A ​legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról 32 csillagozás

Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról

Ez ​a könyv az érdeklődő nagyközönségnek szól, nem tankönyv és nem diagnosztikai vagy terápiás útmutató. Olyan igyekszik lenni, amilyet a szerző maga is szívesen elolvasna. A címe természetesen ironikus, viszont a témához illő.

A nárcizmus részben pszichológiai, részben a hétköznapokban használt fogalom és a pszichológián túlmutató kulturális jelenség. A pszichiátriában egy személyiségzavart jelöl, melynek határai eléggé elmosódottak. A nárcizmusunk mértéke is igen különböző lehet a való életben: a magányos, sebezhető, zárkózott, precíz, de érző szívű embertől a rideg, fennhéjázó, manipulatív bántalmazóig. A könyv fókuszában a narcisztikus személyiségzavar áll, ám a jelenség megértéséhez kitágítjuk az optikát, és így bemutatásra kerül az elkényeztetettségnek vélt elhanyagoltságtól a narcisztikus sérülékenységen át az antiszociális és a paranoid karakterig ívelő spektrum. A témához való közelítést filmek, színdarabok, regények, saját élmények és terápiás esetek részletei… (tovább)

>!
Ab Ovo, 2018
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155640261
>!
Ab Ovo, Budapest, 2016
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155353918

Enciklopédia 12


Kedvencelte 7

Most olvassa 24

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 87

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról

– Ti mind nárcisztikusak vagytok!
– Mi mind nárcisztikusak vagyuuuunk!
– Neeem, én neeem!
– ???
– Én jobb ember vagyok, mint egy nárcisztikus. Meg persze szebb is. Na. Én ugye, ugye, mindent mindig csak másokért teszek. Sőt, én jobban tudom, nekik mi lenne a jó, és megteszem, akár helyettük is. Ők nem tudják, kisbuták. De ééén, én megmentem őket, mert én tudom, hogyan lehet őket boldoggá tenni. Csak én tudom. Én lehet, hogy közben szenvedek, sőt, egész biztos, hogy szenvedek, hiszen én annyira anti-nárcisztikus vagyok, hogy ezt is elfogadom, hogy az én sorsom a szenvedés, de a lényeg, hogy a többieket boldoggá tegyem. Sőt, meg-ment-sem! Erre ugyebár csak én vagyok képes, nyilvánvaló, nem?
És mi a hála, mi a hála? Engem mindenki csak bánt. Az a sok nárcisztikus. Áldozat vagyok, örök áldozat, kizsákmányolnak, kizsigerelnek, azt az áldott jó lelkem, na, nem csoda, én is kihasználnám magam, ha nárcisztikus lennék, tiszta sor.
Hogy ezek után elkövetek itt-ott egy-két, hát na, megkérdőjelezhető dolgot? De hát nekem az jár. Ezek után. Meg amúgy is. Én jó ember vagyok, tehát nekem az jár. Mert ugye én nem gonoszságból csinálom. Mások abból csinálják, de én nem. Nekem egyszerűen jár. Hogy esetleg az másoknak rossz? Jajj, könyörgöm, nekem rossz, nem értitek? Én vagyok az áldozat, még egyszer mondom.
Meg amúgy is, mások talán jobban tudják? Jajj, dehogy tudják. Olyan kis aranyosak, azt gondolják, jobban tudják, de hát bődületes baromságokat gondolnak. Még mondják is nekem a kis dolgaikat. Annyira nevetségesek. Hogy gondolhatnak ekkora hülyeségeket, komolyan? Én ezt már óvodában tudtam. Különben is hagyjanak már békén, azt hiszik, van rájuk időm? Az én dolgaim sokkal fontosabbak, az én életem sokkal fontosabb. Hiszen én jó ember vagyok. Az én problémáim igazi problémák. A többiek problémáját úgyis én tudom csak megoldani. Bezzeg az enyémeket! Azt senki. Pedig én annyira jó ember vagyok, nem érdemlem ezt…

10 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról

Nem szeretnék nagy szavakat használni, mert annyira olcsó lenne azt írni, hogy ez a könyv az egész életemet átírta. De ha egyszer így van…!
Óriási dolog, hogy végre a köztudatba került és ennyi szakember foglalkozik a narcisztikus személyiségzavarral, élükön Bánki Györggyel, akinek nem lehetek elég hálás, hogy segített megérteni mindazt, amitől egész életemben szenvedtem spoiler, és ami miatt évtizedekig azt hittem, én vagyok a hibás, én látom rosszul. Nem mintha először hallottam volna a betegségről, de mégis, ez a könyv többet nyújtott, mint bármilyen terápia, amin részt vettem, vagy bármilyen előadás, amit meghallgattam a témában.
Sokat tépelődtem, mennyiben helyes így kiadni magamat egy internetes könyves oldalon, de számomra ez az olvasás felért egy tisztító kúrával, egyszeriben minden a helyére került, így ennek ez is része lesz. Sokkoló volt magamra ismerni, mint áldozat, aki egy narcisztikus bűvkörébe került formálódó személyiségként, majd felnőtt fejjel ismét. Most pedig azt érzem, mintha eltávolítottak volna belőlem valami rosszindulatú daganatot, amitől most jobban vagyok, de azért figyelnem kell, ki ne újuljon.
A könyv 400 sűrűn szedett oldal, az NPD-t minden szögből megmutatja, de nem ám a száraz, érfelvágós módon, hanem úgy, hogy laikusok számára is érthető legyen, a tragikus téma dacára időnként kitört belőlem a nevetés Bánki doktor úr sziporkázó humorát olvasva. A betegség tünetegyüttesének leírásán túl elgondolkodtató leckéket kapunk a történelem patológiásabb fejezeteiből, megspékelve a jelen kül-és belpolitikai helyzet pszichiátriai elemzésével. Gyakorlatilag az egész könyv kiidézhető részekből áll, de figyelőimnek megkegyelmeztem és csak a legeslegjobbakat (illetve amiket még más nem írt ki) vittem fel az idézetek közé.
A könyv legutolsó részében az áldozatokról is szó esik, zaklatott lelkemnek gyógyírt nyújtva (nagyon felkavaró az egész könyv). Világossá vált számomra, hogy nem kell feltétlenül továbbvinnünk ezt a fájdalmas örökséget. Persze ehhez sok-sok önismereten és a könyv fontos részeinek újra-és újraolvasásán keresztül visz az út. Köszönöm, doktor úr. Fájt, de megérte.

13 hozzászólás
>!
csucsorka P
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról

Mást sem hajtogatok, mint hogy ez tényleg a legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról!

A pszichológusom adta fel kötelező olvasmányként, van is benne rágnivaló bőven.
A betűméret azonban jobban gyötört mint a tartalom. Cipeltem volna 600 oldalasan is, ha megkaphatom bolhabetű helyett kicsit szellősebb tördeléssel. De tán ez volt az egyetlen hibája, és ez sem azé a Bánki Györgyé, akit órákon át tudtam volna „hallgatni” és akiről eztán már csak szuperlatívuszokban tudnék nyilatkozni, de nem teszem. Hihetetlenül bosszantó a tűpontos emberismerete, olyan leírásai vannak, hogy köpni-nyelni alig tudtam néha. És ez a finom, cirkalmas szóvirágos, végén csattanó úriember-humor teljesen levett a lábamról! Szóval ha tartalmilag nem lenne kifogástalan (de az!) olyan kihagyhatatlan mondatokból áll ez a könyv, hogy mindenki menjen és járjon utána.

Évem és életem meghatározó olvasmányai közé írta be magát, nem véletlen a pontosan 40 felvitt idézetem – amiért ezúton is mindenkitől elnézést kérek.

9 hozzászólás
>!
Black_Venus 
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról

Egy mostanában sokszor felbukkanó problémát jár körül, a szerző szerint a nárcizmus a korábbiaknál sokkal több ember személyiségében jelenik meg, még ha a személyiségzavar csak a népesség egy százalékát érinti is. Ajánlott elolvasni, ha valaki szeretné felismerni, miért vált áldozattá bizonyos kapcsolataiban, miért érzi, hogy a rengeteg energia-ráfordítása ellenére sem lesz elég jó valakinek, vagy, ha mindig csak ad, de nagyon keveset kap vissza bizonyos emberektől.
Nem volt könnyű olvasmány: a több száz, betűvel sűrűn teleírt oldal, a tördelés és a tagolás feltűnő hiánya miatt, és azért sem, mert a szöveg is tömény. Sokféleképpen magyarázza a nárcizmus enyhébb vagy súlyosabb fokozatainak megnyilvánulásait, néhol nehezen követhető, hogy melyiknél is tartunk. Viszont az átlagnál személyesebb a szerző kapcsolata az Olvasóval – folyton a helyébe képzeli magát, kiszól hozzá, törekszik rá, hogy ne veszítse el a figyelmét. A humora néha bizarr, és szelíd,de határozott önbizalomról tanúskodik, és épp megtorpan a pikírtség határán… Érződik az íráson az igény a gondolatok szép és találó kifejezésére, ez pozitívum, mert a Szép Próza nagy szomorúságomra eltűnőben van, szakkönyveknél pedig már egyáltalán nem elvárás.

>!
lilla_csanyi
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról

Nagyon élvezetes olvasmány volt. Különösen tetszett, hogy tele volt popkulturális ajánlókkal és történelmi utalásokkal, amiknek a segítségével könnyebben megismerhetjük ebben az összetett és széles spekrtumú személyiségzavarban szenvedők mindennapjait, érzéseit, világhoz való hozzáállását. Nem véletlen, hogy a viszonylag friss megjelenésű kötet könyvtári példánya, melyet olvastam, olyan viharvert volt, mintha már legalább száz ember kezében megfordult volna. Pszichológia és pszichológiai kórképek iránt érdeklődők számára mindenképpen ajánlom.

>!
Wanita
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról

Szuper könyv. Az utóbbi években sokat olvasgattam a nárcizmusról, az utóbbi negyven évben pedig sok mindent megtapasztaltam általa. Bánki György nagyon elkapta a nárcizmus lényegét. Nagy érdeme a könyvnek, hogy nem próbálja egy külön kasztként bemutatni a nárcisztikus embereket, mint akik lényegesen különböznek egy másik kaszttól, a nem nárcisztikusakétól.. Az olvasóban nem alakul ki a vagyunk mi és vagytok ti érzés.
A könyv kb. első fele éppen úgy mutatja be a nárcizmus mögött rejlő tulajdonságokat, személyiségvonásokat, a mögötte rejlő működésmódokat, hogy olvasóként mindannyian magunkra ismerünk. Hiszen ezek a tulajdonságok az emberi természet részei, hiszen mindannyiunk alapvető igénye hogy figyeljenek ránk, hogy kompetensnek érezzük magunkat, hogy úgy érezzük képesek vagyunk irányítani az életünket stb. Hogy mindez egy kóros, a környezet számára nehezen elviselhető és nehezen kezelhető mértékben jelenik meg egy ember személyiségében, az visszavezethető a családi környezetre, általában egy szintén nárcisztikus légkörre.
De ez a kötet ennél több. Számomra az emberről szól. Arról az emberről, aki szeretné megélni a teljességét, személyisége egészét kibontakoztatni, de valahol ebben megakadt, nem hagyták vagy nem segítették ebben a kiteljesédésben és más utakat talált magának. Így válhatott áldozattá, később pedig akár maga is nárcisztikussá, továbbadva a megtapasztalt működésmódokat.
További pozitívuma a könyvnek, hogy nem egységesíti a nárcisztikus személyiségzavarral küzdő embereket. Nem egyformák ők sem. Nem vagyunk egyformák. Akár egészséges lelkülettel élünk, akár hiányokkal küzdünk, akár lelki problémákkal küzdünk, akkor is különbözünk. Személyiségünkön, a megélt tapasztalatainkon, a lehetőségeinken és képességeinken, a tudásunkon, a lelki alkatunkon átszűrve éljük meg az életet, éljük meg magunkat és környezetünket. Bár ezek a kissé magasztosnak tűnő gondolatok nem szerepelnek a könyvben, de szellemisége bennem így csapódott le. És ezt fontosnak tartom. Mert éppen azt lehet felróni nagyon sok pszichológiával foglalkozó könyvnek hogy kategóriákban gondolkodik, ezáltal mintha sokszor szűk lenne az emberre ráhúzott zubbony. Írom ezt egy olyan könyv kapcsán, melynek alapja a sématerápia. És mégis.
A könyv ennek ellenére, vagy éppen ezért senkit nem ment fel, nem hibáztat, nem sajnáltat, hanem megért és megértet. Mindannyiunkat.
Biztosan nem hiánytalan a könyv. Biztos, hogy nem hibátlan. És az is biztos, hogy több helyen akár vitatkozni lehet vele. Én csak kétszer tettem és csak egy kicsit.
Biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa nem kerülheti el, hogy elgondolkodjon saját magán is, és jobban megértsen néhány embert a környezetében. Velem ezt történt.
(közhelyes értékelésem pedig ne zavarjon meg senkit, ez egy tartalmas könyv:))
Akit kicsit is érdekel a téma, bármilyen oknál fogva, jó szívvel ajánlom Bánki György könyvét.

>!
moni79
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról

Olvasmányos és informatív könyv, sokat hozzátesz a témában korábban magyarul megjelent, elsősorban önsegítő irodalomhoz. Nekem egy kicsit túlírt, és rengeteg benne az ismétlés, de lehet, hogy ez segít a tudatosításban és az információk elraktározásában. Tetszettek a szépirodalmi és filmes példák, illetve a szerző néhány jellemző kliensét is bemutatja, amin keresztül közelebbről is megismerhetjük a terápiás dinamikát. Szó van a nárcizmus fokozatairól, a nárcisztikus gyerekkoráról, kapcsolatokban és szülői szerepben való működéséről, és végül arról, hogyan kezelhetünk egy ilyen embert, ha nem tudunk vagy nem akarunk elmenekülni tőle. (Persze eszköz nem sok van, és azok is csak rövid ideig hatékonyak, illetve lelkileg nagyon stabilnak kell lennünk ahhoz, hogy alkalmazzuk őket.) Az egyéni mellett a társadalmi szint is nagy hangsúlyt kap a könyvben, és a szerző ellene megy bizonyos közkeletű és hangzatos szólamoknak, amik szerint a mai társadalom „kitermeli” a nárcisztikusokat és régen minden jobb volt. Nekem külön öröm, hogy elsősorban a sématerápia keretében tárgyalja a témát, sémamódokkal és maladaptív sémákkal illusztrálva.

>!
Zsuzsanna_Sinka
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról

Hoppá. Ez egy valóban nagyon aktuális és alapos könyv. És ijesztő. Nagyon. Jó lenne, ha sokakhoz eljutna és elolvasnák.

>!
ke555
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról

Ijesztő, hogy mennyi hasonlóságot képes felfedezni az ember a könyv olvasása közben időnként saját magával, vagy a környezetével. Valamiért vonzott az előadás témája, amit volt szerencsém meghallgatni, ami után egyértelmű volt, hogy szeretném a könyvet. Akkor még nem tudtam, miért érdekel ennyire a téma. Sajnos most már tudom.
Azonban nagy igazság rejtőzik benne, amit nem árt megfogadni: ne kezdj el rögtön mindent és mindenki elemezgetni!
De azért sokaknak ajánlanám. :)


Népszerű idézetek

>!
TiaRengia IMP

Bármilyen fontos számunkra a nemzetünk, sose higgyük el senkinek, hogy ezt radikálisan szembe kell állítanunk az emberiséghez való odatartozással. Ha szemben van a kettő, az mindenképpen patológia. Ha harmóniában, az egészséges. Aki arra hangol, hogy ezek bennünk konfliktusban legyenek, az akar tőlünk valamit, csak még nem árulta el, mi az.

275. oldal Én és a többiek

Kapcsolódó szócikkek: nemzet
>!
dontpanic P

Minden kor birkózik a kérdéssel, hogy régen nem volt-e sokkal jobb, nem szerették-e egymást jobban az emberek, nem tűntek-e tartósabbaknak a kapcsolatok, nem volt-e szerencsésebb az együttműködés a társadalom tagjai között. Nyilván nem. Sőt, megkockáztatom, sok dolog a fent elbeszéltek ellenére inkább ide vonz, ebbe a korba, ebbe a hálózatba, ebbe a döntési szabadságba, ebbe a kényelembe, mert ezekből jóval több jut a mai átlagembernek, mint valaha. Az idézőjel azt jelenti, hogy nem hiszem, hogy rosszabbak lettünk, csak gyorsabban változnak a dolgok, és emiatt néha nehezebb alkalmazkodni hozzájuk, vagy megérteni, hogy mi történik velünk. Az a gyanúm, hogy amit a tesztek mérnek, amit fokozódó narcisztikus problematikaként tárnak elénk, egy még értelmezésre váró ügy. Nem valószínű, hogy aránytalanul több lenne a narcisztikus, mint pár évtizeddel ezelőtt. Sokkal hihetőbb, hogy a felnövők egy része másképp alkalmazkodik a fennálló helyzethez, miközben a mélyebb szinteken pont ugyanolyanok, mint az elődeik.

210. oldal

15 hozzászólás
>!
morcos 

Fontosnak tartom leszögezni, hogy jó ember alatt nem elsősorban a Teréz anyákat értem, nem a „krónikus hősöket”, hanem a hétköznapi embereket, akik arra törekszenek, hogy fontos dolgokat tegyenek másokért, közben megtegyék ezeket önmagukért is, és ne váljanak senki szolgájává, sem elnyomójává.
[…]
A jó ember nézetem szerint az, aki a legtöbb esetben meg tud birkózni a kísértéssel, hogy mások kárára tartsa fenn az önbecsülését. Amilyen egyszerűen hangzik, annyira nehéz jól csinálni. Végezetül talán érdemes még egy harmadik nézőpontot is beemelni a meghatározások sorába: a jó ember nem törekszik rá minden áron, hogy a tévedéseit és a rossz cselekedeteit igazolja, kimagyarázza.

16-17. oldal (Ab Ovo, 2016)

>!
csucsorka P

Azt szeretnénk tisztelni hosszú távon, aki okot ad rá, és nem azt, akit erre valaha kijelölt a közösség, vagy pláne, aki erre magának alaptalanul jogot formál.

181. oldal, A szülők cizellált dilemmái és súlyos tévelygései

Kapcsolódó szócikkek: tisztelet
>!
dontpanic P

Az a helyzet, hogy az élet élvezetéhez szükségünk van egy pozitív torzításra, egy fölfelé kunkorodó értékelő mozzanatra. Hogy az életünk értelmes (noha tudjuk, hogy véget ér), vagy hogy a partnerünk remek ember, apró hibákkal (pedig jó sok van neki). Mindenkinek szüksége van erre az önigazolásra, nemcsak a narcisztikusnak. Szinte azt is mondhatnám, hogy a kellő, de kordában tartott, pozitív önigazolás a jó élet egyik receptje.

243-244. oldal

>!
dontpanic P

A magas belső mércék nem feltétlenül jeleznek nárcizmust. A könyörtelen mércék már gyanút ébreszthetnek bennünk. Persze a kettő közti átmenet folyamatos. Megismétlem: semelyik maladaptív séma nem jelent önmagában betegséget vagy diagnózist. Mindnyájunknak vannak ilyen rossz, megrögzött, a valóságot és a megélést torzító komplex meggyőződéseink, élménymódjaink, állapotaink, amelyek időnként aktiválódnak vagy akár meghatározóak is lehetnek a mindennapjainkban. A személyiségzavarokban számos maladaptív séma aktív egyidejűleg, ezek meglehetősen intenzíven jelentkeznek, és a karakter egészét átható, sokszor egymástól disszociált sémamódokba rendeződve teszik nagyon problematikussá az életet.

236. oldal

14 hozzászólás
>!
csucsorka P

A gyerek két malomkerék közt őrlődik: a túlértékeltség és a leértékeltség élménye között. Ha ez a dillemia rögzül, és belsővé válik, utána szinte az egész életét ennek a kettősségnek szentelheti.

155. oldal, A kör leszűkítése

13 hozzászólás
>!
dontpanic P

Ha látok egy állatos dokumentumfilmet a tévében, amelyben karcsú patások majszolják a zsombékot, kecsesen tipródva a bérceken, miközben egy jól szabott kőről les rájuk egy tépőfejű ragadozó, gyakran eszembe jut, hogyan képesek ezek a rokonszenves kérődzők ezt az ismétlődő szituációt napra nap elviselni egyáltalán?

240. oldal

13 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP

A világ nagyon összetett, és az, hogy milyennek látjuk, legtöbbször rólunk szól, a mi lelkünkről árulkodik.

305. oldal Kóros önszeretet, kóros kapcsolatok


Hasonló könyvek címkék alapján

Orvos-Tóth Noémi: Egy nárcisztikus hálójában
Robert D. Hare: Kímélet nélkül
Bánki M. Csaba: A beteg elme
Suzanne O'Sullivan: Rejtélyes betegségek
Nyikolaj Vasziljevics Gogol – Horvai István – Darvas Iván: Egy őrült naplója (alkotók az előadásról)
Karl Shaw: Királyi őrületek
Németh Attila: Művészek és pszichopatológia
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
R. D. Laing: A meghasadt én