Egy ​év Rómában 91% 362 csillagozás

Felkavart, megdöbbentett és lenyűgözött.❤
Nincsenek szavak. Elfogytak. Ez a történet teljesen magával ragadott, végigsöpört a lelki világomon.
Mivel az írónőnek ez már a harmadik regénye, ezért megszokhattuk, hogy szereti kipróbálni magát teljesen más műfajokban, erre azonban én sem voltam felkészülve. Az Első tánc romantikája, A főnök izgalmas krimije után most egy olyan témához nyúlt, ami abszolút egyedi, és szinte tabunak mondható.
Eleinte szinte zavarban voltam olvasás közben, amikor Leila illetlen gondolatait olvastam, ugyanakkor hajtott a kíváncsiság, hogy ez vajon hová fajulhat, hiszen veszélyes játékot űzött a lány. Aztán eljött az a pont, amikor az egész már nem játék. Baráth Viki legújabb regénye egy lelki utazás volt számomra is, nemcsak főhősnőnknek.
Az idei olvasmányaim eddigi legnagyobb élménye ez a történet, komolyan mondom. Mindenféle elfogultság nélkül állíthatom, hogy ez egy tökéletes regény.
Szerintem ha valaki elolvassa Baráth Viki mindhárom regényét egymást után, szépen sorban, akkor határozottan látni fogja az írói fejlődést, mert totálisan látszik, hogy mennyit változott az első könyve óta. Egyértelműen a jó irányba.
Őszintén szólva nehezen találtam vissza a valóságba, miután elolvastam az utolsó oldalt és becsuktam a könyvet. Kavarogtak a gondolataim és kerestem a helyem.
Bővebben itt: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2018/03/barath-viktor…

Úgy érzem, Baráth Viki könyvet csak akkor szabad olvasni, ha mazochista az olvasó vagy legalábbis mazochista hangulatban van.
Mesterien ért hozzá, hogy beleszeress a történetbe, a szereplőkbe, aztán a végén jön az arcul csapás. Sőt, olvasás közben több szívfájdító vagy meglepő jelenet is felüti a fejét.
Egyszerűen képtelen vagyok letenni a könyveit, csak olvasom és olvasom, aztán amikor becsukom a könyvet, nem hiszem el, hogy megint ezt tette velem. Nem és nem! Halkan megjegyzem, hogy nem az lesz, amire számít az olvasó…
Mégis imádom, mert mindig újat tud mutatni, mindig más témát, történetet ragad meg, mások a szereplők, ugyanakkor mind belopja magát a szívembe.

Kicsit tartottam ettől a témától, a vallással kapcsolatos történeteket mindig fenntartásokkal kezelem. Nem maga a vallás miatt, inkább azért, hogy milyen céllal kerül egy kötetbe.
Itt viszont nem volt gondom ezzel, sőt, szívesen olvastam róla. Nem volt erőltetett, nem akarta letolni a torkomon, egyszerű könnyedséggel adta magát a történetben.

Imádtam a helyszínt! Amikor számomra ismeretlen nevezetességről esett szó, megnéztem a neten, hogy is néz ki. Szerettem, ezeket a képeket nézegetni.

A cselekményről, szereplőkről inkább most nem írok semmit, mert nehéz lenne spoilermentesen, tudva a végét.
A könyv mondanivalója elgondolkodtató és megszívlelendő.

U.I.: Lehet, hogy késztetést éreztek a könyv bantalmazására, de ne tegyétek! :))

„Hittem abban, hogy mindennek megvan az oka, és minden azért történik, hogy a saját utunk felé tereljen minket.”

Nem is tudom, hogy hol kezdjem? Talán ott, hogy nagyon tetszett, és nem tudtam letenni bár ez az olvasási időmből is látszik. Áldom az eszem, hogy szabadság alatt vettem kézbe, máskülönben tuti, hogy a munka kárára ment volna az olvasás, hisz nálam tényleg letehetetlen kategória volt.

Gördülékeny, olvasmányos, könnyed stílus, de ezt már megszoktam Vikitől. A cselekmény szépen fel van építve, minden naplóbejegyzést faltak a szemeim, annyira kíváncsi voltam, hogy mi fog történni a következő oldalakon. Anno ennyire lekötni csak egy jó kis horror tudott, ami még aludni sem hagyott, annyira izgatta a fantáziámat. Azért persze szép álmaim voltak, főleg… hah, olvassátok el. xD

Végig ott ült a két vállamon a kis angyal, aki azt suttogta, hogy ezt nem szabad, és a kis ördög, aki pedig biztatott, hogy igenis lehetséges. Akik már régebb óta figyelnek, ők tudhatják, hogy menthetetlenül romantikus vagyok, de azért ritkán fakadok sírva. Ez a sztori képes volt arra, hogy széttépje a szívemet. Az utolsó 60 oldalt kisebb-nagyobb megszakításokkal, de szinte végig bőgtem. És a vége… Nem kenyerem a könyvek rongálása, de amikor befejeztem a könyvet hajnali 4 órakor, az első érzésem az volt, hogy legszívesebben az utolsó fejezet lapjait azonnal kitépem a könyvből. Persze a könyv köszöni szépen egyben csücsül a polcon, mind az 506 oldalával együtt. :D

Kedves @Baráth_Viktória!
Az összes eddig megjelent könyvedet olvastam, mindet egytől-egyik imádtam igen, még a novellát is. Csak így tovább, kérlek írj még több ilyen könyvet. Visszaadtad a kedvemet magyar írók könyveihez. És nem utolsó sorban már alig várom a szeptember végét, hogy megjelenjen Az igazság nyomában.

Ui.: Végre valaki más is felfedezte, hogy a Foo Fighters milyen hatalmas együttes! ✌

Még most is keresem a szavakat, amelyek alig találják meg az utat hozzám ezután a történet után. Nem tudtam mire számítsak, de abban biztos voltam, hogy lehengerlő lesz. Viszont azzal nem számoltam, hogy falni fogom a sorokat, és hogy nem fogom bírni félre tenni a könyvet. Érzelmek kavalkádja dübörög a lelkemben, egyszerre vagyok boldog és szomorúan reménykedő is.

Baráth Viktória újra lenyűgözött. Már nagyon vártam az újabb könyvét, mert eddig is meggyőzött a stílusával és a sokszínűségével. Mindig kíváncsi vagyok, hogy milyen újabb téma pattan ki a fejéből, és hogyan valósítja meg azokat. Hát azt kell mondjam, hogy tökéletesen. Nagyon tisztelem, amiért fénypont tud lenni az írók szürke sokaságában, és mer új, ismeretlen, tiltott és veszélyes vizekre evezni. Ő nem az az író, akitől mindig megkapod a nyálas sztorit és a happy endet, csak más köntösben. Ő az, aki mindig meg tud lepni, aki miatt leesik az állad, összetörik a szíved, beleszeretsz egy (vagy több:P) szereplőbe és átgondolod az élet értelmét. És én örülök, amiért nem fél újba kezdeni. Olyan hitelesen adja át a történetet, mintha én magam is ott lennék.

Ez a könyv egy kicsit komolyabb, mélyebb témákba nyúl bele, úgy, mint a depresszió és önmagunk keresése. Inkább sorolnám lélektani kategóriába, de persze a romantika és a humor sem maradhat el a regényből, amely a komor perceket megszínesíti.

Ez a könyv megnevettet, megsirat és reményt ad.
Ez a könyv megmutatja, hogy a legsötétebb gödörből is van kiút, csak néha kell egy ember, aki megmutatja nekünk az utat. Merjünk élni, merjünk boldogok és szerelmesek lenni. Ne féljünk, hanem tegyünk a boldogságunkért. A szerelem csodálatos dolog, és mindent megér.

Fogjátok a kezetekbe, tegyétek félre az előítéleteket, engedjétek be a lelketekbe a sorokat és éljétek át ezt a lenyűgöző utazást. Mint írtam, ez egy komolyabb, lassúbb lefolyású könyv, mint amit megszokhattunk az írónőtől, de ez is csak az írói sokszínűségét mutatja.

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2018/03/eloolvasas-ba…

Imádom. ❤ :-) Teljesen elvarázsolt, felkavart, magával ragadott. Annyira gyönyörű, csodálatos történet, mégis tiltott, de ez teszi egyedivé az egészet. Annyira érzéki, szenvedélyes, humoros, abszolút letehetetlen könyv. Annyi érzés kavargott a könyvben, és bennem is miközben olvastam. Az írónőtől ez a harmadik könyv, amit olvastam, és teljesen lenyűgözött ismét. Nagyon vártam ezt a történetet is, annyira kíváncsi voltam rá, és cseppet sem csalódtam benne. :-) Már az elején szimpatikus volt nekem Leila. Nagyon sajnáltam azért, amiket át kellett élnie, de meg is kedveltem. Erős csajszi talpraesett, még akkor is, mikor már feladata volna a küzdelmet. Jonathan Raymond pedig engem is elvarázsolt, szívesen össze futnék vele egyszer. Nagyon tetszett a karaktere imádtam. :-) De szívesen találkoznék egyszer Francesca-al, és Eva-al, Angeló-al, és még talán Fabio-al, ők is nagyon kedvelhetőek voltak. :-) Róma pedig egyszerűen csodálatos. :-) Mindenkinek csak ajánlani tudom. :-)

Olyan sokat hallottam már Raymond atyáról, hogy egyszerűen már muszáj volt nekem is megismernem őt. Eddig minden megjelent könyvét olvastam az írónőnek, szóval ennek is nagy boldogan fogtam neki.
Sok mindenre megtanított most ez a könyv, pl. arra, hogy hiába érzem úgy, hogy sok rossz dolgok történt velem, mégis fel kell kelnem a földről és tovább kell élnem az életem, mert később minden jóra fordul és ki tudja… lehet egy nap én is megismerek egy Raymond atyához hasonló gavallért.
Kicsit lassan haladtam a könyvvel, de fogalmam sincs miért, mert visszagondolva tetszett így összességében a történet mégis valamiért nem kapott el úgy a hév, mint pl az utolsó 200 oldalnál. Igen, az utolsó 200 oldal csak úgy elröppent, annyira izgalmas volt.
Nagyon örülök, hogy kicsit úgymond én is megismerhettem Rómát és most így a könyv után még jobban szeretnék egyszer oda elutazni.
Most ahogy így belegondoltam, rájöttem, hogy az írónőnek hatalmas nagy tehetsége van ahhoz, hogyan zárja le a történeteit. Eddig minden könyve után eldobtam az agyam, annyira remek befejezést írt, de most ezután a történet után még jobban eldobtam az agyam és még most sem találtam meg, pedig már pár órája befejeztem a könyvet.
Igen, egy újabb Raymond atya rajongót köszönthettek kedves molyok, most már én is közétek tartozok és hirdetem az igét miszerint ez a könyv is fantasztikusra sikeredett és minden molynak meg kell ismerni ezt a történetet is.
Várom az írónő következő könyvét.

Miért???…..
Miért nem lehet több csillagot adni?
Kavarognak bennem a gondolatok, sőt…. Majdnem minden gondolatom a könyv körül forog pár napja, amióta elkezdtem.
Viktória már az Első tánc c.könyvével nagyon megnyert magának, borzasztóan tehetséges, fantasztikus írónő. De ez a történet teljesen elvarázsolt. Semmi klisé nincs benne nem egy szokványos regény. Megdöbbentő, felkavaró, szívfacsaró…
Olyan jól volt megírva az egész mintha én is ott lettem volna Rómában, sétáltam volna a macskaköves utcákon, szinte éreztem magamon a napfényt, az olasz életérzést.
Rögtön az elején tudható, hogy Leila lába alól kicsúszott a talaj, önpusztító élet, amit él, csak viszi lefelé a lejtőn. Cinikus és tele van önutálattal.
Szépen lassan kinyílik előtte a világ, de még hosszú utat kell megtennie a gyógyulás felé. Ebben lesz segítségére Jonathan, a kedvessége, nyugalma, törődése meghozza az eredményt.
Bevallom, nem vagyok vallásos, de érdekes volt betekintést nyerni ebbe a világba, tisztelettel volt megírva, és kicsi jobban megértettem magát a vallást.
Idén ez a könyv volt az első helyezett a képzeletbeli dobogómon.
Örülök , hogy olvashattam!!
Most pedig megismerkedem a Főnökkel :)

2019.01.03.
A véleményem nem változott, ugyanúgy tetszett.

Erről a könyvről Az okos leány című népmese jutott eszembe :)
Hozott is meg nem is, lett is meg nem is: tabukat döntögetett, de igazából mégsem; kerek volt és mégsem; vége van, de mégsem…. :) Nagyszerűen megírt regény, aminek azért egy igazi népmesés, tanulságokkal és meglepetésekkel teli vége van. Jó volt olvasni, mert van mondanivalója, elgondolkodtató erkölcsi és morális témákat, problémákat feszeget, mindezt ráadásul tehetséges, fiatal magyar írónő tollából kapjuk.
Ui: A Quimby-ért és a Kispál és a borz-ért adnék +1 csillagot, ha lehetne :)

Megszerettem Leila történetét, mert valós érzelmeket, nehéz, kacskaringós utakat tár fel, de megmutatja, hogy mindenhol, még a pokol legsötétebb bugyrában is ott lakozik a fény. Ha megtehetném azonnal rohannék a boltba, megvenném a könyvét, elolvasnám, elmennék Rómába és bejárnám azt az utat, amit ő is. Találkoznék Frannel, Raymond atyával, Evaval sőt még Fabioval is ;)

Ez a regény csodálatos volt. Az írónő levett a lábamról.
Humoros, tiltott…mégis lenyűgöző történet. Imádtam. ❤

Ajánlom Neked! Aki, egy egyedi történetet akarsz olvasni és tudni szeretnéd, hogy mit fog rejteni a római kalandod! ❤

„Nem először kapok sokkot Baráth Viktória regényétől. Nem lehet hinni neki, mert addig csűri-csavarja a dolgokat, hogy te az életben sose találod ki, hogy mit hoz belőle össze. A könyvben szerepet kap a vallás, ami kicsit idegen lehet pár embernek, vagy pont nagyon tabu téma, esetleg gyengén érintheti, nem akarhat "megbántódni” az olvasó, így félhet elkezdni. Én vallásos vagyok, és ennél szebb könyvet mint ez életemben még nem olvastam, ami ennyire tisztelve (és nem bántva) érintené a vallást. Ha vallásos vagy, ha nem, ezt a könyvet ne hagyd ki! Mert nagy hiba lenne! Ez egy igazi csoda! Ez a könyv egy igazi csoda!" 5/5*
Bővebben: https://lillszinbookland.blogspot.com/2018/03/barath-vi…