Víz 27 csillagozás

Bapsi Sidhwa: Víz

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

India, ​1936, Mahátma Gandhi felemelkedésének idején. A hatéves Csuhijá ("kisegér") gondtalanul él szüleivel és két bátyjával a dzsungel határában. Egy napon színpompás esküvői szertartás keretében férjhez adják egy nála jóval idősebb férfihoz, bár egyelőre semmi sem változik az életében, és nagylány koráig a családjával maradhat. Két év múlva azonban férje súlyosan megbetegszik, és hamarosan meghal. A szanszkrit szent könyvek szerint a férj halálát a feleség rossz karmája okozza, ezért a megözvegyült hindu nő vagy elevenen elégetteti magát férje halotti máglyáján, vagy ásram-ba, afféle menedékhelyre vonul, ahol élete végéig bűnbánatot tart és nyomorog. Csuhijára ez utóbbi sors vár. Az ásram különös világában két idősebb özvegy a pártfogásába veszi; egyiküket, a kivételes szépségű Kaljánít az ásram vezető özvegye prostitúcióra kényszeríti, hogy a közösség megélhetését és saját marihuána függőségét finanszírozhassa. Kaljání egy napon, a Gangesz partján találkozik egy fiatalemberrel,… (tovább)

Eredeti cím: Water: A Novel

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Európa, Budapest, 2009
206 oldal · ISBN: 9789630787000 · Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna

Kedvencelte 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

serengeti P>!
Bapsi Sidhwa: Víz

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 2
Érzelmek (ábrázolása): 4,5
Izgalom: 5

Magával ragadó könyv, alig bírtam letenni. Bapsi Sidhwa remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a történet, ami az indiai hagyományok nőket elnyomó, gyilkos rendszerét mutatja be, egy még gyermekként megözvegyült kislány sorsán keresztül, olvasmányos, regényes formában. A tartalom jól kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából ugyan nem meggyőző, de a könyv világa jól átélhető. Sidhwa jelentős hangsúlyt helyezett a szereplők érzelmeinek ábrázolására – ami időnként (amúgy bollywoodosan) túl sziruposra sikeredett. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

ppeva P>!
Bapsi Sidhwa: Víz

Úgy láttam-hallottam olvasás közben, mintha csak egy filmet néznék. Szörnyű. Megviselt.
Ezt tenni gyereklányokkal, fiatalokkal, bármilyen korú-rendű-rangú nőkkel??!! Mindezt valami „szent és magasztos”, Isten meg hagyomány nevében?! Közben meg….. áhhhhh. De inkább nem mondok semmit. Eléggé békés állatfajta vagyok, de most tudnék ám csúnyákat mondani.
Kitörlendő hagyomány, tradíció az, amely az emberek egy csoportjának (akár a legnépesebb „kisebbség”-nek, a nőknek) jogfosztottságát, kiszolgáltatottságát őrzi féltékenyen.
…az özvegyek a szeretet számkivetettjei, és senkinek se lenne szabad a szeretet számkivetettjének lennie.
Sokáig hittem abban, hogy „Isten az igazság.” De ma már tudom, hogy „az Igazság az Isten”.

BabusM>!
Bapsi Sidhwa: Víz

Azért akartam elolvasni, mert nemrég láttam a filmet, de maradt bennem valami… valami… „kérdőjel”, valami hiányérzet, és kíváncsi voltam, hogy a könyv tud-e ezzel a fura hiánnyal mit kezdeni. De mikor láttam a fülszövegben, hogy a könyv a forgatókönyv alapján készült, már lemondtam erről, és így is lett. Még annyit sem adott, mint a film.
Azt hiszem, az a baj mindkettővel, hogy inkább szép és megható akar lenni, mint megrázó. A filmnél ez annyira nem is hátrány, viszont – szerintem – egy ilyen témáról szóló könyvnek olyannak kellene lennie, mint az Árvácskának. De ez inkább olyan „amerikaian szájbarágós” és meseien egysíkú (pl. erősen megkülönbözteti a jó és rossz szereplőket, ami a filmen nem ilyen egyértelmű, bár ott is lehetne összetettebb). Inkább sajnáltatni akar, mint igazán HATNI. Pedig a téma akkora lehetőségeket adna. Minden olyasmi benne van, ami miatt nem lehet lelkesedni az indiai kultúra iránt. De csak elkeserít egy kislánnyal kacsolatban.

sztimi53>!
Bapsi Sidhwa: Víz

1930-as évek Indiája, Ghandi tanai egyre szélesebb körben terjednek, a britektől való függetlenség utáni vágy is elharapózik, de nem is ez a lényeg, hanem az özvegyek. A korabeli szent könyvek és az indiaiak hozzáállása a megözvegyült nőkhöz az én mai függetlenséghez szokott női agyamnak kicsit sokkoló volt. Amint túltettem magam ezen a kezdeti megrázkódtatáson, elvonatkoztattam ettől, és innentől másképp olvastam a könyvet. De nem tudom nem kifejezni a felháborodásom. Mi az, hogy egy nőnek a férje halála után két lehetősége van, a máglyán elégni férjével, vagy ásramba vonulni. És az ásramban gonosz özvegyi társaság, szerény ellátás és rosszabb esetben prostitúció, nemi erőszak lesz osztályrészük. Különösen vérlázító, ha az özvegy 9-10 éves kislány. Olvastam már Indiáról jobb könyvet, de azért lebilincselő olvasmány volt. Egy biztos: nem szívesen éltem volna ott, akkor özvegyként.

19 hozzászólás
Dorsyn>!
Bapsi Sidhwa: Víz

Nehéz bármit is írjak, mivel ez volt az első indiai témájú könyv, amit olvastam. Kezdésnek kemény volt.
Szörnyű, mennyire szomorú ez a világ, amit lefest a szerző, hogy a hagyományok és a babonás hit mennyire minden felett állnak. Mennyire megnyomoríthatja a hit az emberek életét, kivéve azokét, akiknek hatalom van a kezében.
Szörnyen sajnáltam mindenkit, akiket a ghátokhoz vittek, és hihetetlenül szomorú és dühítő az, amit Csuhíjával tettek a történet végén.
Vártam egy boldog befejezést, amire nagyon sok remény volt, aztán hirtelen minden sötét és kiábrándító lett.
Madhumatí meg Gulábí meg elmehet a jó $@!%. A poklok poklába tartoznak mindketten.

Viszont az a gondolat, hogy nem „Isten az igazság” hanem „az Igazság az Isten”, valóban elgondolkodtató.
Mindenesetre érdemes volt elolvasni ezt a könyvet is. Kíváncsi vagyok a filmre is.

ditke3>!
Bapsi Sidhwa: Víz

Megrázó, kedves, gyermeki, ugyanakkor nagyon komoly, mély érzéseket indító könyv. Egyszerűen fogalmazott, de oly leírásokkal, hogy én láttam magam előtt a történet minden mozzanatát. (pedig nem láttam a filmet!) Nyilván, ha nem film forgatókönyvből íródott volna, még lenyűgözőbb, olvasmányosabb lett volna. Gandhi csak érintőlegesen szerepel a regényben, de az ő eszméi teszik a regény végét „boldoggá, reménykedővé”.

Anada>!
Bapsi Sidhwa: Víz

India kedvelőinek kellemes olvasmány lehet. Lendületes, olvastatja magát. Inkább érdekes, mint meghatározó mű ebben a témában. A karakterek nem túl mélyek, érezni rajta, hogy egy film átiratából született.


Népszerű idézetek

ditke3>!

Tanulj meg úgy élni, mint a lótusz! – mondja Krisna a Gítá-ban. – Nem ér hozzá a piszkos víz,amelyben nő.

131. oldal

sztimi53>!

A mi hagyományaink szerint a feleség csak a házasságban létezik, azon kívül nem. A nőnek az a dolga az életben, hogy férjhez menjen, és fiai legyenek. Erre teremtették: hogy fiúkat szüljön. És kész.

14. oldal, Európa kiadó, 2009

14 hozzászólás
serengeti P>!

A palackpálmák lágyan ingadoztak a szélben. Néhány olajos testű, izmos birkózó énekszóval haladt el mellettük.

sztimi53>!

A Manuszmriti, az ortodox hagyomány legfontosabb szanszkrit szövege szerint az özvegy fejét leborotválják, díszeit eltávolítják, és élete végéig folyamatos gyászban kell élnie. Böjtöt kell tartania, és nem ehet „fűszeres” ételeket, nehogy feltüzelje szexuális energiáit, és kerülnie kell a kedvező eseményeket, mert ő maga kedvezőtlen tényezőnek számít (hiszen férje halálát okozta), és férfi nélkül kell élnie, férje emlékének szentelve magát, hűen hozzá.

148. oldal, Európa kiadó, 2009

sztimi53>!

A későbbi időből származó Vriddha Hirata egyértelműbben fogalmazott. Az özvegyasszony nem rághat bételdiót, nem használhat parfümöt, virágokat, nem díszítheti magát, nem viselhet festett ruhát, nem étkezhet bronzedényből, nem ehet kétszer egy nap, nem festheti a szemét, csak fehér ruhát hordhat, fékeznie kell érzékeit és haragját, és csak földön alhat.

148. oldal, Európa kiadó, 2009

sztimi53>!

Csuhijá egyszer csak elunta, hogy az agyagbabáival játszadozzon.

7. oldal, Európa kiadó, 2009.


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke
Alka Joshi: A hennaművész
Yann Martel: Pi élete
Jhumpa Lahiri: Mélyföld