A ​lótusz virága (Szabadon 2.) 90% 150 csillagozás

Az első résznél sokkal testközelibb nézőpontból szemléli ez a kötet a mélyszegénységet, a kilátástalanságot, az embertelen körülmények között élők mindennapjait. Elizabeth óriási személyiségfejlődésen esett át az első részben, ami A lótusz virágában tovább folytatódik. A nő ezúttal Indiába látogat el egy stábbal karöltve, hogy filmet készítsenek a legszegényebb körülmények között élőkről, hátha ezzel arra tudják ösztönözni a jó anyagi körülmények között élőket, hogy pillantsanak kicsit távolabb a megszokott környezetüknél és segítsenek másokon. spoiler Kíváncsian várom, hogy a következő kötetben melyik országot, melyik kontinenst látogatja majd meg Elizabeth.
Bővebben: link

Az első rész után nagyon vártam ezt a kötetet.
India a nyomornegyedeivel nem egy olyan helyszín, ahová el szeretnék utazni.
Hiába van mellette csillogás is.
Ez végig rányomta a bélyegét az olvasásromra.
Az első rész valahogy közelebb állt hozzám, nagyon kevés romantikát találtam benne.
Maga a történet sem egy általam kedvelt kategória.

Nem hiszem el, hogy ennyit változott Elizabeth, az, hogy állandóan azt hajtogatta, hogy meg fog halni és segíteni akar valahogy nem tűnik őszintének. Ha én segíteni akarok, akkor segítek akkor is, nem kell valamilyen indokot találnom rá magamban. Hiányoltam az első részből, hogy Afrika és az ott élők kultúrája kevés volt, itt meg útikönyvszerű lett nekem.

Már alig vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet, mivel az első rész nagy kedvencem lett!
Elizabeth egy újabb utazásba kezd bele, és az ember ismét rájön, hogy ő maga mennyire szerencsés helyzetben van! Én magam is. Annyira örültem, hogy úgy mint az első részben, itt sem csak a világ napos oldalát mutatja meg, hanem a nyomort is. Elizabethnek nagyon igaza van abban, hogy csak együtt, összefogva lehetne a világot megmenteni.
off

A második rész borítója is nagyon tetszik, csak úgy, mint A napfény földjéé. Ez a kötet számomra szívhez szólóbb volt, mint az első és szerintem sokkal sejtelmesebb is.

Ez a rész is nagyon fontos társadalmi témákat dolgoz fel, melyekkel többet kellene foglalkoznunk, mert a jövőre nézve változtathatunk azon, amire rászorul a változtatás. Érzelmekben gazdag kötet, mely által egy igazi érzelmi hullámvasútra ülhettem fel. Nagyon örülök, hogy elolvashattam, és jó szívvel ajánlom mindenkinek!

Hát Elizabeth még mindig nem a kedvenc főhősöm… annak ellenére, hogy nagyon sokat fejlődött és jó szándékai vannak, nekem még mindig túl sok a drámázás a történetben és ugyanazon problémák ismételgetése. Jó, persze, abból pedig van bőven és amit nem hoz magával spoiler azt összeszedi az indiai utazása során, de spoiler
Szóval néhol nagyon „műnek” éreztem a motivációt, de egy olvasásnak jó volt és a végének örültem.

Félve kezdtem bele ebbe a műbe, mert nem gondoltam volna, hogy az öntudatára, valódi értékekre ébredt főszereplőnk lelki fejlődését tudta volna fokozni az írónő a záró események ismeretében. Ám az utazás és egy még mélyebb belső út bejárása folytatódik ebben a kötetben. Még lejjebb ásunk a finomabb, ugyanakkor komplikáltabban összeálló rétegekbe, mindkét út során. Megismerhetjük India fájdalmas, gyomorforgató oldalát és csodás, értékekben bővelkedő arcát egyaránt, továbbá utazhatunk egy más kultúra, a spiritualitás finoman érintő szelén át a szellem és psziché rétegeibe. A testi és lelki utazás pedig annyi élménnyel gazdagít bennünket olvasókat is, hogy hálásak tudunk lenni életünk legapróbb és evidensnek tűnő elemeinek, érzéseinek is. Semmi és senki sem magától értetődő az életünkben. Érdemes hálával a szívünkben tekinteni rájuk. Ki tudja mennyi adatik belőle.

Ez a borító ismét elvarázsolt,Egyszerűen gyönyörű. Afrikai útja után Elizabeth nem gondolja, hogy számára van még új élet. A régi életét, kapcsolatait feladta és magányosan él egy kis településen. Elzárkózik mindenki és minden elől. Egy ismeretlen nő, Ava keresi fel, hogy a segítségét kérje, mert látta a korábbi videóját Afrikáról, és hasonlót szeretne Indiáról is. Elizabethnek ismét egy olyan projektben kell részt vennie, ami a lelkét is megérinti.Olvasás közben megismerhetjük India nevezetességeit, kultúráját. Bepillanthatunk a mélyszegénységben élők mindennapjaiba. A legszebb mégis az, hogy a helyi lakosok ezeknek a nehézségek ellenére is kedvesek a turistákhoz, örömmel fogadják őket. Amikor Lizék a szerzetesekkel találkoznak, és azt tanácsolják neki, hogy mélyüljön el a magában és gondolja át, mi a jó neki. Amikor Elizabeth meditál, mintha valóban megállna az idő, lelassulna minden, még én is azt érzem, amit ő,megnyugvást, boldogságérzést. Mégis amit ezzel az úttal nyerhetett, a barátokat. Mert azt mondja a közmondás is, betegségben ismerszik meg az igaz barát. Elizabeth egy igazi hős, mert félre tudta tenni a félelmeit és felvállalja önmagát mindazért, hogy megsegítse a indiai szegény gyerekeket és felhívja a világ figyelmét az ilyen sürgető problémákra. Csak azt fájlalom, hogy Adammal csak nagy sokára találkoztak újra.

Ez a könyv nem vérpezsdítő akciókról szól, és nem is mesél el egy őrülten romantikus történetet. A lótusz virága az emberiség egy szegletét mutatja be, ahol a gazdagság-szegénység dichotómiája uralkodik. Elizabeth Carrington kiszakadva régi, nyugis életéből egy újabb kalandban vesz részt, ami szembesíti a valósággal. Az éhezéssel, a kilátástalansággal és a halállal.
Baráth Viktória egy külső-belső utazásra hívja az olvasóit, melyet Lizzel közösen tesz meg. Tanít, miközben kikapcsolódást nyújt. Kell ennél több egy nyári délutánra?

Bővebb értékelés » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2022/07/barath-vik…

Irány India!

Vagy mégsem? Most akkor egy paradicsom, vagy maga a Pokol? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vetett fel bennem a könyv. Elizabeth újabb utazása arra sarkallja az embert, hogy jobban rá akarjon látni a világra, megismerni azt és nem csak a csodaszép oldalát, hanem azt a nyomort is, amiben az emberek ott élnek. De ettől sok ember inkább elfordítja a fejét, mintha nem is tudna róla és inkább a szépséget nézni, azt nem, hogy mekkora baj van az adott helyen. Sokan Indiában is csak a csodákat látják, a valódi felszín alatt rejlő problémákkal inkább nem foglalkoznak. „A megoldás mindig olyan könnyűnek hangzik, de sokkal nehezebb megtenni, mint beszélni róla.” Ez a regény azt mutatja be, hogy a világban sok a probléma és ezeket csak együtt, összefogva tudnánk megoldani, mivel mindenre van megoldás!

„Nem akarok itt lenni. Nem akarok ennyi szenvedést látni. Haza akarok menni.”

Na néha én is így éreztem magam olvasás közben! Néha legszívesebben letettem colna a kezemből és sírva fakadok. Személy szerint engem nagyon megrázott a regény, szerintem sokkal durvábbra sikeredett mint az első rész, ami talán nem is baj, mivel nem mindent lehet cukormázasan beadni az embereknek, néha muszály a legrosszabbat bemutatni, hogy értsék mekkora a probléma. Fantasztikusan részletgazdagra sikeredett, nekem sokkal jobban bemutatta Indiát, mint mondjuk Elefántcsontpartot. A történet folyamán sokszor kirázott a hideg, vagy tiszta libabőr lettem egyes jeleneteknél. Egyszerre borzasztott el és vonzott be magához ez a világ, mivel a regény a fényt is megmutatta a sötétségben. A szépség és a borzalom keveredett a lapokon, de csak annyira adagolva mindegyikből, hog, ne akard letenni a könyvet a sok rossz kiatt, hanem meglásd a csodákat is. „Nem számít, mennyi borzalom vesz minket körül, mert ha pozitívan állunk hozzá, minden akadály leküzdhető. Eltüntethetjük a bosszúságot, és ehhez csupán egy kis világosságra van szükségünk.”

„-Tudtad, hogy a lótuszvirág az újjászületés szimbóluma? – szólal meg halkan Liam. – Azt jelképezi, hogy a sötétségből is születhet valami egészen tiszta és gyönyörű. Minden éjszaka bimbóként húzódik vissza a víz aljára, ahonnan reggel újult erővel tér vissza a felszínre, hogy kinyíljon és hirdesse a szépségét.” Ezzel a könyvvel én is újjászülettem kissé. Sok mindenre felnyitotta a szememet és abban is segített, hogy jobban foglalkozzak magammal és én is tehetek azért, hogy a világ egy picit jobb hely legyen!

És valaki olyan akarta jobbá tenni, akiről először nem gondoltam volna!

A véleményemet tovább olvashatod a blogomon:
https://mertolvasnimindigjo.com/a-lotusz-viraga-szabadon-2/