A ​képlet 89% 121 csillagozás

Minden bizonnyal nem ez a legmélyebb, legtámadhatatlanabb szakmai mű, amit valaha írtak. De pont arról szól, hogy a tehetség nem minden, kell a manír is. És fenn van a sikerlistán? Fenn van a sikerlistán. Q. E. D.

Szeretem, amikor egy könyv képes arra, hogy masszív negatív előfeltevéseimet pozitív viszonyulásba fordítsa át. Barabási előző könyve, a Villanások konkrétan az agylob üszkös facsonkokkal tarkított határvidékére sodort – meggyőződésem ugyanis, hogy nagy arányban tartalmaz valamit, amit a szaknyelv „blöff”-ként definiál. A Siker viszont egy végtelenül takaros kis kötet, iskolapéldája annak, hogyan kell ismeretterjesztő irodalmat felépíteni: legyenek benne nagyobb, 15-20 oldalas olvasmányos blokkok, aminek gerincét izgalmas példák és a vizsgálati folyamat világos felvázolása alkotja, majd ezek torkolljanak egy-két mondatos velős maximákba, amiket akár a bögrénkre is gravíroztathatunk. Dinamikus főszöveg keményre hegyezett konklúziókkal, ennyi az egész. Néha volt olyan érzésem, hogy tömörebben is fogalmazhatna a szerző, de ahhoz képest, hogy az előző Barabási-könyvemben még húsz oldallal a vége előtt se tudtam eldönteni, akar-e közölni egyáltalán valamit (https://moly.hu/idezetek/475911), ez igazán incifinciségnek tekinthető. Ráadásul (mert van ráadásul is!) olvasás közben volt pár aha-élményem is: olyan bevillanások, amelynek során ráismertem valamire korábbi észleléseim, tapasztalataim vagy olvasmányaim* rejtőzködő motívumaiból – ez pedig garancia arra, hogy az ember erős kötődést alakítson ki a szöveggel. Azt nem tudhatom persze, van-e valami gyakorlati haszna a sikeresség szempontjából, ha bebiflázzuk a kötet aranyköpéseit**, de arra mindenképpen jó volt, hogy megértsem, Barabási miért is lett a hálózatkutatás tudományának fennen lobogó fáklyája.

Amúgy meg elmondjam, mi a siker képlete?
spoiler
spoiler

* Például szépen kapcsolódik az egyenlőtlenség témaköréhez, közelebbről Piketty közgazdasági bestselleréhez (közgazdasági bestseller, milyen az már???). Az egyenlőtlenség is leírható ugyanis Barabási fő tételével, jelesül azzal, hogy amíg az egyén által befektethető munka korlátozott, tehát haranggörbével írható le, addig az elérhető siker határtalan, vagyis exponenciálisan növelhető. Aminek köszönhetően előfordulhat, hogy az én üzleti érzékem és teljesítményem ugyan alig marad el egy oligarcha üzleti érzékétől, de ő velem ellentétben sikeresen rácsatlakozott egy hálózati csomópontra (nevezzük ezt a csomópontot miniszterelnöknek), így vagyona mégis több ezerszerese lett az enyémnek. Na, hát ilyesmiket is ki lehet hüvelyezni ebből a könyvből.
** Ha mondjuk kivétel nélkül minden könyvkiadó elolvassa Barabásit, tökéletesen meg is érti Barabásit, és hiba nélkül alkalmazza is a Barabási-féle maximákat, akkor vajon az összes kiadó sikeres lesz, kitágítva ezzel a piac határait, vagy pont ugyanannyira lesznek sikeresek, mint addig?

Ha egy tudománynépszerűsítő-ismeretterjesztő könyvre gondolok, akkor valami ehhez hasonló kötetet képzelek magam elé. Találhatunk benne lábjegyzeteket (a magyar kiadásban hátra sorolva), és kiviláglik belőle, hogy a mondatok mögött komoly tudományos munka áll, amelyet egy tudományos lapban a laikusok számára kevésbé érthető nyelvezettel fogalmaznának meg. A képletek, jelen esetben a siker képleteinek (és törvényeinek) átírása szövegekre egyszerűvé és közérthetővé teszik az egyébként ijesztő nevű hálózatkutatás tudományát. Ráadásul a könyv tele van izgalmas kulturális és hétköznapi példákkal, amelyek közel hozzák az olvasóhoz a kutatások végeredményét.

Ezért érthetjük meg, hogy az állásinterjúra miért érdemes nem sokkal a határidő lejárta előtt elmenni, de azt is, hogy miért lesz egy-egy kulturális termékből világsiker, egy másikból pedig nem. Amellett pedig, hogy az emberi teljesítményt tulajdonképpen a számok nyelvére lefordíthatóvá és adott esetben megjósolhatóvá teszi, optimista világképet tükröz azzal, hogy az elszánt próbálkozások hosszútávon eredményesebbek lehetnek a marketinghatásnak köszönhető eredményeknek.
(Zárójeles megjegyzés: bár nem a szerző saját tanulmánya, de megtudtam belőle, hogy a munka utáni csapatépítésnek nem sok értelme van, ellenben a közös munkaebédnek igen, továbbá annak is, hogy minden egyes csapatba, legyen szó tudományos területen, vagy üzleti szférában dolgozó csoportról, szükséges nőket tenni, mert statisztikailag jobban szerepelnek, mint a nőmentes munkaközösségek).

Legjobban az a fajta szemléletmód tetszett, amely a siker misztikumát bontotta le, és igyekezett neki számszerűsíthető, a matematika nyelvére lefordítható formát adni, amelyből aztán következtetéseket vonhatunk le a magunk életére.

Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy ez egy rétegkönyv vagy mondható-e bestseller-szerűnek? Mégis csak egy több éves kutatási munka informatív, közérthető leírása, viszont ott bujkál mindenkiben a kisördög, hogy ő is sikeres szeretne lenni. Barabási leszögezte, nem önsegítő könyvről van szó.
Egy fizikus, hálózatkutató új utakon kezdett járni ezzel a témával, a siker receptjét, a képletet kereste. Sikerrel járt, megtalálta és olyan törvényeket is alkotott, amelyek nagy általánosságban igazak mindenkire. Nem fejtem ki a részleteket, ehhez olvasni kéne a könyvet. Legalább két tucat példát hoz fel a kutató, olvasmányos stílusa egész imponáló viszont az olvasónak kicsit el kell gondolkodnia rajtuk, emiatt nem tudtam gyorsabban haladni vele.
Azt gondolom, új szemléletmódot tár fel előttünk Barabási László, miként is érdemes ezután a hőn áhított sikerre tekinteni, egy kicsit tudományos szemmel.
Az elejére visszatérve, sikerkönyvnek számít, mert már a 2. kiadást vettem kézbe és egy videón rengeteg ember kezében láttam. Nem véletlen, hogy a Libri-díj várományosa, ha ezt a szempontot vesszük alapul.
A végítéletem ötös (4,7) mind a téma az utcán hever volta, mind a közérthetősége miatt. Jó, hogy olvastam és ajánlom másoknak is!

Hogyan leszel sikeres Moly? Olvasd el a könyvet, és rájössz!
De persze nem erről van szó. Barabási igyekszik nem csak (egy kicsit több számadattal dolgozó, a tizedesvesszőt is ismerő) Coelho lenni, nem puffogtat üres frázisokat. Mármint elcsépelt „igazságnak” tűnhet egy-egy tételmondata, de elolvasva a magyarázatát rájövünk, hogy azért ezek nem is mindig annyira egyértelmű összefüggések.
Mert szerintem a könyv inkább arról szól, hogy az eddigi tudásunkat (pl. hogy fontos a kapcsolati háló, a kitartás etc.) egy rendszerbe foglalja. Rámutat, hogy A, B és C ismeretünk valójában összekapcsolható, és hogy mi is ez a kapcsolat.
Olvasmányos stílusban vezet minket végig a sikeresség 5 tételén, amik nem olyan hatalmas revelációk, de így, részletesen elmagyarázva jobban megragadnak. Mindenkinek ajánlom, aki valamilyen módon szeretné a maga dolgait (munka, hobbi stb.) kicsit jobb irányba menedzselni. Nem ad gyakorlati útmutatót, hanem inkább elgondolkodtatja az embert, hogy vajon mit csinál jól vagy rosszul, és min érdemes változtatni. Tanácsai inkább általános érvényűek, és persze egy botfülűből ezek sem csinálnak hegedűművészt, de segíthetnek kihasználni jobban azokat a tulajdonságainkat, amiktől jobbak vagyunk a környezetünknél. Vagy ha nem is vagyunk tőlük sokkal jobbak, de még sikeresebbek lehetünk.
Szóval ha elolvassuk a könyvet, és sok munkát belefektetünk, lehetünk népszerű molyok, akik ontják magukból az ezer csillagozást érő értékeléseket. Csak győzzük a strapát :)

Villámgyorsan tettem magamévá a könyvet.

Korán reggel beleolvastam a neten a Forbes szeptemberi számába, a címlapon Barabási és a könyv. A szerző és korábbi könyvei nem ismeretlenek, láttam előadásait videón is. Átfutottam pár további cikket róla, frissebb interjút vele magyarul és angolul is. Több helyen megjósolták nekem, hogy ez egyike lesz azoknak a könyveknek, amiket szeptemberben elolvasok. Akkor már tudtam, hogy kell nekem. Elkezdtem keresni, hol lehet olcsón, gyorsan megvenni. Kalózletöltéshez túl friss és az amúgy sem szép dolog. Átnéztem a kedvezményeket, majd az Amazont is. Felhívtam könyvesboltokat a munkahelyemhez közeli A városban és a lakóhelyemen, B-ben is. Mindkét helyen volt, de csak egy példány. Mivel A-ban sok és ingyenes a parkoló a könyvesboltnál, ott vettem meg, 4000-ért (püff neki, ma reggel megtaláltam magyar e-könyvként is a linkjét, azonnali letöltés 2500-ért…). Estére a harmadát kiolvastam, ma hajnalban a feléig jutottam. Azóta már a végébe is belelapoztam.

Az elején 14 oldal a Bevezetés, a végén 13 oldal Konklúzió, 31 oldal a Jegyzetek és 4 a Köszönetnyilvánítás (több mint 120 név van benne említve!). A középen maradó mintegy 200 oldalban a teljesítmény és siker viszonyát leíró 5 törvényhez vezető út és a törvények megfogalmazása kap helyet lebilincselő olvasmányként.

Azt hittem, hogy „A képlet” tele lesz formulákkal, matematikával. Nem, egy árva táblázat vagy ábra sincs benne. Haranggörbe és hatványfüggvény is csak verbálisan. Így bátran kézbe veheti humán érdeklődésű olvasó is, mert egy felfedezésekkel teli prózát kap, sokszor meglepő megállapításokkal.

Szerencsére hiányoznak a tudományoskodó elméleti fejtegetések. Ne várjunk Dale Carnegie féle empíriákat "Sikerkalauz” stílusban sem. Viszont a kissé anekdotázó, eposzi módon csörgedező szöveg kőkemény big data és hálózattudományi kutatásokon nyugszik. Adatoldalon előjön a tenisz világranglista, a Google találatok száma, hány nyelven jelent meg valakiről Wikipedia szócikk és még sok más. Megtudjuk, mennyire (nem?) számít a jó iskola, az elhivatottság, min dőlhet el egy állásinterjú, mitől nyer inkább egy nedű a borversenyen, ki kapja a Nobel díjat egy ugyanazon a témán dolgozó százas kutató kollektívából stb.

Aki tudatosan építi egyéni karrierjét, a könyvből rájön, mi a fontos és mivel ne törődjön. A törvényeket megváltoztatni nem lehet, hanem ismerni kell és hagyni a javunkra érvényesülni.

Csak egy apró szurka: a szerző vagy megbízottja hallatlan precizitással követve az azonosított sikertörvényeket a jelek szerint tudományos igénnyel készítette elő a könyv megjelenése körüli marketinget, bevezetést is (két nyelven egyszerre, print és e-book, véleményvezérekre fókuszáló cikkek, interjúk tömege). Nagyot fog szólni, a kassza meg rendesen csöngetni.

Kötelező olvasmány. De nem úgy iskolás módon.

A siker törvényei univerzálisak, ám tévedés azt hinnünk, hogy „a szerencse, a lelkiismeretes munka vagy a tehetség valamilyen mágikus, ismeretlen arányú keveréke a kulcs a sikerhez”, vallja Barabási Albert-László, fizikus. Ő és munkatársai sok ezer tudós és művész életútját vizsgálták meg, és a sikereik, kudarcaik tanulmányozása révén ismerték fel, hogy a siker nem csupán az egyénen múlik, hanem a közösségen is, és a titka bizony törvényekbe foglalható! A törvények pedig leírhatók képletekkel.
Íme, az egyik ilyen képlet:
S = Q x r
Szándékosan nem oldom fel Barabási képletét – magyarázat nélkül egyébként sem érne fabatkát sem, célszerű tehát az egész könyvet elolvasni –, közzéteszem viszont a sajátomat, ami eléggé egyértelműen írja le, miért aratott nálam nagy sikert ez a sikerről szóló könyv.
Íme:
érdekes téma x tudományos igénnyel megírt x gördülékeny stílus x példák, példák és példák = Anita szereti :D

Nincs mázli, csak jókor kell jó helyen lenni.
Ja, hogy ez a mázli!
Kissé a népi bölcsességek csernusimresége ez a kötet, a történelmi statisztika bulvár nyárykrisztiánsága, csak azért jóval intelligensebb, érdekesebb kiadásban. Na persze az előbbi urak csak szeretnének a szerencse kibogozásának, a mázli mélyrétegeinek archeológusai, Barabásialbertjei lenni, mert ebben legalább némi munka is van.
ps.
Ha semmi sem véletlen, akkor talán az sem, hogy az Albert nevűek közt meglepően nagy számban vannak, akik egyszerűsített, ugyanakkor mégis roppant bonyolult képletekben írják le a világot.

Tudományos igényességgel megírt, mégis szórakoztató, izgalmas, és érdekes könyv a siker jelenségéről – egy egészen újszerű nézőpontból, zseniális stílusban tálalva.

Nagyon jó könyv volt, ajánlani tudom mindenkinek!
Talán picit sablonos, de aki ezt kiolvassa, máshogy fog nézni minden sikeres és sikertelen emberre, mert a siker 5 törvényének a szűrőjén át fog tekinteni rájuk.

Az én ízlésem szerint ez egy nagyszerű könyv. Egyesíti három kedvencemet: Malcolm Gladwellt, aki tényekre és tudományos kísérletekre építi a mondanivalóját, de nagyon élvezetesen, sztorikon keresztül adja azt át. Dan Arielyt, aki úgy ír a kísérletekről, hogy az íráson keresztül teljes mértékben átjön az író személyisége és története is. Na és Richard Feynmant, aki szerint ha valaki nem tud valamit közérthetően elmondani, akkor maga sem érti igazán. Kétségtelen, hogy az olvasmányosság és a közérthetőség volt a legfontosabb szempont a könyv megírásában (aki a kutatások részleteire kíváncsiak, azoknak csak a könyv végi jegyzetek adnak támpontot), de pont ettől lett egy könnyen befogadható, mégis nagyon tanulságos könyv. Szerintem büszkék lehetünk rá, hogy egy erdélyi származású magyar tudós ilyen szintű művel állt elő Amerikában.