Az ​igazság ára (Igazság 3.) 93% 311 csillagozás

Ez a rész sem tetszett jobban, mint a sorozat többi kötete. Hannah továbbra is számomra nagyon idegesítő. Jason nem tudom, hogy mit lát benne.

Az előző rész záró soraival nyit a könyv. Először megint ott a nagy katyvasz, az olvasó türelmén múlik, hogy ki tudja-e várni, amíg a szálak kiegyenesednek. Maga a nyomozás része sem volt egyáltalán izgalmas.
Hannah már az első oldaltól kezdve nem hazudtolja meg önmagát. Egyből a legrosszabbat feltételezi, nem tud a sorok között olvasni. Én, aki nem vagyok egy szakavatott krimi olvasó, még nekem is leesett, hogy mi a szitu, de Hannah csak rohangál, mint egy félbolond és kapkodja a fejét. Ja és amitől a falnak mentem, az az, hogy amint a feje felett összecsapnának a hullámok és Jasonnak szüksége lenne rá, a kisasszony úgy oldja meg a helyzetet, hogy spoiler Pahhh…

Nagyon vártam ezt a trilógiát, mert alapjáraton szeretem Viki könyveit. Mégis ezt a trilógiát erőltetettnek érzem. Inkább nem húzom tovább az egészet. Továbbra is gyorsan olvastatja magát, de nekem sajnos nem tetszett.

Baráth Viktória a kedvenc magyar íróim táborát erősíti – mert akárhányszor az aktuális története elé ülök, annyiszor érzem úgy, hogy mindent ki kell zárnom, s csak vinni magamat a regénye sodrásával együtt. Eme érzéseket pedig egyáltalán nem érzem minden mű esetében, csupán néhány tudja mindezt kiváltani belőlem – amelyeknek örök hálám.

Az írónő képes, kevés cselekményből is fordulatokat és csavarokat összerakni, ennek dacára nagyon csodálom. Egyszerűen leültem a könyvvel a kezembe, és teljes mértékben kizártam mindent, ami körülvett – semmi más nem létezett: csak én és a Viki által megalkotott világ.

Szerettem a történetet, mert elvarázsolt és lenyűgözött – mind az írónő stílusa, mind a cselekményszál. Azonban utáltam az érzést, hogy a végére értem. Mert szerettem velük kalandozni és részt venni az életükbe!

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket, amik bírósági és nyomozással teli részekkel vegyítve íródtak! Igazából számomra az írónő összes könyve egy ugródeszka volt, ahonnan hol lélekmelengetően, hol érzelemmámorban érkeztem a kötetek végére.
(Bea)

A teljes értékelésem itt olvasható: https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/11/26/barath_vik…

Mint az előző résznél is említettem az értékelésben, hogy imádom Baráth Viktória könyveit, és amit ez idáig olvastam, mind hatalmas kedvencem lett, de ez a trilógia… és persze Hannah viselkedése miatt, teljesen kiakadtam. Az első rész újraolvasása közben észrevettem, hogy Hannah igazából nagyon is felszínes, flegma, beképzelt, nagyképű, egy hisztis picsa, és csak azt vesz észre, ami neki a legjobb, a másikkal jóformán szart se foglalkozik… Na, meg képes egyből spoiler De ez a rész, annyira összecsapottnak tűnik, és előbb a sok maszlag, hogy Jason így Jason úgy rossz, meg hogy jaj, de fáj a szíve, amiért fájdalmat, szenvedést okoz neki, de azt nem látja be a kedves Hannah, hogy ő is ugyanazt teszi vele, á minek is, hagyjuk, hisz úgyis csak f.rka van, mindenért a pasi hibás… Jóformán minden, csak a végén derül ki, és persze, hogy az első részből belekeverik csak úgy jöttmentként spoiler Az is nagyon meglepett, hogy Elliott újra visszatért, de az a legjobban, hogy miképpen. spoiler Bocsánat, ha egy kicsit elragadtatom magam a spoilerekkel, de ennek ki kellett jönnie, valahogy, vagy felrobban az agyam, ahogy az unokahúgom mondja, és még csak 6 éves. :D Jess-t viszont bírtam, és Olivert is, na meg a két kis csajt, bár róluk nem igazán esett szó, de Ellie és Sophie cukik voltak. :D De egyébként az írónővel egyáltalán semmi bajom, imádom a stílusát, és a könyveit, de ez… Ettől a trilógiától totál kiégtem, remélem a többi könyve sokkal jobb lesz, és visszatér az igazi Baráth Vikis sztorikkal, nagyon remélem, hogy az Orosz rulett, ennél sokkal, de sokkal jobb lesz.

Sajnálom, de ez nekem nagyon nem jött be.. Az írónő Főnök sorozata nagyon tetszett, így alig vártam, hogy ezt a sorozatot is olvashassam, de Hannah hisztijétől kötetről kötetre egyre inkább kibuktam, s a végére már alig vártam, hogy vége legyen a könyvnek és ne kelljen olvasnom róla többet, nagyon felszínes, önző egy nő. És ahhoz képest, hogy megfontolt ügyvédként dolgozik (dolgozna), mégis a cselekedeteiben logikátlan, meggondolatlan, egyik pillanatban odáig van Jason-ért, a következőben meg már utálja, bár az is igaz, hogy Jason karaktere is elég logikátlanra sikeredett. Tényleg sajnálom, de ebben semmi jól felépített történet nincs, olyan, mintha az írónőnek menet közben jutottak volna eszébe a történések és annyira megtetszett volna egy-egy ötlet neki, hogy belekényszerítette a történetbe, miközben semmi keresnivalója nem lett volna benne. Legalábbis én jópárszor éreztem ezt ennél a sorozatnál.

Lenyűgözően megírt zárókötete az Igazság trilógiának. Baráth Viki továbbra is olyan bravúros írásmóddal adja át az olvasónak a tárgyalóterem túlfűtött hangulatát, mint senki más! Rendkívüli kutatómunka áll eme műve mögött, hiszen másképp nem elevenednének meg az események ilyen mertékben előttünk.

Az egész köteten keresztül végigvonul egy bizonyos érzelmi hullámvasút, melyből igazán csak az utolsó oldalakon kászálódhatunk ki. Egészen addig, pont úgy mint Hannah-t, minket is leterít az érzelmek kavalkádja. Düh, csalódottság, elkeseredettség, hitetlenség, szerelem, remény, izgalom, kíváncsiság. Hihetetlen mennyi mindent sorakoztatott fel az írónő, egyikből a másikba csöppentünk, szinte minden egyes lapon.

A nyomozás, az ügy feltárása, az esküdtek kiválasztása, a tanúk meghallgatása és természetesen maga a tárgyalás is rendkívül intenzív volt. Sosem tudhatjuk kinek higgyünk, mi a valódi igazság, spekulálhatunk, de homály fedi. Éppen emiatt lettek még átütőbbek a nyomozási és a bírósági részek is, hiszen minden egyes új információ egyfajta hidegzuhanyként ért minket.

Nem csalódtam, a trilógia megkapta a méltó lezárását. Fájó szívvel, de búcsút veszek Hannah-tól, Jason-től és a kis Ellie-től, ám remélem, hogy a jövőben még sok hasonlóan izgalmas, kiszámíthatatlan kötettel örvendeztet meg minket Viki!

Az első oldaltól az utolsóig teli van izgalmakkal, meglepetésekkel és érzelmekkel. Ez a három tényező teszi a könyvet letehetetlenné és egyedivé.

Szóhoz sem jutok. Csak keresem a szavakat arra, amit érzek. Tudtam, hogy fordulatos és izgalmas történet vár rám, azonban erre nem voltam felkészülve. Egyet leszögezhetünk: a trilógia méltó befejezést kapott.
A történet és az események szempontjából úgy gondolom, hogy ez a kötet a legkomplexebb a trilógiából. Az eseményeket Hannah szemén keresztül láthatjuk, aki elszántabb, mint valaha, hogy ha a családja védelméről van szó.
Nehéz szívvel búcsúzom el a könyvsorozattól, mert nagyon megszerettem a szereplőket, a tárgyalótermek izgalmas világát.
Bővebben: https://pandalanyolvas.blogspot.com/2019/10/barath-vikt…

A bírósági szál egész jó volt spoiler, de ezt a főszereplőt ezt felejteném. Fogom is, hála az égnek!

Bravúros, izgalmas, igazi Baráth Viki könyv.

Mint azt már az Igazság nyomában ajánlóban említettem, a sorozat már az első kötetével megfogott engem, viszont ahogy regényről regényre haladtam, Viki mindig meg tudta fejelni valami újjal, valami többel, valami csodálatossal az adott sztorit. Szóval lehet kicsit elfogultan hangzik majd amit írok, de ezt a könyvet csak imádni lehet.

A könyv elején Hannah-t mint boldog, kiegyensúlyozott családanyát láthatjuk. Viszont ez az idilli kép nem tart sokáig, mert Jasont egyik pillanatról a másikra letartóztatják egy prostituált megöléséért. Igen, ez a hír Hant is keményen a földbe döngöli, mégis az igazság utáni mérhetetlen vágya nem hagyja őt tétlenkedni.

A regényt körbeöleli a mérhetetlen mennyiségű bizonytalanság, amit még Jason hallgatagsága is tovább szít. Milyen viszonya volt Jasonnek a lánnyal előtte? Tényleg ő követte el a gyilkosságot és ha igen, miért? Hannah vajon szóra tudja bírni őt? A történtek fényében vajon hogyan fog alakulni későbbiekben a kapcsolatuk? Kibírja vajon ezt a kis botlást?

A történet folyamatosan pezsgésben tart, ami miatt egyszerűen képtelen leszel letenni a könyvet. Cserébe viszont tényleg egy bravúrosan megalkotott sztorit kapsz, amit örökre a szívedbe fogsz zárni. Elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiknek van fölös egy éjszakájuk, amikor nem akarnak aludni, és persze azoknak is, akik szeretik ha egy könyv tele van különböző érzésekkel, pezsgéssel és megannyi titokkal. Garantáltan imádni fogjátok!

Atyaúristen….hát mi volt ez? 345 oldal tömén izgalom, akció, nyomozás…imádtam minden egyes oldalát…és olyan kár, hogy vége. Baráth Viki ezzel a regényével felülmúlta az eddigi alkotásait. Igaz, én még az Első táncot nem olvastam, de az összes többit igen. Fokozatosan lettek egyre kiforrottabbak, szövevényesebbek, sötétebbek, fájdalmasabbak és realisztikusabbak. Érzelmi hullámvasútak az ő írásai, amelyek nem rózsaszín bárányfelhő között vezetnek, hanem az emberi lélek valódi útvesztőiben. Megmutatják, milyen a félelem, a fájdalom, az elviselhetetlen kín, az öröm, a boldogság…és az, hogy akármi történik is nem adjuk fel..mégha szétszakadunk akkor sem.

Az ő neve garancia arra, hogy nem egy romantikától csöpögő cukormázas ponyvát kap az olvasó, hanem igazi lelektani regényt. Nekem eddig a Főnök volt a kedvencem. Az Igazság trilógia azonban különös helyet foglalt el a szívemben és az olvasmányaim között. Egyrészt a témája és a szereplők miatt is. Rengeteg könyvet olvastam már, de egyet sem éreztem ennyire magaménak mint ezt a sorozatot. Nem tudtam ennyire belehelyezkedni egybe se, mint ebben. Talán mivel Hannah és én hasonló területen dolgozunk és ezért a gondolkodásunk is majdnem egyforma. Mindazonáltal a Főnököt letaszították a trónról, mégpedig Hannah és Jason. Az, hogy imádom és kedvencem biztosan elcsépelten hangzik, de ez az igazság. Kiváltképp a befejező kötet, de mindhárom nagyon ütős. Az élet különböző fázisait mutatja be, és a harmadik méltó lezárás volt. Nem is vártam volna mást a kedves írónőtől. Bár igaz rettegtem, kit fog kinyírni, mivel lassan szokásává válik a gyilkolászás…legyen az akármelyik szereplő.

Az igazság ára Baráth Viki legtökéletesebb műve lett. Mind a történet, a karakterek, a számos bonyodalom és csavar szempontjából. Ott veszi fel a fonalat, ahol a második rész abbamaradt. (Megjegyzem, az egy nagyon durva függővég volt…olyan falat kaparós…) Hannah maga sem tudja mit tegyen. Minden olyan idilli körülötte. Tökéletes a házassága, a munkája…és egyszer csak dominóként dől össze minden. Nem tudom én mit tennék ha a férjemet pizsamában rángatná el a TEK reggel..valószínűleg állnék az ajtóban lefagyva. Hannah ebben a részben lelkileg rengeteget szenvedett. Nem tudta mit higgyen..megtette-e a legszörnyűbb dolgot az akit a legjobban szeret? Vagy hazudik? Megint átver? Csodáltam Jonest, akkora akaratereje volt…én lehet összeroppantam volna. Nem értettem honnan meríti az erejét, egészen addig míg ki nem mondta…bármennyi szemétség ellenére sem tudja elengedni élete szerelmét. Számos esetben félretette a megsebzett, női, feleség oldalát és az ügyvéd, a jogász jött elő belőle. Félretette a fájdalmát, és logikusan..lépésről lépésre elemezte a dolgokat. És rá is jött a sok kiskapura, amit ki is nyitott. Nem minden az, ami elsőre annak tűnik. Ha többször megnézzük, elolvassuk előbb utóbb kiderülhet mi is sántít. Hannah pedig mindig rájött mi a baj, mi nem illik a helyére a kirakósban. Úgy harcolt a férjéért akár egy amazon, bevetett mindet- legyen az legáls vagy illegális- csak kihozza onnan, ahová került. Akármit is csinált. Az írónő fokozatosan adagolta a sok buktatót, és kerültek napvilágra a csontok a szekrényből. Ahogy haladtunk előre állt össze a történet. Bevallom a történet utolsó harmadán nem egyszer sírtam. Hannah egy pédaértékű erővel rendelkező nő, aki lélekjelenlétréől és erejéről mindig tanúbizonyságot tesz…de ebben a részben önmagát is felülmúlta. Ahogy harcolt, ahogy cselekedett az elsöprő volt. Hatalmasat fejlődött a karaktere az első rész óta. Igaz, hogy megkapta a boldogságot, amire vágyott és ezért akár az életét is odaadta volna. És ha azokért küzd az ember, akiket a világon a legjobban szeretet, akkor bármire képes.

Bár aki nálam ezt a történetet elvitte az Jason volt, aki pedig tökéletesen kiegészítette ami harcos amazonunkat. Jason is hatalmasat fejlődött az első rész óta, ahol még egy kibírhatatlan, arrogáns nagyképű seggfej volt. Ebben a részben viszont a nagybetűs FÉRFI. Csak egy olyan nő kellett, aki miatt 180 fokos fordulatot vesz, aki a legnagyobb bajában is mellette áll a sok szemétség és szarság ellenére is, amit vele tett. Jason karaktere fejlődött véleményem szerint a megtöbbet. Tökéletesen játszotta most is a szerepét, elhittem minden szavát. Sőt, gyűlöltem és fájt a szívem azért, amit Hannahval tett a történet elején. De aztán, ahogy főhősnőnknek, nekem is folymaatosan nyílt fel a szemem, és rakosgattam a piros fonalakat a képzeletbeli táblámon az elmondott történetei és információi alapján. A nagy beismerésnél potyogtak a könnyeim. Annyira mélyről jövő, tiszta érzelem sugárzott minden egyes tettéből, cselekedetéből. Nem tudom, hogy csináltad kedves Viki de ebből a könyvből csak úgy süt a tiszta, mély, igaz szerelem. És Jason tettei szinte átütötték a lapokat, az indítékáról nem is beszélve.

Imádom Hannah és Jason párosát. Szakmailag és emberileg tökéletesn illenek egymáshoz, az pedig, hogy megharcolnak egymásért, a boldogságukért csodálatos dolog. Maga a könyv mondanivalója is rávilágít arra, hogy manapság hamar feladjuk a csatát…és nem küzdünk a másikért…hát ők küzdöttek, vérben gázoltak de megmentették a másikat. Gondolkodás nélkül hajlandóak lettek volna saját magukat feláldozni, hogy a másik boldog legyen. És ez példaértékű. Ezt lett ez a rész ennyire brutálisan mellbevágó és lelkileg felkavaró.

A témája, az előre kitervelt emberölés, a tárgyalás profin volt megjelenítve…szinte úgy izgultam volna, mintha nekem kellett volna felszólalnom. Minden aprólékos részlet tökéletesen a helyén volt. Minden mindennel összefüggött. És csak csúcsosodott és csúcsosodott a probkéma, míg végül kitört, mint egy vulkán. A szálak, a visszautalások, Oliver története, az ok-okozati összefügések egy tökéletes romantikus krimit teremtettek meg, amit élvezet volt olvasni.
A szervezett bűnözés, a korrupció és a igazságszolgáltatás működésébe való bepillantás tökéletes táptalaja volt a regénynek.

Egyszóval nem tudok mást mondani, minthogy egy roppantul szövevényes, romantikus krimi az Igazság ára. Semmi sem az, aminek elsőre látszik és, hogy a saját boldogságáért mindenkinek meg kell küzdeni….valakinek többször is. Felállni a padlóról és folytatni tovább, mígnem talán tényleg megkapjuk a boldog befejezést…bár ez sem mindig biztos. De ha nem próbáljuk meg esélyünk sem lesz elnyerni azt.

Érdekes volt, fordulatos, egyáltalán nem az, amire számítottam, de kicsit mégis. Jól felépített történet, elég erős háttérmunkával. Szinte ott éreztem magam a tárgyalóteremben, nagyon valószerűen sikerült átadni az események vonalát, a helyszíneket, az egész cselekményt.
Stílusos, szerintem tökéletes lezárást adott a trilógiának.