Édes ​hazám 9 csillagozás

Orbán Ottó: Édes hazám

– reformkori költemény –

Elegem van belőled, édes hazám,
Abból, hogy a magad hozta törvényeken lépdelsz át lazán,
Mert hited szerint akkor borul virágba a jobb rend,
Ha kellőképpen rugalmas a jogrend.
A fuldoklót a vízből partra mented,
De vízben hagyod saját parlamented,
Hogy megírhassa róla minden firkász:
Nem más ez, csak ócska ingyen cirkusz.
Izzadva tanulod a demokráciát…
Azért, hogy mentegesd a múlt sok náciját?
Jelképként tiltod a nyilaskeresztet,
De a pöcegödröt magadra ereszted,
Ha eltűröd a nyelvhasználatot,
Mely emberben találja föl a vágóállatot.
És mit mondjunk a vadkan agyara magyarkodásról?
Talán azt, hogy ha nem csíped, öcsi, telepedj le máshol?
Bizakodsz, hazám?, hogy majd a jövő?, hogy megúszod sértetlenül?
Hogy a reklámnak szánt hazudozás nem rohaszt meg belül?
Avathatsz csapatzászlót, utat, hidat, diszkót,
Ha korpa közé keveredsz, megesznek a disznók.

Nézz a tükörbe! Mit látsz? Ez a korcs te lennél?
Forradalmaid jobb sorsra szántak ennél.
Hadd lássalak, mint Bartók, szépnek, gyönyörűnek,
Sárból újjá születni, jobbik magadhoz hűnek.

Nádasdy Ádám: A hazafiúi hűségről

Hazánkban, fiúk, nem szabad csalódni,
mert olyan az, mint az édesanyánk.
Ugyanazt főzi folyton, s hajtogatja,
hogy ezt szeretjük. „Egyél még, fiam!”
Konyhájában ütött-kopott edények,
ami meg új, az tőlünk idegen.
Falán a régi esküvői képük,
„Ugye szép asszony voltam?”-kérdezi.
Sosem volt szép. De ne vegyétek észre.
Menjetek el szépen, ne szóljatok.
A cipőnket nézhetjük nagy zavarban,
hogy csúnya asszony az édesanyánk.
S ha fényévnyire van már a szobája,
a távolságon hüledezni kár:
a lába közül bújtatok elő,
s a szaga végig ott lesz rajtatok.

KÁNTOR PÉTER
Szeretnél továbbmenni

Ha már elindultál szerencsét próbálni,
sőt, már úton is vagy, mondjuk éppen
a Margit híd budai hídfőjénél,
lent a bunkerszerű aluljáróban,
és villamossal szeretnél továbbmenni,
mehetsz Budára, de ott a lépcsőfeljáróban
egy hétrét görnyedt öregasszony nyújtja a kezét,
és ha nem adsz neki egy százast, rossz napod lesz,
Viszont ha Pestre akarsz menni, semmi akadálya,
mehetsz Pestre, de ott a lépcsőfeljáróban
egy hétrét görnyedt öregasszony nyújtja a kezét,
és ha nem adsz neki egy százast, rossz napod lesz.
Persze mehetsz gyalog is, az egészséges,
bár épp zuhog az eső, fröcskölnek a kocsik,
úgyhogy feltehetően rossz napod lesz.
Ráadásul ha mégis villamossal mész,
és eljutsz baj nélkül a megállódig,
ott már vár egy hétrét görnyedt öregasszony,
szakasztott mása az előbbieknek,
és ha nem adsz neki egy százast – de ezt már tudod.
Csak hogy honnan van ennyi egyforma öregasszony,
ennyi „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál”,
bár nem szólítottad őket sehogyan se,
azt nem tudod. Csak azt, hogy rossz napod lesz.

249. oldal

és most szabadság van,
középszerű, fantáziátlan,

s mint a beton, olyan tömör lesz,
megízleled és megcsömörlesz,
de nem menekülsz tőle mégse,
mert nincsen se hossza, se vége,

te is egy darab szabadság vagy,
s ha meghalsz, a szabadság rádfagy:
ő mondja meg, mi lettél,
hírtelenebb hírednél.

Márton László: Bowen monológja, sötétben, részlet 7. oldal (Magvető, 2012)

Még hány vértóba mártja ujját
Hitetlen Tamás,
Míg elhiszi majd: ami emberi,
Az csak a bölcsőben tiszta; vagy ott sem?

Térey János: Köztisztaság tér, részlet. 32. oldal (Magvető, 2012)