Ne ​parázz! 5 csillagozás

Ismerd meg a sérült emberek világát!
Bánki László – Csató Gyula – Varga Lívia Éva: Ne parázz!

Biztosan ​találkoztatok már olyan emberrel, aki kerekesszékben ül, kézzel hajtja magát előre, vagy úgy kell tolni. Vagy vak emberrel, aki fehér bottal kopogtat a járdán, tapogatva a falakat, keresve, hogy hol kell befordulni. Esetleg láttál olyat, aki nem vak, nem ül kerekesszékben, megvan keze-lába, csak éppen mereven néz maga elé, nem tudja, hogy hol van, nem válaszol, ha kérdezik. Vagy olyat, aki. szóval aki valahogy más. Valamije hiányzik, valamije nem működik úgy mint neked, vagy a barátodnak vagy a szomszédnak.

Vagy bárki „normális” embernek. hoppá, hát erről szól ez a könyv. Mert olyan könnyen mondjuk azt, hogy normális meg nem normális. De ki a normális? A Pisti, mert ő a legjobb. játékos a suliban. Meg a Nóri, mert megnyerte a prózamondó versenyt. Meg a versmondót is. Meg a Zoli, aki boxol, és már találkozott a Kokóval is. Meg a Guszti, mert ő a legjobb barátom. Meg én. én vagyok a legnormálisabb. Hát a Zsuzsa, aki vak és ezzel együtt megtanult három nyelvet és… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
80 oldal · ISBN: 9789632171845

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Bánki László – Csató Gyula – Varga Lívia Éva: Ne parázz!

Ha lenne gyerekem, biztosan lenne egy otthon, mert fontos, hogy erről beszéljünk vele is, gyerek szintjén.
A könyv többfajta sérülést (uh ez nem hangzik szépen) sorol fel, és mindegyik témából kaphatunk egy kicsit, amivel el lehet navigálni a gyerekeket. A könyv minden témában ugyanúgy épül fel: először megmutatja, milyen lenne neked az életed, mesél a probléma keletkezéséről, majd bemutatja a problémát, majd láthatjuk az emberek életét, és a megoldást rá, hogy megpróbálhassanak átlagos életet élni.
Amit sajnálok, hogy a sérülések (problémák) bemutatása felett kicsit eljárt az idő, így néhol elég pontatlan volt a kiírás. Máskor meg nem mutatott reális segítségnyújtást a másik felé, miközben… ha nem is segítséget fog kérni, de a közös hangot jó lenne itt is megtalálni.
Ettől függetlenül a könyv zseniális, olyan, amit tényleg minden gyereknek el kell olvasnia. A szöveg nem túl bonyolult, teljesen érthető, átérezhető, sokszor vicces is, hogy ellensúlyozza a nyomott hangulatot.
Nagyon jó könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom. Tényleg. Olvassátok el. Felnőttként is.

poggi IP>!
Bánki László – Csató Gyula – Varga Lívia Éva: Ne parázz!

Nagyon szeretnék lelkesedni érte, és sok szempontból lelkesedek is: például tök jó, hogy van valami, ami beszél fogyatékosságról és elfogadásról, értelmes segítésről gyerekeknek. Ez dicséretes, hasznos, hiánypótló, meg minden. Fontos. Jó, hogy van. Kimond és leszögez fontos dolgokat: nem kötelező segítened, pláne nem muszáj olyasmit csinálni, amitől rosszul érzed magad – de jófejség, ha eszedbe jut. Nem kell félni attól, hogy valaki másmilyen, mint te. A türelem és odafigyelés és jóindulat a legfontosabb attribútumok. Ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, még akkor se, hogyha a könyvben kicsit sokat ismétlik.

Csak mégsem vagyok igazán lelkes vagy boldog. Egyrészt azért, mert kínosnak találom a gügyögős-jópofizós hangvételét, ami egyébként simán lehet, hogy a célközönségnek sokkal jobban imponál, mint hinném. Másrészt viszont – és ez a súlyosabb kifogásom – vannak benne olyan részek, amiket problémásnak érzek, mégpedig pont azért, mert bár nem épít sztereotípiákra, sőt pont azokat szeretné lerombolni, közben mégiscsak megerősíti azokat. Olyasmire gondolok, hogy hangsúlyozza, hogy a Down-szindrómások mennyire nagyon tudnak szeretni, és a többi értelmi fogyatékosnak szintén legfontosabb jellemzője, hogy mennyire szeretnek mindenkit. (És nekik nyilván nincs rossz napjuk, nincs olyan ember, akit nem szeretnek, és egyáltalán, nem is képesek differenciálni különböző emberek között, ugye?) Az összes illusztráción minden fogyatékos vigyorog mint a vadalma, kivéve az elején a látássérültet, aki nem tudja elolvasni a kaputelefont, de utána van több ötvenhat foggal mosolygó vak és gyengénlátó… és van az egy szem autista, aki komor pofával ábrázolja, hogy ő bizony egy „nagyon nehéz és szomorú betegség”-ben szenved, ami „súlyos állapot” és „megfejthetetlen gondolatok” valamint „kimutathatatlan érzelmek” jellemzik. Komolyan? Valamelyik szerző pikkel az autistákra? Az összes többi esetben kedvesek meg pozitívak és konstruktívak, és pont arról beszélnek, hogy ne dőljünk be a leegyszerűsített képeknek.
És még egy: pár helyen diszkréten figyelmeztet, hogy nagyon vigyázzunk az egészségünkre, a gerincünkre és az agyunkra – amit megint csak sose lehet eleget mondani, természetesen – mert ha ezek megsérülnek, akkor mennyire borzalmas, értelmetlen élet vár majd ránk, ráadásul önhibánkból. Ami nem biztos, hogy a lehető legjobb következtetés ebben a könyvben.

De ettől ez még egy erős négycsillagos könyv, és jó, hogy van. Tessék használni, légy szíves, tanítók, osztályfőnökök, szülők, olvassátok, tanítsátok. És esetleg tessék megkritizálni is, akár ezeken a pontokon, akár másikokon. Meg megkérdezni a célkorosztályi gyerekolvasót, hogy mit gondol ezekről a kérdésekről. Jó könyv. Hasznos. És a semminél meg aztán pláne sokszor, ezerszer jobb.

Papírtigris >!
Bánki László – Csató Gyula – Varga Lívia Éva: Ne parázz!

Ezt a könyvet legszívesebben kötelezővé tennem az iskolákban a 6-14 éves kor közötti gyerekeknek/kamaszoknak. Nem csak azért, mert szocmunkásként végeztem a Gyógypedagógiai Főiskolán és mindig közel álltak a szívemhez a sérüléssel élők, dolgoztam is velük nővérkeként, tanultam jelelni (meg el is felejtettem…) stb. – hanem mert ez a könyv tényleg nagyon jó!!! Mindannyian tartunk a sérültektől, segítenénk, de fogalmunk sincs, hogyan tegyünk, félünk a sérüléssel élőktől, bennünk van a rettegés, hogy mi lenne, ha velünk történne ilyen vagy a családunkba kerülne sérült ember például ha a gyermekünk sérüléssel születik… Ez a könyv megragadja a lényeget, hogy ne parázzunk – és hogy nem kötelező segíteni, csak ha akarunk, tudunk, képesek vagyunk rá. És képesek vagyunk rá… De addig is no para, legyünk kíváncsiak, nyitottak és válaszoljunk a gyerekek kérdéseire… Vicces a szöveg, viccesek az illusztrációk (köszönet érte Borogdai Zsuzsinak!), még egy felnőtt is nagyon jót tud mulatni rajta!


Népszerű idézetek

poggi IP>!

Csakhogy a sérült gyerekből egyszer felnőtt lesz, és a problémája mégsem múlik el.

51.


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély
Munkácsi Gabriella: Rózsaláng
Hunyady József: A fekete lovag
Jocelyn Witech: A belső ajtók mágikus ereje
Anne Priest: Angyalkönny
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Rónaszegi Miklós: A rettenetes Kartal
Koroknay István: Az állatok nagy képeskönyve
Skatuya: Cupido 1. – Első fejezet
Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse