Aranycsitkók, ​maszkurák, királynék 0 csillagozás

„A ​szokások Barabás László általi megjelenítésében egyszerre látjuk az eseményt s az esemény gyűjtését mint eseményt. Számomra a jelen könyv kéziratának olvasása során az jelentette az újdonságot, a meglepetést, ahogyan a szerző, a szokás résztvevőjeként és kutatójaként, a szokáspárhuzamok és a szakirodalom ismerőjeként minden nehézség nélkül tud beszélni a hagyományról, a hagyományt megélőkről és a hagyományra összpontosító tudományról. Bár a kötet néhány korábban közölt tanulmányát is tartalmazza, a könyv meglepően egységes, friss szemléletű. Rendezőelve a kalendáriumi idő; a fejezetek ennek menete szerint csoportosítják az írásokat. A cselekvők, a résztvevők perspektíváját követve, a szerzőnek szokáselemeket új megvilágításban sikerül megjeleníteni. A szokásleírásokra jellemző személytelenség, szenvtelenség itt felszámolódik. Középpontban az alkalom áll, nem az eseménytől elvonatkoztatott, absztrahált szokásmodell, hanem az ember. Barabás Lászlónak sikerült tetten érnie a… (tovább)

„A ​szokások Barabás László általi megjelenítésében egyszerre látjuk az eseményt s az esemény gyűjtését mint eseményt. Számomra a jelen könyv kéziratának olvasása során az jelentette az újdonságot, a meglepetést, ahogyan a szerző, a szokás résztvevőjeként és kutatójaként, a szokáspárhuzamok és a szakirodalom ismerőjeként minden nehézség nélkül tud beszélni a hagyományról, a hagyományt megélőkről és a hagyományra összpontosító tudományról. Bár a kötet néhány korábban közölt tanulmányát is tartalmazza, a könyv meglepően egységes, friss szemléletű. Rendezőelve a kalendáriumi idő; a fejezetek ennek menete szerint csoportosítják az írásokat. A cselekvők, a résztvevők perspektíváját követve, a szerzőnek szokáselemeket új megvilágításban sikerül megjeleníteni. A szokásleírásokra jellemző személytelenség, szenvtelenség itt felszámolódik. Középpontban az alkalom áll, nem az eseménytől elvonatkoztatott, absztrahált szokásmodell, hanem az ember. Barabás Lászlónak sikerült tetten érnie a kommunikáló, a virtuskodó, a játszó, a hagyomány nyújtotta biztonságban élő – mozgó embert. A könyvet a magyar szokáskutatás új színfoltjának tartom.” dr. Keszeg Vilmos