Furmányos ​fotós könyv 2 csillagozás

Most pedig megmutatom, hogyan lehet tíz perc alatt minimális befektetéssel egy olyan eszközhöz jutni, ami nélkül lehet élni, csak nem érdemes – már amennyiben rendszervakut használsz és adsz magadra.

Házi készítésű árnyékoló és fényterelő, 33. oldal

Tudom, hogy csupa papírpocsékolás, mert ezt a részt soha senki nem olvassa el – beleértve a lektorokat és a tördelőt is –, mégis van pár dolog, amit legalább a magam kedvéért megemlítenék.

(első mondat)

Napégette fotók

Ez a rész azoknak a megátalkodott fényképészeknek szól, akiknek teljesen elment az eszük, esetleg sosem volt. A leveleken kívül van ugyanis még egy olyan biológiai felület, amely erős ultraviola fény hatására elszíneződik – és persze szörnyen fáj. Igen, kitaláltad, ez az emberi bőr.

Ha ilyen képet szeretnél csinálni – valójában persze egyáltalán nem látok okot rá, miért szeretnél, de tegyük fel, hogy már mindent kipróbáltál a tetoválástól a bungee jumpingon át –, nem kell mást tenned, mint felragasztani a bőröd tetszőleges pontjára egy negatívot, majd naptej nélkül egyszerűen kint felejteni magad néhány órára a nyári napon. Fixálás, pontosabban utókezelés gyanánt mindenesetre jól jöhet egy kevés hideg tejföl.

Azoknak, akik átrágták magukat az eddigieken, és tetszett a levilágító berendezésről szóló rész, amellyel télen is lehet cianotípiát készíteni, elárulom, hogy ez az eljárás is kivitelezhető télen. Mindössze egy pompás kis szovjetorosz kvarclámpa, vagy egy szolárium szükséges hozzá, hiszen, mint tudjuk, az ember bőre – a cianotípiához hasonlóan – érzékeny az UV fényre.

115. oldal

A lapolvasó egy különleges réskamera, és mint ilyen, valójában az időt rögzíti, pontosabban szólva: minden időpillanatban azt a látványt, ami épp akkor elétárul. Amikor rendeltetésszerűen használod, végigpásztázza a benne lévő dokumentumot, ami a szkennelés ideje alatt mozdulatlan, így a végeredmény
a dokumentum pontos leképezése lesz.

Mi viszont valami izgalmas, egészen egyedi látványt szeretnénk teremteni, ezért mozogni fogunk, esetleg a tárgyat fogjuk mozgatni, amit szkennelünk, ezáltal a szkenner képes lesz megmutatni a dolgok időbeni változását.

52. oldal, Játék a lapolvasóval

A lumenprint, mint oly sok más technika ebben a könyvben, nem egzakt tudomány, hanem játék, úgyhogy adok néhány tippet, amit érdemes kipróbálni, ha izgalmas eredményt szeretnél elérni. Ebben az eljárásban az a legérdekesebb, hogy az eredetileg fekete-fehér nyersanyag – a hosszú megvilágítás és bizonyos kémiai folyamatok hatására – elszíneződik, érdemes tehát friss növényeket kipróbálni, amelyek levet engednek ki magukból, vagy mondjuk különféle szerkezetű vagy kémhatású folyadékokkal lecsepegtetni, bekenni a papírt, mielőtt használatba vennénk. Esetleg mindkettő. Vagy mindhárom. Jelen esetben a papírra csak víz és egy szárított virág került, de többek között az olaj, a szójaszósz, a citromlé és a sima sós víz is izgalmas eredményt produkál.

127. oldal, Lumenprint