Várj ​reám 8 csillagozás

Orosz szerelmes versek
Baranyi Ferenc (szerk.): Várj reám

„Az orosz líra olyan volt az elmúlt másfél évszázadban nálunk, mint valamiféle titokzatos szer, amelyet hol elvontak, hol pedig túladagoltak. Éppen ezért hullámzó volt a fogadtatása. Szabó Endre például – Orosz költők című antológiájának előszavában – így panaszkodott a múlt század végén, 1891-ben: ”…a jelenlegi nemzedék látatlanban el szokott utasítani mindent, aminek a neve orosz. Valamint absolute nem ismerni nem olyan nagy hiba, amit valakinek a szemére lehetne vetni; valaminek a megismerésétől konokul elzárkózni már beszámíthatóbb ferdeség, de valamit megismerni s azt, ha jó, jónak nem tartani: kész nevetség."

A művek szerzői: Zsukovszkij, Pjotr Andrejevics Vjazemszkij, Alekszandr Szergejevics Puskin, Fjodor Ivanovics Tyutcsev, Mihail Jurjevics Lermontov, Afanaszij Fet, Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov, Fjodor Szologub, Valerij Brjuszov, Alekszandr Blok, Anna Ahmatova, Borisz Paszternak, Vlagyimir Majakovszkij, Szergej Jeszenyin, Sztyepan Scsipacsov, Alekszej Szurkov, Leonyid Martinov, Konsztantyin Szimonov, Jevgenyij Vinokurov, Rimma Kazakova, Robert Rozsgyesztvenszkij, Andrej Voznyeszenszkij, Jevgenyij Jevtusenko, Bella Ahmadulina, Gennagyij Szerebrjakov, Vlagyimir Viszockij

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szép versek, szép köntösben General Press

>!
General Press, Budapest, 1999
62 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639076449 · Fordította: Galgóczy Árpád, Szabó Lőrinc, Gáspár Endre

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

pannik>!
Baranyi Ferenc (szerk.): Várj reám

Vékonyka könyvecske, hamar végig olvasható és talán pont ez a jó benne, hogy bátran hozzányúl az ember, mert nem egy vaskos kötet. S ha már elkezdte, nem is lehet abbahagyni.
Nekem tetszettek a versek, megidézi az orosz irodalom sajátságosságait. Érdemes mélyebben elmerülni az orosz költők sorai között és ez a könyv pont jó arra, hogy érdeklődést keltsen fel és meghozza a kedvet a versekhez, azokon belül is a szerelmes versekhez.

3 hozzászólás
gazibla IP>!
Baranyi Ferenc (szerk.): Várj reám

Kedvenc vers részletem a kötetből:

Szeretlek! – mennyi szép titok van
e szóban, mely mindenható!
Ha úgy halódom, megtiportan,
akkor is vallom: élni jó.

(Valerij Brjuszov: Virrad c. vers részlet)

HA86>!
Baranyi Ferenc (szerk.): Várj reám

Kevés orosz szerzőt ismerek, még kevesebb orosz verset, ezért igencsak megörültem, amikor a könyvtárunk vers és dráma különgyűjteményében felfedeztem két termetes kötet közé becsúszva ezt a pici, tenyérbe simulót.
Válogatás – ez mindig szubjektív, és ha az ember lánya/fia nem ismeri a választékot, amiből a szerkesztő meríthetett, nem tudja megítélni (még megközelítőleg sem), hogy az ízlésük találkozik-e; vajon ő maga is ezeket a verseket válogatná-e be, ha nagyobb témaismerettel rendelkezne?
Szóval, ezt nem tudom megítélni, az azonban biztos, hogy Tatjána Anyeginhez írt levelének nagyon megörültem (bár ezt az örömöt fokozhatta volna, ha az Áprily Lajos-féle fordítás az), mert végre valamit (fel)ismertem, és mert, ha valami orosz, versválogatás, és még szerelmes is, akkor Puskin eme költeményének egyértelműen benne a helye. :) Szóval, ennek megörültem. Akárcsak Borisz Paszternak, hiszen a sok idegen név között végre találkoztam még eggyel, amelyik az én fülem számára is ismerősen cseng! A költeményéről azonban nem tudok mit írni; nyom nélkül folyt keresztül rajtam, mint majd' az összes többi. Elvétve tetszett csak néhány, közülük is az alábbi a leginkább:

Vlagyimir Firszov: Várakozás

Úgy vártalak!
Fagyott havon bolyongtam.
Éjfél volt, csillagok vártak velem.
De aznap este
hiába várakoztam.
Erdőbe mentem, szólítván ebem.

Az erdő kékes hótól volt világos,
a vigasz mákonyát kívántam ott,
kutyám úszott a hóban
s még egy álmos,
egy kurta vakkantást se hallatott.

Komor volt, szinte gondterhelt-borongó,
nem játszott és nem
ette a havat.
Valamit forgatott kutyafejében
s hűséges pillantása rámtapadt.

Hozzámszaladt
és – amint szokta –
lágyan
kezembe adta csöppnyi mancsait,
már ember módra szólt hozzám, de láttam,
jól láttam én, hogy közben könnyezik.

Ezt mondta volna:
– Vissza kéne menni.
Ott vár Ő, tűsarkától peng
az út…

De tudtam én,
hogy nem vár vissza senki,
a hű kutya
jószívűen hazug.

(Baranyi Ferenc fordítása)

Lunemorte P>!
Baranyi Ferenc (szerk.): Várj reám

A XX. századi versek már annyira nem tetszettek, főként a legutolsó…

aszor>!
Baranyi Ferenc (szerk.): Várj reám

„Sokat mondó, szerelmes verseket tartalmaz ez a csodaszép ajándék könyvecske. Mindenkinek ajánlom, aki szerelmes volt, most szerelmes, vagy vár a nagy szerelemre.
Elgondolkodtató, csodaszép gondolatokkal megírt verseket olvashat. A szívünk vagy könnyebb lesz, vagy nehezebb. De mindenképpen megéri fellapozni.”


Népszerű idézetek

pannik>!

Konsztantyin Batyuskov (Galgóczy Árpád fordítása)

Az ifjú lány olyan, akár a zsenge rózsa,
Amit tavasz nevel becézve mint adósa:
Se éhes, kapzsi nyáj, se pásztorok szeme
Nem tudja: ő a rét dús kincse, kelleme,
De lám, a lenge szél, az erdő édes árnya,
Az ég s a föld vigyáz a szépséges leányra.

10. oldal

HA86>!

Vlagyimir Firszov: Várakozás

Úgy vártalak!
Fagyott havon bolyongtam.
Éjfél volt, csillagok vártak velem.
De aznap este
hiába várakoztam.
Erdőbe mentem, szólítván ebem.

Az erdő kékes hótól volt világos,
a vigasz mákonyát kívántam ott,
kutyám úszott a hóban
s még egy álmos,
egy kurta vakkantást se hallatott.

Komor volt, szinte gondterhelt-borongó,
nem játszott és nem
ette a havat.
Valamit forgatott kutyafejében
s hűséges pillantása rámtapadt.

Hozzámszaladt
és – amint szokta –
lágyan
kezembe adta csöppnyi mancsait,
már ember módra szólt hozzám, de láttam,
jól láttam én, hogy közben könnyezik.

Ezt mondta volna:
– Vissza kéne menni.
Ott vár Ő, tűsarkától peng
az út…

De tudtam én,
hogy nem vár vissza senki,
a hű kutya
jószívűen hazug.

(Baranyi Ferenc fordítása)

54-55. oldal

>!

Konsztantyin Szimonov: Várj reám

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény.”
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.

Lányi Sarolta fordítása

41. oldal · Konsztantyin Szimonov

Lunemorte P>!

Ha sápadt hold lebeg borongva,
Te halk fenyőerdő alatt
Koporsódeszkákon dobogva
Riaszd fel mind a holtakat!

8. oldal, Cigánytánc részlet

Lunemorte P>!

Erdőből jött a faluba a lány —
zörgött szegény a házak ajtaján.
Félt a sötéttől, hogy az este nőtt
és sehova se engedték be őt.
Oly lassú-hosszú-lassú a magány-
mindig egyedül, minden éjszakán.
És sehova se engedték be őt,
félt a sötéttől, hogy az este nőtt.
S reggel, hogy rózsa nyílt kelet egén,
lehullt a földre és meghalt szegény.

25. oldal , Erdőből jött , szerző: Fjodor Kuzmics Szologub

pannik>!

Valamit absolute nem ismerni nem olyan nagy hiba, amit valakinek a szemére lehetne vetni; valaminek a megismerésétől konokul elzárkózni már beszámíthatóbb ferdeség, de valamit megismerni s azt, ha jó, jónak nem tartani: kész nevetség.

5. oldal

>!

[…]
E néhány zagyva strófa mellet
Régmúlt idők emléke kél
A költőről, kit ön teremtett
A tájon, hol csak próza él.

17. oldal - Nyikolaj Jazikov, Epilógus

>!

[…]
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom – aki formálta a vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
Nem álmodom többé már soha.

36. oldal - Szergely Jeszenyin, Bokraink közt

>!

[…]
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
[…]

50. oldal - Jevgenyij Jevtusenko, Bűvölő

ZsuZsanna5>!

Pendűlt a gitár szive? Tán ideged
csókolta a drót zizegő aranyát?
Rád gondol a hangszer: a húrja remeg,
s amit érez, imádva dalolja tovább!

Hogy izzik a porszem a nap sugarán,
be kedves a tánca, be friss, be derűs!
Két szem mosolyos ragyogása e láng:
az részegit engem is, isteni tűz!

Fjodor Tyutcsev: Bujócska


Hasonló könyvek címkék alapján

Mihail Jurjevics Lermontov: A démon
Schilli Tímea: Szívtükrözés
Alekszandr Szergejevics Puskin: A bahcsiszeráji szökőkút
Zimonyi Zita: Az utolsó szerelem hisztériája
Szilágyi Sándorné (szerk.): Kedves
Alekszandr Szergejevics Puskin: Ruszlán és Ludmíla
Szabó Lőrinc: Nők, habzó májusi rózsák
Ellyne: Víz és csokoládé
Lelkünkből, szeretettel
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes művei I–III.