Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A türkizkék hegedű (Dávid Veron 2.) 262 csillagozás
Az 1910-es évek, kisvárosinak semmiképpen sem nevezhető Budapestjén eltűnik egy árva kisfiú. Nem különös eset ez, a pezsgő, élettel teli fővárosban mindennap történnek ennél különösebb dolgok is – csak éppen Dávid Veron ezt nem hagyja annyiban. A Nő című feminista lap munkatársaként kívülről ismeri a várost, és barátnőjével, a tündöklő szépségű, csábos Marával együtt nyomozni kezd. A gyanú hamarosan egy ördögi alakra terelődik, egy bizonyos Szászi Barabásra, aki vallásos lózungokkal – és persze sármos külsejével – vonzza magához a gyermek után áhítozó nőket. Veron és Mara nyomozópárosához csatlakozik egy délceg, jóképű sírkőfaragó is (aki nem utolsó sorban az eltűnt kisfiú nagybátyja), hogy hármasban kezdjék üldözőbe venni a velejéig gonosz Szászi Barabást. Balatonfüreden keresztül egészen Abbáziáig követik, ahol olyan titkos üzelmekre bukkannak, amely az egész Osztrák-Magyar Monarchia jövőjét katasztrofálisan és végzetesen befolyásolhatják.
A szerző első regénye, A fekete… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2011
Enciklopédia 16
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Balaton · Pálóczi Horváth Ádám kastélya
Kedvencelte 14
Most olvassa 12
Várólistára tette 95
Kívánságlistára tette 58
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A könyv alapjában véve tetszett. Veron egy nagyon jó karakter, erős, helyén az esze és a szíve is. A nyomozós szál sem volt rossz. Az 1910-es évekbe is abszolút bele tudtam élni magam. Talán ha nagyon hibát szeretnék találni, akkor azt mondanám egy ici-picit lassú volt. Mindezzel együtt tényleg érdemes volt elolvasni és mindenképpen folytatni fogom még az idén a sorozatot. Ahogy belehelyezkedtem a történetbe, már nagyon bele is kényelmesedtem.:)))
Töredelmesen be kell vallanom, hogy nekem bizony hiányzott az a kis poros, unalmas vidéki város, amit Veron maga mögött hagyott. Szó se róla, a fővárosi és az abbáziai miliő, de főleg a balatoni nyár atmoszférája is elragadott, mégis, Veront szívesebben látom az ókanizsai környezetben. Annak viszont nagyon örültem, hogy a helyszínváltozás ellenére hősnőnk ugyanaz a hamisítatlan Dávid Veron maradt, akit az előző kötetből is megismertünk. Vagány csaj, aki fittyet hány társadalmi szokásra és elvárásra, ha a magasabb érdek úgy kívánja. A magasabb érdek pedig a kalandvágy, a nyomozás szenvedélye, no meg persze egy eltűnt kisfiú megtalálása. Poirot-hoz vagy Miss Marple-hez hasonló nyomozást persze ne nagyon várjunk Verontól. Nem, ő néha megmosolyogtató, de szeretnivaló szeleburdisággal, amolyan hűbelebalázs módon veti bele magát az eseményekbe. Ugorjunk neki, menjünk utána, oszt lesz, ami lesz… Még szerencse, hogy nem egyedül vállalja a kalandot, hiszen ott van mellette a jóbarátnő, a velejéig nagyvilági hölgy, Argyelán Mara, a jóképű sírkőfaragó és márványkereskedő Lipovszky Ferenc, meg jó pár fontosnak bizonyuló segítség. Ahogy fordulat fordulatot követ, és a kis árva Dede eltűnése mellett nagyobb kaliberű, politikai zűrzavarba is belecsöppenünk* egyre parodisztikusabbnak tűnik a kis botcsinálta, de rendkívül szeretnivaló nyomozóhad ügyködése. Bár tény, hogy csetlés-botlásuk ellenére azért eredményeket is elérnek, azért mégiscsak mellékszereplők a fölöttébb titkos, nemzetközi jelentőségű ügyben, amelyben tisztek, bankárok, kémek, követek és hercegek viszik a főszerepet. Inkább csak belesodródnak az eseményekbe, akaratlanul, a nagy nyomozási lendületben, a megoldás azonban már nem rájuk tartozik.
A remek humor mellett különösen értékeltem az elbeszélő iróniáját, ami nem kíméli Veronunkat sem. Főhősünk, kilépve a biztonságos, otthoni környezetből, bár veronsága minden összetevőjével fel van vértezve, a nagy pesti tömegben kevésbé tűnik ki, kissé bizonytalanabbul lépked, és még korlátozzák is kibontakozásában. Persze ez nem gátolja meg abban, hogy a saját feje után menjen. Még akkor sem, ha kénytelen-kelletlen cukrászdák nyári bonbon- és fagylaltkínálatáról kell parancsszóra értekezést írnia a Nő és Társadalom című hölgylapba. Nesze neked harcos feminizmus és kezdeményező kezdv. Még szerencse, hogy hivatalon kívül levetheti a bűbájos, habos-babos lepkeszárnyakat, és olyan jelmezt ölthet, amilyent csak szeretne (a kolorádóbogár kizárt, az már otthon megvolt… nem is lett belőle első hely. Mert az már hogy nézett volna ki…). Ki is éli jelmezviselési szenvedélyét rendesen, miközben ezer és egy (talán csöppet túl sok) fordulaton át végül elvezeti az olvasót a rejtélyek felfedéséig.
Jó volt vele tartani a megelevenedett békebeli monarchián keresztül-kasul. Jó volt megismerkedni pár igen kedves szereplővel, beleértve természetesen a szaporán dobogó szívű Elek urat is.
A stílus, hát az tényleg csöppet kacskaringósra és cirádásra sikerült helyenként, de bele lehet csobbanni ebbe is, anélkül, hogy az embert fuladás veszélyeztetné. Megtanulunk úszni benne, na, és még élvezzük is. Azt viszont bánom, hogy a cím annyira lazán kötődik a történethez. Míg az előző kötetben szerves részként ágyazódott be, úgy Veron alakjához, mint magához a krimiszálhoz is kötődött, itt csak árván lóg a levegőben… Ez mondjuk nem fog megakadályozni abban, hogy harmadszorra is bekukkantsak Veron nyomozásaiba.
* el is veszítettem néha a fonalat, de meglehet, hogy inkább csak az én hibámból.
Ezt a regényt is ugyanolyan élvezettel olvastam, mint előzményét, A fekete zongorát. Van azonban itt fél csillag különbség. Amíg az ókanizsai történetet abszolút beleéléssel tudtam olvasni, ebben voltak kisebb kilengéseim.
A Balatont nagyon szeretem, és az Adria és Abbázia is gyönyörű, de engem kizökkentett a két szálnak a keveredése. Véget ért Dede története, aztán folytatódott egy teljesen másik, amit Szászi kötött össze, de valahogy nem éreztem tökéletesnek az átmenetet. Olyan volt, mint két regény egybekötve.
Sütötte a napfény az arcomat mindkét helyszínen, és mintha nyaraltam volna, nagyon kellemes érzés volt. Veronika itt is kiváló megfigyelőképességről és éles észről tett tanúbizonyságot, és ebben a regényben már kicsit felnőtt, közelebb került hozzám. Felnőttebb volt, jót tett neki a fővárosban töltött néhány hónap, és A Nő szerkesztőségében való munka. Hangulatos volt meglátogatni Elek úr könyvesboltját is – ahh, ha egyszer egy ilyenbe beszabadulhatnék! Azt hiszem, nem is tudnék magammal mit kezdeni a gyönyörűségtől. Persze ehhez kell a századelő hangulata is.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ami események a könyv végén történtek, mennyiben fognak visszaköszönni a folytatásban, várom a harmadik rész olvasását. :-)
“Éljen Kossuth, van már vasút.”
Élvezhető, korhű történet, abból az időszakból, amikor ismerték a kölcsönkönyvtárat, olyan hétköznapi szavakat használtak, mint zsebmetsző, konflis, fertályóra, tótemfaktum, indóház.
Század eleji nyomozás Dede után, utazás, Budapest, Balatonfüred (Anna-bál, savanyúvíz), Abbázia. Mindig találunk jó és rossz embereket.
Néhol már túl részletes (épület, város, ember bemutatások), mindent megmagyarázós, leírós, így már-már unalomba hajlik. Kevesebb leírással több lett volna a könyv. Így csak jó, de lehetne sokkal jobb.
Nyelvezete miatt nehezebben olvasható. Celebritás szó nekem furcsa ebben a korban.
Dante úr szókincsét ajánlom a férfiak figyelmébe: miként lehet becézni a kedvest.☺️ spoiler
És az a politika. Vége is tartogat meglepetést. Biztosan folytatni fogom a sorozatot.
Azért a korhűséget ilyen szinten hozni, remekmunka. Hibátlanok a karakterek, a miliő, a helyszínek. A krimi sem volt rossz, sőt könnyed és szerethető. Már csak a címet nem értem.
Mindenesetre aki szereti Gordon Zsigmondot, ne adj' Isten Ambrózy bárót, az olvasson Dávid Veront is, mert hasonló jóban lesz része
Eseménydúsabb, kalandosabb történet, mint az előző kötetben volt, hiszen két szálon is fut a cselekmény, amely valamiképpen összetartozik. Gyanítom, hogy a jövőben lesz még ezzel a lezárással kapcsolatban visszatérő esemény, hiszen nem lett teljesen elvarrva a szál.
Láthatjuk, hogy Veron talpraesett, nem csak a megszokott, otthoni környezetében (amit hirtelen és fájdalmasan el kellett hagynia), hanem a nagyvárosban is megállja a helyét. Szinte pezseg, jót tesz neki a változás. De azért én reménykedem, hogy hamarosan hazatér, már csak egy valaki miatt is… :)
Veron most egy fokkal közelebb került a szívemhez, mint a korábbi kötetben, most szerencsére fakult az AC-stílus.
A hátteret nagyon jól megalkotta az írónő, nagyon pontos, részletes, mind a történelem, mind a korszakábrázolás. Viszont a történet nekem még mindig nem az igazi. A gyerekrablásos vonal jó volt, meglepődtem, hogy a közepe táján meg is oldódott az ügy, és onnan Veronék új vizekre eveztek. Szerintem jobb lett volna, ha külön kötetet kap a harmadik része a könyvnek, mert akkor az első fele és ez is részletesebben ki lett volna dolgozva, több csavar is lehetett volna benne. Nekem még mindig nem az igazi a sorozat.
Igaz, hogy nagyon fáradtan olvastam, többször elaludtam felette, de ez nem a történet hibája volt, hanem az enyém, viszont nem értem a címet. Valószínűleg átsiklottam valami utalás felett, de hatalmas kérdőjel van bennem emiatt.
Majd folytatom egyszer.
Kerülgettem, mint macska a forró kását. Dehát kilenc életem, egy halálom, csak beleugrottam. Aztán, ugye, beleestem. Mer' a kása finom, édes és ízes és laktató, és czukor, kakaó. Tejbe' dara(b). Ott látod a bajuszomon. Csomót meg keressen, aki a kákán is szokott. Nahát.
(Nesze neked, recenzió. ;)
Szóval szerettem, nagyon is! „Egy kis krimi, egy kis süti, egy kis századelős hangulat!” -milyen találó leírás ez!
Jobban is tetszett, mint A fekete zongora, valahogy a krimi része jobban egyben volt szerintem. A helyszínek pedig… :) Mindegyik személyes (és sorsfordító) emlékek miatt kedves (Budapest, Balatonfüred, Abbázia). Külön élmény volt a könyvet A budapesti úrinő magánéletével párhuzamosan olvasni, ráadásul a Leányrablás Budapesten után -lubickolok most ebben a korban! :) Egy dolgot nem értek, hogy történhet meg az spoiler egy olyan korban, amikor a jegyesek sem találkozhattak gardedám nélkül.. Most vagy nagyon átsiklottam felette vagy elmaradt az ezt övező felháborodás…
(Nehéz lesz várni egy évet, hogy ismét Marci szülihónapjában olvashassam tovabb Dávid Veron kalandjait!)
A sorozat első kötette valahogy jobban átjött. Lehet a környezet, vagy a szereplők okán, de nekem az sokkal jobban tetszett, mint ez. Ettől még elolvasom a többi részt is, a főszereplő Veron kedves a szívemnek. Ami a legjobb volt benne, szeretem a korabeli kor ábrázolását, a múlt visszaköszönését. A nyomozás kicsit zavaros volt számomra, néhány kilengéssel, de elfogadható.
Népszerű idézetek
Ezek a férfiak, ezek mind egyformák – állapította meg magában nem túl eredeti módon Veron. – Ha borosta, ha barkó, ha szakáll, ha bajusz, egyszerűen nem képesek megállni, hogy cirógassák. Nem is értem, miért csupán a nők tartanak macskát, amikor azt is éppen oly jól lehet simogatni!
103. oldal
A Budapest felől Trieszt irányába száguldó gyorsvonat süvítő füttyel búcsúzott a búzamezőktől, amelyek a lebukó nap fényében egyetlen parttalan aranytengerként hullámzottak. Az égbolt napsugaraktól elsápasztott kék szoknyájának alján az Esthajnalcsillag egyelőre fehér pöttyként, szerényen húzódott meg. Tudta jól, hogy a hamarosan leszálló nyári éjszaka számára is elhozza majd a tündöklés idejét.
A sorozat következő kötete
Dávid Veron sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zajácz D. Zoltán: Gyilkos Balaton 93% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton 91% ·
Összehasonlítás - Farkas Anett: A 33-as ügy 96% ·
Összehasonlítás - Fejős Éva: Csak egy tánc 80% ·
Összehasonlítás - Szlavicsek Judit: Hullámsír 92% ·
Összehasonlítás - Szlavicsek Judit: Viharcsapda 88% ·
Összehasonlítás - Kondor Vilmos: Budapest novemberben 88% ·
Összehasonlítás - Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda 94% ·
Összehasonlítás - Cserhalmi Dániel: A Szabadság hadművelet 93% ·
Összehasonlítás - Cserháti Éva: A Sellő titka 88% ·
Összehasonlítás