Az író mondja könyvéről:
Bonyolult érzés lehet paródia tárgyának lenni. A lélektan ambivalencia néven tartja számon azt az összetett lelki folyamatot, amelyben a sértődés büszkeséggel, az öröm haraggal elegyedik. Örülök, hogy írtak rólam; dühös vagyok, hogy ezt írták. Büszke vagyok, hogy foglalkoznak velem, de meg vagyok sértve, hogy így…
A karikírozott alanyok legtöbbje ugyanis olyasfajta paródiára vágynék, amely a könnyezésig mulatságos, ám amelyből mégis az a halálosan komoly végső következtetés vonható le, hogy a paródia hőse – irodalmi életünk legnagyobb élő klasszikusa… Ilyes paródiát azonban – e kötet szerzőjének legnagyobb bánatára – meglehetősen nehéz írni…
Innét van, hogy a kötet egyes darabjainak szemszöge nem mindig egyöntetű: néhol a kritikus pengéje villan élesebben, néhol az irodalomtörténész megértőbb mosolya enyhíti az ítélet szigorát.
