Villanások 113 csillagozás

A jövő kiszámítható
Barabási Albert-László: Villanások Barabási Albert-László: Villanások Barabási Albert-László: Villanások Barabási Albert-László: Villanások Barabási Albert-László: Villanások

Vajon ​elkerülhető lett volna a Dózsa-féle parasztfelkelés?

Van-e összefüggés a madarak röpte és az emberek mozgása között?

Mennyire kiszámítható az emberi viselkedés?

Megjósolható-e tudományos módszerekkel a jövő?

Ezekre a kérdésekre is keresi a választ Barabási Albert-László, a hálózatok tudományának világhírű kutatója. Napjaink digitális eszközei a világot egy hatalmas kutatólaboratóriummá változtatták. A használatuk során hagyott elektronikus nyomok – a hangüzenetektől a netes rákeresésekig – egy olyan gazdag adatbázis összeállítását tették lehetővé, amilyet korábban elképzelni se tudtunk volna. Követhetővé vált a mozgásunk, döntéseink, az egész életünk. Ezeknek a nyomoknak az elemzése fontos felfedezéshez vezetett: a véletlen korántsem uralja oly mértékben az életünket, mint ahogy eddig gondoltuk. A könyv ennek a meglepő kutatásnak az eredményeivel ismerteti meg az olvasót. Miközben elméletét magyar és egyetemes történelmi példákkal is… (tovább)

>!
Open Books, Budapest, 2022
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635720231
>!
Libri, Budapest, 2020
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330431
>!
Open Books, Budapest, 2020
340 oldal · ISBN: 9789635721559

4 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 16

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Barabási Albert-László: Villanások

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Elöljáróban leszögezném, hogy Barabási Albert László annyira olvasmányosan, annyira sodró lelkesedéssel ír, hogy Frei Tamás ezt látva üveges szemmel dobálja a kandallóba 2016 című könyvének kéziratlapjait. Másrészt viszont Barabási Albert László könyve tudományos szövegként komolytalan. Amikor a nebraskai fegyverkiállításról egy 1514-es bíborosi konklávéra ugrik, majd onnan 1917-be, ahol egy meteorológust szemrevételez, onnan pedig Bangladesbe, és így tovább, az engem arra emlékeztet, ahogy a bűvész felzavarja a színpadra a bögyös bikinis asszisztenseit, így terelve el arról a figyelmünket, hogy közben a háttérben épp egy nyulat tömköd bele a cilinderébe. Persze lehetséges, hogy szó sincs átverésről – de maga a szándék, hogy mintha el akarná terelni a figyelmemet, már gyanakvást kelt. Hiszen ha nem kéne trükköznie, akkor nem trükközne, ha lenne mondanivalója, akkor elmondaná – ezzel szemben csak pörög ide-oda, néha pedig elidőz totálisan lényegtelennek tűnő részeknél (mint amilyen a nagyszebeni kutatás egy latin nyelvű levél után), és még a könyv felénél sem hajlandó kibökni, hogy voltaképpen mi hogy jön ide. (Megjegyzem, később is alig-alig.) Fejtegetései totálisan olyanok, mint az épp általa említett örvénylő folyadékban lebegő apró részecskék: „hatalmas ugrásokat tesznek, azok között pedig idegesítően szöszmötölnek.” Szóval: ez egy diffúz könyv.

Vegyük például ezt a Székely „Dózsa” György szálat. Tulajdonképpen a könyv felét kiteszi, de vesszek meg, ha valaki meg tudja nekem indokolni ennek szükségességét. Persze nagyon jó kis Dózsa-értekezés ez, csak az a baj vele (az indokolatlanságán túl), hogy történelmi tanulmánynak bajosan vehető. Lehet, hogy szőrszálhasogató vagyok, de ha olyat olvasok egy szakmunkában, hogy Bakócz Tamásnak „forogni kezdett a gyomra”, akkor kicsit elkedvetlenedem. Majd ha a Szent Péter bazilikában talált verejtékmaradványok izotópos vizsgálatából kiderül, hogy 1.) a verejtékcsepp Bakócz Tamáshoz tartozik 2.) a verejtékcsepp kémiai összetétele arra utal, hogy Bakócz ideges volt – na, akkor majd mondhat ilyet. Amúgy meg csak mellébeszélés. Blöff. Egyébként is az egész Dózsa-ügy olybá tűnik nekem, mintha Barabási álma lett volna írni egy történelmi regényt. Van itt párviadal, csodás események, kitágult orrlyukakkal vágtató paripák, de még Eötvös Magyarország 1514-ben című könyvéből is átvesz egy monológot (történelmi erejű bizonyíték! muhaha!). Ami szép meg jó, és ismétlem: élvezet volt olvasni, de biztos, hogy ide való?

Amúgy Barabási a következő nagyívű ígérettel nyitja e könyvet: http://moly.hu/idezetek/31762 Az a problémám ezzel, hogy Barabási innentől kezdve mintha következetesen összemosná az emberi cselekedetek statisztikai megjósolhatóságának tényét az én egyéni spontaneitásommal – ami azért egészen más tészta. Arra gyanakszom, hogy írónk a varázsló szerepében akar tetszelegni, holott „csak” tudós. Az is szép szakma, üzenem neki innen a boltból, tessék vele megelégedni. Mert maga az elmélet, az nem tagadom, káprázatos lehetőségeket rejt magában: a hálózatok tudományát kiterjeszteni az emberi viselkedés magyarázatára. Hiszen valóban, a műholdak korában az emberek mozgásáról már annyi adat gyűlt össze, hogy csak legyen, aki győzi feldolgozni, és az is tuti, hogy ezekből a feldolgozott adatokból nagyon érdekes következtetéseket lehet majd (ismétlem: majd!) levonni. De ez nem mágia – csak kreatív adatfeldolgozás. Vagy ahogy Barabási definiálja: humán dinamika. Ami viszont e könyv alapján nem tudománynak tűnik, csupán egy tudomány ígéretének. (Ami persze szintúgy nem kevés.)

Másrészt itt vannak ugye ezek a fránya villanások – azok az előre kiszámíthatatlan szabálytól való eltérések, amelyek torzítják a statisztikai adatokat, megnehezítve ezzel azok feldolgozását. Mivel Barabási címül is őket választotta, némi joggal reméltem, hogy mond majd róluk valamit – akár azt, hogyan lehet előre jelezni őket. (Na, ez valóban a humán dinamika Szent Grálja lett volna.) Ezzel szemben az író elköveti azt a bravúrt, hogy háromszáz oldalon keresztül alig ejt róluk egy tiszta szót – még definiálni sem képes őket rendesen. Amit velük kapcsolatban felhoz, az egy rakás analógia: hogy mintha villanások lennének felfedezhetők a majmok, az albatroszok, a bankjegyek, meg még ki tudja mik mozgásában is – ami tök jó, tök érdekes, de egy analógia még nem tudományos bizonyíték, pláne ha ilyen kevéssé meggyőző. Merthogy így oldalog be a Dózsa-féle parasztfelkelés is a sztoriba: mint történelmi analógia. Hiszen az is milyen kiszámíthatatlan volt. Legalább ennyire kiszámíthatatlan volt persze az is, hogy édesapám bejelentette, holnap nálunk alszik, mégsem írok róla százötven oldalt. Ráadásul nevetségesnek találom, hogy konkrétan prófétát csinál egy Telegdi nevű nemesből, csak mert megjósolta előre az eseményeket. Még ilyet! Kitalálta, hogy ha felfegyverzik a parasztokat, akkor azok esetleg fölkoncolnak pár nemest! Orákulum volt a csávó! Én meg ezennel megjósolom, hogy ha adok egy filcet Kornél fiam kezébe, akkor összefirkálja a falat. Hihetetlen, mi?

Minden tiszteletem Barabási lendületének és intelligenciájának. Biztos vagyok benne, hogy ebből a témából lehengerlő egyórás előadást tud összeállítani – de ez így egy habos-babos izé. Tulajdonképpen annyi a slusszpoénja, hogy Karl Popper „Állításával ellentétben nincs rá szilárd bizonyíték, hogy a társadalmi rendszereket nem lehet előre jelezni.” (281. oldal) Értjük: az a konklúzió, hogy nem bizonyíthatjuk, hogy nem lehet. Igaz, azt sem tudjuk bizonyítani, hogy lehet. Na, ezért érdemes volt megírni ezt a könyvet… Összességében: tudományos munkának 1 csillag, viszont ha valamiféle Pynchon-féle posztmodern regénynek tekintem, akkor 5. Így jön ki a 3.

15 hozzászólás
szigiri>!
Barabási Albert-László: Villanások

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Érdekes bár az ilyen aktuális tudományos ismeretterjesztő művekkel kapcsolatban sokszor előjövő problémám, hogy a lényege egy mondatban összefoglalható és ennek ellenére többszáz oldalon keresztül ismételgeti és bizonygatja azt.

Ennek ellenére nagyon jól megmutatja, hogy mi értelme és jelentősége lehet egy egészen nevetségesnek tűnő tudományos kutatásnak (például a madarak vonulásának a tanulmányozásának) az emberi viselkedéspszichológia fejlődésében. És kicsit segít azt is megérteni, hogy miért hullámoznak az emberek és miért vannak jó és rossz éveink vagy napjaink. Sőt azt is, hogy miért egy felvillanó villanykörte a rajzfilmek szereplőinek a jelképes megvilágosodása.

Másik érdekessége a területnek, hogy a hálózatkutatás az a tudomány, ami a mi életünkben válik igazán kutathatóvá és hamarosan ezeknek tényleges jelentősége lesz az életünkben. Ez egyben a másik probléma is ezzel a területtel, mert egy friss és gyors tudománynál egy 5 vagy 10 éves lépték már könnyen történelemnek számíthat. Így erősen kérdéses, hogy a korábbi könyvét elolvasom-e a szerzőnek.

10 hozzászólás
Dénes_Gabriella>!
Barabási Albert-László: Villanások

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Az ember állandóan jövőre oritentálódott lény. Mindig az érdekli, mi lesz holnap.
Aztán elolvassa ezt a könyvet, és azzal marad, hogy a szerző nem virította a tuti képletet, ráadásul összehadovált Dózsáról is mindent. Pedig az múlt. A jövő a másik irányban van.
Lehet, én ülök fordítva a lovon, de nekem valahogy összeállt a fejemben a két vonal, na nem állítom, hogy teljességében értem is az összefüggéseket. Plusz helyenként untam is, de nem voltam ráhangolódva… egyszer majd, nyugisabb körülmények között szeretném újraolvasni.

VeronikaNy>!
Barabási Albert-László: Villanások

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Boldogan vagyok szomorú, vagy szomorúan boldog? Egyrészt továbbra is egészen kiváló író, sok szálat mozgat, dinamikus, pörögnek az események, nagyon jó olvasni, másrészt teljesen hiányoznak belőle a pontosan levezetett logikai összefüggések, ami miatt kedveltem a másik kettő könyvét. Általában egészen jól benyelem, ha egy könyv más, mint amire számítottam, mert az, hogy mire számítok, az rólam szól, nem a könyvről, de ez most más.
Most becsapva érzem magam, információt akartam, új látásmódot akartam, helyette kaptam egy szórakoztató… regényt, mert itt az a konklúzió: nincs konklúzió, de nagyon érdekes ezeken gondolkozni, ugye?
Elolvastam a Behálózva és A képlet című könyvét, a hálózatkutatás alapja, hogy nagymennyiségű, pontos adat áll rendelkezésre, azoknak a könyveknek fontos eleme, hogy találjunk valami jól megfogható és összehasonlítható mérőszámot. Akkor mi a bánatért terpeszkednek többszáz évvel ezelőtti események a könyv nagy részében? Mert “nyilvánvalóan villanás” volt? Ne már… Most nagyon duzzogok.

1 hozzászólás
Trillian>!
Barabási Albert-László: Villanások

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Érdekes olvasmány volt. Tetszett a történelmi és a tudományosabb szál is, illetve ahogy a kettő összeért. Viszont szerintem a könyv tudományosnak nem volt elég tudományos, a törénelmi szál nagyrésze pedig abból állt, hogy így is történhetett ahogy leírtam, de nem biztos, hogy így is történt. Legalább szórakoztató könyv volt. Ami azért tetszett még benne, hogy sok tételt, elméletet érthetően és élvezetesen bemutatott. Az olvastam nem ez a könyve a legjobb a szerzőnek – akit amúgy emberileg kedvelek az előadásai alapján – úgyhogy biztosan fogok még próbálkozni más műveivel is.

4 hozzászólás
pat P>!
Barabási Albert-László: Villanások

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

A vége felé már le sem tudtam tenni, annyira izgalmas volt. Komolyan, még a szívem is szaporábban vert bizonyos eszmefuttatások közben. Imádtam, ahogy a látszólag teljesen összefüggéstelen szálak között ugrál, és összerakja egyrészt az elméleteit, másrészt meg leírja, hogy bontakozott ki a kutatás a különböző ötletek alapján. És imádtam a viharos váltásokat Szapolyai János csapatai, az albatroszok halászási szokásai, meg mondjuk a LiveLinear website-ja között. Persze kár, hogy nem kapunk egyértelmű választ minden kérdésre – de hát mire számítottunk!? Cserébe csomó kultúr- és tudománytörténeti érdekességet is megtudhatunk, csak győzzük felfogni és észben tartani.
Kár, hogy Asimov és Barabási már nem diskurálhatnak egymással a témáról, de talán Cory Doctorow-val adhatnának néhány jó ötletet egymásnak (meg a Nemzetbiztonságiaknak, haha).

Ottivilága>!
Barabási Albert-László: Villanások

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Ez egy érdekes könyv volt:) Annyit tudtam róla, hogy arról szól, hogy a mai elektronikus világban, a magunk után hagyott elektronikus jelek (bankkártya, mobiltelefon, internet stb. használat) alapján meg lehet nagyon pontosan mondani, hogy mikor hol leszünk. Gondoltam ehhez a témához lesznek elemzések, példák. Ehhez képest a második fejezetben Bakócz Tamásnál, majd Dózsa Györgynél tartottunk:) Hát messziről indulunk, gondoltam… Még az is felrémlett, hogy nehogy olyan legyen a könyv, mint egy Daniken mű, hogy felvázol epizódokat, majd a végén egy olyan következtetéssel vonja össze, amire azt mondom, hogy hááááát…nem tudom
De szerencsére nem ez történt (és azért azt fontos megemlíteni, hogy tudományos munkáról van szó). Tulajdonképpen két szál van párhuzamosan, az egyik Dózsa György története, a másik pedig az a tudományos munka, ami a jövőkutatással kapcsolatos. Számomra az utóbbi sokkal érdekesebb volt, mert nemcsak bemutat elméleteket a valószínűségszámítás, a jövőkutatás és a humán dinamika tudományából, de mindegyikhez – nagyon olvasmányosan megírt- történeteket is kapcsol. Így biztos, hogy megértjük, hogy miről van szó. Mert biztos felfognám a Poisson elméletet egy idő után, ha sokáig magyaráznák, de ahogy Barabási megírja, hogy milyen véletlenek vezetnek egy ártatlan ember elítéléséhez az esküdtszékes rendszerben, úgy egyből világos. És szerintem ez a legfőbb erénye ennek a műnek, hogy nagyon könnyedén magyaráz el (sztorikon keresztül), nem annyira egyszerű tudományos tételeket (többek között a saját Villanások elméletét is). Szerencsére ezt a jövő kiszámítható dolgot elég hamar elengedtem és egy ismeretterjesztő műnek fogtam fel, mely elméleteket mutat be. És így működött…
De hogy kapcsolódik ehhez az egészhez Dózsa György? Merült fel bennem a kérdés. Nem volt jogtalan a kérdésem, mert maga az író is felteszi. Hát nagyon lazán. Egyrészt azt mondja, hogy ez is egy villanás volt (hát ezzel az erővel bármi az:), másodszor egy jövendölés miatt, ami lehet, hogy meg sem történt. Nekem az volt az érzésem, hogy az írót érdekelte ez a történet, kutatott is utána , meg akarta írni és gondolta bevonja ebbe a műbe. Tulajdonképpen ez sem zavart, mert érdekesnek, érdekes volt. Még ha történelmi hitelessége vet is fel kérdéseket. Volt olyan, hogy 20-30 oldalon keresztül, nagyon olvasmányosan leír egy csatát, majd utána megjegyzi, hogy lehet, hogy nem így volt, hanem amúgy, vagy emígy, de az is lehet, hogy meg sem történt:)
Összességében örülök, hogy elolvastam, mert tanultam belőle és még szórakoztam is :)

Doro>!
Barabási Albert-László: Villanások

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Érdekes kirándulás tőlem teljesen idegen tudományterületekre. Már értem, miért mondja az én fizikatanár végzettségű férjem, hogy a fizikusok a világegyetem egészét és részleteit is le akarják írni, kifejezetten a teljesség igényével (és mint ilyen, a világ köldökeinek hiszik magukat).
Ez a könyv egy gondolatjáték 16.-20.-21. századi történelemmel, emberi kapcsolatok és kapcsolódások történetével és egy kevés matematikai, fizikai szakzsargonnal. Történetvezetése néhol kifejezetten manipulatív, de ennek ellenére élvezhető. És becsületére legyen mondva: teljesen bölcsészetre állt aggyal is érthető… :-)

Khimaira>!
Barabási Albert-László: Villanások

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Barabási Albert-László könyve lebilincselő, magával ragadó.
Az emberek kiszámíthatósága, előrejelezhetősége régi kérdés, és azt gondolhatta az ember, hogy inkább a pszichológusok, és szociológusok dolga ennek megválaszolása, de a könyvből világosan kiderül, hogy a matematikusok zászlóshajói törnek be erre a területre. A könyv jól szerkesztett, sehol sem unalmas, az érdeklődést mindvégig fenntartja, miközben ámulunk az emberek sokféleségén, és azon, ahogy a tudomány a maga módján halad/bukdácsol.
Olvasmányos, semmilyen matematikai, vagy természettudományos előképzettséget nem igényel, Barabási sokkal inkább egy kiváncsi ember lelkesedésével és érdeklődésével ír, mintsem egy tudós távolságtartó, száraz stílusával.
Alapmű!

daniagi>!
Barabási Albert-László: Villanások

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Bár nagyon rokonszenves a szerző, nem győzött meg sem a viselkedésünk spontaneitásáról, sem a kiszámíthatóságáról. Bevezet fogalmakat, amelyeket nem definiál kellőképpen, utána pedig folyton a saját teóriája helyességét igazolná. A Dózsa György-vonal tetszett, sok új információt szereztem vele kapcsolatban, de sajnos, a könyv már egy hét után feledhető.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Könyvekben és hollywoodi filmekben gyakran úgy ábrázolják a tudósokat, mint akik bonyolult képletekkel firkálják tele a nagy fekete táblákat, ahogy az éppen esedékes nagy kérdésekre keresik a választ. Az igazság ezzel szemben az, hogy nagyon sokszor nem tudjuk, hol induljunk el, és nem is teszünk semmit.

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

12 hozzászólás
Doro>!

Utána a Nagarhole Nemzeti Parkban tettünk látogatást, ahol a dzsungelban rejtőzködő tigrist kerestük, a pincér szerint „cseppet sem fűszeres” ételt eszünk, amely ízlelőbimbóink számára mégis szőnyegbombázással ért fel. Utunk végén jó kedélyű sofőrünk, Babura, aki hajmeresztő navigációs képességről tett tanúbizonyságot a biciklik és riksák, szent tehenek és a fejükön mindenféle tárgyakat egyensúlyozó gyalogosok ezrei közt, elmagyarázta nekünk, hogy miért kell tíz másodpercenként hangosan tülkölnie. „Indiában nem olyan nagy baj, ha nem működik a fék, attól még lehet vezetni – közölte nyugodt hangon. – De ha a duda elromlik, rögtön meg kell állni. Az nagyon veszélyes”

137. oldal

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

cassiesdream>!

Ha minden jól megy, mire a könyv végére ér, Ön is eljut a felismerésig, hogy akármilyen spontán embernek gondolta magát, valójában sokkal kiszámíthatóbb, mintsem hajlandó lenne beismerni.

(első mondat)

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

7 hozzászólás
Doro>!

Isten dicsőségére, emberek tetszésére, fohászkodik a székely, tudván, hogy a cselekedeteinek Isten és a falubeliek tetszését egyaránt el kell nyerniük. […] Minden falubeli életét olyan szorosan követik, hogy szerelem, impotencia, lopás, betegség, nehézség, barátság vagy gyűlölet, egyszóval semmi nem maradhat sokáig rejtve mások előtt. Mindent tudni a szomszédunkról korántsem szégyenletes dolog, inkább felelősség, a közösség egységének és jólétének lényeges tényezője. Egy ilyen kis erdélyi faluban az Egyesült Államokban általunk oly magasra értékelt, mindenre kiterjedő magánszféra jóformán ismeretlen.

237-238. oldal

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

kmaria>!

[…] hogyan sikerült Poissonnak egyidejűleg ilyen sok különböző problémával foglalkoznia, mégis olyan koncentráltan, hogy mély és maradandó gondolatokat alkosson?
Nos, volt egy titka: a füzete, meg egy apró szokása.
Valahányszor egy izgalmasnak tűnő problémával találkozott, ellenállt a kísértésnek, hogy rögtön belevágjon a megoldásába. Inkább előhúzta a jegyzetfüzetét, feljegyezte a kérdést, majd rögtön visszatért ahhoz a problémához, amivel addig foglalkozott. És amikor egy problémát megoldott, eltöprengett a füzetébe feljegyzett problémák listáján, majd következő feladatának kiválasztotta a kérdést, amelyik a legjobban érdekelte.
Poisson titka abban állott, hogy egész életében fontossági sorrendeket állított fel.

139. oldal

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

kmaria>!

Utunk végén jó kedélyű sofőrünk, Babura, aki hajmeresztő navigációs képességről tett tanúbizonyságot a biciklik és riksák, szent tehenek és a fejükön mindenféle tárgyakat egyensúlyozó gyalogosok ezrei közt, elmagyarázta nekünk, hogy miért kell tíz másodpercenként hangosan tülkölnie. „Indiában nem olyan nagy baj, ha nem működik a fék, attól még lehet vezetni – közölte nyugodt hangon. – De ha a duda elromlik, rögtön meg kell állni. Az nagyon veszélyes.”

137. oldal

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

H2SO4>!

…ha egész életünket számok, képletek és algoritmusok segítségével fejezzük ki, kiderül, hogy valójában sokkal jobban hasonlítunk egymásra, mintsem gondolnánk.

278. oldal

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Kuszma>!

Az Olvasó talán időnként eltűnődik rajta, hogy mit keres Székely György, a tizenhatodik századi hős – vagy gazember – egy humán dinamikával foglalkozó könyvben? Mi köze a természettudománynak a történelemhez?

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

1 hozzászólás
kmaria>!

1927-ben Werner Heisenber fiatal német fizikus felfedezett egy egyenlőtlenséget, amelyet ma általában határozatlansági reláció néven ismerünk. Ez a következő, cseppet sem határozatlan állítást mondja ki: minél pontosabban tudjuk, hogy egy tárgy hol van, annál kevésbé tudjuk, hogy hová tart. Vagyis, ha egy részecske pontos helyét kívánjuk meghatározni, szükségképpen bizonytalanok leszünk sebességét illetően. Ha viszont valamiképpen megmérjük a sebességét, nem fogjuk biztosan tudni, éppen hol tartózkodik.
[…]
Heisenberg határozatlansági relációjának szellemében azon tűnődtem, hogy az emberi kiszámíthatóságnak vannak-e végső korlátai.
[…] ha ilyen korlát nem létezik, pontosabb eszközökkel és finomabb adatgyűjtéssel elérhető, hogy egyetlen jövőbeli cselekedet se maradjon titok előttünk. Ha viszont létezik ilyen korlát, alapvetően fontos lenne feltárni annak pontos természetét, ami esetleg kiszámíthatóságunk, azaz jövőnk előreláthatóságának abszolút fokára is fényt derítene.

216. oldal

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható

Kapcsolódó szócikkek: 1927 · Werner Heisenberg
Doro>!

A baktériumok nem idegeskednek, ha mikroszkóp alá tesszük őket. A Hold nem perel be, amiért űrhajóval leszállunk a felszínén. Ám egyikünk sem szívesen vetné alá magát olyan durva beavatkozásnak, mint amilyenekkel a baktériumokat vagy a bolygókat vizsgáljuk – abból a célból, hogy mindig mindent tudjunk róluk.

19. oldal

Barabási Albert-László: Villanások A jövő kiszámítható


Hasonló könyvek címkék alapján

Mérő László: Mindenki másképp egyforma
Szabó János: Haderő-átalakítás
Falus Róbert: Az aranymetszés legendája
Inzelt György: Természettudomány háborúban és békeidőben
Rádai Ödön: Régészek a víz alatt és a levegőben
Kánai András: Holnap történt
Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei
Kordos Szabolcs: Egy város titkai
Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy