Még most is keresem a szavakat, amelyek alig találják meg az utat hozzám ezután a történet után. Nem tudtam mire számítsak, de abban biztos voltam, hogy lehengerlő lesz. Viszont azzal nem számoltam, hogy falni fogom a sorokat, és hogy nem fogom bírni félre tenni a könyvet. Érzelmek kavalkádja dübörög a lelkemben, egyszerre vagyok boldog és szomorúan reménykedő is.
Baráth Viktória újra lenyűgözött. Már nagyon vártam az újabb könyvét, mert eddig is meggyőzött a stílusával és a sokszínűségével. Mindig kíváncsi vagyok, hogy milyen újabb téma pattan ki a fejéből, és hogyan valósítja meg azokat. Hát azt kell mondjam, hogy tökéletesen. Nagyon tisztelem, amiért fénypont tud lenni az írók szürke sokaságában, és mer új, ismeretlen, tiltott és veszélyes vizekre evezni. Ő nem az az író, akitől mindig megkapod a nyálas sztorit és a happy endet, csak más köntösben. Ő az, aki mindig meg tud lepni, aki miatt leesik az állad, összetörik a szíved, beleszeretsz egy (vagy több:P) szereplőbe és átgondolod az élet értelmét. És én örülök, amiért nem fél újba kezdeni. Olyan hitelesen adja át a történetet, mintha én magam is ott lennék.
Ez a könyv egy kicsit komolyabb, mélyebb témákba nyúl bele, úgy, mint a depresszió és önmagunk keresése. Inkább sorolnám lélektani kategóriába, de persze a romantika és a humor sem maradhat el a regényből, amely a komor perceket megszínesíti.
Ez a könyv megnevettet, megsirat és reményt ad.
Ez a könyv megmutatja, hogy a legsötétebb gödörből is van kiút, csak néha kell egy ember, aki megmutatja nekünk az utat. Merjünk élni, merjünk boldogok és szerelmesek lenni. Ne féljünk, hanem tegyünk a boldogságunkért. A szerelem csodálatos dolog, és mindent megér.
Fogjátok a kezetekbe, tegyétek félre az előítéleteket, engedjétek be a lelketekbe a sorokat és éljétek át ezt a lenyűgöző utazást. Mint írtam, ez egy komolyabb, lassúbb lefolyású könyv, mint amit megszokhattunk az írónőtől, de ez is csak az írói sokszínűségét mutatja.
Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2018/03/eloolvasas-ba…