A ​borostyán hárfa (Dávid Veron 3.) 141 csillagozás

Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1912 ​karácsonya, Bácska: lakodalom készül Ókanizsa egyik köztiszteletben álló polgárának a házában. A nevezetes esemény alkalmából rejtélyes idegenek lepik el a Monarchia talán legálmosabb, legporosabb városkáját. Idegenek, akikről inkább csak sejteni lehet, igazából milyen szándékkal érkeztek, és hogy valóban idegenek-e. Csakhamar bekövetkezik az első titokzatos haláleset. Ókanizsa, alig két évvel A fekete zongora hátborzongató gyilkosságai után újra felbolydul, és megindulnak a találgatások, vajon a tősgyökeres kisvárosiak, vagy az újonnan érkezettek között kell-e keresni a tettest. A hullák pedig egyre csak szaporodnak.

Balszerencséjére Dávid Veron is hazaérkezik, hiszen a menyasszony a legjobb barátnője. A hajdani ókanizsai könyvesboltos kisasszony, jelenleg A Nő című pesti lap hajadon munkatársa a tőle megszokott amazoni hévvel, gátlások nélkül és túlburjánzó fantáziával veti magát az események közepébe. Cukrászdai szeánszokon, mozgóképszínházas vetítéseken és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049750
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
ISBN: 9786155438363

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Dávid Veronika · Kossa-Magyary Géza · Remete Pista


Kedvencelte 8

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Baráth Katalin: A borostyán hárfa

A poros, provinciális bájtól ékes századfordulós bácskai Ókanizsa már lassan két éve hiányolja fájón önkéntes női detektívjét, Dávid Veront. A Nagyvendéglőben azt beszélik, hogy pumákat egzecíroz a Ligetben. Esetleg internacionál spionnő. Vagy mégis mozdonyt vezet a Budapest-Konstantinápoly vonalon? Gyere vissza Dávid Veron!
Hősnőnk diadalmas hazatérése szülővárosába azonban hamar keserűségbe és bánatba fordul, amikor hirtelen gyermekkori szerelme eljegyzésén találja magát, az első sokkot pedig követi az újabb, amikor az ifjú menyasszony gyilkosság áldozatául esik. Lehet, hogy még Veron is gyanúba keveredik? Miközben javában folyik a nyomozás a méregkeverő gyilkos után, a szórakozásra vágyókat a mozgókép csodája tartja bűvöletben, megnyitja kapuit az első mozi, hódít a kinematográfia művészete.
Hiába olvasom már a harmadik kötetet ebből a hangulatos, finom humorral átszőtt sorozatból, újra meg újra elbűvöl, hogy miként kel életre lapjain a jellegzetes alföldi kisváros. Fáradhatatlanul nyüzsög, zsibong, pletykára éhesen intrikál, őrzi régi hagyományait, de mohón csodálkozik rá minden újdonságra. Jéggel, faggyal dacolva egy szempillantás alatt ott találhatjuk magunkat a helyi lármás piacon, 1912 decemberében dideregve, hogy aztán egy narancshabos sütemény mellett átmelegedjünk a békebeli cukrászdában vagy a liliomtej szappant és színes svájci selymet áruló női divatáruházban.
Látszólag játszi könnyedséggel épül fel ez a világ, de végig ott éreztem mögötte a nagy háttértudást és gondos kutatómunkát, ami a legapróbb részleteket is tökéletesen a helyére rakta. Nagyon jól eltalált és magával ragadó a merész, szókimondó Dávid Veron karaktere is, egy nőalak két korszak határán, tele tudásszomjjal és modern önmegvalósítási vággyal, mégis készen arra, hogy mindezt összhangba hozza a korszellem diktálta klasszikus női szerepekkel. Természetesen a regény történelmi krimiként is kiválóan működik, a méreg alattomosan, többször öl, a gyilkos majdnem elmenekül, de végül győz a meglepő igazság.
Kíváncsian várom Az arany cimbalom címmel megjelent utolsó sorozatrészt, de jöhetne utána akár egy egész hangszer arzenál, hiszen nincs az a gonosz nagybőgő, trombita vagy üstdob, ami kifoghatna a mi Veronunkon.

7 hozzászólás
>!
eme P
Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Nos hát, megérkeztünk a harmadik Veron-állomásra is. De még hogyan, amindenit nekije!
Először is: találkozunk régi kedves ismerőseinkkel, visszatértünk a már nagyon hiányolt miliőbe, a halvérű, még egy rendes verekedéshez is mulya bácskai parasztok változatlanul poros kisvárosába. De… ahol por van, ott fel is lehet azt kavarni, ugyebár. Például pár újdonsággal: egy-két új lakóval (Mosolygó grófék, Sáry testvérek), egy biószkóppal (pesti nevén mozi, az alsóbb néprétegek kedvelt gyülekezőhelye), melynek homlokzatát lant vagy hárfa (netán füstre akasztott kolbász?) díszíti büszkén, Apolló dicsőségére. Persze a porveréshez és -kavaráshoz nem feltétlenül szükséges bevándorló lakos, hiszen ott van Jovánka is (vagy épp nincs ott), olyannyira, hogy Dujmovics kapitány kénytelen lesz rendesen kiengedi basszusát. Ez pedig következményekkel jár, mégpedig Peiacu Traján, fügeimporttal foglalkozó, de továbbra is egyenruhában ágáló volt alkapitány, a város rendjének új, ideiglenesen kinevezett őre alakjában. Mondjam tovább? (Aki á-t mond, mondjon b-t is.)
Másodszor: két év után Veronunk úgy dönt, hogy hazatér. Bár a pesti áertól azért főleg külsőleg megváltozva (Schneider állomásfőnök neje, aki kíváncsian és pletykaéhesen lesi az érkező és távozó utasokat, alig ismer rá a kisasszonykára, persze nem csak ő), csöppet érettebben, veronságát mégis hamisítatlanul megőrizve bukkan fel a színen. Vagyis továbbra is megoldásra váró kihívásokra és Sherlock Holmes-szerepre éhesen.* Ezúttal elsősorban szerelmi ügyben próbál tiszta vizet önteni a pohárba (ha már úgyis lagzi végett látogatott haza), de az őt jól ismerő olvasók tudják, előbb-utóbb egyéb bonyodalmak fognak következni. Hát, következnek is rendesen, csak úgy kapkodja a fejét az olvasó, néha bele is szédül a csavarokba. Csupa sötét titok, szerelem, féltékenység, zsarolás, bonyolult, szövevényes kapcsolatok, rejtélyes halálok, mérgezések, Anjou-liliom és mésalliance, csak úgy pörög a cselekmény, főként a női szereplők körül, persze a középpontban a mi Veronunkkal. Márpedig, mint tudjuk, a nők veszélyesek és titokzatosak, egy asszonyról mindig mindent föltételezni kell (akár azt is, hogy némelyikük akár a miniszterelnökségig viheti, már ha valaha egyáltalán választójogot adnak nekük) – szóval ismét akad a városnak bőségesen borzongani- meg pletykálnivalója.
És nem utolsósorban: a krimiszál és szerelmi bonyodalmak utáni nyomozás mellett ezúttal is jó érzés elmerülni a vidéki századelő atmoszférájában. Az elbeszélő jó érzékkel adagolja a hozzávalókat, finoman, néha egy-egy apró utalással, máskor kissé részletesebben érinti a kor fontos kédéseit a női emancipációtól az antiszemitizmuson, a politikai erőviszonyok felvillantásán át a technikai vívmányok lassú térhódításáig. És hogy még kellemesebb legyen a hatás, az egész bőven meg van locsolva unik… bocsánat, komikummal (meg humorral és iróniával), mert bizony még Veronnak sem árt egy két kupica erős meg egy bögre forralt bor. Sőt.
Ja, ha nem lenne egyértelmű: tetszett. Jöhet a cimbalom.

* Hogy ez a Veron miket ki nem agyal, milyen kacifántos összefüggéseket nem teremt pletykák, hírek morzsáiból kalandra és nyomozásra szomjas agytekervényivel! Ha nincs ügy, akkor is kreál, bár azért néha jön egy-egy figyelmeztetés: mi, közönséges halandók, közönséges agyvelőnkkel csupáncsak Vadszán doktorok lehetünk. (Vagy mégsem?)

4 hozzászólás
>!
cippo IP
Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Hát kérem, hogy ez a Dávid Veron, ez milyen egy komisz, milyen egy… olvasnivaló nőszemély!
Mikor mán aggasztóan kevés jószagú lap maradt csak a hátsó fedlapig, egyszerre az a szörnyű gyanúm támadt, hogy ebbe az őrült ittapirosholapirosba, ami kerekedett ott a végefelé, végérvényesen és kibogozhatatlanul belekeveredtem. És hogy bizonyára kriminálisan felszínes és szűklátókörű lehetek, mert énnekem ennek a nyomozati anyagnak a lezárásához még túl sok a tisztázatlan körülmény, az oktalan okozat. Aztán mikor mán véresre rágtam a szájam szélét, hogy eh, de hát nem lehet ilyen bután befejezni egy könyvet, Baráth Katalin egyszerre virtuóz módon, hanyag eleganciával terít egy pazar, dávidveronos royalflöst. Napuffneki.
Mentségemre szóljon, sajnos én nem vagyok egy fékevesztett fantáziájú zsurnálhölgy, vagy internacionál spionnő.
Száz szónak is egy a vége: favorit.

>!
csgabi MP
Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Nehéz az értékelés, mivel szeretem a sorozatot – mégis, ahogy a második kötet, ez sem tetszett maradéktalanul.
A történet érdekes volt, és le is kötött volna, de úgy érzem, túl hossz lett a regény. Nem kellett volna ennyire elnyújtani, kicsit tömörebben nagyobb élményt nyújtott volna. Túl is lett bonyolítva – legalábbis számomra így érződött. Annak viszont nagyon örültem, hogy Veron visszatért Ókanizsára, szeretem ezt a kisvárost és lakóit. Az egész emberléptékű, barátságos, közvetlen. Igazi vidéki kisváros – a szó legjobb értelmében.
Kíváncsian várom, mi lesz a sorozat befejező kötetében. :-)

>!
cseri P
Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Mindenkori könnyűnyári olvasmányom (kicsit strandos is lett…), mely most sem okozott csalódást. A megfejtés picit talán túl túl bonyolultnak bizonyult strandolásban elfáradt agyvelőmnek (sejtem, mennyire sajnál most mindenki). Éljenek a kékharisnyák.

>!
Maya
Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Ha Dávid Veron hazatér, történnie kell valaminek. Nem lehet, hogy ez a leányzó tétlenül ücsörögjön, és ne akadjon kombinálnivalója.
A bűnügy nélkül is rendben van a könyv. A szereplők jó irányba fejlődtek az első rész óta. Megtették a lépéseiket, míg Veron kisasszony Pesten ( és még ki tudja hol) mászkált. Az élet a nagyvendéglő körül forog, ahol mindenki megtudhat mindenkiről mindent, még azt is, amit nem szeretne. Közben alakultak új helyek, ahová el lehet járni. És továbbra sincs elfogadva, ha valaki más, mint a többiek.
Kellemes nyári olvasmány. Egy olyan sorozat, amit tovább akarok olvasni.

>!
ppeva P
Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Jó régen tartogattam már csemegeként ezt a könyvet. Végre sorra kerítettem.
Nagyon tetszett a századforduló kisvárosi környezetének, az embereknek a megjelenítése, a történetszövés. A végén kezdtem egyre jobban belezavarodni az újabb és újabb és még újabb csűrcsavarokba. De aztán Dávid Veron kivágta magát…
Nagyon olvasmányos volt, és ha csak öt percem is volt, már kaptam fel a könyvet, hogy néhány lappal tovább haladhassak benne. Azt olvastam valahol, hogy készül már a negyedik kötet is! :)) Kíváncsi vagyok rá, többek között még arra is, vajon most milyen színű és milyen hangszer jelenik meg címadóul? Pl. A vörös hegedű brácsa?!

5 hozzászólás
>!
Hoacin
Baráth Katalin: A borostyán hárfa

A békebeli szövevényes kalandok újfent Ókanizsán bogozódnak! Eddig ez tetszett a legjobban a három könyv közül, határozottan fejlődött a stílus, meg maga Veron is. A cselekmény egyben van, a krimi szál rafinált – bár elsőre csak kapkodtam a fejem a nyakatekert magyarázaton. De alig kezdtem el méltatlankodni magamban, már jött is a többszörös, váratlan csavar, és szépen összeállt a történet. :) spoiler
De a komplett bűnügyet leszámítva is örömmel dagonyáztam a századeleji hangulatban. A cirkalmas leíró részekből ezúttal pont annyi jutott, amennyi a korhű ábrázoláshoz kell, ellenben több a humor, és szereplőink határozott karakterfejlődést mutatnak. :) Veron is, akiről most aztán igazán mindenfélét sutyorognak a poros kisvárosban. Dehát „hogy lenne egy internacionál spionnő pumaidomár?” :D Na igen, ezúttal is élvezettel vadásztam a pompásabbnál pompásabb kifejezéseket. Mostani gyűjtemény: dalnoknő, skófium, sörpauza, mozivigéc, aranygyapjas kórság, ólkirály, türannoszi gubenátorság, vidéki belzebub (!!! :D), süvölvény, különös matéria, uzurpál, kistafírungozott.
Lassan megszeretem én ezt az Ókanizsát, a maga egyedi karaktereivel. Itt még a betörés is egészen kedélyesen zajlik. :)

"- Ugye egy jó magas fiatalember volt? – faggatózott tovább Veron.
– Ha megmondom, akkor le tetszik szállani a kapum tetejéről?"

Ezek után már nem nyugszom, amíg be nem gyűjtöm a negyedik kötetet. :) Ezért nem szeretek új sorozatokba fogni: félő, hogy beszippantanak, és akkor nincs mese, jön a kollekcióvadászat. :D Meg lassan egy új könyvespolc is… :| :D

„Csípőben, combban szűkre szabott zöld szoknyájának tervezője nyilvánvalóan nem gondolt arra, hogy egy hölgynek egyéb küldetése is lehet a méltóságteljes korzós felvonuláson kívül, úgyhogy Veron bánatos nosztalgiával emlékezett meg Jóska bátyja elhordott nadrágjáról, amit előző éjjel viselt. Igaz, hogy annak a fenekén egy arasznyi szürke folt éktelenkedett, de abban legalább be lehetett törni, ha úgy hozta a szükség.”

>!
clarisssa P
Baráth Katalin: A borostyán hárfa

A szerző és Dávid Veron ismét kitettek magukért, igazán csavaros bűnügyet derítettek fel ebben a kötetben is. Továbbra is nagyon tetszik a stílus és a finom irónia, ami fel-felbukkan a sorok között. A korhűséget biztosító adatok részletessége most egy picikét nekem már sok volt, és valahogy a kisvárosi hangulat is fojtogatott: a második rész nyüzsgő Budapestje, Balatonfürede és Abbáziája után már kevésbé tudott magával ragadni a mindig pletykás Ókanizsa, ahol mindenki minden(ki)ről mindent tud, vagy legalábbis tudni vél… De mindezek ellenére is kellemes élmény volt a könyv és alig várom, hogy a negyedik részre is rávethessem magam!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049750
>!
Orsi_olvas
Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Erre a részre végre jó szívvel tudtam 5 csillagot adni!
Nagyon örültem, hogy visszatértünk az álmos-pletykás Ókanizsára. Veron szép reményekkel tér haza, már ami Remete Pistát illeti. A régi és kitartó udvarló élete azonban igencsak megváltozott az utóbbi fél évben és se Annuska, se Veron bátyja Jóska nem meri Veron szemébe mondani. Ebben a részben egyébként Jóskát különösen megkedveltem.

A békés kisváros kedélyét ezúttal gyanús mérgezéses esetek borzolják. De miért kellett meghalnia Irénkének? Féltékenység, becsület, bosszú vagy a puszta véletlen vezetett a lány halálához? És miért került Veronka fogdára? Hová lett az utolsó mozitekercs? Ki a gyerek apja? És az anyja? Van e boldog befejezés Veronka számára?

Izgalmas, fordulatos és nagyon szövevényes volt ez a történet, végig izgultam és nagyon élveztem olvasni. Eddig ez a rész tetszett legjobban, remélem a befejező rész is tartja a színvonalat.


Népszerű idézetek

>!
cippo IP

…férfiembernek pontosan annyira otthonos tájék a női lélek, mint magyar politikusnak a diplomácia.

54. oldal

12 hozzászólás
>!
Lobo P

A túlzásba vitt hallgatásnak gyomorfekély a vége. Higgyen nekem, már legalább ötven titoktartó betegemet tette sírba ez a ritka férfierény.

47. oldal

>!
szadrienn P

Purger Sanyi úgy suhant végig a Nagyvendéglő asztalai között, mint májusi szellő a virágzó gyümölcsösben. Itt lerakott egy feketekávét, ott egy csupor tejet, emitt egy szívbe markoló kruseváci sligovicát osztott ki, amott az abált szalonnás reggelihez járó, emésztést könnyítő békési barackpálinkát, és már vissza is tért a söntés rejtekébe.
A söntés volt az ő bástyája, ahonnan kissé szemtelen, de azért kellőképpen szolgálatkész modorban kitámadott a harci kedvvel betérő vendégekre, és ahol megpihenhetett a vendégmentes tűzszünetek idején. Gépies mozdulattal letörölte a széles, lakkozott pultot, aztán úgy kapta elő a bunnahabhainni postabélyegzővel érkezett whiskyt, mint más legény a kebelébe rejtett gyönge bazsarózsát.

>!
szadrienn P

Vékony doktor sóhajtott. Úgy látszott, egyoldalú társalgásuk ezúttal sem terjed túl azokon a témákon, amiket a valamirevaló férfiember egy jó deci alkoholos nedűtől fűtve a világon mindenütt tudományos analízis alá szokott vetni.

>!
katacita I

– Pumákat egzecíroz a Ligetben. Tavaly még csak perecet árult, de mostanra pumaidomárrá képezte magát. […]
– No hallja, milyen zöldeket beszél maga! Hogy lenne egy internacionál spionnő pumaidomár? – érkezett a cáfolat.
– Spionnő? A mi Veronunk? Kitől hallotta ezt az országos oktondiságot?
– Se nem spionnő, se nem pumaidomár. A Magyar Királyi Államvasutaknál kapott állást. Mozdonyt vezet a Budapest-Konstantinápoly vonalon! Biztos forrásból tudom!

24. oldal

>!
cippo IP

Olga kisasszony növénytanra oktatta a lányokat, de csak amíg feleségül nem ment egy meg nem értett festőhöz, akivel aztán Párizsba költözött, és élt ott boldogan mint múzsa és szakácsné.

134. oldal

>!
clarisssa P

– Az idő azonban beláttatta velem – folytatta a férfi valamivel hangosabban –, mily szánandó emberi önhittség azt gondolni az emlékezetről, hogy örök változatlanságban őriz meg mindent.

Epilógus

>!
Nita_Könyvgalaxis P

– Ezek az asszonyok! – fejtette ki hatását az alkohol azonnal. – Csak a baj van velük! Hogy teremtett volna az Úristen inkább valami szép lovat Ádám apánk bordájából!

46. oldal

3 hozzászólás
>!
tündérrózsa

„A fiúnak sajnos egy hold földje sincsen, de még egy mérnökember is jobb a semminél”

23. oldal

>!
Maya

(…) Minél többször állítom, hogy okos vagyok, annál ostobábban hangzik.


A sorozat következő kötete

Dávid Veron sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Edith Kneifl: Szép kastélyban szép halottak
Andrea Schacht: A kölni rejtély
Steven Saylor: A hét csoda
R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában
Anne Rice: A múmia
Gárdos Péter: Hajnali láz
Spiró György: Tavaszi Tárlat
Bíró Szabolcs: Non nobis Domine
Csikász Lajos: Megátkozottak