A ​főnök 2. (A főnök 2.) 87% 323 csillagozás

Meg kell, hogy mondjam az előző rész sokkal jobban tetszett. Itt Ana érzelmileg teljesen bizonytalanná vált. Ide-oda csapódott a két férfi között. Nekem nagyon hiányzott az a régi, határozott Ana,
aki – történt, ami történt – a saját lábára áll és céltudatosan kezébe veszi az üzlet irányítását.

Imádom, imádom nekem nagyon tetszett. :-) Már az első Főnök is hatalmas kedvencé vált a számomra, és persze Ryan is, akit már az első pillanattól kezdve imádtam. ❤ Nagyon kíváncsian vártam már a folytatást, hogy mi történt Anával a történtek után, és most megkaptam, köszönöm. :-) ❤ Az elején kicsit lassabban haladtam vele, de még így is nagyon tetszett az elejétől a végéig, bár az utolsó előtti 2 fejezetnél már rettegtem, hogy az írónő milyen fordulattal lepi meg az olvasóit, és nagyon kíváncsi voltam, így folytattam mégis csak, és cseppet sem csalódtam, bár a vége azért meglepett, és pfff… Hogy ezt a döntést hozta Ana, de megértem. Külön örültem, hogy közelebbről is megismerhettem végre Olivert, nagyszerű egy pasi, imádom őt is nagyon. Hihetetlenül jó fej volt egész végig Anával. Solt is bírtam, és persze Ricket is. :-) spoiler Nagyon imádom a pasit. :-) Ana pedig nagyon bátor kemény egy csaj, bár néha tud hiszti királynő is lenni. Egy kicsit néha nagyon önző volt Oliverrel szemben, és mindenkivel, hogy csak az ő fájdalma a legrosszabb. spoiler De azért nagyon megszerettem őt is az első részben. :-D spoiler De mindenesetre imádom az írónő stílusát, és a beszólásokat, a káromkodásokat, sokszor megnevettet, és szórakoztató volt, végig nagyon élveztem. Szerintem ez is ugyanúgy újraolvasós lesz, és csak ajánlani tudom, mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket. :-)

Hatalmas elvárásokkal kezdtem neki, ugyanis az első rész megvett kilóra. Nagy sajnálatomra nem hozta azt, amit elvártam tőle.
Sajnos a szereplők többsége kifordult magából. Szerettem Solt és Ricket, de míg Sol története úgymond rendezve lett spoiler , Rické egyáltalán nem. Ana teljesen megváltozott, az első rész után azt gondoltam, hogy egy erősebb karakter lett belőle. Azonban itt már egyáltalán nem ura önmagának, gőze sincs, hogy mit kéne kezdenie az életével és már olcsó is. Egyik pasi ágyából a másikéba megy, jól megszívatva mindkettőt. Sajnáltam Olivert, ő volt ennek a könyvnek a nagy vesztese. Szépen viselkedett, mindig kiállt Ana mellett, de én nem bírtam megkedvelni őt se igazán.
A Javier történetet pedig nem kellett volna ennyire elhúzni. Kicsit sok volt, nehezen is indult el.. Jobban örültem volna, ha hamarabb letudjuk Javiert és Ana jövőjével foglalkozunk.
Az utolsó fejezetben rohadt nagyot csalódtam.

Az a durva, hogy még így is nagyon olvasmányos sztori lett ez, elég gyorsan haladtam vele.

A hétvégém a Főnök társaságában töltöttem. Ilyen gyorsan könyvet nem mostanában végeztem ki, ez azért elég sokatmondó. Nagyon lendületes, eseménydús történet volt. Másokhoz hasonlóan én is tudtam, hogy be fog következni az, amit mindenki sejtett, vagy minimum remélt. Az viszont nem, hogy hogyan. Arra voltam a leginkább kíváncsi, hogy Ana hogy fogja lereagálni ezt az egészet, fel tudja – e dolgozni, és hogyan fog kihatni a kulcs fontosságú szereplőkre. Nem tudtam kikövetkeztetni a következő csavarokat, ezért is volt számomra letehetetlen, és izgatottan vártam a cselekmény alakulását. Kicsit bosszantó volt, hogy nem tudta, mit is akar valójában, de valahol érthető is volt.
Nagyon tetszett!

Nagyon-nagyon tetszett! ♥

Amikor a Főnököt elolvastam, akkor még nem volt szó folytatásról, pedig nagyon reménykedtem benne. Majd az Igazság trilógia részeiben kaptunk pár apró kis morzsát Anával és Oliverrel kapcsolatban. Ekkor már azért sejteni lehetett, hogy bizony lesz folytatás. Izgatottan álltam neki a könyvnek és nem is kellett csalódjak, mert imádtam az elejétől a végéig. Nagyon tetszett, hogy ezúttal Mexikóban játszódik a történet. Kicsit lassan indult be a cselekmény, de aztán az első fordulat után már jobban felpörögtek az események. Ezt a kisebb csavart igazából sejtettem, úgyhogy nem ért nagy meglepetés, viszont a legvégén padlót fogtam… Egy nagy hibája volt a könyvnek, mégpedig az, hogy rövid volt. Annyira olvastam volna még tovább. :)
Ana karakterét már az első részben is kedveltem ez most sem volt másként. Néha egy picit lehet hisztis volt, de melyik nő nem az?! :D Ami legszimpatikusabb benne az az, hogy akármilyen nehéz helyzetben is van, mindig képes erős maradni. Oliverre a Jófiú című novellában figyeltem fel igazán. Nagyon megszerettem a karakterét mire a történet végére értem.
Örülök, hogy Viki megírta ezt a folytatást és kíváncsian várom legközelebb mivel fog minket meglepni. :)

Hát, mit is írjak.
Vagy öregszem ,és nem valók nekem ezek a könyvek, vagy nem tudom.
Lecsaptam rá, végre egy zöld betűs cím, a végéig csak ez tartotta bennem a lelket, hogy ezzel legalább lezárhatok kihívásokat.
Ez a drogkartell téma nagyon távol áll az én ízlésvilágomtól..
Ana, a főhősnőnk körül megjelennek különböző férfiak, akik a múlja részei voltak, még házasságra is lép valakivel, hogy tökéletes legyen az alibije, aztán kiderül ,hogy semmi sem az, aminek látszott.
Sokan kedvelik, lehet 30 évvel ezelőtt én is teleraktam volna szívecskékkel az értékelésem, de már más tetszik.

A történet első részét majdnem három éve olvastam, mégis élénken él a fejemben, hogy kik a főszereplőink, milyen események zajlottak A főnök első kötetében. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon hogyan, hol, mikor fog játszódni a folytatás. Csak reményeim voltak, hogy mi fog történni, de erről többet nem mondanék, hogy beigazolódtak-e a sejtéseim, nem szeretnék senkinek spoilerezni.
Baráth Viki könyveit a megjelenés sorrendjében olvastam, és ami nyilvánvalóvá vált számomra – így a hetedik olvasása közben –, hogy mennyire gyorsan változott és fejlődött az írási stílusa. Lehet ez részben annak köszönhető, hogy szerintem elég hamar megtalálta az írói hangját és azt a műfajt, amiben igazán jó. A krimi vonal abszolút jól áll neki és remélem, hogy hasonlóan izgalmas sok könyvet kapunk még tőle, mint amilyen az Igazság-trilógia, vagy épp A főnök-sorozat. Mindegyik, ahogyan ez a regénye is izgalmakban és fordulatokban gazdag, nincsenek benne felesleges körök, felesleges cselekményszálak. Mindamellett, hogy pörgős történet, megcsillan Viki humora benne és egyfajta lazaság. Én ezt csípem, szerintem sokat ad a kötethez.
Bővebben: https://pandalanyolvas.blogspot.com/2020/04/barath-vikt…

Alig vártam, hogy olvashassam a könyvet, mióta az első rész végére értem, mert olyan függővéges volt, hogy minél előbb olvasni akartam a folytatást. És szerencsére ebben a kötetben sem csalódtam, jobban is tetszett, mint az első kötet, nagyon gyorsan ledaráltam. Azt viszont sajnálom, hogy Ana múltjáról semmi nem derült ki még mindig. spoiler
Az a legrosszabb, hogy ennek a kötetnek is olyan függővége lett, hogy most alig győzöm kivárni megint a folytatást.

Ejha. Kicsit sem lepődtem meg a folytatáson, azt hozta, amit Vikitől és a történeteitől elvártam: izgalom, feszültség, szerelem. Nem is csoda, hogy nem tudtam letenni, együltömben elolvastam az egészet. Mégis: az epilógus annyira lerombolta az imádatomat, hogy bármennyire is még mindig szeretném ezt a könyvet a polcomon tudni, mint saját példány, nem tudok úgy rajongani érte, mint az első részért. Pofonszerű volt az utolsó oldal, és nem jó értelemben. Pedig egészen addig minden klappolt, még a hirtelen részek is, amikor spontán döntéseket kellett hozni. Olyan kár érte pedig.

Huh.. Hát nem is tudom, hogy mit lehetne most írni.. Szóhoz sem jutok..
Nehéz spoliermentesen írni róla. Nyilván bolond volt az, aki nem gondolta, hogy spoiler. De emellett is még annyi meglepetés és izgalom volt ebben a könyvben, hogy hihetlen. Különösen a végén.. Hát engem az teljesen letaglózott. Az írónő ismét nem hazudtolta meg magát a végkifejlettel kapcsolatban. Bevallom én majdnem spoiler. Fantasztikus történetet tárt élénk ismét Viki. Nem is szaporítom tovább a szót, mert itt már tényleg elfogytak a szavak..
Bámulatos volt!