Magyar ​Dekameron 91% 38 csillagozás

Mintha a levegőben lenne az ember-állat-viszony teljes újragondolása. (Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa). Furcsa, hogy ennek a Magyar Dekameronban is vannak jelei. Hogy talán létezik egy ember-ember-kommunikációnál mélyebb kommunikáció is. Az erdei vadakkal fura szerelmi rivalizálásba kezdő vadász története. Vagy a csóka meséje, aki félig-meddig embernek tartja magát, és az őt felnevelő vadászba lesz szerelmes.

„Tudtam, a világban nem egyedül élünk. Fel-felcsapó madárrajokat láttam az ablakból, de a gazdám – akivel a legjobban szerettem volna röpdösni –, csak lassan, méltósággal csoszogott, és kimért mozdulatokat tett, mikor reggelente odajött a kalitkámhoz. Teltek-múltak a napok: a tollaim erősödtek, a gazdám még szakállasabb lett, és én észrevettem, hogy az éjszakát és a nappalt, a benti és kinti világot egyre élesebb ellentét választotta el.
Miért is jó vágyakozni? Ami csak létezik, minden különbözik, gondoltam, és ahogy az ablakon át bólogató lombokat figyeltem, egyre erősödött a nyugtalanság bennem. Repülni vágysz, ugye, kérdezgette a gazdám, mikor látta, hogy esetlenül fel-alá rugódzkodom a kalitkámban. Pedig igazából nem repülni, hanem cseverészni szerettem volna, de a kurrogás, ami kiszakadt a torkomból, nem hasonlított a gazdám mondataihoz.
Ám kire is kéne hasonlítanom, kérdeztem magamtól. A gazdám az egyik reggel a keze fejére ültetett, és lassan, óvatosan kisétált velem a kertbe. Én megriadtam, mert félelmetesebb és csodálatosabb volt ez a kert, mint amire számítottam. Nemcsak színek, vonalak barázdálták az égboltot, hanem furcsa légáramok is, amelyek felborzolták a tollaimat. Mintha csak habok között lépkedtünk volna a gazdámmal.
Óvatos légy, szólt a gazdám, mikor felröppentem a vállára. De már nem hallgattam rá, a levegő megtelt bátorító, vidám surrogással. Egy fekete madár repült felém, úgy bámult rám, mintha a testvére lennék, és különösnek tartaná, hogy ott gubbasztok a gazdám vállán.
De még nem mertem felemelkedni, csak vártam, míg egy felfelé vivő légáram, ezek a láthatatlan ujjak végiggsimítják a szárnyaimat. Már nem kellett mást tennem, csak elengednem magam. A szél lassan a meggyfa fölé emelt„ amelynek minden ágán vérpiros gyümölcsök nevettek….”

Igen, nagyon kemény könyv hatalomról, szexről (már amennyire) és történelemről. Vannak benne gyengébb novellák, de nagyon jók is. Nekem a Zrínyi-novella a legkedvesebb. És örülök, hogy Nényei újra behozta a Zrínyi-gyilkosságot.

Nem csodálom, hogy 2007-ben a kritikusok nem tudtak ezzel a novellafüzérrel mit kezdeni. Ma is meghökkentőnek érzem a könyv fő állításait. ahol adekvát (a cím is pontosan ezt sugallja!) a nyugat-európaiak és a kelet-európaiak összehasonlítása. Miért egészen más a járvány Budapesten, mint Firenzében? Bánki nem a történelemmel magyarázza ezt, hanem a nyelv és a kommunikációs stratégia különbségével. A magyarok szavakkal ölnek, tele vannak nehezteléssel, agresszióval, szorongással. Én a Ludas Matyi történetét, feminista átírását emelném ki. Amúgy jellemző, hogy ez a „bosszúmese” máshol is ismert, de pont Magyarországon része a „kánonnak” és a kötelező olvasmányok sorának. Az agresszíóba forduló traumatizáltság más novellák cselekményét is meghatározza.

Nagyon eredeti kötet. Nagyon meglepő történelemszemlélet. Erős benne a magyarság-kritika, de semmilyen fensőbbséges lenézés nem olvasható ki belőle. Az elbeszélők és a hősök „belül vannak” az ábrázolt világban, maguk is megszenvedői mindennek. Ez igaz a Döbröghy (sic!) baját ellátó kislányra is és a novellafüzér többi bosszúállójára.

Szerintem ez a legbánkiévásabb kötet.Szédítő fantázia: ugrálás a legkülönfélébb korok között. És valami fanyar szomorúság.A fantázia csak játék. Itt soha nem leszünk boldogok. Nem jó nőnek lenni Magyarországon.

A magyaros önpusztítás kórképe. Nem a pestis végez a Ká-európaiakkal, hanem a rengeteg bántás, amit önmaguknak és persze egymásnak okoznak. A feldolgozatlan sérelmek. A féktelen, monomániává lett bosszúvágy. Nekem is a Ludas Panni tetszett a legjobban.

Kelet-közép-európai nyomorúságaink – a szerelem és párkapcsolatok tükrében.

Nekem is legjobban a Zrínyi-történet tetszett.

Egyetértek azokkal, akik szerint ez a létező legbánkiévásabb kötet. Sziporkázó ötletek, fantasztikus idősík-váltások, ragyogóan felvillantott összefüggések. Beszédmódok, korok sokasága. És egyfajta ziláltság, ami hozzátartozik. Talán ebben a kötetben problematizálódik a leginkább, mit jelent az ezredfordulón kelet-európainak lenni. A járvány már csak egy bónusz. Összességében nagyon meggyőző.

Mindig is nagyon izgalmasnak tartottam a kelet-európai és latin-amerikai baloldal különbségét. Ezért is olvastam újra Amerigo / Imre atya történeteit. Egy baloldali magyar származású jezsuita, évtizedes kalandjai Latin-Amerikában, aztán hazatérése, be-(nem)-illeszkedése Kádár János és a rendszerváltás Magyarországán. Miért nem kívánatos nálunk semmilyen felszabadítás teológiája-szerű dolog? Mik ezek az alapvető habitusbeli különbségek? Nagyon érdekes ez.

De nekem a nem ennyire latinos novellák is sokat elmondanak test és társadalmi elnyomás viszonyáról. Ahol a szerelem többnyire szolgaság vagy vak düh… Zrínyi és társaik.

Szerintem ez az egyik legbánkiévásabb könyv. Egy keretes novelláskötetben működnek a legjobban az író erényei: sziporkázó fantázia, újabb és újabb nyelvek, bámulatos érzékenységgel újramesélt szerelmi történetek (szerintem is a Zrínyi a legszebb. Legfőbb érdeme talán nem is a szexualitás, hanem a magyarosch kultúrharc újragondolása. Milyen világ az, ahol a verbális agresszió lép a szexuális meghittség helyébe. (És talán ezért támadták a kritikusok is.) Ahol a politika már szexpótlékként működik, és az emberek annyira traumatizáltak, hogy csak a másik bántásában vagy átverésében találnak élvezetet.

Bánki után a boccacciós átejtős-átverős történeteket is másként olvassuk, mert ezek a Magyar Dekameronban valami öncélú perverzióvá változnak. A „jó szex”, ahol átverem a másikat. Megcsalós-átejtős-túlélős világ.

Majdnem tíz év után is érvényes és hiteles kelet-európai állapotrajz. Kis magyar pornográfia… írnám, de tul. képpen nincs benne szex, csak egy csomó félresiklott, keserű vagy vicces szerelem.