Varázsmagok 5 csillagozás

Barabás Brigitta – Barabás Nikolett: Varázsmagok

„Különös mesekönyvet tart kezében az olvasó. Kihez is szólnak az ihletett írók?A kalandos történet olyan mese, amelynek hőse négy kilencéves iskolás, Véda és Léna ikerpár, Samu, a jóbarát és egy csínytevő sztárnyomozó, Oszi. Kalandos erdei találkozásaikban Dévával, a változás tündérével ismerkednek meg, aki a nekikajándékozott varázsmagokkal csodálatos képességekre tanítja meg őket. Hálára,optimizmusra, jó cselekedetekre, ölelésre, megbocsátásra, a testmozgás, lazítás módjára, az öröm élményének átélésére, a meditáció képességére, megannyi olyan titkos tudásra, amelyből az emberi boldogság fakad és amely által ennek átélési képessége megerősödik. …”Dr.Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervizor,a pszichológiatudomány kandidátusa„
Amit adok, az a szívetekhez szól. Olyanok, mint az apró magocskák. Ha szépen figyelmesen gondozzátok őket, szívetek és lényetek mélyén szárba szökkennek majd, és kivirágozva bearanyozzák az életeteket…”

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Magánkiadás, Szentendre, 2020
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150069524 · Illusztrálta: Oszter Alexandra

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Barabás Brigitta – Barabás Nikolett: Varázsmagok

Szokatlanul sok negatív érzés van most bennem egy közelmúltbeli élmény miatt, mely sérelmes volt a számomra, ráadásul nem is beszélhettem meg a történteket az érintettel, mert ha a közelébe mennék, alighanem még hozzám is vágna valamit – a vudu baba-égetésen már bizonyára túl van (tényleg). Emésztem magam egy ideje emiatt, és mivel az ügy látszólag megoldhatatlan, egyelőre saját magamban próbálok rendet tenni, hogy semlegesítsem a negatív érzelmeimet. Ennek érdekében a minap szokásommal ellentétben éjszakába nyúlóan fennmaradtam, és kiírtam magamból a traumás élményt.

Bár a konfliktus továbbra is fennáll, jórészt sikerült elvennem az élét a saját hozzáállásom rendbe tételével – és itt jön a képbe ez a kötet, mely egy meditációs „tankönyv” gyerekeknek. Többek között tanulhatunk belőle légzőgyakorlatokat, pozitív kommunikációt, pozitív gondolkodást, és még sok fontosat. A kiszakadást a világból az erdő jeleníti meg, mely valóban az egyik legjobb hely arra, hogy az ember kicsit egyedül maradjon a gondolataival. Egy erdei tündér tanít meg a főszereplő gyerekeknek különféle meditációs technikákat, de nem jelenik ám meg akárkinek, csak azoknak, akik szelíden és nyitott szívvel közelítenek felé. A köteten nem véletlenül szerepel Dr. Bagdy Emőke neve, aki napjaink leghitelesebb és legnagyobb tudású szaktekintélye a pszichológusok között.

A nyolcadik „varázsmag” nem más, mint a megbocsátás, és itt kapcsolódnak össze a szálak, a könyv ugyanis épp azt javasolja, amit én is tettem tegnap: hogy írjunk levelet az illetőnek, melyet nem kell átadni (nem is tudnék), célja csupán a bennem keletkezett negatív érzelmek feloldása. Az egyik legnehezebben kezelhető élethelyzet az, amikor az embert úgy éri sérelem, hogy abszolút nincs mód a történtek megbeszélésére. Ha a dolog kiabálásig, ordibálásig, üvöltözésig, személyeskedésig fajul, legfeljebb annyit tehetünk, hogy olyanokká válunk, mint egy nagy, mohos kő, és bölcsen hallgatunk. Ilyenkor nincs más megoldás, mint menteni a menthetőt, és legalább magunkban rendezni a dolgot.

Álljon hát itt a saját megoldásom a nyolcadik feladathoz: a levél.

Kedves Testvérem!

Szívből köszönöm, hogy vagy nekem, mert nagyon fontos leckét kaptam Tőled. Rámutattál arra, hogy alázat nélkül nem lehet élni. Hogy néha porig kell alázkodni, és még annál is lejjebb. Földig, sárig, a pokol fenekéig. Sok fontos élményt emlékezetembe idéztél, például azt, amikor tavaly egy instant futókör fél távjánál (38 km) le kellett ülnöm az ösvényre egy árnyékos részen, a szívem veszettül dübörgött, és számot vetettem azzal, hogy most van-e értelme továbbmenni, vagy feküdjek le, várjam meg, míg normalizálódik a szívverésem, aztán sétáljak vissza a legutóbbi településre, ahonnan aztán majd remélhetőleg lesz bármiféle tömegközlekedésnek látszó tárgy vissza a rajtba.
Életem egyik legfontosabb tíz perce volt.
Ültem az árnyékban, harmincöt fok, légmozgás semmi. Tarja szédül, koszos, csöpög az orráról az izzadtság, miközben gépies mozdulattal előszed egy energiazselét az övtáskájából, és frissít. Aztán iszik, a kútvíz a kulacsában még hideg. Egy korty a számba, egy löttyintés a fejemre. Szabályozd a légzésedet.
Akkor tanultam meg, hogy ki vagyok valójában, és hogy hol a helyem a Teremtés hatalmas művében. Életem egyik legfontosabb leckéjét a Vértesben kaptam valahol, egy jelzetlen ösvényen, porban, sárban, kútvízben és a verítékemben fürödve.
Végül a továbbhaladás mellett döntöttem, és mire célba értem, megértettem valamicskét abból, hogy mennyi is az ember.
A célban aztán percekig feküdtem egy padon, mígnem valaki a kezembe nyomott egy palack ásványvizet, és némi megnyugvással a hangjában konstatálta, hogy „legalább már tudsz mosolyogni”. Nehezen mentek le a kortyok. Fölöttem bólogatott egy fa lombkoronája, az ég forgott, a fülem dugult, az oroszlányi sportcsarnok parkolójának betonja az alkony közeledtével ontotta magából a meleget.
Akkor, azt hiszem, megértettem valamit.
Hogy mi az ember?
Még a föld poránál is kevesebbek vagyunk, te is, én is, kivétel nélkül mindannyian. Jön egy hőség, és a szívinfarktus liheg a tarkónkba, aztán a táv hátralevő részében, mint a dögkeselyű, a sarkunkban marad, és némán, kitartóan követ. Jön egy kaptató 70-nél, és megérted, hogy az egyetlen ellenfeled te magad vagy, a tested és a korlátaid, amik márpedig a fejedben laknak.
Mennyi az ember?
A megpróbáltatások idején mutatkozik meg az, hogy mennyire vagyunk erősek, terhelhetőek, akár fizikailag, akár mentálisan. Hogy mennyire tudjuk tolerálni például azt, ha szembesülünk a korlátainkkal. Az igazi, komoly tanulási folyamatok nyolc napon túl gyógyulnak.
Szóval köszönöm, hogy emlékeztettél az emberi lét valódi értékére, és hogy olyan voltál nekem, mint az a bizonyos forró, nyári nap ott a Vértesben, amikor lepergett előttem az életem.
Sokat tanultam Tőled. Hogy mit kívánok Neked? Ugyanazt, amit Te adtál nekem, de nem rosszindulatból, hanem épp ellenkezőleg. Küldjön padlóra a mennydörgős istennyila úgy, ahogy engem egy párszor már padlóra küldött, agyabugyáljon el, sújtson porig, alázzon, taposson, üssön, mert igaz, hogy ez akkor és ott nem tűnik valami kellemesnek, viszont csak így láthatjuk meg a létezésnek egy olyan dimenzióját, amiről korábban nem is álmodtunk, csak így tanulhatunk meg felállni és folytatni. Túlélni. Kitartani. Küzdeni.
Engedj el minden hiábavalóságot. Ne légy kevély. Nézz fel még a föld porára is, tiszteld úgy, mint feletted, felettünk, mindannyiunk felett valót. Légy tisztában önmagaddal. Tekints a távolba. Legyen nyitott a szemed és a szíved, hogy az univerzum, Kinek nevei számosak, taníthasson.
A látás és az értés áldását kívánom Neked, drága Testvérem, és azt, hogy engedd meg egyszer valakinek vagy valaminek, hogy felnyissa a szemedet arra, mennyit is ér valójában az ember.

3 hozzászólás
PTJulia P>!
Barabás Brigitta – Barabás Nikolett: Varázsmagok

Meditációs technikákat tanító mesekönyv gyerekeknek. Az egyik technika szinte szó szerint visszaköszönt nekem egy másik mesekönyvből, de gondolom, hogy ezek a technikák ilyenek, így nem nagyon lehet máshogy leírni őket. Nekem a végefelé már nagyon elment ezo-vonalra az egész, de összességében hasznos stresszkezelő ötleteket tanulhatnak a gyerekek, és a körítőmese is nagyon szépen kidolgozott, jól szervül az átadandó ismeretekkel.
Nekem összességében ugyanaz a bajom a kötettel mint a boldogságórákkal, egyáltalán ezzel az egész hurráoptimista világképpel (amit a bevezetőben is emlegetett Sonja Lyubomirsky meg nem képvisel, legalábbis nekem nem így jött át az ő könyve): sokszor nem elég az, hogy sokáig koncentrálok pozitív dolgokra ahhoz, hogy azok meg is valósuljanak. Ennek a könyvnek a becsületére váljon, hogy ennek a világképnek azért nem a keményvonalas képviselete, viszont számomra keresztényként még mindig túl ezo. De tiszteletben tartom ezt a fajta élet-nézetstílust, és valóban egy jól megírt képviseletét lehet olvasni, ha kézbevesszük a könyvet.


Népszerű idézetek

Tarja_Kauppinen IP>!

[…] bennünk rombol a legtöbbet, ha magunkban hordozzuk a sérelmeinket.

74. oldal

Tarja_Kauppinen IP>!

Holnap egy új nap virrad, amely magában hordozza az új esély és a megújulás lehetőségét. Mindennap újra dönthettek.

75. oldal

Tarja_Kauppinen IP>!

– A végén még tényleg megvilágosodom, és én leszek a következő Sziddhárta – mondta vicceskedve Oszi.

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Varga Emese: Jó reggelt, kis pillangó!
Szigeti Ildi: Alta: Tódal
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Boldizsár Ildikó: A fiú, aki Varjúvárról álmodott
Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány
Zalka Csenge Virág: Törpeszarvas és a déli álom
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika
Rigó Béla: Szaffi
Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél