A ​türkizkék hegedű (Dávid Veron 2.) 200 csillagozás

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1910-es évek, kisvárosinak semmiképpen sem nevezhető Budapestjén eltűnik egy árva kisfiú. Nem különös eset ez, a pezsgő, élettel teli fővárosban mindennap történnek ennél különösebb dolgok is – csak éppen Dávid Veron ezt nem hagyja annyiban. A Nő című feminista lap munkatársaként kívülről ismeri a várost, és barátnőjével, a tündöklő szépségű, csábos Marával együtt nyomozni kezd. A gyanú hamarosan egy ördögi alakra terelődik, egy bizonyos Szászi Barabásra, aki vallásos lózungokkal – és persze sármos külsejével – vonzza magához a gyermek után áhítozó nőket. Veron és Mara nyomozópárosához csatlakozik egy délceg, jóképű sírkőfaragó is (aki nem utolsó sorban az eltűnt kisfiú nagybátyja), hogy hármasban kezdjék üldözőbe venni a velejéig gonosz Szászi Barabást. Balatonfüreden keresztül egészen Abbáziáig követik, ahol olyan titkos üzelmekre bukkannak, amely az egész Osztrák-Magyar Monarchia jövőjét katasztrofálisan és végzetesen befolyásolhatják.

A szerző első regénye, A fekete… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
ISBN: 9786155438349
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049347

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Dávid Veronika

Helyszínek népszerűség szerint

Pálóczi Horváth Ádám kastélya


Kedvencelte 15

Most olvassa 12

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Ezt a regényt is ugyanolyan élvezettel olvastam, mint előzményét, A fekete zongorát. Van azonban itt fél csillag különbség. Amíg az ókanizsai történetet abszolút beleéléssel tudtam olvasni, ebben voltak kisebb kilengéseim.
A Balatont nagyon szeretem, és az Adria és Abbázia is gyönyörű, de engem kizökkentett a két szálnak a keveredése. Véget ért Dede története, aztán folytatódott egy teljesen másik, amit Szászi kötött össze, de valahogy nem éreztem tökéletesnek az átmenetet. Olyan volt, mint két regény egybekötve.

Sütötte a napfény az arcomat mindkét helyszínen, és mintha nyaraltam volna, nagyon kellemes érzés volt. Veronika itt is kiváló megfigyelőképességről és éles észről tett tanúbizonyságot, és ebben a regényben már kicsit felnőtt, közelebb került hozzám. Felnőttebb volt, jót tett neki a fővárosban töltött néhány hónap, és A Nő szerkesztőségében való munka. Hangulatos volt meglátogatni Elek úr könyvesboltját is – ahh, ha egyszer egy ilyenbe beszabadulhatnék! Azt hiszem, nem is tudnék magammal mit kezdeni a gyönyörűségtől. Persze ehhez kell a századelő hangulata is.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ami események a könyv végén történtek, mennyiben fognak visszaköszönni a folytatásban, várom a harmadik rész olvasását. :-)

>!
eme P
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Töredelmesen be kell vallanom, hogy nekem bizony hiányzott az a kis poros, unalmas vidéki város, amit Veron maga mögött hagyott. Szó se róla, a fővárosi és az abbáziai miliő, de főleg a balatoni nyár atmoszférája is elragadott, mégis, Veront szívesebben látom az ókanizsai környezetben. Annak viszont nagyon örültem, hogy a helyszínváltozás ellenére hősnőnk ugyanaz a hamisítatlan Dávid Veron maradt, akit az előző kötetből is megismertünk. Vagány csaj, aki fittyet hány társadalmi szokásra és elvárásra, ha a magasabb érdek úgy kívánja. A magasabb érdek pedig a kalandvágy, a nyomozás szenvedélye, no meg persze egy eltűnt kisfiú megtalálása. Poirot-hoz vagy Miss Marple-hez hasonló nyomozást persze ne nagyon várjunk Verontól. Nem, ő néha megmosolyogtató, de szeretnivaló szeleburdisággal, amolyan hűbelebalázs módon veti bele magát az eseményekbe. Ugorjunk neki, menjünk utána, oszt lesz, ami lesz… Még szerencse, hogy nem egyedül vállalja a kalandot, hiszen ott van mellette a jóbarátnő, a velejéig nagyvilági hölgy, Argyelán Mara, a jóképű sírkőfaragó és márványkereskedő Lipovszky Ferenc, meg jó pár fontosnak bizonyuló segítség. Ahogy fordulat fordulatot követ, és a kis árva Dede eltűnése mellett nagyobb kaliberű, politikai zűrzavarba is belecsöppenünk* egyre parodisztikusabbnak tűnik a kis botcsinálta, de rendkívül szeretnivaló nyomozóhad ügyködése. Bár tény, hogy csetlés-botlásuk ellenére azért eredményeket is elérnek, azért mégiscsak mellékszereplők a fölöttébb titkos, nemzetközi jelentőségű ügyben, amelyben tisztek, bankárok, kémek, követek és hercegek viszik a főszerepet. Inkább csak belesodródnak az eseményekbe, akaratlanul, a nagy nyomozási lendületben, a megoldás azonban már nem rájuk tartozik.
A remek humor mellett különösen értékeltem az elbeszélő iróniáját, ami nem kíméli Veronunkat sem. Főhősünk, kilépve a biztonságos, otthoni környezetből, bár veronsága minden összetevőjével fel van vértezve, a nagy pesti tömegben kevésbé tűnik ki, kissé bizonytalanabbul lépked, és még korlátozzák is kibontakozásában. Persze ez nem gátolja meg abban, hogy a saját feje után menjen. Még akkor sem, ha kénytelen-kelletlen cukrászdák nyári bonbon- és fagylaltkínálatáról kell parancsszóra értekezést írnia a Nő és Társadalom című hölgylapba. Nesze neked harcos feminizmus és kezdeményező kezdv. Még szerencse, hogy hivatalon kívül levetheti a bűbájos, habos-babos lepkeszárnyakat, és olyan jelmezt ölthet, amilyent csak szeretne (a kolorádóbogár kizárt, az már otthon megvolt… nem is lett belőle első hely. Mert az már hogy nézett volna ki…). Ki is éli jelmezviselési szenvedélyét rendesen, miközben ezer és egy (talán csöppet túl sok) fordulaton át végül elvezeti az olvasót a rejtélyek felfedéséig.
Jó volt vele tartani a megelevenedett békebeli monarchián keresztül-kasul. Jó volt megismerkedni pár igen kedves szereplővel, beleértve természetesen a szaporán dobogó szívű Elek urat is.
A stílus, hát az tényleg csöppet kacskaringósra és cirádásra sikerült helyenként, de bele lehet csobbanni ebbe is, anélkül, hogy az embert fuladás veszélyeztetné. Megtanulunk úszni benne, na, és még élvezzük is. Azt viszont bánom, hogy a cím annyira lazán kötődik a történethez. Míg az előző kötetben szerves részként ágyazódott be, úgy Veron alakjához, mint magához a krimiszálhoz is kötődött, itt csak árván lóg a levegőben… Ez mondjuk nem fog megakadályozni abban, hogy harmadszorra is bekukkantsak Veron nyomozásaiba.

* el is veszítettem néha a fonalat, de meglehet, hogy inkább csak az én hibámból.

3 hozzászólás
>!
BeliczaiMKata
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Eseménydúsabb, kalandosabb történet, mint az előző kötetben volt, hiszen két szálon is fut a cselekmény, amely valamiképpen összetartozik. Gyanítom, hogy a jövőben lesz még ezzel a lezárással kapcsolatban visszatérő esemény, hiszen nem lett teljesen elvarrva a szál.
Láthatjuk, hogy Veron talpraesett, nem csak a megszokott, otthoni környezetében (amit hirtelen és fájdalmasan el kellett hagynia), hanem a nagyvárosban is megállja a helyét. Szinte pezseg, jót tesz neki a változás. De azért én reménykedem, hogy hamarosan hazatér, már csak egy valaki miatt is… :)

>!
TheEArt P
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Nem a poros Ókanizsa, de Budapest, Balatonfüred, Abbázia , rejtélyes gyűlések, egy kis édesség a Nő és Társadalom olvasása közben. Egy lelkes nyomozócsapat aki az eltűnt Dedét keresi, plusz egy romantikus lelkületű könyvkereskedő aki nem mellesleg tud olvasni egy különös levél sorai között is. Századelő….és a kissé hebehurgya Dávid Veron . Mi kell más? A bűntény már megvan, a cselekmény mozgalmas…kitűnő korrajz, remek nyelvezet… élvezettel olvastam és kész!:-)

>!
cippo IP
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Kerülgettem, mint macska a forró kását. Dehát kilenc életem, egy halálom, csak beleugrottam. Aztán, ugye, beleestem. Mer' a kása finom, édes és ízes és laktató, és czukor, kakaó. Tejbe' dara(b). Ott látod a bajuszomon. Csomót meg keressen, aki a kákán is szokott. Nahát.
(Nesze neked, recenzió. ;)

2 hozzászólás
>!
stippistop SMP
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Szóval szerettem, nagyon is! „Egy kis krimi, egy kis süti, egy kis századelős hangulat!” -milyen találó leírás ez!
Jobban is tetszett, mint A fekete zongora, valahogy a krimi része jobban egyben volt szerintem. A helyszínek pedig… :) Mindegyik személyes (és sorsfordító) emlékek miatt kedves (Budapest, Balatonfüred, Abbázia). Külön élmény volt a könyvet A budapesti úrinő magánéletével párhuzamosan olvasni, ráadásul a Leányrablás Budapesten után -lubickolok most ebben a korban! :) Egy dolgot nem értek, hogy történhet meg az spoiler egy olyan korban, amikor a jegyesek sem találkozhattak gardedám nélkül.. Most vagy nagyon átsiklottam felette vagy elmaradt az ezt övező felháborodás…
(Nehéz lesz várni egy évet, hogy ismét Marci szülihónapjában olvashassam tovabb Dávid Veron kalandjait!)

12 hozzászólás
>!
ggizi P
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Rendesen bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert amennyire tetszett és elvarázsolt az első része, most szinte képtelen voltam élvezni az egészet. Pedig ugyanazt kaptam, mint vártam: nagyon kellemes, békebeli hangulatot, gyönyörű helyszíneket a korabeli Budapesttel, Balatonfüreddel és Abbáziával, a Monarchia fürdőhelyével és egy egészen különleges gazemberrel, aki rendesen megdolgoztatta az összeállt kis amatőr nyomozócsapatot. Vagyis a mozgalmas történésekkel nem lett volna baj, de most a könyv stílusa nagyon nem esett jól. Rendkívül körülményesnek, cifrázottnak és túlírtnak éreztem. A címet sem értem, de az már részletkérdés.
Még nem mondok le a folytatásról, de biztosan pihentetem a dolgot.

>!
gab001 P
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Az elején kicsit nehezen razódtam bele, nem emlékeztem, hogy helyenként ilyen nyakatekerten fogalmaz az írónő. Majd azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy megint kézbe vehessen, s pontosan a hangulata és a stílusa miatt. Jobban tetszett mint az első rész, bár nem tudnám megindokolni. Nem lehet unatkozni, folyamatosan zajlanak az események, melyek olykor egészen meglepőek. Ráadásul három helyszínre is elkalauzolt az írónő, s mindezt úgy, hogy szinte ott voltam én is személyesen. Annyira odafigyelt a részletekre, mintha akkor és ott élt volna, s mindenre pontosan emlékezne. A végére nagyon kikerekedett a történet, s bizony csavarokból sem volt hiány. Szinte beleszédültem.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049347
4 hozzászólás
>!
cseri P
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Hát én szeretek ilyeneket olvasni/pont ilyeneket szeretek olvasni nyáron, ld. http://moly.hu/karcok/91004
Tavaly Erdős Renée könyveit olvastam például, és bár száz éve Baráth Katalint ugyebár nem olvashattam volna, ámde mégis hozta azt a fílinget. Egy picit tényleg körülményes a fogalmazás helyenként, de egyrészt meg lehet szokni, másrészt meg lehet, hogy azért ilyen, mert így van benne az kis derűs irónia, ami nekem tetszik. Nem tudom.
Három képeslap: századelős Pest, Balatonfüred, Abbázia, utazás szárazon és vízen. Pont júliusra való olvasmány.

5 hozzászólás
>!
Orsi_olvas 
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Dávid Veron meghódítja a székes fővárost!
Kalandos nyomozásban keveredik újfent: emberrablás, vallási őrület, szektaverzér, nemzetközi fegyverkereskedelem, útját késelés, pisztolypárbaj és hullák szegélyezik.

Nagyon más volt a hangulata, mint az első résznek, bevallom nekem hiányzott is a poros kis Ókanizsa. Kárpótolt viszont Mara karaktere, akit rögtön a szívembe zártam.
Két részből állt a könyv, az első felében Budapesten és a Balatonparton járunk Veronnal, Marával és Ferenccel egy elrabolt kisfiú nyomában, majd a főgonosz átvezetésével nemzetközi vizekre evezünk. Kicsit esetlen lett a két történetrész összefűzése, mindkettő kicsit kibontatlan maradt. Jobb lett volna, ha két külön könyvben van elmesélve a két cselekmény.

Továbbra is nagyon szeretem Baráth Katalin stlíusát, a pontos korrajzot, a fanyar humort és Veron karakterét. Járna az 5 csillag, ha nem olvastam volna már Ambrózy báró eseteit, ami mellett igencsak nehéz labdába rúgni.
Kíváncsian várom a folytatást!


Népszerű idézetek

>!
holle

Tudom jól, amit maga művelni akar, az művelve lesz, s ha elszánta magát, akkor sem a pokol kapui nem vehetnek erőt magán, sem a félelem, sem a férfiak, sem a fűzfapoéták szonettjei a megyei újságban, hisz maga Dávid Veronika!

288. oldal

>!
tmezo P

Ezek a férfiak, ezek mind egyformák – állapította meg magában nem túl eredeti módon Veron. – Ha borosta, ha barkó, ha szakáll, ha bajusz, egyszerűen nem képesek megállni, hogy cirógassák. Nem is értem, miért csupán a nők tartanak macskát, amikor azt is éppen oly jól lehet simogatni!

103. oldal

>!
holle

– Hát maguk mind megvakultak? – kérdezte felháborodást színlelve. – Ó, párdon, dehogyis… Maguk csak férfiak. Isten rendelése, hogy nem látnak meg semmit, ami nyilvánvaló.

185. oldal, Második rész, 9. fejezet (Agave, 2011)

>!
tündérrózsa

A Budapest felől Trieszt irányába száguldó gyorsvonat süvítő füttyel búcsúzott a búzamezőktől, amelyek a lebukó nap fényében egyetlen parttalan aranytengerként hullámzottak. Az égbolt napsugaraktól elsápasztott kék szoknyájának alján az Esthajnalcsillag egyelőre fehér pöttyként, szerényen húzódott meg. Tudta jól, hogy a hamarosan leszálló nyári éjszaka számára is elhozza majd a tündöklés idejét.

16 hozzászólás
>!
cippo IP

– Nem ártana ugyan, ha valamivel több szalonnát erőltetnének a kisfiúba, ám mindent tekintetbe véve kutya baja. Ami azonban a spirituális állagot illeti…

137. oldal

>!
theodora

…Veron hátsójába csípett. A lány felszisszent, de nem volt rest, négy verseskötettel súlyosbított retiküljével képen suhintotta a szemtelenkedőt.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dávid Veronika
>!
holle

Agyelánék kocsisa, Lóri ezúttal nem az Andrássy utat választotta, mert Mara kisasszony erősen ráparancsolt, hogy siessen. Márpedig a kora reggel ellenére már lustán korzózó népség és a füstös santánokból hazafelé igyekvő, álmos, részeg semmirekellők csak lassították az előrehaladást. Lóri az Aréna útról jobbra kanyarodott, végigvágtatott a Damjanich, majd a Rottenbiller utcán, aztán a Baross tér villamossínerdején átzötyögtetve a két lány ráfordult a Rákóczi utcára, és a Duna felé vette az irányt. Járókelőből itt sem volt kevés, bár a munkába igyekvők már régen a gyárak gépei mellett szorgoskodtak. Tisztviselőből és rejtélyes foglalkozású naplopóból azonban így is akadt elég.
– Ezek legalább becsületes gazemberek, mert sietős a dolguk! – szólt hátra vidoran, amikor úrnője parancsára kis híján átgázolt egy vándorköszörűsön és egy újságjait halálra váltan magához ölelő rikkancson.

51. oldal

>!
Ninácska P

Tudnivalóan tolvaj, hisz egy pestinek egyetlen pillantás elég, hogy polgártársában felismerje a grófot, a dzsentrit, a szatócsot vagy az utcanők kitartott strigóját.

21. oldal

>!
theodora

No iszen horpadásos koponyájú lesz az az legín, aki ezt a jányt meggyűrűzi…

22. oldal


A sorozat következő kötete

Dávid Veron sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Kondor Vilmos: Budapest noir
Szabó Tibor Benjámin: Az első küldetés
Szántó Dániel: Revans
Szabó Tünde: Rácsok
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Kristóf Attila: A csónakázó gyilkos
Szentiday Klára Mária: A táncoló betyár
Frei Tamás: A megmentő