem. És a vége… Nem kenyerem a könyvek rongálása, de amikor befejeztem a könyvet hajnali 4 órakor, az első érzésem az volt, hogy legszívesebben az utolsó fejezet lapjait azonnal kitépem a könyvből. Persze a könyv köszöni szépen egyben csücsül a polcon, mind az 506 oldalával együtt. :D Kedves @Baráth_Viktória!
Az összes eddig megjelent könyvedet olvastam, mindet egytől-egyik imádtam igen, még a novellát is. Csak így tovább, kérlek írj még több ilyen könyvet. Visszaadtad a kedvemet magyar írók könyveihez. És nem utolsó sorban már alig várom a szeptember végét, hogy megjelenjen Az igazság nyomában.

Ui.: Végre valaki más is felfedezte, hogy a Foo Fighters milyen hatalmas együttes! ✌

Még most is keresem a szavakat, amelyek alig találják meg az utat hozzám ezután a történet után. Nem tudtam mire számítsak, de abban biztos voltam, hogy lehengerlő lesz. Viszont azzal nem számoltam, hogy falni fogom a sorokat, és hogy nem fogom bírni félre tenni a könyvet. Érzelmek kavalkádja dübörög a lelkemben, egyszerre vagyok boldog és szomorúan reménykedő is.

Baráth Viktória újra lenyűgözött. Már nagyon vártam az újabb könyvét, mert eddig is meggyőzött a stílusával és a sokszínűségével. Mindig kíváncsi vagyok, hogy milyen újabb téma pattan ki a fejéből, és hogyan valósítja meg azokat. Hát azt kell mondjam, hogy tökéletesen. Nagyon tisztelem, amiért fénypont tud lenni az írók szürke sokaságában, és mer új, ismeretlen, tiltott és veszélyes vizekre evezni. Ő nem az az író, akitől mindig megkapod a nyálas sztorit és a happy endet, csak más köntösben. Ő az, aki mindig meg tud lepni, aki miatt leesik az állad, összetörik a szíved, beleszeretsz egy (vagy több:P) szereplőbe és átgondolod az élet értelmét. És én örülök, amiért nem fél újba kezdeni. Olyan hitelesen adja át a történetet, mintha én magam is ott lennék.

Ez a könyv egy kicsit komolyabb, mélyebb témákba nyúl bele, úgy, mint a depresszió és önmagunk keresése. Inkább sorolnám lélektani kategóriába, de persze a romantika és a humor sem maradhat el a regényből, amely a komor perceket megszínesíti.

Ez a könyv megnevettet, megsirat és reményt ad.
Ez a könyv megmutatja, hogy a legsötétebb gödörből is van kiút, csak néha kell egy ember, aki megmutatja nekünk az utat. Merjünk élni, merjünk boldogok és szerelmesek lenni. Ne féljünk, hanem tegyünk a boldogságunkért. A szerelem csodálatos dolog, és mindent megér.

Fogjátok a kezetekbe, tegyétek félre az előítéleteket, engedjétek be a lelketekbe a sorokat és éljétek át ezt a lenyűgöző utazást. Mint írtam, ez egy komolyabb, lassúbb lefolyású könyv, mint amit megszokhattunk az írónőtől, de ez is csak az írói sokszínűségét mutatja.

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2018/03/eloolvasas-ba…

Viki újra és újra megmutatja, hogy milyen tehetsége van az íráshoz. Remekül bánik a szavakkal és így mindig egyre izgalmasabb, csodálatosabb világokat tár elénk.

Adott egy nő, aki a traumái után írói válsággal küzd, ezért egy évre Rómába küldi a főnöke, hogy ihletet szerezzen.

Adott egy férfi, akit szintén értek csapások az életben, így az egyházba menekült. De ez jót tett neki! Megtanulta elfogadni a dolgok rendjét és mindenben megpróbálja a szépet észrevenni. Kedves, mosolygós, boldog. Teljes ellentéte Leilának.

Ő kapja a feladatot, hogy körbevezesse a könyves írónőnket Rómában, hogy foglalkozzon vele. Eleinte Leila ellenkezik, de ahogy egyre több időt töltenek együtt, megnyílik neki. Különleges kapcsolat alakul ki közöttük.

Egy történet tiltott szerelemről, fájdalomról, újjászületésről.
Abszolút kedvenc lett!♡

P.S.: Sosem gondoltam volna, hogy belezúgok egy papba. Ám Jonathan Raymondnak ezt is sikerült elérnie!

Olyan sokat hallottam már Raymond atyáról, hogy egyszerűen már muszáj volt nekem is megismernem őt. Eddig minden megjelent könyvét olvastam az írónőnek, szóval ennek is nagy boldogan fogtam neki.
Sok mindenre megtanított most ez a könyv, pl. arra, hogy hiába érzem úgy, hogy sok rossz dolgok történt velem, mégis fel kell kelnem a földről és tovább kell élnem az életem, mert később minden jóra fordul és ki tudja… lehet egy nap én is megismerek egy Raymond atyához hasonló gavallért.
Kicsit lassan haladtam a könyvvel, de fogalmam sincs miért, mert visszagondolva tetszett így összességében a történet mégis valamiért nem kapott el úgy a hév, mint pl az utolsó 200 oldalnál. Igen, az utolsó 200 oldal csak úgy elröppent, annyira izgalmas volt.
Nagyon örülök, hogy kicsit úgymond én is megismerhettem Rómát és most így a könyv után még jobban szeretnék egyszer oda elutazni.
Most ahogy így belegondoltam, rájöttem, hogy az írónőnek hatalmas nagy tehetsége van ahhoz, hogyan zárja le a történeteit. Eddig minden könyve után eldobtam az agyam, annyira remek befejezést írt, de most ezután a történet után még jobban eldobtam az agyam és még most sem találtam meg, pedig már pár órája befejeztem a könyvet.
Igen, egy újabb Raymond atya rajongót köszönthettek kedves molyok, most már én is közétek tartozok és hirdetem az igét miszerint ez a könyv is fantasztikusra sikeredett és minden molynak meg kell ismerni ezt a történetet is.
Várom az írónő következő könyvét.

Imádom. ❤ :-) Teljesen elvarázsolt, felkavart, magával ragadott. Annyira gyönyörű, csodálatos történet, mégis tiltott, de ez teszi egyedivé az egészet. Annyira érzéki, szenvedélyes, humoros, abszolút letehetetlen könyv. Annyi érzés kavargott a könyvben, és bennem is miközben olvastam. Az írónőtől ez a harmadik könyv, amit olvastam, és teljesen lenyűgözött ismét. Nagyon vártam ezt a történetet is, annyira kíváncsi voltam rá, és cseppet sem csalódtam benne. :-) Már az elején szimpatikus volt nekem Leila. Nagyon sajnáltam azért, amiket át kellett élnie, de meg is kedveltem. Erős csajszi talpraesett, még akkor is, mikor már feladata volna a küzdelmet. Jonathan Raymond pedig engem is elvarázsolt, szívesen össze futnék vele egyszer. Nagyon tetszett a karaktere imádtam. :-) De szívesen találkoznék egyszer Francesca-al, és Eva-al, Angeló-al, és még talán Fabio-al, ők is nagyon kedvelhetőek voltak. :-) Róma pedig egyszerűen csodálatos. :-) Mindenkinek csak ajánlani tudom. :-)

Miért???…..
Miért nem lehet több csillagot adni?
Kavarognak bennem a gondolatok, sőt…. Majdnem minden gondolatom a könyv körül forog pár napja, amióta elkezdtem.
Viktória már az Első tánc c.könyvével nagyon megnyert magának, borzasztóan tehetséges, fantasztikus írónő. De ez a történet teljesen elvarázsolt. Semmi klisé nincs benne nem egy szokványos regény. Megdöbbentő, felkavaró, szívfacsaró…
Olyan jól volt megírva az egész mintha én is ott lettem volna Rómában, sétáltam volna a macskaköves utcákon, szinte éreztem magamon a napfényt, az olasz életérzést.
Rögtön az elején tudható, hogy Leila lába alól kicsúszott a talaj, önpusztító élet, amit él, csak viszi lefelé a lejtőn. Cinikus és tele van önutálattal.
Szépen lassan kinyílik előtte a világ, de még hosszú utat kell megtennie a gyógyulás felé. Ebben lesz segítségére Jonathan, a kedvessége, nyugalma, törődése meghozza az eredményt.
Bevallom, nem vagyok vallásos, de érdekes volt betekintést nyerni ebbe a világba, tisztelettel volt megírva, és kicsi jobban megértettem magát a vallást.
Idén ez a könyv volt az első helyezett a képzeletbeli dobogómon.
Örülök , hogy olvashattam!!
Most pedig megismerkedem a Főnökkel :)

2019.01.03.
A véleményem nem változott, ugyanúgy tetszett.