Baracs Dénes a sokszor névtelenül dolgozó hírügynökségi újságírók csapatában szerzett magának nevet és szakmai tekintélyt az elmúlt évtizedek folyamán. A lényeglátó elemzés, a választékos stílus jellemezte azokat az útibeszámolókat, amelyeket az elmúlt évben különböző lapokban, így a bukaresti A Hét hasábjain tett közzé.
Chansonévek 1 csillagozás
Enciklopédia 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Baracs Dénes Magyarország egy valóban számos helyre kiküldött tudósítója igen értékes és informális gondolatokat közölt velünk írásaiban a közelmúlt évtizedeiben. Én végigéltem ezt a jó emberöltőt, s több könyvét is olvastam a kitűnő újságírónak Portugáliáról, Kínáról és Franciaországról. Most valahogy kezembe került egy ritkaság, egy 1998-as csíkszeredai kiadvány, azon írásainak egy válogatása, amelyek A Hét, a Bukarestben időnként megjelenő és időnként meg nem jelenő orgánumában láttak napvilágot.
Színes, tanulságos kavalkád ez a saját válogatás főként a bukaresti periódusból visszaemlékezésekkel, számos aktualitással is, amelyre talán a válogatáskor maga a szerző sem gondolt, nem gondolhatott. De ahogy a könyv mintegy 30 év időívének legjobb termését nyújtja, úgy megfigyelhetők egyes tendenciák is, melyek az azóta eltelt közel két évtizeden keresztül a máig juttatják az érintett országok fejlődését, változásait. Kína akkor még csak egy 1200 milliós fejlődő ország, mára – bár népességkorlátozási intézkedései csak részlegesen értek célt – Teng pragmatizmusa nyomán 1,5 milliárdnál több lakosú világhatalommá vált. Vagy Franciaország, mely lelkendezve ünnepelt a szocialista Mitterrand elnök megválasztásánál, ma – elutasítva a szocialista és egy jobboldali alternatívát – lelkendezve ünnepli győzelmét megszerző centrista jelöltjét. De sok minden más is Itáliától, a Jordánon át kutyákig és Tour De France-ig. Egyszóval – érdekes, s akkor indokolatlanul nagyon szűkszavú voltam! Néhány idézettel megkíséreltem mindezt láttatni is.
Népszerű idézetek
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye a Tanács alapköve – csak az lehet tagja, aki elfogadja – hiába nagyszerű okmány, hiába van külön Bizottsága is, amely konkrétan megvizsgálja a befutó panaszokat, és Bírósága, amely az előbbiek közül a leginkább megalapozottabbakat elfogadja, vagy elutasítja, felülbírálva akár államok joghatóságait is…az Európa Tanács megmarad morális hatóságnak…ha bármely közhatalomnak úgy tetszik, hogy fütyüljön a strasburgi intelmekre, vagy ítéletekre, akkor látszólag baj nélkül fütyörészhet éveken át, semmi nem fog történni..
Persze mondhatjuk azt is, hogy a látszat csal. Görögország átélte ezt. Az ezredesek kiebrudalták a hetvenes években a demokratikus kormányt, az Európa Tanács rögvest felfüggesztette Athén tagságát – és hosszú ideig tényleg nem történt semmi különös. Az ezredesek éveken át kormányozgattak Periklész városában, csak éppen kívül rekedtek a gyorsan integrálódó Nyugat-Európán, nem álltak velük szóba, vagy legalábbis csak félreeső sikátorokban, sötétben mertek mutatkozni velük. Az ilyesmi előbb-utóbb pénzbe kerül, a dölyfös ezredesek egyszer csak érezhették, hogy kifut alóluk a talaj. A neodiktatúra – hogy megmaradjunk a görög kifejezéseknél – végül kénytelen volt bedobni a törölközőt ebben az erkölcsi háborúban.
225-226. oldal
A centenáriumon nem…arra a Maora emlékeznek, aki az 1966-ban kezdődött „kulturális forradalomban” egyfajta permanens forradalmat hirdetve felszámolta a kínai forradalom 1949-es győzelme után(saját vezetésével) kiépített párt- és állami apparátust. Ez mai becslések szerint több millió áldozattal, több éves visszaeséssel, a kínai nép egésze számára óriási traumával járt. És arra a Maora sem, aki az 1958-as „nagy ugrás” népi kohóival, és a „három évi kemény munka, ezer évi boldogság” jelszavával próbálta egy csapásra sokszorosára gyorsítani a fejlődés ütemét és behozni Kína történelmi elmaradottságát.
76. oldal
…és lengtek a zászlók, és mindenki piros könyvecskéjét lobogtatta, a Mao-idézetek kis kötetét, amelyet eredetileg Lin Piao hadügyminiszter állított össze, hogy katonáinak megkönnyítse az „ideológiai tanulmányokat”, csoportosítva a marxista dialektikáról elhangzottakat és a párt elnöke által felhasznált kis népmeséket, ami aztán minden más helyébe lépett, megoldási kulcsot szolgáltatott minden problémához, pótolt minden egyéb könyvet, amelyek nyomását le is állították és a már kinyomottakat vagy raktárakba vitték, vagy megsemmisítették. Lengették a piros könyvet, amely finn papírra nyomva és piros olasz pévécébe kötve elfért minden kínai mellényzsebében, elő is vette a téren mindegyikük.
74. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tomcsik Nóra: Tél Berlinben 96% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: A párizsi nő 94% ·
Összehasonlítás - Emily Hart: A renegát 95% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Manna Marina 94% ·
Összehasonlítás - Diana Soto: Az ártatlan bűnös 95% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Árvák 93% ·
Összehasonlítás - Hahner Péter: Államférfiak 99% ·
Összehasonlítás - Budai Lotti: A kegyencnő hálószobája 92% ·
Összehasonlítás - Dallos Sándor: Aranyecset 92% ·
Összehasonlítás - Anne L. Green: Keserűen édes 92% ·
Összehasonlítás