Emberi ​hang 2 csillagozás

Bárány Tamás: Emberi hang

Új novelláit gyűjtötte össze Bárány Tamás az Emberi hang-ban, amely válogatott elbeszéléseinek (Tengerparti nyár, 1966) megjelenése óta írt rövidebb prózai írásait fogja kötetbe. Az Ítéletidő és Atmoszféra című ciklusban tíz novellát olvashatunk: ezekben az írásokban tegnapi és kivált mai életünk konfliktusai, a férfi-nő kapcsolat buktatói, groteszk helyzetek fogalmazódnak meg, néha keserűen, néha vidáman, nemegyszer szatirikus éllel.
A kötet harmadik ciklusa – Két tekercs pillanatkép – mint címe is jelzi, rövid villanásokban mutat fel furcsa jellemeket, különös sorsokat, drámai szituációkat, jellegzetes mai problémákat; a Két tekercs pillanatkép hősei egyes szám első személyben vallanak múltjukról, életük egy izgalmas, tragikus vagy mulatságos kalandjáról, mozzanatáról: az író a tragédiában megbúvó komédiát, a komikum mögött felsejlő tragikomikumot kutatja.

Eredeti megjelenés éve: 1975

Tartalomjegyzék

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1975
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631502562

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Pablo Casals


Kiemelt értékelések

Kek P>!
Bárány Tamás: Emberi hang

2 éve a napi novellaolvasós kihívásra vettem kézbe e kötetet, s mivel akkor nem írtam egy összegző véleményt róla, nehéz most ezt így, ennyi idő után. Voltak benne hosszabbak, a kort jellegzetesen tükröző, nekem kevésbé tetszőek is, de a vége, a 24-es „tekercses” tényleg villanásszerűen rövid és pazar beszámolók voltak. És hát mi másról szólhatnának, mint férfi és nő, felettes és beosztott, itthon maradt proli és külföldről hazajött lenéző felfuvalkodott egymás mellé állításáról, szembesítéséről. A hétköznapokról, előrejutásról és öregedésről, megcsalásról és árulásról. A mi kis világunkról. Illetve inkább a szüleim világa volt ez, mert hát az idő azért szerencsére múlik, a világ változik, pl. ki használ ma már 24-es vagy 36-os filmtekercset a fényképezőjéhez? Na ugye! :) A mai fiatalok el se tudják azt képzelni, hogy milyen is volt az, hogy csak 24 kép! és nem több, és azokról is csak utólag derült ki, hogy jók-e, vagy teljesen hasznavehetetlenek. No lám, most meg kattintunk ezerrel és csinálunk egy-egy eseményen több száz képet is. És azonnal visszanézhető az eredmény. Hááát, lehet, hogy az értékelést is azonnalabb kellett volna. :)


Népszerű idézetek

Kek P>!

Mindenki olyan pokolban ég, amilyet befűt magának – nem illeti meg érte szánalom. Részvét csak annak jár, akinek a sors ásott vermet, ebben szentül hiszek.

195. oldal, Két tekercs pillanatkép 8.,

Kapcsolódó szócikkek: pokol
Kek P>!

És mivel fogadott az itteni körorvos, már a legelső napon? „Kis kolléga – mondta –, maga itt ne lepődjék meg semmin! Lehetséges, hogy napokig nem fog embert látni a patikában. Én felírom ugyan a receptet, de az emberek nem mennek el beváltani. csak azért keresnek föl, hogy megtudják, mi a bajuk. Gyógyszerért viszont már a pirityi javasasszonyhoz mennek…” "Mind?" – kérdeztem elképedve. „Nem mind. Csak az őslakosok. A pedagógusok például vígan szedik az Andaxint.” "Értem" – bólintottam, és tűnődni kezdtem.

172-173. oldal, Két tekercs pillanatkép 3.,

Kapcsolódó szócikkek: népi gyógyászat
2 hozzászólás
Kek P>!

– Még Vácon is hiába voltam. Anyag egy gramm se!
– Pedig ígérték! És Vörösváron?
Az ember legyintett.
– Ha Vácon nincs, ott sincs. Csak a benzint pocsékolom. Meg az áldomásokat, csőstül, a medve bőrére…
– És Szekulics, Esztergomban?
– Na. Az megesküdött, hogy holnapután itt lesz minden.
– Ez nem beszél a vakvilágba!
– Nem, nem olyan. Én is ebben bízom.
– Akkor holnap el se mégy?
– Dehogyse. Vácra megint meg Dorogra.
– Ferkónak akkor megint bent kell lenni a műhelyben…

74. oldal, Ítéletidő

Kapcsolódó szócikkek: Vác
Kek P>!

– Bizony! – bólogat András. – Hét évig ettük az otthontalan szerelmesek keserű kenyerét, képzelje! – Mosolyog. – Szegény jó anyám egész életében nem ült annyit színházban, mint ezekben az években.
     Ő is elmosolyodik.
– Hozzánk meg akkor szökhettünk fel, ha a szüleim moziban voltak, vagy rokont látogatni…
– Szegény anyám! – nevet fel András. – Az üzemi közönségszervezőnk nem volt válogatós, így aztán a mama mindent megnézett. Egy ideig kísérleteztem, hogy másnap elmeséltessem magamnak a darabok tartalmát, de aztán felhagytam vele, mert a beszámolók rendszerint így szóltak: „Gyönyörű volt! Volt benne egy férfi meg egy nő, és akkor bejött egy ember és kiabált, aztán bejött még egy és kiment mind a kettő és a végén énekeltek…”
– Hogy miről beszéltek, és mit énekeltek – szól közbe ő –, nem tudta megmondani, mert nagyothallott szegény, már hosszú évek óta!
     András mosolyog.
– Legföljebb az első sorban értett volna valamicskét a szövegből, de ott drága a hely – a zsebemből csak a huszadik sor körül futotta…

145-146. oldal, Másfél szoba összkomfort

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás · színház
Kek P>!

Volt egy gyönyörű, éjbarna vizslájuk, csak azzal lehetett látni őket. A férfi délelőttönkint a parton csavargott, fürdőnadrágban és pizsamakabátban, gallyakat hajigált a hullámok közé a kutyának, amaz utánuk iramodott, s már hozta is szájában a zsákmányt, diadalmasan tiporva maga körül a tajtékzó habot. Aztán rázta, rázta magáról a napfényben fel-felsziporkázó vízcseppeket.
     Délután az asszonnyal sétálgattak, hármasban. Szorosan, összefonva mentek, akár valami furcsa, egy-törzsű, négylábú kentaur, s a kutya folyvást ott loholt, hullámzott körülöttük.

[…]
     Azt a nyárvégi estet nem felejtem el, amíg élek. Aludtam, már tíz óra is elmúlhatott, amikor kiáltozásra ébredtem. …
     Állok a parton, sodródom az emberekkel, apámat, anyámat nem találom. Az egyik fiútól kérdem:
– Mi történt, Géza?
– A kutyás néni nem jött meg a fürdésből – mondja. – A bácsi keresi…
[…]
     Aztán hirtelen csönd lesz; csak a partnak verődő hullámok neszeznek. S már azt sem hallom; dobhártyámon megsuhog a semmi, akkora a süket csend. És ekkor felvonít a sötétbarna vizsla. Hallottam már sebzett kutyát nyüszíteni, megvert ebet vinnyogni – de ilyen irtóztató vonítást soha azelőtt! Hátborzongató volt; a mennyboltig lett vele teli minden.
– Megtalálták… – szólt halkan valamelyik pajtásom apja.
S a felnőttek megint hallgattak, komoran, nyomasztóan, súlyosan.

244-246. oldal, Két tekercs pillanatkép 21.,

Kapcsolódó szócikkek: kutya
Kek P>!

– Két év múlva leérettségizett, és továbbment. Svájcból jöttek egy ideig a levelei, aztán Angliából. Londonban tanult, valami ösztöndíjjal, lediplomált, majd kiment Amerikába. Egy ismerős családdal levelezek odaátról, ők írták, hogy fényes jövő vár a fiúra, mert az elektronikában nagy tehetség… Uram, és milyen fiú! Nem volt névnap, születésnap, húsvét vagy karácsony, hogy a lapja pontosan meg ne jött volna! Akár Los Angelesból, akár Chicagóból, akár Philadelphiából keltezve: de napnyi pontossággal befutott mindig az a levél! Igaz, sosem írt sokat, ideje nemigen lehetett, de a lap mindig itt volt!

52. oldal, Emberi hang

Kapcsolódó szócikkek: Chicago · London · Los Angeles · Philadelphia
Kek P>!

– Uram, a sorsunkat el kell viselnünk… Nem mi határozzuk meg, hogy mit mér ránk az élet…
– Ez kissé klerikálisan hangzik! Valami kevésbé kenetteljeset!
– Ön még csak ötvenhat éves. Honnét tudhatja, nem tartogat-e még valamit önnek az élet… Egy szép, új szerelmet… Gondoljon Pablo Casalsra!

55. oldal, Emberi hang

Kapcsolódó szócikkek: Pablo Casals
Kek P>!

– … Legfeljebb futó kapcsolataim voltak, de már akkor undorodtam tőlük, amikor melléjük feküdtem… Szajha az mind! Minden nő szajha!
– Bocsásson meg: és az édesanyja?
– Ő szent volt. De most a nőkről beszélek!

55. oldal, Emberi hang

Kek P>!

A lovak őrjítő tempóban vágtattak mögötte, az első vadul felnyihogott, utána vijjogva, üvöltve nyerített az egész ménes. Lélekszakadva rohant előttük, a kis faházat akarta elérni, ott a vízmosás szélén, de a part túlságosan meredek volt, és az első mén foga már itt csattogott, közvetlenül mögötte. És a vijjogó nyerítés nem szűnt, nem szűnt, nem szűnt. Iszonyú erőfeszítéssel hatalmasat ugrott, elkapott egy kiálló gyökeret, felhúzódzkodott, s a nyerítés most végre halkult, a lovak eldobogtak alatta. De egyfolytában vijjogott egy csengő. Az istenit. Ki az? Ilyenkor?
     Lámpát gyújtott, megnézte az órát. Fél kettő. Nem is csengő. A telefon. Uramisten!

41. oldal, Emberi hang

Kapcsolódó szócikkek: álom ·
Kek P>!

– Az isten verje meg ezt a rohadt ködöt… Meg azt a nyomorult, lerohadt lámpát… Esküszöm, azt sem tudom, minek mentem neki…
     A felesége rámeredt.
– Mit csináltál?!
A férfi válla megrándult.
– Valaminek nekimentem, na. Most mit vagy úgy oda?
– Uram, istenem! És mi lett?
– Mi lett volna? Semmi!
[…]
– Nem is láttad, mi volt az?
– Hogy láttam volna! A jobb oldali lámpám nem égett, mondom! És az a valami ott állt, jobb kézre…
– Mégis, mi volt?
– Ne hülyéskedj! Hát honnan tudjam? Biztos valami rohadt, tekergő kankutya, azok kujtorognak ilyenkor gazdátlanul… Vagy az öreg Fináliné kecskéje… – A férfi a homlokára ütött, elmosolyodott, s lehuppant egy székre. – Persze! Hogy ez eddig nem jutott eszembe: Fináli néni fekete kecskéje! Azért nem láttam a sötétben! Koromfekete!
     Fürgén felállt, az asztalhoz lépett, pohár bort töltött, s egyetlen hajtásra felitta.
     Az asszony nézte.
– Meg se álltál, Feri?

– Mért kérdezel marhákat, Megállni! Ebben a pocsék időben! Holnap úgyis megtudjuk, mi történt. Vagy az özvegyasszony jajveszékeli tele a falut az egyszem kecskéjével, vagy a dögészek viszik el a párzó kankutya tetemét, amelyik a szép, selymes szuka helyett a halálát lelte…
     Az asszony is ivott a borból, pedig nem volt szokása. Aztán csöndeskén leült. Sóhajtott.
– És ha ember volt?
A férfi ránézett.
– Miért lett volna ember?
– Lehetett volna, nem? Hiszen nem láttad.

77-79. oldal, Ítéletidő

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Fekete István: Régi karácsony
Tar Sándor: A 6714-es személy
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Fejes Endre: A hazudós
Fekete István: Tíz szál gyertya
Kosztolányi Dezső: Beteg lelkek
Déry Tibor: Szerelem
Kosztolányi Dezső: Ezüst Mária