Az ​arany cimbalom (Dávid Veron 4.) 85 csillagozás

Baráth Katalin: Az arany cimbalom

1914 ​fullasztó júliusa. A meggyilkolt trónörököspárt már eltemették, a Monarchia belgrádi nagykövete pedig egyre türelmetlenebbül várja, hogy Szerbia válaszoljon az ultimátumra.

A poros bácskai kisváros, Ókanizsa kávéházaiban és kocsmáiban azonban változatlan hévvel pörögnek a pletykás nyelvek, nyílnak-csukódnak a bicskák, a mezőkön suhog a kasza. Így hát alig akad valaki, aki észrevenné, hogy a társaskocsi, amely a szomszéd városba indult, nem érkezett meg. Utasait egyszerűen elnyelte a föld…

Szerencsére az egykori boltoskisasszony és zsurnálhölgy, a minden lében kanál Dávid Veron most is az események közepébe csöppen. Veron, akinek mindennapjaiban A borostyán hárfa hátborzongató történései óta jelentős fordulat állt be, életét kockáztatva próbálja kideríteni, miféle gonosz cselszövény rejlik az utasok eltűnése mögött.

Amikor Veron rájön, hogy a rejtély évtizedekkel korábbra, a könyörületet nem ismerő betyárvilágba nyúlik vissza, még fenyegetőbb veszélybe… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
448 oldal · ISBN: 9786155468148
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468131

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
BeliczaiMKata P
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Az a helyzet, hogy valamikor újra kell majd olvasnom a könyvet, hogy esetleg jobb értékelést tudjak írni róla, hiszen a megszerzett ismeretekkel már lehet, hogy átláthatóbb lesz a történet, mivel most sajnos nekem elég zavaros volt, és ezen a két idősíkban játszódó események csak rontottak. Újraolvasva lehet, hogy jobban is fogom élvezni. Most sajnos számomra ez a rész volt a legrosszabb a négy közül.
Mindenesetre izgalmasnak tartom a Rózsa Sándor vonalat. És egyszer újra belevágok, amikor több időm lesz olvasni és jobban tudok figyelni.

>!
Mariann_ P
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Legelsőként említeném azt, hogy én megrögzött címkereső vagyok, érdekel miért kapta azt a címet a könyv, ami . Nos , egy árva cimbalom szót sem találtam, ezért csalódott voltam.
Viszont a dél-alföldi betyárvilágot eddig vonzó, igazságszolgáltató színben könyveltem el, most viszont a sötét oldaláról olvashattam.
Sok becenévvel, ami már átláthatatlan volt , Rózsa Sándor is feltűnt benne.
Az ízes szögedi tájszólással írt párbeszédeket szívesen olvastam .
A Dél -Alföld egy más világ, mint ahol én élek.
A sík vidék téli és nyári leírásait mint mindig, most is szerettem.
A másik szál, ókanizsai az 1914-es évbe vitt el bennünket..
Veron „nyomozása ” nem is nevezhető nyomozásnak, kriminek meg főleg nem , a krimirajongó énem hevesen tiltakozik, hogy ez nem az a kategória.
A nyomozása 7 hónapos terhesen, a megélt események, meg maga a terhességgel annyit foglalkozás (amit szívesen olvastam ) után kíváncsi lettem volna hogy alakul a gyermekáldás, illetve a sorsuk a háború miatt.
A történet maga túlírt volt számomra, azt éreztem kevesebb részletezéssel lendületesebb lett volna.
Mégis úgy tettem le a könyvet, hogy új információkat is kaptam, amit pozitívumként könyvelek el.

>!
Nikkincs
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Egyszerre vagyok szomorú és boldog. Szomorú, mert a végére értem a 4. kötetnek és boldog, mert megint egy tipikus Veron-történetet kaptam, amelynek mind a 440 oldalát élveztem. A történet szokás szerint szövevényes (le a kalappal az írónő alapossága előtt, óriási kutatómunka állhat mögötte), ráadásul a 4 kötet közül a legbrutálisabb krimi szála ennek van (egy kis Tíz kicsi néger érzettel, ami amúgy az egyik kedvenc krimim).
Baráth Katalin azzal zárja Az Arany cimbalom végén szereplő utószavát, hogy „mindenekelőtt hadd köszönjek meg mindent az Ismeretlen Olvasónak, neked, akinek az érdeklődése nélkül Dávid Veron semmiképpen nem ért volna meg ilyen szép kort – teljes négy kötetet!”. Én erre csak annyit mondanék: mi köszönjük! Dávid Veron, Remete Pista és Ókanizsa nélkül szegényebbek lennénk. És bár tudom, hogy most Csipkerózsika-álomba szenderülnek egy ideig Veronék, nagyon remélem, hogy valamikor a jövőben elérkezik az a pont, amikor a múzsa csókjától újra felébrednek majd, én addig pedig újraolvasom ezt a 4 kötetes mulattató, szívemnek igen kedves történetet.

3 hozzászólás
>!
Szamღca 
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Egészen más volt mint a korábbi Dávid Veron részek de nekem kifejezetten tetszett. 2 idősíkon játszódik a történet. 1869-es es az 1914-es években. Az egyik idősíkon megelevenedik a betyárvilág, Rózsa Sándor vezetésével. A másik idősíkot meg beárnyékolja az I. Világháború fenyegető lehetősége….
Veron 7 hónapos terhesként csöppen megint csak az események sűrűjébe.
Nagyon tetszett mindkét idősíkon a korhangulat. Rendkívül jol, színesen tárta elénk az irónő – még az ízes nyelvjárás is nagyon jól érzékeltetve van. Megint szinte filmként peregtek előttem az események. Be kell vallanom, én néha picikét elvesztem az események sűrű hálójában, a végén sem tisztult le teljesen a kép – ennek ellenére rendkívül szórakoztató volt, sőt mi több még informatív is – nagyon érdekes volt többet megtudni a betyárvilagról.
Ami nálam egy picikét negatívum, hogy a szereplők néha nem életszerűek pl. spoiler!!! spoiler

Ha lesz még Dávid Veron (amit nagyon remélek) biztos, hogy olvasom tovább! :)

>!
Lady_L P
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Hiába húzza az ember, csak elfogy, hát ilyenek ezek a jó könyvek. Jó volt, persze, hogy jó volt, még ha a végére már teljesen össze is zavarodtam, szépen össze lett kutyulva a két idősík története, az információ adagolása itt is ki volt centizve, el ne bízza magát az olvasó. Betyárvilágot is kaptunk, amiről ciki, vagy sem, eddig nem sokat tudtam, meg a Veront egy új szerepben, mert ez aztán igen érdekes húzás volt, hogy a mindig heves és forrófejű hősnőnknek most vissza kellett fognia magát és megfontolttá válnia. Az, hogy a háború előestéjén játszódik mindez, azért nem esett jól.
Az se, hogy ez volt az utolsó rész, nyaff.

>!
ppeva P
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Érdekes volt a sok történelmi, hely- és betyártörténeti információ, a többszálas cselekmény. A végén azért nagyon kapkodtam a fejem. :)
Remélem, hogy nem ez lesz az utolsó Veron-krimi, szívesen olvasnék a Miss Marple-korú Veronról is. Mondjuk egy olyan brácsásat. :)

2 hozzászólás
>!
Hollóhát
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

A könyv élvezeti értékét egyáltalán nem tükrözi, hogy milyen szánalmasan hosszú idő alatt sikerült elolvasnom. Legalább rájöttem, hogy egész jól emlékszem az elejére. Tehát már elsőre is lekötött. Tehát fogalmam sincs miért hagytam félbe…

A lehető legjobb ötlet volt a betyárvilág árnyait Dávid Veron világában szőni. Sok volt az új szereplő, csak úgy repkedtek a nevek, ugráltunk a két idősík között – de egyáltalán nem bánom, ha egy könyv „megdolgoztat”. Élveztem, hogy végre bátrabb, játékosabb volt a nyelvhasználat. Lehetett érezni, hogy melyik szereplő honnan jött, milyen a társadalmi státusza. Nem arról van szó, hogy teljesen autentikus szóhasználatra törekedett volna (bármit is jelentsen ez), épp csak egy kis jelzés itt-ott, hogy meglegyen a karakterek mélysége. Az utószóban benne is van, hogy ez egy teljesen tudatos döntés volt.

Egyedül azt bántam, hogy ebből a borzasztóan érdekes alapszituációból kibontakozó történet lezárása nem szólt olyan nagyot. Persze jutott egy csavar a végére, de nem éreztem úgy, hogy minden részlet a helyére került volna. Dávid Szilvesztertől annyira karakteridegennek éreztem, hogy spoiler Az egész olyan furcsán jött ki. Főleg mert előtte fejezeteken keresztül láttuk, milyen menő volt az öreg régen, meg most is. Na meg Mr. Tiszai Rambó kapitány felbukkanását se tudtam hova tenni a fináléban (akit, bár nem hasonlít, csak Rambóként tudtam elképzelni). Ez a rész egy kicsit abszurd volt.
A legnagyobb ütőkártyát a végére mégis maga a valóság tartogatta, hogy kitört ez a teljesen lehetetlen őrültség, az első világháború.

Gondolom, innen óriási kihívás lesz folytatást írni, hogy háborús regény helyett/mellett Dávid Veron krimi maradjon. Ha sikerülne, az lehetne a sorozat legbátrabb része. Én csak remélem, hogy nem itt ér véget a történet.

Csak egy dolog piszkálja a csőrömet. Miért Arany Cimbalom? Nincs benne… Még a bevezető versben sem…Csak egy szerencsétlen sorsú tambura. Hol. A. Cimbalom?

>!
meseanyu MP
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Fő kedvencem a sorozatban továbbra is a bájos századeleji hangulat, a vicces szófordulatok, hasonlatok, az igazán parádésan korhű stílus. De meglepő módon tetszettek a betyáros, véresebb, akciódúsabb részek is, a krimi szál is nagyon korrekt volt, megfelelően meglepő fordulattal a végén, úgyhogy összességében nagyon kellemes volt, ilyennek kell lenni az igazán igényes szórakoztató irodalomnak. És remélem, hogy lesz azért majd még folytatás, én mindenesetre szívesen olvasnám.

>!
kvzs P
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Kicsit szokatlan Dávid Veron regény, ugyanis ebben a kötetben nem a kedvenc Veron kisasszonyunkra hárul a legtöbb nyomozati munka… Sőt, a családja férfitagjainak most az ő hollétét kell kitalálniuk.
Tetszett a betyárvilág, és a 40 évvel korábbi események beemelése a történetbe, és az is, hogy végre többet megtudhattunk Dávid Szilveszter múltjáról.
Veron továbbra is nagyon szerethető és bájos. Rettentően jól szórakoztam azon, hogy mennyire zavarban van attól, hogy feleség, illetve hogy milyen őszintén-furcsán áll a terhességéhez.
A hangulat, a kor és a háttér kidolgozottsága már megint nem hagy maga után semmi kivetnivalót, és bűnügyek nélkül is elvinné a hátán az egész könyvet.

>!
Kriszta IP
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Ez volt a legvéresebb történet a sorozatból. És talán a legizgalmasabb is, bár erre nem mernék megesküdni, mert a többit már sokkal régebben olvastam, nem emlékszem annyira…
Minden esetre nekem durva volt spoiler És nem azért olvastam ilyen sokáig, mert unalmas volt, hanem időhiány miatt :( A végét ellenben gyakorlatilag fölfaltam, nem törődve a kötelezőimmel :)
Először furcsállottam a spoilerszálat egy Veron-regényben, de aztán nagyon is jól összefonódott a kétféle világ és nekem külön tetszett a könyv végén Baráth Katalin utóirata a témáról.
Szóval méltó befejezése ez a sorozatnak, én azt gondolom.


Népszerű idézetek

>!
clarisssa P

A kukorica nem várja meg, amíg az emberek kinyomozzák vagy akár kigyászolják magukat. Menni kell, törni kell – ez a világ rendje.

287. oldal

>!
Habók P

Laucsik és Molnár olyannyira egy ütemre mosolyodtak el, mintha maga Liszt Ferenc dirigálta volna nekik.

338. oldal

>!
Nikkincs

„Mégiscsak egy csekélyke útonállás lesz ebből” – állapította meg Veron elégedetten.

72. oldal

>!
clarisssa P

(…) hogy pontosan minek is nevezze ezeket az érzelmeket, azon Veron nem szívesen töprengett, mert szigorúan távol akarta magát tartani a melodráma, a romantika vagy az érzelgősség szókincsétől, és mert mindig elfogta a rémület, amikor azzal szembesült, a szíve felülkerekedhet az eszén.

410. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dávid Veronika · érzelem · romantika
>!
Nyugati_szél

A Nagyvendéglő a város közepén terpeszkedett, a lehető legkitűnőbb helyen, a túl- és az e világ felé vezető útvonalak kereszteződésében, magyarán a templom és a városháza között félúton. Ami azért is volt különösen előnyös, mert mind a hivatali ügyekben a városba merészkedő atyafiak betérhettek egy rövid szeszes bátorításra a bürokrácia tüzes vastrónján való fészkelődés előtt, mind a lelki üdvüket a vasárnapi misén megápoló jámborok rendelhettek némi sligovicát, hogy a gyarló testet átszellemítsék, méltón az imákkal az égbe röptetett lélekhez. És ha a Jelenések könyvében leírt rettentőségek hirtelen bekövetkeztek volna, azaz a templom bezár, és a bürokrácia is oda, Matics kocsmája akkor sem került volna az ebek harmindcadjára, mivel a heti piacot a szomszéd városháza előtti téren rendezték (csütörtökön és vasárnap), és az elegánsabb ókanizsai boltok is mind a Nagyvendéglő utcájában, a Kossuth utcában nyíltak meg.

III. rész 3. fejezet 245. oldal

>!
Schildkröte P

– Mosogattam én annyit, amennyit más szokott. – Pista nem hagyta szó nélkül a felesége szurkálódását. – Tudja, Remeténé, ki az a más, akire gondolok.
Veron letette a csészét, és jelentőségteljesen hátrafordult, hogy láthassa a férje arcát.
– Nagyon is jól tudom! – háborogott. – Igazán nem szép dolog, hogy az édesanyjáról ilyeneket mond, főképp ekkora publikum előtt!

IV. rész 7. fejezet

>!
alaurent P

Látod, Pista, ezért nem szabad asszonyokra bízni a háborúzást. Ha rajtuk múlna, sose kezdődne el.
Pista a sógorára nézett, szeme alatt szürke-barna árnyak sötétlettek.
– Te csak azért gondolod ezt, mert Piros olyan jó természetű – vélte. – Ha a húgodat kérdeznék, már akkor masíroznánk a harctérre mindahányan, amikor még azt se tudjuk, ki az ellenség.

>!
szvandaaa

… Imádkozzon, Gyula, hogy ez a személy most ne egy Caligula-korabeli bűnügyet akarjon velem kivizsgáltatni. Mostanában csak ilyenek rágják a fülemet, hát mit gondolnak, hány éves vagyok én? Már akkor is itt szolgáltam, amikor Néró császár fölgyújtotta a… a rónát!

200. oldal

>!
alaurent P

Hiába, ezek az új idők… – sóhajtotta együtt érzőn. – Tegnap az asszonyok még szó nélkül lehúzták az ember csizmáját, ha éjfélkor hazaesett a kocsmából, és még csak szólni se köllött, csak leülni a sámlira, oszt várni. Máma meg már beleszólnak, mennyit igyon az ember. Há’ holnap mi lesz?

>!
Anó P

A prímás, a brácsás és az extra hangerőt biztosító trombitás cigány mind császári színekben pompáztak: fekete nadrágban és sárga ingben, kalapjukon sárga rózsa.
A legbámulnivalóbb azonban a cimbalmos volt, aki a szokással ellentétben társai elébe tolta biliárdasztal méretű és, nem tévedés, arannyal futtatott hangszerét. Miközben a jobb keze követhetetlen sebességgel pattogtatta a húrokat, a baljában egy kolbásszal vezényelt a tömegnek.

52. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Edith Kneifl: Szép kastélyban szép halottak
Andrea Schacht: A kölni rejtély
Steven Saylor: A hét csoda
Anne Rice: A múmia
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Ken Follett: A Titánok bukása
Fábián Janka: Emma szerelme
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Robert Harris: Führer-nap