Az ​arany cimbalom (Dávid Veron 4.) 75 csillagozás

Baráth Katalin: Az arany cimbalom

1914 ​fullasztó júliusa. A meggyilkolt trónörököspárt már eltemették, a Monarchia belgrádi nagykövete pedig egyre türelmetlenebbül várja, hogy Szerbia válaszoljon az ultimátumra.

A poros bácskai kisváros, Ókanizsa kávéházaiban és kocsmáiban azonban változatlan hévvel pörögnek a pletykás nyelvek, nyílnak-csukódnak a bicskák, a mezőkön suhog a kasza. Így hát alig akad valaki, aki észrevenné, hogy a társaskocsi, amely a szomszéd városba indult, nem érkezett meg. Utasait egyszerűen elnyelte a föld…

Szerencsére az egykori boltoskisasszony és zsurnálhölgy, a minden lében kanál Dávid Veron most is az események közepébe csöppen. Veron, akinek mindennapjaiban A borostyán hárfa hátborzongató történései óta jelentős fordulat állt be, életét kockáztatva próbálja kideríteni, miféle gonosz cselszövény rejlik az utasok eltűnése mögött.

Amikor Veron rájön, hogy a rejtély évtizedekkel korábbra, a könyörületet nem ismerő betyárvilágba nyúlik vissza, még fenyegetőbb veszélybe… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
448 oldal · ISBN: 9786155468148
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468131

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikkincs
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Egyszerre vagyok szomorú és boldog. Szomorú, mert a végére értem a 4. kötetnek és boldog, mert megint egy tipikus Veron-történetet kaptam, amelynek mind a 440 oldalát élveztem. A történet szokás szerint szövevényes (le a kalappal az írónő alapossága előtt, óriási kutatómunka állhat mögötte), ráadásul a 4 kötet közül a legbrutálisabb krimi szála ennek van (egy kis Tíz kicsi néger érzettel, ami amúgy az egyik kedvenc krimim).
Baráth Katalin azzal zárja Az Arany cimbalom végén szereplő utószavát, hogy „mindenekelőtt hadd köszönjek meg mindent az Ismeretlen Olvasónak, neked, akinek az érdeklődése nélkül Dávid Veron semmiképpen nem ért volna meg ilyen szép kort – teljes négy kötetet!”. Én erre csak annyit mondanék: mi köszönjük! Dávid Veron, Remete Pista és Ókanizsa nélkül szegényebbek lennénk. És bár tudom, hogy most Csipkerózsika-álomba szenderülnek egy ideig Veronék, nagyon remélem, hogy valamikor a jövőben elérkezik az a pont, amikor a múzsa csókjától újra felébrednek majd, én addig pedig újraolvasom ezt a 4 kötetes mulattató, szívemnek igen kedves történetet.

3 hozzászólás
>!
Szamღca
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Egészen más volt mint a korábbi Dávid Veron részek de nekem kifejezetten tetszett. 2 idősíkon játszódik a történet. 1869-es es az 1914-es években. Az egyik idősíkon megelevenedik a betyárvilág, Rózsa Sándor vezetésével. A másik idősíkot meg beárnyékolja az I. Világháború fenyegető lehetősége….
Veron 7 hónapos terhesként csöppen megint csak az események sűrűjébe.
Nagyon tetszett mindkét idősíkon a korhangulat. Rendkívül jol, színesen tárta elénk az irónő – még az ízes nyelvjárás is nagyon jól érzékeltetve van. Megint szinte filmként peregtek előttem az események. Be kell vallanom, én néha picikét elvesztem az események sűrű hálójában, a végén sem tisztult le teljesen a kép – ennek ellenére rendkívül szórakoztató volt, sőt mi több még informatív is – nagyon érdekes volt többet megtudni a betyárvilagról.
Ami nálam egy picikét negatívum, hogy a szereplők néha nem életszerűek pl. spoiler!!! spoiler

Ha lesz még Dávid Veron (amit nagyon remélek) biztos, hogy olvasom tovább! :)

>!
ppeva P
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Érdekes volt a sok történelmi, hely- és betyártörténeti információ, a többszálas cselekmény. A végén azért nagyon kapkodtam a fejem. :)
Remélem, hogy nem ez lesz az utolsó Veron-krimi, szívesen olvasnék a Miss Marple-korú Veronról is. Mondjuk egy olyan brácsásat. :)

2 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Fő kedvencem a sorozatban továbbra is a bájos századeleji hangulat, a vicces szófordulatok, hasonlatok, az igazán parádésan korhű stílus. De meglepő módon tetszettek a betyáros, véresebb, akciódúsabb részek is, a krimi szál is nagyon korrekt volt, megfelelően meglepő fordulattal a végén, úgyhogy összességében nagyon kellemes volt, ilyennek kell lenni az igazán igényes szórakoztató irodalomnak. És remélem, hogy lesz azért majd még folytatás, én mindenesetre szívesen olvasnám.

>!
kvzs P
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Kicsit szokatlan Dávid Veron regény, ugyanis ebben a kötetben nem a kedvenc Veron kisasszonyunkra hárul a legtöbb nyomozati munka… Sőt, a családja férfitagjainak most az ő hollétét kell kitalálniuk.
Tetszett a betyárvilág, és a 40 évvel korábbi események beemelése a történetbe, és az is, hogy végre többet megtudhattunk Dávid Szilveszter múltjáról.
Veron továbbra is nagyon szerethető és bájos. Rettentően jól szórakoztam azon, hogy mennyire zavarban van attól, hogy feleség, illetve hogy milyen őszintén-furcsán áll a terhességéhez.
A hangulat, a kor és a háttér kidolgozottsága már megint nem hagy maga után semmi kivetnivalót, és bűnügyek nélkül is elvinné a hátán az egész könyvet.

>!
Kriszta IP
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Ez volt a legvéresebb történet a sorozatból. És talán a legizgalmasabb is, bár erre nem mernék megesküdni, mert a többit már sokkal régebben olvastam, nem emlékszem annyira…
Minden esetre nekem durva volt spoiler És nem azért olvastam ilyen sokáig, mert unalmas volt, hanem időhiány miatt :( A végét ellenben gyakorlatilag fölfaltam, nem törődve a kötelezőimmel :)
Először furcsállottam a spoilerszálat egy Veron-regényben, de aztán nagyon is jól összefonódott a kétféle világ és nekem külön tetszett a könyv végén Baráth Katalin utóirata a témáról.
Szóval méltó befejezése ez a sorozatnak, én azt gondolom.

>!
Hoacin
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Békés-poros századeleji hangulatot remélve már az első oldalon azzal szembesültem, ahogy a régmúlt betyárvilágban kiszúrják egy kevésbé szerencsés figura szemét. Izé. Az egymással acsargó hajdani zsiványok kalandjai után örömmel fogadtam Veron üdítő felbukkanását, majd egészen megbarátkoztam a folytonos időbeli bakugrásokkal is, és a betyárosdi is beszippantott. Kicsit másabb ez a könyv, mint az előzőek, kisebb a szerepe Veronnak, a nyomozás lényegi részét sem ő végzi… ugyanakkor mégis olvasmányos és érdekes de néhol kissé túl kegyetlen, khm a történet. Egy pillanatig sem unatkoztam, maximum kedélyesen elvesztem egy-egy szövevényesebb történetdarabban, vagy holmi menetrendszerűen érkező, cirkalmas jellemzésben. Ámde utóbbi szinte hiányzott volna, ha elmarad. :)
A hajdanvolt celebritások néha nem is oly csekélyke útonállásai egy generációval később is jelentős kalamajkát okoznak Ókanizsán, főhőseinknek ugyancsak össze kell szedni minden tudományukat, ha meg akarják menteni Veront, de nem ám holmi lajháros svunggal cselekedve mindezt. Betyárok, széles keblezetű szubrettek, kasszírhölgyek elekciálnak, egzaminéroznak, spacírunogznak, zserníroznak, povedálnak a könyv lapjain, és csak reménykedhetnek, nehogy úgy járjanak, hogy még az onokájuk is rözögve megy majd teliholdkor az árnyékszékre! :D

Csak hol van itt az arany, meg a cimbalom, kérem? :D Mert felvonult itt egész sokféle hangszer, ámde én egy darab cimbalmossal nem találkoztam. Nagybőgőbe mászott gyerekkel, tamburással annál inkább. Sőt, azzal nem csupán muzsikáltak, spoiler. A másik kifogásom: hogy lehet így lezárni egy történetet? Szinte függővég hatású, szóval folytatást kérek! :D
Azt hiszem, a négy könyv közül a harmadik tetszett a legjobban, de ez is majdnem olyan jó. spoiler
Hiányozni fog ez az Ókanizsai díszes társaság. :)

„Egyre sűrűbben pillant az ingaórára, amit Herczeg polgármesternek sikerült pontosan úgy a szigorú Ferenc József-portré alá szögeztetnie, hogy az üveg mögé zárt, méter hosszúságú inga a császári fenség ütemesen lóbált lábának tűnt.”

„Sose bolygassátok a régit. Se a haragot, se az örömet. Ami régi, az a mai észnek természettül hamis. Akkor is, ha igaznak mutatja magát.”

>!
HoneyBunny
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Jaj de jó volt! Sokan hasonlítják Agatha Christie könyveihez,hát azért….némelyik A.C. regény elbújhat mögötte. Komolyan! Néhol brutális, néhol pedig pajkosan csiklandozó. Egy fontos ,ha nem is piaci, de irodalmi rést tölt be, azok számára, akik szeretik a jó öreg Móriczot, de valami frissebbre, és csavarosabbra vágynak. Sajnos az ízes népi stílusa miatt sosem lesz átültethető más nyelvre.
Többször nekem is sok volt már a cikornyás, cirádázása a mondatoknak, és bűnügy is úgy meg lett csűrve, csavarva, mint egy mosogatórongy, de ezt jóindulattal fejlődésnek fogom fel.
Veronunk meg ugye le volt most terhelve, és szinte mellékszereplő volt csupán, még szerencse, hogy a férfiemberek is kellően állták a sarat. Ezek a betyárok, meg..betyárosak voltak.
Köszönöm a könyvet, várom a folytatást, és Veront vissza a táppénzről.

3 hozzászólás
>!
Lobo P
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Annyi minden van benne, hogy csak kapkodtam a fejemet. Egyrészt a megszokott színvonal, meg a kedvenc szereplők, de ugyanakkor minden fel lett spécizve: két idősík, ellentétes évszakok, komorság, betyárok és automobilok, néhol mosoly fakadt, de volt, ahol meg izgatott körömrágás következett. Nem is tudom, talán Agatha Christie és John McLane szerelemgyereke ez a könyv: krimi és akció, sőt még hulla hegyek is.

>!
Anó P
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Már csak ez a kötet volt hátra. Ezt nem olvastam még a Dávid Veron-sorozatból.
Nos, tetszett! Ez tetszett legjobban mindegyik közül.
Nem zavart a váltogatott két szálon futó cselekmény, ehhez már hozzá voltam szokva másnál is.
Tetszett az 1914-es Ókanizsa hangulatának megjelenítése.
A betyárvilágé kellőképpen vad volt és erőszakos.
A szereplők jellemzése árnyalt. „Sándor bácsi” alakja, bár alig szólt, kellőképp félelmetes. Agatha Christie-re emlékeztetett, ahogy lassan kibontakozott a történet, s ahogy megtudtuk, az automobil melyik utasa hogy került a történetbe, miért kell bűnhődnie.
Veron ezúttal nem nyomozott vehemensen, mint a többi részben, hanem őt kereste a férje és az apja. Passzivitásra volt kárhoztatva, lévén 7 hónapos terhes.
Szerettem a regényt, melynek stílusa is különleges, s időnként humorban sem szűkölködik.
Remélem, Veron kalandjai nem érnek itt véget!


Népszerű idézetek

>!
clarisssa P

A kukorica nem várja meg, amíg az emberek kinyomozzák vagy akár kigyászolják magukat. Menni kell, törni kell – ez a világ rendje.

287. oldal

>!
Habók P

Laucsik és Molnár olyannyira egy ütemre mosolyodtak el, mintha maga Liszt Ferenc dirigálta volna nekik.

338. oldal

>!
Nikkincs

„Mégiscsak egy csekélyke útonállás lesz ebből” – állapította meg Veron elégedetten.

72. oldal

>!
clarisssa P

(…) hogy pontosan minek is nevezze ezeket az érzelmeket, azon Veron nem szívesen töprengett, mert szigorúan távol akarta magát tartani a melodráma, a romantika vagy az érzelgősség szókincsétől, és mert mindig elfogta a rémület, amikor azzal szembesült, a szíve felülkerekedhet az eszén.

410. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dávid Veronika · érzelem · romantika
>!
Nyugati_szél

A Nagyvendéglő a város közepén terpeszkedett, a lehető legkitűnőbb helyen, a túl- és az e világ felé vezető útvonalak kereszteződésében, magyarán a templom és a városháza között félúton. Ami azért is volt különösen előnyös, mert mind a hivatali ügyekben a városba merészkedő atyafiak betérhettek egy rövid szeszes bátorításra a bürokrácia tüzes vastrónján való fészkelődés előtt, mind a lelki üdvüket a vasárnapi misén megápoló jámborok rendelhettek némi sligovicát, hogy a gyarló testet átszellemítsék, méltón az imákkal az égbe röptetett lélekhez. És ha a Jelenések könyvében leírt rettentőségek hirtelen bekövetkeztek volna, azaz a templom bezár, és a bürokrácia is oda, Matics kocsmája akkor sem került volna az ebek harmindcadjára, mivel a heti piacot a szomszéd városháza előtti téren rendezték (csütörtökön és vasárnap), és az elegánsabb ókanizsai boltok is mind a Nagyvendéglő utcájában, a Kossuth utcában nyíltak meg.

III. rész 3. fejezet 245. oldal

>!
szvandaaa

– Mi van magával, doktorkám, újabban tihanyi visszhangnak képzeli magát?

200. oldal

>!
szvandaaa

… Imádkozzon, Gyula, hogy ez a személy most ne egy Caligula-korabeli bűnügyet akarjon velem kivizsgáltatni. Mostanában csak ilyenek rágják a fülemet, hát mit gondolnak, hány éves vagyok én? Már akkor is itt szolgáltam, amikor Néró császár fölgyújtotta a… a rónát!

200. oldal

>!
alaurent P

Hiába, ezek az új idők… – sóhajtotta együtt érzőn. – Tegnap az asszonyok még szó nélkül lehúzták az ember csizmáját, ha éjfélkor hazaesett a kocsmából, és még csak szólni se köllött, csak leülni a sámlira, oszt várni. Máma meg már beleszólnak, mennyit igyon az ember. Há’ holnap mi lesz?

>!
Anó P

A prímás, a brácsás és az extra hangerőt biztosító trombitás cigány mind császári színekben pompáztak: fekete nadrágban és sárga ingben, kalapjukon sárga rózsa.
A legbámulnivalóbb azonban a cimbalmos volt, aki a szokással ellentétben társai elébe tolta biliárdasztal méretű és, nem tévedés, arannyal futtatott hangszerét. Miközben a jobb keze követhetetlen sebességgel pattogtatta a húrokat, a baljában egy kolbásszal vezényelt a tömegnek.

52. oldal

>!
alaurent P

Látod, Pista, ezért nem szabad asszonyokra bízni a háborúzást. Ha rajtuk múlna, sose kezdődne el.
Pista a sógorára nézett, szeme alatt szürke-barna árnyak sötétlettek.
– Te csak azért gondolod ezt, mert Piros olyan jó természetű – vélte. – Ha a húgodat kérdeznék, már akkor masíroznánk a harctérre mindahányan, amikor még azt se tudjuk, ki az ellenség.


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Edith Kneifl: Szép kastélyban szép halottak
Andrea Schacht: A kölni rejtély
Steven Saylor: A hét csoda
R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában
Anne Rice: A múmia
Ken Follett: A Titánok bukása
Fábián Janka: Emma szerelme
Gárdos Péter: Hajnali láz
Spiró György: Tavaszi Tárlat