„Az írószerszámos takarítás, gyűjtögetés másfél évtizednyi idejéből most átnyújtom az olvasónak a félig sepert udvarunkat, félutunkat, s azt, amit seprés közben találtam. És szólok azokról is, akikkel közben találkoztam… Hétköznapi sorsuk kugligolyóit, sorsfordulóink kézigránátjait, közösségünk megélhetésének, megmaradásának kígyó- és sárkány gondjait, székely-magyar népi kultúránk fényes-rozsdás színeit, reményeink lócitromait, de a templomozáshoz készülődő apáinkat, anyáinkat, testvéreinket is. Egyszóval: szülőföldről kiinduló és az erdélyi utak mentén táguló, szubjektív népismeretet próbálok nyújtani a riport és a szociográfia műfajában "elbeszélve”. A szöveg mellett – Bálint Zsigmond barátom lencséjével – képben, fotóban ugyanezt „mondjuk”…
A pillanatnyiság, a riporteri hozzáállás szárnyán most hazarepülök. Vasárnap délután, vecsernyéről hazatérve talán jut idő olvasásra a kapun belülieknek és a kapun kívülieknek is. Kinyitom hát a kaput rokonok, barátok, szomszédok,… (tovább)
„Az írószerszámos takarítás, gyűjtögetés másfél évtizednyi idejéből most átnyújtom az olvasónak a félig sepert udvarunkat, félutunkat, s azt, amit seprés közben találtam. És szólok azokról is, akikkel közben találkoztam… Hétköznapi sorsuk kugligolyóit, sorsfordulóink kézigránátjait, közösségünk megélhetésének, megmaradásának kígyó- és sárkány gondjait, székely-magyar népi kultúránk fényes-rozsdás színeit, reményeink lócitromait, de a templomozáshoz készülődő apáinkat, anyáinkat, testvéreinket is. Egyszóval: szülőföldről kiinduló és az erdélyi utak mentén táguló, szubjektív népismeretet próbálok nyújtani a riport és a szociográfia műfajában "elbeszélve”. A szöveg mellett – Bálint Zsigmond barátom lencséjével – képben, fotóban ugyanezt „mondjuk”…
A pillanatnyiság, a riporteri hozzáállás szárnyán most hazarepülök. Vasárnap délután, vecsernyéről hazatérve talán jut idő olvasásra a kapun belülieknek és a kapun kívülieknek is. Kinyitom hát a kaput rokonok, barátok, szomszédok, errejáró idegenek – minden olvasó előtt."
Barabás László
