Afázia 41 csillagozás

Baráth Katalin: Afázia

A ​távoli jövőben járunk, amikor a Föld már lakhatatlan, a világhatalmak azonban számos háborút és katasztrófát követően sem változtak. Két birodalom uralja a Naprendszert: a pénz vezérelte Demokrácia és az önkényuralmi Háló Birodalom, a köztük található bányászkolóniák és telepek sorsa pedig jobbára attól függ, melyikhez vannak közelebb. Az ember sokat változott: bár a faj továbbra is előszeretettel harcol és hódít, a populációjának zöme elvesztette kapcsolatát a beszéddel és a nyelvvel, a kommunikáció vizuális módon történik.

Él azonban egy nép a két birodalom közt félúton, egy mesterséges bolygón, ami továbbra sem felejtette el a nyelvét, és igéje olyan erővel bír, hogy egyesek mámorító drogként, mások fegyverként tekintenek rá.

A törékeny béke hamarosan meginog, és újabb galaktikus méretű háború van kitörőben, melynek nemcsak a frontvonalában áll ez a nép, de egyesek szerint okozója is. Egy génmódosított szuperkatonát és egy veterán hírszerzőt titkos küldetéssel… (tovább)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197621
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
378 oldal · ISBN: 9789634197751

Most olvassa 11

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 121

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Baráth Katalin: Afázia

Újszerű ötletek, jól alkalmazott sci-fi eszköztár, vegyes-kiegyenlítetlen megvalósítás és hiányzó részletek egyvelege számomra az Afázia.

(Nyomokban kis mennyiségű spoilert tartalmaz!)

Ami tetszett:
– saját alkotású szavak, pl. nanokiri, emicídium, morfkés, genopláner
– jól használt sci-fi toposzok (MI, techzsargon, űrhajók és fegyverek)
– a nyelvfüggőség, mint újfajta drog. (Még ha arra nincs is válasz – talán majd egyszer egy előzménykötetben vagy folytatásban –, hogyan alakult ez ki.)
– a Földre tett utazás részletei, a megváltozott élővilág részleges bemutatása
– Szintaxis. Nagyon kedvelem :)

Ami miatt viszont kevésbé tudtam élvezni:
– a magyar földrajzi nevek annyira semlegesek, hogy szinte soha nem sikerült egyből eldönteni, melyik szereplő milyen nemű (pl. a Sió nevű főhőst a 200. oldal környékéig férfinek hittem, pedig.. nem az.)
– az első 100-120 oldal nagyon bő lére van eresztve, amiből az első 30 teljesen szükséges és élvezetes, majd utána olyan sok időt töltünk Pandonhyán, hogy leül a cselekmény. Pandonhya ispója, börtöne, kocsmája, személyes gerezdje… már-már azt hittem ennél a könyvharmadnyi terjedelmű résznél, hogy végleg bedobom a törülközőt.
– a nevekre visszatérve: azon túl, hogy nem sikerült megszoknom őket (bár egyik-másik szívemnek kedves terület), zavar, hogy ha a Nógrád, Adony, Hernád stb. ilyen szép és hibátlan változatban maradt fenn, akkor miért torzult el Pandonhya, Emmelwei, Utapest, Bolotin… és maga a népnév, mint moyer (=magyar, nyilván). A nyelv változása persze törvényszerű, de vagy minden névnek változnia kellett volna, vagy egyiknek sem. Értem ez alatt, hogy pl. Arló egy egészen kis település, Budapest meg Pannónia igen nagy kiterjedésű terület, mégsem állt rendelkezésre elég forrásanyag ahhoz, hogy a nagyok is megőrizzék eredeti formájukat, szemben a kicsikkel (pl. Zsilíz, Tapolca), amelyek érintetlenül maradtak?
– Ugyanez merült fel bennem az Igékkel kapcsolatban is: szó szerint és szép magyarsággal szavalnak a szereplők, nyelvi torzulások nélkül. Tehát vannak ősi szövegek. Tényleg egyikben sem volt megemlítve Budapest vagy Pannónia, vagy Magyarország? Szóval nem látom át a logikáját ennek.

Amit hiányoltam:
– Hol az űropera? A kiadó azzal reklámozta be a kötetet, hogy szerintük „az egyik legjobb magyar űropera, ha nem a legjobb.” Már ezt az állításit sem tudom másként kezelni, mint jókora marketingszövegként, amivel nincs is baj, ha üzletszerűen nézzük a dolgot. De erős állítás azért ezt így belekiáltani a magyar SFF közegbe, mert ezzel semmibe vehető sok kiváló alkotó remek munkája, pl. Görgey Etelka (Raana Raas) regényei, a teljes Mysterious Universe Fonyódistul, Szélesistül, Waldmannostul etc, a Cherubion SFF antológiáinak összes, majd' két évtizednyi kiadványsorozata, és akkor még a tavalyi Eldobható testeket nem is említettem. Aminek ugyan nem az űrben csámborgás volt a fő mondanivalója, de elnézést a spoileres értékelésért, az Afáziának sem az. Semmivel nem történik ebben a kötetben több naprendszerbeli utazás, mint az előbb említett kötetben, és jóval kevesebb, mint a korábban felsoroltakban. Egy igazi, klasszikus űropera lényege épp ez lenne, az Afázia esetében viszont 1/3-nyi könyv csak Sió és Maros poszttraumatikus stresszéről szól, aztán a kötet vége felé végre történik pár érdekes és izgalmas ide-oda utazás is.
– A belengetett helyszínek hiánya. Delking? Egyszer járunk ott, akkor sem sokat tudunk meg magáról a helyről. Virtugrád???? Olyan jó neve van, annyira tudni szerettem volna, mi ez! Hát hogyhogy egy fia jelenet sem jutott neki? Kuiper-öv? Neptunusz kék felhői? Mars? A Demokrácia úgy cakkom pakk?
Én azt várnám egy űroperától, hogy utaztasson, mutasson, adjon. Ebben a regényben igen gyakran csak felmerülnek érdekes helyszínek, csak úgy mellékesen, de nem látunk belőlük semmit. Helyette a syndroid harmadszor tölti meg Sió poharát syntával, miközben a Lingvista a Pragmatikában sokadszor villantja meg a szakállába font gyöngyöket. Félreértés ne essék, szeretem a részleteket, a sok ötletes szóalkotás és a titulusok (Lingvista, mint vezér, hát ez kiváló!, nyelvőr, gramár) nagyon eredetiek, szerettem őket. Csak többet akartam látni, az egy helyben toporgás viszont majdnem félbehagyatta velem a könyvet. off

Összességében ez egy nagyon szép próbálkozás egy alapvetően nem sci-fire szakosodott szerzőtől, látszik, hogy van mögötte tervezés, olvasás, tudás, és kifejezetten jól sikerült a szépirodalmi betéteket a szövegbe fűzni. Már maga az irodalom is, mint valamiféle vallás, az Ige, amihez imádkozni kell, egy igen eredeti ötlet. Nem vitatom el a regény erényeit, de a hiányosságait és zavaró tényezőit is figyelembe véve, továbbá hogy nem első könyves, hanem egy igen tapasztalt szerzőről van szó, 5-ből 3 és fél csillagra tudtam olvasóként értékelni. (Ami ugyanannyi, mintha 10-ből 6,5-7 lenne, és így már nem is hangzik olyan rosszul, ugye?)

18 hozzászólás
pat P>!
Baráth Katalin: Afázia

Nagy örömmel üdvözlöm Baráth Katalint a minőségi science fictiont író, kortárs magyar szerzők picinyke körében. (Erősen remélve, hogy nem egyszeri kirándulás volt ez a műfajban, hanem várhatjuk majd az életmű jobbnál jobb köteteit.)

Mint szöveg: szerintem egyszerűen ragyogó munka, nagyon igényes, kimunkált, ugyanakkor nem veszi el a fókuszt a történetről, nem válik öncélúvá, ideálisan képez egységet a tartalom és a forma. Amibe még a vendégszövegek is olyan természetességgel simulnak bele, hogy eleinte fel se tűnt vendégszöveg mivoltuk.
Mint sci-fi: tökéletesen rendben van. Frappáns, korrekt világépítés, jól adagolt információk, a tudományos-technikai részletek egészen minimális (és semmiképpen sem fárasztó vagy túltolt) kifejtésével tud belül maradni az olvasó számára elfogadható realitás határain. Ráadásul nagyon harmonikusan, feltűnés nélkül hoz be bizonyos kurrens motívumokat is a regénybe, és még a magyar vonatkozásokat is képes úgy tálalni, hogy aktuálpolitikai áthallásoknak még a halvány gyanúja se vetüljön azokra. (Bár a nevekkel kicsit ambivalens volt a viszonyom…)
Mint regény: szintén működik, bár talán kevésbé tökéletesen. Legalábbis engem nem tudott teljesen bevonni – ledobott a szöveg sokszor, nem éreztem hibátlannak a dinamikát, a nagyon érdekes alapkoncepcióból (moyer nyelv és hatásai) pedig bőven nem hozta ki a maximumot. Cserébe elment inkább egy bizonyos összeesküvős-nyomozós-kalandos irányba, ami nem volt éppenséggel nagy baj, csak ugye… megint győzött a cselekmény a morfond rovására. :)

Összességében: unikális, nagyon érvényes darabja a magyar SF irodalomnak, erősen rajta tartom a szemem Baráth Katalin további munkásságán.

pinter_bence I>!
Baráth Katalin: Afázia

Részlet az Azonnali Könyves Kálmán rovatában megjelent cikkemből:

„Nagyon sok remek ötlet van Baráth Katalin könyvében, amely miatt önmagában megérte megírni ezt a történetet. A sci-fi hagyomány nagyon gazdag, nehéz valami újjal előállni, és ebben az esetben az újdonság, a nóvum, a szubverzió egyértelműen a magyar nyelv középpontba állítása, ennek mentén pedig a moyer társadalom felépítése.

Ez az okos világépítés koherens és részletgazdag, egyszerre ismerős és idegen, egyszerre ismerünk rá magunkra, magyarokra, és kerülünk be az uncanny valley-ba, ahol egészen érdekes fénytörésben köszönnek vissza a magyarsággal kapcsolatos dolgok, de úgy, hogy azok semmiféle kifejezetten tételezett vagy kimondott politikai-erkölcsi állítást nem akarnak belénk súlykolni. (…)

És az Afázia világába aztán szépen, gyakran nagyon kreatívan belesimulnak a sci-fi, ezen belül a katonai sci-fi, illetve az űropera alműfaj szokásos kellékei vagy ismert trópusai, illetve popkulturális előtörténete: űrhajók, mesterséges intelligenciák, egzotikus fegyverek, Star Wars, biohackelés, miegyéb. Ha valaki aggódna azért, hogy mit keres ez a bölcsész krimiszerző ezen a környéken, nyugodtan hátradőlhet, mert féltucat kötetre való spekulatív ötlet keveredik magas színvonalon a moyerek történetébe. (Nekem leginkább Hannu Rajaniemi trilógiája járt közben a fejemben.)

És hogy tegyünk egy kis csapást a szépirodalom felé is: Baráth Katalin persze nem az az átlagos sci-fi szerző. Az egy dolog, hogy vendégszövegként a magyar irodalom rengeteg remek alkotása feltűnik. A másik dolog az, hogy a szerző nem fél egyrészről a világa terminológiáit kimerítően használni, másrészt attól, hogy egy-két narratív trükk miatt akár úgy érezze magát az olvasó, hogy itt bizony nem vezetik kézenfogva.”

A teljes cikk itt olvasható: link

1 hozzászólás
kvzs P>!
Baráth Katalin: Afázia

Igazi bölcsész sci-fi. És nagyon a mienk. Úgy magyar, hogy nincs benne semmi nemzetiesch, csak színtiszta hazaszeretet. A rácsodálkozás arra, hogy milyen értékek teremtek ezen a furcsa nyelvünkön. És félelem attól, hogy milyen könnyen elveszíthetjük ezt.
Nagyon tetszett napjaink médiafogyasztásának kritikája a képi gondolkodás és olvasás szembeállításával, mert nagyon aktuálisnak érzem. Ha a minden uniformizáló, a gondolatainkat befolyásoló hálózat szépen, lassan kiöli az írott szó értelmezésének képességét, akkor viszont többet fogunk veszíteni néhány versnél…
(Az egyetlen kritikám is ehhez a vonalhoz kapcsolódik: ha a szembenálló birodalmak lakói elveszítették a kifinomult beszéd, az írás és az olvasás képességét, akkor hogyan képesek technikai fejlődésre? Hogyan osztják meg egymással a tudást?)
Emellett amúgy rengeteg nagyon érdekes ötletet tartalmaz a könyv, amelyekről külön-külön szívesen olvasnék még: Pandohya és a moyer társadalom felépítése és működése; az elveszett nemzedék és az őket életre hívó háború; a nyelvfüggőség és annak kialakulása, működése…
Összességében azt kell mondanom, hogy rövidke, de rettentően erős könyv, aminél csak azt sajnálom, hogy nem egy pihentebb/nyugodtabb időszakomban olvastam.
Megjegyzés: régen gugliztam már ennyit egy könyv miatt, sosem olvastam még ennyi verset egy regénynek köszönhetően.

Nuwiel P>!
Baráth Katalin: Afázia

Idén gyakorlatilag csak a pár éve beszűkült komfortzónámon, a sci-fi műfajon belül olvastam, de az Afázia hatására megerősödött bennem a késztetés, hogy kimozduljak, és legalább Baráth Katalin többi könyvét elolvassam.

Az Agave hajlamos túlzásba vinni a jelzőket egy-egy könyv bejelentésénél, amivel a végtelenbe, és tovább szeretnék fokozni a várakozást, ezért már jó ideje szkeptikusan állok hozzá a bejelentésekhez. Ezúttal azonban többé-kevésbé helytálló, amít ígértek: az egyik legjobb magyar szerzős űropera. Némi türelem kell persze hozzá, kissé lassan indul be, a világról is fokozatosan kapjuk meg az infókat, a főszereplőkkel is nehéz szimpatizálni, de ahogy fogynak az oldalak, egyre jobban vonz, akár a moyerfüggőket az Ige.

A befejezése pedig olyan, akár a mesebeli leány és Mátyás király esete: le is zárta, meg nem is. Bőven van még potenciál ebben a világban, lehet hozzá írni előzményt, folytatást, spin-offot, akármit, de ha csak ennyi is volt, megérte megírni, és megérte elolvasni is.

kriszet_Paulinusz P>!
Baráth Katalin: Afázia

Érett, sokszínű történetet tett le az asztalra Baráth Katalin, érdemes elolvasni.
Tetszett az összetett sztori, még ha sok-sok szereplőnk is van. Gyönyörű a nyelvezet, brillírozik a nyelvi szépségeinkben, ami csak a magyar nyelv sajátja, szépséges bukfenceket vet a sorokban: Pandonhya, Eropa, Moyerország, Pilinszky vadász, hamuvers, Lingvista…nem is sorolom tovább, mert az én számomra felért egy nyelvi tűzijátékkal. Minden névben éreztem a szeretetet, a törődést.
A történet sem elhanyagolható.
Ennek a nagyszerű földrésznek a közepéből sarjadt ki Moyerország. Az Ige mindennel megáldotta, amire egy sokra hivatott népnek csak szüksége van, hogy egész Eropával beláttassa önnön felsőbbrendűségét. A mezők zöldje messzire futott, határuk csakúgy érintkezett az éggel, mint az az irodalomból emelt metaforikus katedrális…
Csodásan szép, igényes nyelvezettel van megírva a könyv és ezért hálás vagyok. Nagyon.
A szereplők szépen vannak megformálva, mindenkinek egyedi stílusa van. Több helyen is elpityeredtem, igazán remekül fonta bele az érzelmekben dúló sorsokat a történetbe az írónő.
Szerettem olvasni.
És humor is volt benne…Óh afázia te aljas dög:
„ – Kelepelő holdak törlik hátra a vödröket!” :D

theodora P>!
Baráth Katalin: Afázia

Baráth Katalin az egyik kedvenc szerzőm, ezért nem is volt kérdés, hogy elolvassam-e ezt a regényét is.
Szerintem minden bölcsész szív megdobban, ha ezt a könyvet olvassa – a magyar nyelv, mint vallás és drog! Az első néhány oldal rendesen megdolgoztatott, csak úgy repkedtek az új kifejezések, helyzetek és kalandok – a szereplőket is csak egy idő után tudtam behatárolni, hogy kik is ők, mik a céljaik és feladataik, honnan jöttek. Ettől függetlenül tetszett ez a könyv, a történet, ahogy a végére összeállt a fejemben a sok-sok újdonság és részlet.
Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik épp csak ismerkednek a scifi műfajával és szeretnének elmerülni benne, vagy kíváncsiak egy újszerű nézőpontra a nyelvről.
Bővebben a blogon!

lilaköd P>!
Baráth Katalin: Afázia

A sci-fi nem igazán az én műfajom. A Galaktikában olvastam eddig ilyen jellegű novellákat,
de regénybe, egészen eddig nem is terveztem belemélyedni.
Viszont Baráth Katalin krimijeit már jól ismerem és szeretem. Ezért nem volt kérdés, hogy ezt a könyvét is megszerezzem és olvassam. Kíváncsi voltam, ebben a műfajban mi jót alkot.
Nem csalódtam.
Különös világot alkotott.
Egyszerre ismerős és ismeretlen a történet. Ráismerhetünk önmagunkra, ugyanakkor egy teljesen más világban leshetünk be a könyv lapjain keresztül.

Charbogardy_Jolán>!
Baráth Katalin: Afázia

Hát helló Baráth-sci-fi! Bár alapvetően egyetértek @Dyta_Kostova fenntartásaival a kihagyott helyszín-ziccerek, a furcsa nyelvváltozás-nemváltozás, a túl hosszú pandonhyai rész, és részben még az androgün nevek tekintetében is (nekem pl. jópár fejezet kellett, mire meg tudtam különböztetni Siót és Marost, de ez nem a könyv hibája, hanem azé, hogy lefekvés előtt olvastam), mégsem tudok vagy szeretnék 4 pontnál kevesebbet adni. Igazából a megkülönböztethetetlen nemekre vonatkozó személynevek nálam pont arra világítottak rá, hogy mennyire alapnak vesszük azt, hogy férfi a főhős (az Afázia univerzumában precízen 50-50% a nők és férfiak megoszlása például a kormányzásban, és hamar rájövünk, hogy ez számunkra cseppet sem természetes).
Sió pedig spoiler – egyébként nekem kézenfekvő okokból Gunny Draperre emlékeztet (a Leviathán-analógia egyébként sok szempontból áll).

Még egy kis fanyalgás, mielőtt a rajongók abszolút laudáló hangján leírom, hogy mit imádtam ebben a könyvben. Szóval itt van ez a cím. Ami tök jó, és minden alkalommal, amikor megjelenik a szövegben, számomra nagyon izgalmas is volt, ahogyan halandzsává válik a nyelv, a meg nem értettség pánikja, a szétesettségből átsejlő tudattalan, az egész koncepció. De nem erről szól szerintem a könyv, és ahhoz képest, hogy mennyire magas labda, eléggé le lett csapva/vágva/kerekítve, bőven lehetett volna még játszani vele – például ha a magyar költészet csúcsteljesítményei bele vannak szőve a regény szövetébe, akkor akár az afázia is belekerülhetett volna, akár az elbeszélésmód szintjén is. (Ez a hirtelen lecsapottság egyébként több cselekményszálra is vonatkozik: elfogták spoiler, támadják a hajót? spoiler Jönnek a demokraták? spoiler

És a juhé-része: Nemes Nagy Ágnes versek mint kód? A spoiler és a spoiler poszt-apokaliptikus víziója? Jessz plíz! Ezekből szívesen olvastam volna még többet. Külön tetszett, hogy nincs különösebb happy end, hogy aránylag nehéz bármelyik főhőssel azonosulni (szerintem amúgy nekik is nehéz saját magukkal), a politikai allegóriát pedig rendkívül intelligensnek találtam: a kelet és nyugat között tépelődő, enmaga nagyságát hirdető kis ország, amelyről végül kiderül, hogy a nagyok játszadozásainak tárgya, és nem alanya spoiler

3 hozzászólás
Inmelius_Mudri_Jolcsi>!
Baráth Katalin: Afázia

Afázia – amikor a magyar nyelv egyszerre drog és fegyver egy űroperában – nekem ne mondd, hogy nem villanyozott fel már pusztán a cím…! Képzeld el, hogy a távoli jövőben már nem létezik Föld, az emberek mesterséges környezetben, ideológiailag két nagy táborra tömörülve élnek az űrben, közöttük pedig egy látszólag semleges, amúgy pedig a túlélésért küzdő kis nép pontos és végletekig fegyelmezett életmódjával igyekszik féken tartani mind a két oldalt. Ehhez egy speciális fegyverük van: az anyanyelvük, amelyet ellenfeleik hol isteni adományú drogként, hol létükre törő fegyverként értelmeznek. Az Agave könyveknél június nyolcadikán megjelent Baráth Katalin könyv, az Afázia, egy különleges kaland az űrben, magyar vonatkozásokkal az előtérben. Bárkinek bátran ajánlom egy 10 órás, alig megszakított maratoni olvasás után. Szerintem van olyan jó, mint John Scalzi (sőt), de magyar vonatkozást említve On Sai űropera sorozatával is versenghet az elsőségért.

Sokkal bővebben: https://www.kulturpara.hu/2021/06/afazia-amikor-magyar-…

Számomra ez az év könyve kategóriájában. Tuti.


Népszerű idézetek

Dyta_Kostova IP>!

A maga módján az ember egy fantasztikusan burjánzó, dzsungelszerű terrormúzeum.

175. oldal

Dyta_Kostova IP>!

[…] e műbolygón kívül nincs számunkra hely […]

127. oldal

Dyta_Kostova IP>!

Úgy festek ebben a sárgában, mint egy nyolcas erősségű napkitörés…

96. oldal

Dyta_Kostova IP>!

[…] úgy világít a ruhájában, mint eltévedt moyer drónfülke egy birodalmi romboló 3D-s radarhologramján.

98. oldal

Dyta_Kostova IP>!

Hol élek én, egy eltévedt űrkabinban?

91. oldal

barathkatalin I>!

A teraszról két Melléknév osztályú vadászhajó, öt felderítőkomp és ugyancsak öt kicsi, de veszélyes, Névmás kategóriás árnysikló flottájára lehetett rálátni. Sió úgy sejtette, legalább ugyanennyi vesztegelt a Pragmatikából nyíló felső kikötő dokkjaiban is. Ugyan nem láthatta, de az érzékei azt súgták, hogy a Miklas hordozó, a moyer hadiflotta vezércsillaga az alsó kikötő túloldalán, egy hermetikusan zárt saját dokkban várakozik ugrásra készen. Sió láthatatlan árnyékként érzékelte hátában a Miklas vészjósló tömegét.

147.

barathkatalin I>!

Rátapasztotta nyitott ujjú tenyerét a gerezd érzékelőkkel átszőtt falszakaszára. A fal életre kelt, számok, de főleg szavak sokasága izzott föl aranyos fénnyel rajta. A moyer mérnökök – nem csoda – idegenkedtek mindennemű képi elemtől, és csak a legritkább esetben alkalmaztak ikonokat. Maros csöppet sem bánta. Annyi birodalmi év után végképp elvesztette minden bizalmát a képi kommunikációban. Nem mintha előzőleg lelkesedett volna érte. Mint minden moyert, őt is úgy nevelték, hogy vallja: amikor a szavak helyére képek tolakodnak, az ember visszafelé kezd masírozni az evolúció ösvényén.

95.

barathkatalin I>!

Hagyta, hadd visszhangozzanak saját szavai, amelyek ugyanakkor nemcsak a saját szavai voltak, hanem egy nép története és egyben lényege is zöngésekbe és zöngétlenekbe csomagolva. Ezredévek, amelyek alatt makacsul ragaszkodott elevenségéhez ez a hasonlíthatatlan, furcsa zene, és századok, amikor e nyelv a használója felé fordult, hogy egymásba kapaszkodjanak, és ez a kapaszkodás maradjon túlélésük oka és záloga.

190.

lilaköd P>!

… – a könyvek semmihez sem hasonlóan szűrik a zajt,…

_BenGa P>!

A kikötőt megremegtette a robbanás jóllakott, robusztus moraja, böffenés a gondosan kiválasztott vegyi összetevők lakomaasztalánál.

50. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Bori notesz
Zelk Zoltán: A három nyúl
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Marilyn Miller: Túl a maffián
Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt
Marilyn Miller – Ella Steel: Üldözöttek
Ella Steel: Vágyak dallama
B. E. Belle: Árvák
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
József Attila: Altató