Város, ​esti fényben 2 csillagozás

Bárány Tamás: Város, esti fényben Bárány Tamás: Város, esti fényben

1968-ban ​jelent meg először Bárány Tamás Város esti fényben című könyve. A tartalmában és formájában egyaránt újszerű munka nagy sikert aratott, a kritika osztatlan elismeréssel fogadta, rövid idő alatt elfogyott. Bárány regénynek és szociográfiának, fikciónak és riportnak újszerű ötvözetét teremtette meg ebben a könyvben. Főhőse, az író, egy képzeletbeli városba, Fűzfőpatonára látogat, annak életével, lakóival ismerkedik, s közben maga is megváltoztatja véleményét a szocialista átalakulás problémáiról, az irodalom feladatairól: ez a gazdag anyag adja könyvének tárgyát és keretét. „Amikor e könyv terve először felmerült bennem, Le Sage sánta ördöge jutott eszembe – vallja a Város esti fényben íróhőse. – Valami hasonlót szerettem volna írni. Egy sánta ördög, aki felemeli a házak födelét, és bekukkant a lakások mélyébe, hogy ellesse az emberek titkait… Csakhogy az ilyesmi felette kockázatos vállalkozás: könnyen bélyegzik utánzásnak. Nem volt hát más, mint egyszerűbben, a valósághoz… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Debrecen, 1988
562 oldal · ISBN: 9631536289
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1974
378 oldal · ISBN: 9631501272
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1972
378 oldal

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Magdileona>!
Bárány Tamás: Város, esti fényben

Egyik kedvenc magyar íróm Bárány Tamás, így nemrégiben összeszedtem néhány, régebben még nem olvasott könyvét, hogy némileg pótoljam a hiányosságokat.
Ez a könyve meglehetősen különleges, ritkán olvas az ember hasonlót. Pont emiatt elég nehézkes az indulás, mivel az író úgy érzi, a könyv megírásának okát, tárgyát és célját aprólékosan el kell magyarázni.
A korhű szociográfiai írás magába foglalja az írónak saját maga által készített riportok alapján egy-egy család, családok tagjainak élettörténetét, mely alapján regény is lehetne.
Emberismerete, valóságérzete, tapasztalatai által érdekes és sikeres könyv született.


Népszerű idézetek

>!

Ahhoz a problémájához azonban, hogy író szeretne lenni, már nem tudok jó szívvel hozzászólni – két novella után egyszerűen lehetetlenség az ilyesmiben tanácsot adni. Sokszor még két regény után is, higgye meg. A tehetsége e két írás olvasta után bizonyosnak látszik – de hogy lesz-e majd elég kitartása, életismerete, tapasztalata, és ami a legfontosabb: mondanivalója ahhoz, hogy ezen a pályán megvesse lábát: ez nagyon is nyitott kérdés, és még sokáig az marad.

334. oldal - Város esti fényben, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974

Carmilla >!

A főorvos megint elmosolyodott, kissé zavartan.
– Talán meglepi, amit mondok – de mégis így van, bármennyire is korszerűtlen, amit hall: az optimizmus tartja bennük a lelket. A remény, hogy holnap jobban leszünk, holnap fürgébb lesz a járásunk, holnap nem lesz olyan nehéz a lépcső… Holnap bejön a dédunoka, holnap felemelik a nyugdíjat, holnap nem szédülünk már, holnap használ a gyógyszer, holnap minden másképp lesz, holnap, holnap, holnap, holnap…
A nővér tűnődött kis ideig, majd vont a vállán.
– Lehet. Én akkor sem akarok így élni.
– Mennyi idős maga, Angélka?
– Huszonnyolc.
A férfi nevetett.
– Biztosítom, hogy akar majd!

149. oldal - Város esti fényben, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974

Kapcsolódó szócikkek: optimizmus · remény

Hasonló könyvek címkék alapján

Mérő Vera: Lúg
Bucsi Mariann: Ébredés
Szaszkó Gabriella: Engedj el
Bihary Péter: Migránsok
B. E. Belle: Vallomások
Hugyec Anikó: Túl hosszú út
Pirisi Ákos: Azanyjaköcsögit!
Palotás Petra: Dacszövetség
Ella Steel: Végtelen játszma
Robin O'Wrightly: Emlékkönny