Arkangyal ​éjjel 80 csillagozás

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Amikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
352 oldal · ISBN: 9789634191315
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191308

Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Erős kezdéssel indít a könyv, amit később sem követ visszaesés. A kamera már az első fejezetben szuperközeliben svenkel egy magyar családra: Baráth pár oldalban felvázolja a testi és lelki terrort, amivel a férj sakkban tartja feleségét, és mellesleg bepillantást enged a férfi nyavalyás gondolataiba, majd miután sikeresen dehumanizálta szereplőjét, rommá vereti egy rejtélyes ismeretlennel. Előttünk az áldozat és a bűnös, gondolhatnánk, de Baráth áldozata, mint lassan kiviláglik, nem áldozat (vagy legalábbis nem AZ az áldozat), mint ahogy a bűnös sem AZ a bűnös. Sőt, ami azt illeti: mindketten kábé annyira áldozatok, mint bűnösök. Ennek az ellentétpárnak az összemosásával Baráth nagyon eredményesen eljátszogat, kitágítva a zsáner határait, és olyan impulzív szöveget teremt, amire a hazai krimiirodalomban nem ismerek példát.

Krimik esetében nem szokatlan, hogy az író dob némi csontot az olvasó lelkében csaholó kutyáknak, amiket a civilizáció láncra kötött. Az, hogy egyes bűnök megbüntetésére a jogrend nem szolgál kielégítő módszerekkel, elég általános emberi vélekedés, ha általában véve kontroll alatt is van tartva. Ám a bosszúvágy ettől még létezik, és még az olyan decens brit hölgyek sem haboznak rájátszani, mint Agatha Christie – emlékezzünk csak a Tíz kicsi néger-re, a Gyilkosság az Orient expresszen-re, vagy épp a Függöny-re*. A Dexter-sorozat pedig kifejezetten ezt a motívumot emeli négyzetre – az izgalmas hipotézist, hogy aki a bűnt üldözi, abban éppúgy ott lakozik a démoni, mint abban, akit üldöz. Az Arkangyal éjjel is ebből merít energiát, elbeszélő-főhőse pont ezért izgalmas figura. Erejét ez a démoniság adja, amit Baráth ügyesen, izzadságszagtól mentesen dolgoz bele a szövegbe – de nem csak erejét, hanem korlátait is. (Többek között megmutatkozik, mekkora akadály egy nyomozati munkában, ha a hős egész egyszerűen mindenkire gyanakszik.)

Szóval nagyon jó ez a könyv azért, ami – de jó azért is, amit sikerül elkerülnie. Például nem lesz belőle szimpla tanulmány a családon belüli erőszakról, női-férfi helyzetről, továbbá nem lesz belőle „óda az erős nőhöz” sem, mert főhőse nem pusztán holmi női Batman (és pláne nem reaktivált Görbe Nóra, hála a jó Istennek) – annál sokkal komplexebb, vitathatóbb figura**. Talán egészen picit sok volt a könyvben a magyar rögvalóságra utalás*** – amit azért éreztem feleslegesnek, mert enélkül is elég súlya van a történetnek, ezek csak elterelik róla a figyelmet. És talán sok volt benne a hasonlat és szókép – de mivel ezek amúgy nagyon jó kis hasonlatok és szóképek voltak, valóban nehéz lehetett volna kihagyni őket. Ezektől az apró zavaró tényezőktől eltekintve kemény, erős könyv, ami helyenként nagyon mellbevágó fordulatokkal operál – finoman szólva is üde színfolt a hazai zsánerpalettán, kevésbé finoman szólva meg: egészen jelentős regény.

* De itt vannak az akciófilmek is, amelyeknek általános sémája, hogy a főgonosz nem jut el a bírósági tárgyalásig, hanem oda lesz vetve a lelkünkben lakozó vadaknak.
** Bár, megjegyzem, lehetnek ilyen egynemű olvasatai is a könyvnek. De aki így olvassa, az alighanem le fog maradni valami lényegesről.
*** Ilyen kritikának, nem pedig írói pongyolaságnak tekintem azt is, hogy a kötetben szereplő (amúgy tündérke) rendőrnyomozó, Kelemen milyen felületesen végzi a munkáját – egész egyszerűen a többi ügye mellett nincs rá kapacitása.

33 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Nem volt rossz, de nekem ez nagyon nehezen indult be. Talán a főszereplő csaj miatt. Annyira nem tudtam a pikírt, agresszív stílusával azonosulni…És ugye, ha a főhős nem szimpatikus, akkor a történet vesztett egy picit a varázsából. Aztán ahogy a cselekmény előrehalad, egészen hozzá lehet szokni. Néha még fel is röhögtem, annyira kicikiz a csaj mindent. Szóval nem ő volt a kedvenc szereplőm,de pl. Kelemen, a nyomozó, meg Özgür, a török gíroszos srác jófej karakterek voltak. Szegény Mártonkát nem értettem, annyira nem illett hozzá ez a nőnek álcázott terminátor lady. Érdekes módon a nevét egyszer sem mondták ki a történetben. Nem tudom, egyébként Baráth Katalin hogyan ír, de ez a regény elég realisztikusra sikeredett. Igazi budapesti életkép, annak minden jellegzetességével. Magam előtt láttam az utcákat, ahol hősünk kalandozott.

5 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Mindennapi gyomrosunkat ad meg nékünk ma.

Baráth Kati a századfordulóról hirtelen átnyargalt napjainkra, hogy egy olyan témát boncolgasson, amely szinte minden nőt érint akár saját, akár ismerősei által, mégis keveset beszélünk róla nyíltan. A családon belüli vagy csak simán nők ellen elkövetett erőszak ma Magyarországon még mindig sajnos elfogadott, pedig itt aztán tényleg a zéró tolerancia elvét kellene követni.

Az Arkangyal éjjel főhősnője névtelen, bárki lehetne a budapesti éjszakából. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Baráth Kati megteremtette a legkeményebb magyar főhősnőt, akivel valaha találkoztam. És nem csak fizikailag, hanem egy mentálisan is nagyon erős nőről van szó, aki rengeteg mindenen átment már, mégis újból és újból feláll. Ráadásul közel sem tökéletes, nem egy WonderWoman, csak egy átlagos nő, akit keményre faragott az élet.

Kati nem csak a nők ellen elkövetett erőszak témáját boncolgatja, hanem sok más aktuális eseményt is felhoz a könyvében. Egyfajta látlelet ez mai korunkról, annak minden szennyével együtt. Jó lenne, ha ez a történet minél több emberhez eljutna, döntéshozókhoz, elkövetőkhöz és áldozatokhoz egyaránt, hogy magukra ismerjenek és talán a változás útjára lépjenek.

Kati, ezek után azt se bánom, ha sosem lesz egy darab űrhajó sem a regényeidben, akkor is olvasni foglak. :)

>!
mezei P
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Bajban vagyok az értékeléssel.*
Mert szerintem ez a könyv nem krimi. A krimi szál csak háttérként szolgált ahhoz, hogy a bűnügy okán valami sokkal fontosabb dologról legyen szó. Női sorsokról, a gyengébbek elleni erőszakról, a törvények impotenciájáról, önbíráskodásról. És minden más egyébről. Amikről órákat lehetne vitatkozni. És ugyanúgy megoldatlanok maradnának. Az eseményeket a főszereplőn, a főszereplő gondolatain keresztül látjuk. És ez egy nagyon érdekes szűrő. A nevezett főszereplő nő ugyanis egy nagyon különös, különleges (?) alak, akit szép lassan, fokozatosan ismerünk meg. És ismerünk ki. Egyáltalán nem tűnik szimpatikusnak, eléggé antiszociális, távolságtartó, néha egyenesen rideg, meglehetősen frusztrált, időnként dühkitörésre hajlamos. Mindezek mellett ugyanakkor gondoskodó, segítőkész is, bár ezeket próbálja titkolni. A legtöbb dolgot róla, hogy mik, mely a múltjában történt események miatt alakult ilyenné a személyisége, bizonyos visszaemlékezésekből tudunk meg, időnként ugrálunk az időben. Számomra az teszi őt mégis végtelenül szimpatikussá, hogy borzasztóan őszinte. Leginkább saját magával szemben. És bár a történet végén kaptunk egy nagy pofont, amikor szó szerint azt kérdezzük, hogy „Most mi van?”, és annak ellenére, hogy jó néhány dolog nyitva maradt, amit borzasztóan utálok, és minden sötét és gyomorforgató esemény dacára, tudtam szeretni a könyvet. Ez elsősorban az írónő humorának köszönhető, amely az eseményekhez illően meglehetősen sötét és szarkasztikus, és átszövi az egész történetet.

spoiler

* Mindig bajban vagyok az értékelésekkel, de most nem jutott eszembe ennél frappánsabb bevezető mondat.

3 hozzászólás
>!
NewL P
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

A könyv témája egy olyan fájó dolog, amiről nehéz érzelmek, indulatok nélkül gondolkozni, írni, olvasni. A családon belüli erőszakról beszélni kell (és ne felejtsük el, hogy bár általában a nők a szenvedő felek, azért a férfiak is szenvednek bántalmazó kapcsolatban, bár ez ritkább, ezért nem beszélünk annyit róla), és az írónak sikerült úgy megközelítenie a témát, hogy a téma boncolgatása nem fordul át giccsbe. Ráadásul a főszereplő nem az a nő, aki elszenvedi a sérelmeket, hanem inkább egy bosszúálló, aki a maga kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Most tekintsünk el attól, hogy mennyire értek vele egyet, vagy nem (az agresszió szerintem nem válasz semmire, de ezt a józan eszem mondja, nem az ösztönöm). Sajnos a történet közepe eléggé lassú ez eléggé visszavette a lelkesedésemet, de a vége elég ütősre sikerült, így a könyv lezárása elégedetté tett (és eléggé meg is lepett). Azt még el kell mondanom, hogy az a sok szép mondat ami a Dávid Veron sorozatban a korszak miatt helytálló volt, itt rontott az élményen, kicsit túlírtnak hatnak a környezethez képest. Ja és ez a könyv nem thriller, inkább egy jó krimi.

>!
kvzs P
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Ez odabaszott.
A Dávid Veron könyvek is tetszettek, viszont nem éreztem igazán magaménak őket. Ez viszont úgy vágott gyomron, ahogy legutóbb Lehane a Kenzie-Gennaro sorozatával. Mert egy nagyon érzékeny és nehéz témához nyúl rettentően okosan és jól.
A családon belüli erőszak sajnos mindenhol ott bujkál. Mindenki környezetében van olyan, aki a saját bőrén tapasztalja. A rokon, a szomszéd, a munkatárs, a barátnő vagy a bolti eladó. Sokszor sejtjük is, csak egyszerűbb bagatellizálni és homokba dugni a fejünket. Meg magyarázatokat és kifogásokat keresni. Egyszerűbb nem elhinni, hogy a tanult, az értelmes, a látszólag normális is képes a legnagyobb aljasságra. Kényes téma, amit nehéz jól megfogni, nem túldramatizálni, nem szirupossá tenni. Baráth Katalin zseniálisan egyensúlyozott végig a borotva élén. Tette ezt olyan igazi hammettesen.
A névtelen igazságosztó már maga is érdekes szereplő. A múltját és a jelenét apránként ismerjük meg a történet során. Ezek a szálak önmagukban is vannak olyan érdekesek és feszültek, mint a lakótársát megtámadó és bántalmazó idegen utáni nyomozás. Ahogy folyamatosan derülnek ki a részletek a három történetszálon, úgy leszünk egyre paranoiásabbak és gyanakvóbbak mi is mindennel és mindenkivel szemben. És ez a regény egyik nagy erőssége. Olyan hitelesen és letaglózóan mutatja be egyrészt a bántalmazottakban lezajlott folyamatokat, másrészt a Méregzsákunk védekező mechanizmusait és önigazoló paranoiáját, hogy az olvasó nem tudja nem átérezni a szereplőkkel történteket. Én konkrétan álmodtam a könyvről és a történetről.
Az Arkangyal éjjel nem egy könnyű olvasmány. Nem is való mindenkinek. Van aki nem fogja bírni, van akinek nem fog tetszeni és lesznek olyanok, akiknek elég a saját tapasztalat. Mert egy nagyon sötét képest fest, a világunknak egy olyan oldalát mutatja meg, amit nem szívesen látunk. És pont ezért fontos könyv. Mert sokak által befogadhatóan teszi ezt.
@barathkatalin köszönöm és gratulálok!

2 hozzászólás
>!
eme P
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Nagy váltás ez a Dávid Veron-kalandok után. Cirka száz évet ugrunk előre az időben, napjainkig, egy határozott, kemény női főszereplőig, akinek nézőpontjából, első személyű elbeszélés révén, a családon belüli erőszak, elsősorban a nőket érintő testi-lelki bántalmazás, terror tematikája bontakozik ki – több oldalról megközelítve, több példán keresztül, anélkül azonban, hogy a regény netán példatárrá válna. Ráadásul nemcsak az áldozat, hanem, ha pillanatokra is, de az elkövető nézőpontját is felvillantja, mintegy megpróbálva megérteni lelki, gondolati impulzusait, mechanizmusát.
A középpontban egy ismeretlen nevű nő, egy öntörvényű, elszánt, cinikus és szarkasztikus karakter áll, aki áldozatból válik agresszív, mentálisan hihetetlenül erős, de szinte lelketlenül kegyetlen bűnözővé. Önvédelem ez, természetesen, még ha ennek extrém formája is, amelyet a nyilvánvaló tehetetlenség és kilátástalanság vált ki, a hatóságok passzivítása vagy épp túlterheltsége, a korrupció, a közömbösség, a segítségnyújtás elmaradása. Bevallom, ezúttal sem a krimiszál az, ami igazán megragad, hanem eslősorban a társadalomkritikai él, meg a bántalmazó és bántalmazott elhallgatásokkal, elfojtásokkal tele hétköznapjainak bemutatása. Kicsúszott életek, tönkrement kapcsolatok kulisszái mögé tekinthetünk be, egy olyan erőszakkal tele világ nyomorúságába, ahol a bántalmazás hétköznapi rutinná vált, és ahonnan kilépni vagy igazságot szolgáltatni szinte lehetetlen. Akár a napok, hónapok, évek alatt felgyülemlő frusztrációt, dühöt, agressziót levezetni – elfogadható, nem bűncselekményszámba menő formában. Marad a mentális öncsonkítás, az őrület, a szorongásos agybaj.
Főhősünk önbíráskodása (ami talán picit több is annál) ennek számlájára írható. Szinte megszállott eltökéltséggel akarja helyretenni a dolgokat ott, ahogy a hatóságok nem teszik. Más nem is igazán számít. A düh és a bosszúvágy élteti, érzelmi skálája beszűkült, tartózkodó, bizalmatlan mindenkivel szemben, a bűntudatot pedig kíméletlenül, következetesen kigyomlálta magából, halszerűen közömbössé vált… Ijesztő és fájdalmas ez az egyik csonka életből a másikba való kényszerülés. Amikor magadat kell már mentsd önmagadtól.
Nem tudok a főhősre mint hős igazságosztóra, vagány női karakterre tekinteni. Megváltójátszása, pengeélen való táncolása inkább őrület, kétségbeesésből fakadó rögeszme. Ha nem így látnám, nem tudnék együttérezni vele.* Márpedig együtt akarok érezni vele. Nem szeretném, ha ez az olvasmány „csak” egy krimi lenne, amit egy év múlva nyugodtan újraolvashatok, mert már alig emlékszem belőle valamire.

* Merthogy értem én, az erőszak erőszakot szül, és nincs segítség, más kiút – de ez sem az, nagyon nem az. Csak újabb zsákutca.

(Amit kicsit erőltetettnek éreztem: a Rózsa Péter könyvének szánt eléggé fontos szerep. Talán a cím magyarázza, a tartalom azonban kevésbé. Egy gulág-visszaemlékezés nem igazán passzol a képbe. De az is lehet, hogy nekem nem sikerül beillesztenem.)

>!
robinson MP
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Az Arkangyal éjjel a könyvheti friss megjelenések egyik kiemelkedő darabja. Oda üt és nem kíméli az ellenfelet. Szinte fáj a férfi olvasónak is. Lendületes, mai történet.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/07/arkangyal-ejjel.html

>!
smetalin
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Azt kell hogy mondjam, sajnos nem találtunk egymásra a könyvvel. Pedig nagyon vártam már, hogy olvashassam, hisz minden eddigi könyvét olvastam az írónőnek és nagyon szerettem, hát igen, az Dávid Veron volt. Itt ebben a mai korban játszódó főhősnőnek még a neve sem derült ki, csak az, hogy szeret verekedni, főleg olyan férfiakat gyepál el akik asszonyverők, tehát megérdemlik. Nem szereti az életét, magába fordulós fajta, nem barátkozik, még a lakótársa sem érdekli nagyon, míg egyszer ezt a lakótársat is jól megverik. Igaz ez sem érdekli annyira, viszont valami kapcsolat fűzi hozzá és elkezd nyomozni mi is történhetett.
Számomra túl sok volt a magányos monológ, mikor arról elmélkedik mi történt gyermekkorában, elmenjen e futni, kit verjen meg legközelebb, mit is kellene tenni, de inkább később, mit vegyen a boltban, elfogyott a sampon, lemenjen e az edzőterembe-ami illegálisan működik csak éjszaka-lemegy, püföli a bokszzsákot és ilyenek. Itt arra szeretnék utalni, hogy több párbeszéd és cselekmény nekem jól jött volna.
A könyv végére összeáll egy kerek történet, ami még jó is, csak lehetett volna az odavezető út kicsit eseménydúsabb is.

>!
KissCsillag_Mackólány P
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Hosszú ideig kergettem A fekete zongorát, de miután sehol sem találtam, lemondtam róla ideiglenesen.
Aztán megláttam az Arkangyalt, és nagy lelkesen hozzá is kezdtem.
Akkor még nem olvastam semmit sem az íróról, így azt gondoltam, hogy egy író, biztos ugyanaz a stílus. Mármint a jónak kikiáltott zongorásé.
No, mindegy, belekezdtem.
Majd pár oldal után kezdett ismerős lenni a stílus, és már kezdtem ott tartani, hogy én ezt az írót ismerem, de honnan, ha még nem is olvastam tőle?
Aztán rájöttem. Mármint arra, hogy honnan ismerem.
Beleolvastam az író életrajzába, megnéztem, hogy ugyan, hány éves lehet, és megcsillant az a bizonyos szikra.
Abban az időben, amikor ő kamaszlányka volt, akkor lett igazán híres írónő Vavyen Fable, minden valamire való kamasz álma és kedvence. A vagány stílusával, a félreérthetően-félreérthetetlenül vicces, már-már a kajánság határait súroló hasonlataival, szóval minden olyan vagánysággal, amelyről álmodik az a bizonyos kamaszlelkű ifjúság.
Miután így megismerkedtünk, kezdtem figyelni a történetre is. Illetve figyeltem volna, ha lett volna mire. Mert volt ugyan sok pofon, rúgás, harapás, éjszakai kilengések, csak éppen nem volt semmi értelme az egésznek, csak puffogtak a pofonok és csöppentek a vércseppek a vakvilágba.
Majd a felénél, szinte pontosan a felénél, amikor már azon morfondíroztam, hogy leteszem, hiszen anno VF stílusát is hamar meguntam, kezdett valamii történgetni.
Na ott, annál a nagyobb verésnél mintha elindult volna valami. Csak még nem tudtam rájönni, hogy mi. Aztán mire rájöttem volna, amilyen lassan feléledett a cselekmény, olyan hamar ki is múlott.
Nem azt mondom, hogy olvashatatlan volt, de hogy ez a magyar krimi újjászületése, az azt hiszem egy magzati stádiumában is már hamvába holt gondolat.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Hétfőn agyonvertek valakit a bulinegyedben. Rohadt turisták – vonta le a következtetést egy olyan ember mély átélésével, aki soha nem utazott a Velencei-tónál messzebbre.

15. oldal

2 hozzászólás
>!
robinson MP

Az ember nem védhet meg mindenkit a saját életétől.

60. oldal

>!
mezei P

Okos dolog-e egy kétméteres, kövér csávót piszkálni akkor, amikor a csokiautomatára összpontosít?

1 hozzászólás
>!
robinson MP

Képtelenség, hogy ez a görbe, alázatoskodó, mackónadrágban főzőcskéző, határozott körvonalak nélküli asszony ugyanaz a nő volna, akit ő feleségül vett. Márpedig neki ehhez az asszonyhoz kell hazajönnie. Minden este.

6. oldal

5 hozzászólás
>!
lilla_csanyi P

Mi lehet borzasztóbb annál, hogy az emberek jóindulatától függsz? Egyáltalán: hogy emberektől függsz?

>!
mezei P

Persze egy meztelen nőnek mindig nagyobb eséllyel van igaza, mint egy felöltözöttnek.

>!
robinson MP

Egy száznyolcvanhét centis nő éppen elég feltűnő a kezében lóbált másfél méteres farúd nélkül is.

59. oldal

1 hozzászólás
>!
theodora

Még mindig meglepte, hogy ilyen kevés idő alatt, ilyen kevés erővel ekkora hatást lehet kifejteni.

(első mondat)

>!
barathkatalin I

Keresztültrappoltam a Moszkván, aminek a közepébe a felújítás ürügyén akkora lyukat ástak, mintha rajta keresztül akarnának eljutni Tokióba. Elnézve a kerítéseket és az óriás munkagépeket, amik a betondarabokból ácsolt Csomolungma tetején trónoltak mozdulatlanul, ugyanezt az eredményt érték volna el akkor is, ha nem hívnak ki tűzszerészeket az ásás közben talált világháborús bombákhoz, csak simán hagyják őket felrobbanni.

114. oldal

>!
mezei P

Olyanok voltak a kapcsolataim, mint a pesti utcanévtáblák. Az emlékük gyorsan elkopott, és bármikor lecserélhettem őket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Karin Slaughter: Az eltűnt lány
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Dean R. Koontz: Látomás
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Karen Rose: Gyilkolj értem
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Karine Giébel: Csak egy árnyék
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Dot Hutchison: Pillangók kertje