Tekinthetjük-e "felforgató irodalomnak", egyfajta középkori undergroundnak a trubadúrok obszcén verseit? És vajon mi volt előbb: a vágyat átlelkesítő, kifinomult udvari szerelem, vagy a társadalmi konvencióknak tudatosan fittyet hányó obszcén költészet? Az obszcén az „udvari szerelem”, a fin'amor megjelenésével egy időben kezdődik – az első trubadúr, a vidája szerint hírhedten rossz életű Aquitániai Vilmos herceg költészetével. Vilmos egyszerre írt trágár verseket és a hölgyeknek való alárendelődést hirdető, udvari szellemű költeményeket. A fin'amor, a hölgy tiszteletére épülő költészet és ennek irodalmi ellentéte tehát édestestvérek.
Mi már csak az udvar nélküli udvariatlanságot ismerjük, a zabola nélküli zabolátlanságot; ezek a középkori versek (fiatal emberek friss fordításai) még az igenek és nemek teljességéből szólnak. Baszni baszna, de semmi haszna, sóhajtott James Joyce a 20. század szürke mélabújával – ez a könyv az ellenkezőjéről sóhajtozik: öröm, mámor,… (tovább)