Fordított ​idő (Fordított idő 1.) 71 csillagozás

A mély tenger névtelenjei
Bánki Éva: Fordított idő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ha ​az ember történelmi törésvonalak között él, akkor mi szüksége van személyes élettörténetre? Miért akarja tudni a jövőt, ha róla is mások döntenek? És miért függ attól a jövőnk, hogy képesek vagyunk-e elfogadni a saját múltunkat?
A regénybeli Riolda bizony nincs könnyű helyzetben. Tündérek és szörnyszülött szorgok leányaként minden nép között, minden országban és minden udvarban idegen. A kelták, a germánok, a mórok közt is; hercegi dadusként, szélhámos földönfutóként vagy a bölcs krónikás, az idő betegségeit kutató Illighaen tanítványaként. Ködös tengerpartokon, a mórok elől menekülve, intrikákkal teli udvarokban, elátkozottnak hitt szigeteken. Riolda próbál józannak maradni az egymásnak feszülő hagyományok közt is. Ám hogy volnánk képesek mítoszok és tények közt a kora középkorban különbséget tenni?
Ebben a valóságos és kitalált időket, megtörtént és elképzelt eseményeket variáló női lovagregényben Riolda úgy tanul meg boldog lenni, hogy lassan kibékül mások… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2015
274 oldal · ISBN: 9789633107850 · Illusztrálta: Csilléry Orsolya
>!
Jelenkor, Budapest, 2015
274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633106075 · Illusztrálta: Csilléry Orsolya

Enciklopédia 13


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Archibald_Tatum>!
Bánki Éva: Fordított idő

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Ilyen lény nincs.

(Karl von Linné, varég tudós XI. (?) – XIX. (?) sz.)

    
Hogyhogy kortárs magyar szerző könyvét értékelem? És hogyhogy fantasyt?
Az történt, hogy szerző megkért, írjak – ha van kedvem, szigorúan csak akkor – a pár hónapja megjelent könyvéről. Ahhoz viszont el kellett olvasnom az első részt. Szerző nem is említette, hogy van első rész, erre mintegy magamtól, általános műveltségem segítségével jöttem rá. És olyan családból jövök, ahol elolvassuk az első részt is. (Apai ág.)

A fantasy (és sci-fi) meg nekem kicsit rejtélyes műfaj, ennek egyik okát – általánosítottam ott – elmondtam egy karcban (sejtésem szerint nem nőtt a népszerűségem evvel), azt meg félve említettem, hogy a történelmi regényeket sem szeretem már (evvel se nő népszerűségem), a tét tehát az olvasás indulásakor, tíz napja, az volt, hogy akad-é egy ilyen finnyás olvasónak olvasat.

Gyorsan világossá vált: akad. Az ún. rejtély. De rejtélyből is kétfélét különböztetek meg. Mingyá'.

Így nézett ki az olvasásom – életemben nem olvastam így könyvet –: a 30. oldalon tudtam, hogy valami nagy-nagy ködben tapogatózom előre (?), úgy döntöttem, még egyszer el kell olvasnom az addigiakat, de mivel, mint megvadult BKK-s vezetőknél, erős vágy ébredt bennem a kapaszkodók iránt, csak a 100. oldalon kezdtem újra. És láss csodát! Sokkal, de sokkal jobban értettem a szöveget, egész jól kivettem, mit nem értek. Lassan, egészen lassan olvastam, a 200. oldal után egy szakaszon rendes mozdulattá vált a visszalapozás.
Ezt a könyvet nem szabad gyorsan olvasni, nemcsak a rendkívüli töménysége és az adatok szétszórt volta, hanem a nyelv, ill. a balladákat félhomályossá tevő kifejezésmód miatt sem. Amiről azt hittem elsőre, pusztán valami költőiség, díszítő elem, arról sokszor kiderült, hogy van jelentése és fontos is. Egyáltalán, második olvasásra értettem meg, mi mire vonatkozik vagy mit vetít előre. És most is rengeteg olyan dolog van – a versek jó része pl. – ami rejtély, és az a helyzet, hogy nem is vagyok benne biztos – majdhogynem biztos vagyok benne –, hogy (nem is) lesz olyan értelemben itt megoldás, ami kisimítaná az olvasó vonásait. Mert kétféle rejtvény van, az első a történet rejtélye, a történések elrendezettségének logikája, az olvasó rendet akar vágni ebben a világban, a második pedig a téma, a mondanivaló rejtélye. Ez utóbbi az előbbiben mint történetben, mint szövegben testesül meg; a történet ellentmondásai pedig a téma lényegét hordozzák – én a téma olvasója vagyok, ez a második rejtély vonz.

Ha egy kvízjátékban feltennék a kérdést, hogy kinek íródott a könyv, írjam le a célzott olvasót, a réteget – hát ez sok forintos kérdés lenne. Egyrészt a szüzsé tálalása, vagy maga a szüzsé (!) engem Robbe-Grillet kukkolójára emlékeztet, és ott a haját tépi a hagyományos krimiolvasó (ő az, aki a haját is hagyományos samponnal mossa), ehhez jönnek a borgesi témák, gondolatok, vagyis nagyon magasan van a léc. Másrészt sokszor mintha mesét olvasnánk, tündérekkel, hercegekkel, szorgokkal, még ha ezek igazi hercegek és tündérek és szorgok is. Nekem nehéz ezeket összeilleszteni, borzasztó nehéz, de nem tartom kizártnak, hogy van ma már egy olyan fiatalabb olvasói réteg (YA-(os)ok, vagy kicsurgák…), akiknek ez nem jelent gondot.

De mit jelent az, hogy igazi tündérek és szorgok?
A borgesi vonulat mellett számomra ez legértékesebb rész. Azért nem szeretem a történelmi regényeket, mert hacsak nem egyszerű szappanoperai díszletekről van szó, akkor vagy irodalmi köntösbe bújtatott történészi munka, ismeretterjesztés, tudástárház, vagy a szerző szándékoltan visszavetíti a maga 20-21. századi eszméit, győzköd az igazáról a történelem tekintélyére támaszkodva. A Nero, a véres költő mellett – bár egészen máshogy (abban amúgy sem érzem direkt törekvésnek) – ezt találtam a legjobb rekonstrukciós kísérletnek eleink gondolkodásának tekintetében. Mindenki ismeri azokat a középkori térképeket, amelyeken furcsa lényen úszkálnak a tengerekben: amennyire tudom, ez nem üres dísz, azért festették oda őket, mert azt beszélték, az a hír járta stb., hogy ott ilyen lények élnek. Az akkori ember valósága volt ez, ma mágikus világképnek hívják. (Ezt egy roppant eredeti megfigyelésnek szántam, aki elolvassa a könyvet, látni fogja, nem az.) A szereplők különféleképpen viszonyulnak ezekhez, vagy akár saját tündér őseikhez, el-elgondolkodnak róluk, különféle világlátások élnek egymás mellett.
És itt van a narráció is, végszónak. Nagyon markáns a narrátor jelenléte, jellegzetes hang (talán ez teremti meg az egész regény hangulatát), mégis az „ideológiai” területeken átengedi a szót (gondolatot) a szereplőknek, nem írja át, ki mit hogyan lát, csak lejegyzi. És szerencsére mindenben ezt az elvet követi, én sehol sem érzékeltem, hogy meg akarna győzni erről vagy arról (pedig van itt erőszak, a nők, a (rab)szolgák helyzete, iszlám, kényes, indulatokat kiváltó témák manapság), kérdéseket tesz föl, elmélkedik, távolságot tart – mint, mondjuk, Csehov*.
    
* Ha a legvégét csillagozom, nem kell legörgetni. Beütöttem a keresőbe pár a regényben szereplő földrajzi nevet. Kerkovian. Variáltam a k-val (kh, ch), arra jutott a gép, hogy „chekhovian”. És ezen el is gondolkodtam a helyszín és a jelent kapcsán.:-)

28 hozzászólás
Kuszma P>!
Bánki Éva: Fordított idő

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Világosan érzem, hogy van olyan olvasó, aki lelkesedni fog majd ezért a könyvért. Bánki Éva regénye egyfajta alternatív történelem a kora középkorból erős fairy tales beütéssel. Regényszerűségét és történelemszerűségét alaposan fellazítja az írói szándék: egyfajta szilánkjaira hullt múltat ábrázol, amire a tengeri szelek bizony ráhordták a párát, mert időnként az orrunkig sem látunk benne. Kelták, normannok, latinok, bizánciak, arabok és mások kavarognak előttünk egy karneváli sokadalomban, mindannyiuk valamiféle misztikus sorszerűség terhe alatt. Érdekes megfigyelni, hogy Bánki hogyan fordítja meg a középkori szövegek trendjét: ott a férfiak az aktív cselekvő szereplők, akik többnyire tudják, mit akarnak – itt is akadnak közöttük, akik tudják, de valójában ők is csak vakon törtetnek előre, és maguk is a káoszt készítik elő*. Velük szemben pedig a nők azok, akik a stabilitást szolgálják, fészket keresnek, zugokat, ahol béke van – hogy sikerrel-e, azt majd az olvasó eldönti magának, ha becsukta a könyvet.

Szóval lesz olvasó, akit beránt a könyv világa – viszont ez a megfogalmazás tán sejteti, hogy nem én vagyok ez az olvasó. Ebben a könyvben a misztikus-filozofikus dialógusok túlságosan rátelepedtek magára a történetre, a szereplők pedig túl odavetettek ahhoz, hogy arcot adhatnék nekik. Ezért esik szét számomra e regény, és ezért érzem úgy, hogy valami hiányzik – ettől a finom puhaságtól olybá tűnik, mintha egy felvezető kör lenne, ígéret, de nem maga a nagy mű. Ettől függetlenül Bánki nyilvánvalóan sajátos stílusú, eredeti író, akit lehet szeretni, és a szöveg egyes passzusai nekem is nagy élvezetet okoztak: amikor felszakadozott a köd, és a mágikus atmoszféra napsütése átragyogott rajta. (…ez volt a lírai blokk… ezzel is megvolnánk…) Szép mese, komoly mese, csak éppen az én kezemben szétmállott picit, mint egy homokpogácsa.

* Lehet a könyvnek olyan olvasata is, amely a történelmi kulisszákat a jelenkor analógiájaként értelmezi, ahol a terv és cél nélküli nyugatot az aktív és elkötelezett mórok áradata veszélyezteti. Ez persze nem tekinthető kizárólagos olvasatnak (még valószínűsíthetőnek se feltétlenül) – alighanem így járok jobban én is, meg a könyv is.

20 hozzászólás
Noro>!
Bánki Éva: Fordított idő

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Ezt a mesékből és mítoszokból táplálkozó mágikus realista történetet a fantasztikum és a történelem rajongóinak egyaránt merem ajánlani. Középkori hőseinek gondolatvilágában úgy keveredik össze képzelet és valóság, hogy az olvasónak esélye sincs pontosan kitapintani a kettő közötti határvonalat. Sejthetjük, hogy a Fordított idő világa valamivel képlékenyebb annál, amiben mi élünk, de bizonyítékot a könyvből nem kaphatunk rá – nagyon helyesen, hiszen ennek a kornak nem sajátja az a fajta elemző és osztályozó világnézet, ami a számunkra természetes. (Jópofán szemtelen csavar, hogy amikor nyilvánvalóan szembemegy a történelmi tényekkel, akkor előkapja a „hamisított középkor” teóriát, de egy középkori szereplő szájába adva. Nehogy már rábizonyíthassunk valamit. :P)

A fülszöveg női lovagregénynek nevezi a könyvet, ami elsőre egy kissé furcsán hangzik, lovagok vagy bármiféle harcosok ugyanis nem kapnak főszerepet a történetben. De itt részben maga a „lovagregény” szó az, ami pontatlan. A középkorban, esetleg nem sokkal később született kalandos elbeszélések szerzőiben ugyanis fel sem merült a gondolat, hogy egy ilyen történet főhőse ne egy gáncs nélküli lovag legyen. A Fordított idő középpontjában viszont egy filozófus és egy fiatal lány áll. Ők pedig korántsem a hős lovagokat próbálják utánozni (hagyományos panelekből építkező fantasy könyvekben erre is akad példa), hanem a saját útjukat próbálják járni egy olyan világban, amely éppenséggel nem támogatja elképzeléseiket.

A kelleténél árnyalatnyival talán gubancosabb felépítésű regény gyakorlatias és elvont problémákat egyaránt felvet. Megjelennek benne a köznapi élet nehézségei, a nők lehetőségei egy primitív korban, a népek és vallások túlélése, vagy a modern tudomány korai próbálkozásai. Visszatérő elem, hogy a mesék és a képzelőerő akár a túlélés eszközei is lehetnek egy olyan világban, ahol a valóságtól a legtöbb ember nem sokat várhat. A „rajban gondolkodás” ötletét viszont érdemes lett volna alaposabban is kifejteni; hiába volt az egyik legeredetibb gondolat a könyvben, ha a lényege ennyire homályban marad.

Feltehetném az „obligát” kérdést, hogy miért mindig csak a skandináv és a kelta mitológia jön elő, amikor egy magyar szerző annyi más, hozzánk talán közelebb eső folklórból is válogathatna, de azt hiszem, ezúttal nem érdemes. Az író ugyanis nagyon szép munkát végzett az írek, normannok és vikingek világával (plusz egy kis hispániai-arab beütéssel). Gondolatai pedig nem csak egy adott korszakra vagy kultúrkörre érvényesek.

Timár_Krisztina I>!
Bánki Éva: Fordított idő

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Bizonytalan körvonalak, elcsúszó idősíkok, határáthágások jellemzik Bánki Éva regényét, a Fordított időt, amely egy trilógia első kötete, de önmagában is értelmezhető, lekerekített történet.

Az ilyen regényekről jut az ember eszébe, hogy a „szöveg” és a „szövet” szó töve ugyanaz. Nem újdonság, hogy a cselekmény több szálon fusson, és a szálak olykor érintkezzenek egymással. Az sem, hogy ezt a több szálon futó cselekményt idősíkváltások is bonyolítsák. Ezeknél sokkal inkább az teszi erősen szövetszerűvé – és egyedivé – Bánki Éva művét, ahogyan ezeket a szálakat összekötik egy sajátos költői nyelv szófordulatai és metaforái, illetve az ismétlődő filozófiai kérdésfeltevések.

Itt olvasható tovább:
http://www.barkaonline.hu/olvasonaplo/6897-szoveg-es-sz…

4 hozzászólás
Joculator>!
Bánki Éva: Fordított idő

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Ez egy költőien szép, lenyűgözően izgalmas, sok szálon futó fantasztikus regény.

A szerző elég szokatlan nézőpontot választ. Egy félig ír származású lány, Riolda szemével látjuk a születő germán királyságokat, a kezdődő keresztény térítést, a mórokkal való első nagy összecsapásokat. A környezete által tündérnek, intrikusnak vagy lúzernek tartott Riolda bepillantást enged a kora középkor különös tudatalattijába: a mitikus ősök, átkok, szörnyetegek, tündérek, szörnyek közé. A szorongás és a permanens kisebbrendűségi érzés birodalmába, hiszen az európaiak az művelt világ perifériáján keresik önmagukat.

Rioldát megvetik, de félik és tisztelik is. Saját gyermeke megszületéséig nagyon sokféle hagyománnyal és világnézettel szembesül, és csak a tapasztalataira és a talpraesettségére hagyatkozva sikerül megmenekülni az arab támadástól és visszatérni a saját szigetére. Mert ebben a képzelt lényekkel, varázslatos állatokkal, furcsa időgépekkel teli történetben egészen különös szerepet kap a józan ész, a belátásra, kételkedésre, önmagunk korrigálására való képesség. A regénybeli Riolda sokak szemében nem-ember (többen is észreveszik rajta, hogy a félállati szorgok rokona), ám mégiscsak józanul, két lábbal áll a földön, és biztos hitbéli meggyőződés nélkül is igyekszik empatikus, megfontolt és józan maradni.

Ami nem könnyű. Ebben a világban egyszerre élnek a múltban és a jövőben az emberek., nem abban az értelemben, hogy emlékeznek vagy tervezgetnek, hanem pl. sétálnak az erdőben, és áttévednek egy másik időbe, „kisétálnak” az életidejükből. Vagy egyszerűen elkeverednek a halottaik között. Eltünedeznek, aztán egyszercsak visszatérnek. Ez egyáltalán nem felszabadító, hanem inkább az emberi létezés (elme) nyomasztó, kísérteties lehetősége (és kicsit emlékeztet az Esőváros nyomasztó, önsorsrontó "szellemezéseire"). Ha valaki egyszerre él több időben, akkor nincs is saját életideje – nem ismeri a józanságot, a felelősséget, és nem látszik képesnek valóságos, mély érzelmekre. A regény narratív struktúrái is érzékeltetik a múlt-jelen-jövő összekuszálódásából, a folyamatos identitásválságból eredő szorongást és érzelmi bizonytalanságot.

Ám a ködös törzsi kiválasztottság-tudat vagy zagyva mitológiák alapján cselekvő, babonás északi fejedelmek mögött is van egy élhető, erőt adó minta, az antik racionalitásé és embereszményé. A normann krónikások és főurak maguk is átalakított római villákban élnek, régi római utakat és kikötőket használnak, és közben mániákusan tisztelik a római „bölcseket”. Bár az antik eszmények már nem állíthatók vissza – ezek kudarcát mutatja egy humoros „költő-terrorista”, egy politikai kegyenc, Maximus kalandja –, de racionalitás nélkül lehetetlen bármilyen túlélés.

Akié a múlt, azé a jövő. De minden ember másfajta múltat tart fontosnak, az egyes történelmi hagyományok csak erőszakkal egyesíthetők (amolyan Maximus- vagy véresen komoly maximalista módra), ezért a józanság, a jelenben való megkapaszkodás lesz a jövő záloga. Mikor Riolda lemond arról, hogy „származásásának titka” és más homályos dolgok utánnyomozzon, elveszteni látszik a múltját, de megnyeri saját életidejét.

A saját szigetén politikai uralmat építő, oda idegeneket hívó, a sziget régi rabszolgáit hősnő ezt a humanizmust és józanságot képviseli. A regény végén a racionalitás, a nemek egyenjogúsága és a politikai emancipáció elválaszthatatlannak.

De ez csak egy kis közösség, egy sziget kegyelmi pillanata. Jó lenne, ha az ígért folytatásban megint visszatérnénk a nagypolitika, a „trónok” és intrikák világába. A NAGY középkorba.

7 hozzászólás
Oriente>!
Bánki Éva: Fordított idő

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Amilyen hihetetlen élvezettel merültem bele Bánki Éva nyolcadik századi történelmi-mágikus világába (kelták, frankok, arabok, vikingek, óóó), olyan nehezen tempóztam magam a kötet végére. Összeállt ugyan, hogy a regény furcsa időszemlélete és misztikus elemei éppen a korszak nem-természettudományos, azaz egyértelműen mágikus világképét hivatottak visszaadni, de nekem ez végül a torkomon akadt, illetve se így, se úgy nem csúszott. Mert el lehet engedni a történetvezetést – minek az, ha az impresszionisztikus megközelítés önmagában is önfeledt esztétikai élvezetet okoz. Szokott nekem ilyen élményem lenni, igen, szeretem az ilyet, de ez most nem ilyen volt. Szóval két szék közül a pad alá esete… kár, mert nagyon akartam szeretni.

Naggy_Noemi>!
Bánki Éva: Fordított idő

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Néhány elképesztően jó vers a regényből.

"
"Míg súlytalan vagyok a gyönyörtől,
– apró hajó, a szél letépte róla a nevét is –,
nem tudnak megnyugodni az ujjaim,
lázasak,
fáradhatatlanok.
Ha bágyasztó is a csend,
ha elhomályosulnak a csillagok,
a vitorla akkor is a szélben
megkapaszkodik.
Mert nem lehet vihart ígérni –
nem lehet a semmibe érkezni."

"Ahol ő él, a vizek feketék és könyörtelenek.

A jóságos, csacska nőket már elejtette
az éjszaka. De ő itt van, ő velem van,
nyugtalan ujjai engem cirógatnak.
Megitat, hogy szomjas legyek.
Meggyógyít, hogy megsebezzen.

Meg kell halnom, hogy fiának nevezzen."

"Puha lesz a húsa a megsiratott asszonyoknak,
langyos, omlatag. Hát ezért látod az esőt
szerelmesnek! Lopva vissza-visszatér hozzád,
hogy megcirógassa a holtakat: csecsemőt,
menyasszonyt, fuldoklót, parti fecskét,
akiket már nem cipel tovább az éjszaka.

Kőkoporsók őrzik a királynőket.
De nemet ők sem mondanak."

"Habozik a tenger – mi mást tehetne?
Annyi lény akarja a halált elkerülni benne,
hogy megnyugodni nem tud: kavarog, hullámzik.
Páncélok, csápok, szívek, cikáz a halál közöttük,
pedig mind élni akar, villódzni, osztódni.
Ha a dagályban megmártózol, idegen lények
nevetnek vissza, a mély tenger névtelenjei.
De a másik sodrást, ami a mélyből árad
hidegen, számítón, nem is érezzük."

Olvastam egy szép elemzést, hogy mi ezeknek az eléggé erotikus töltésű verseknek a funkciója egy olyan regényben, ahol nem nagyon érnek rá szeretkezni vagy szerelmesnek lenni, mert mindig háború van etc. A szereplők elolvassák ezeket, és jól „felháborodnak”. És közben mégis ezek a versek szervezik leginkább a regényt. Ahol MINDENNEK ELLENÉRE (vikingek, arabok, ilyem-olyan rablók) azért mégiscsak megpróbál mindenki boldog lenni. És nem véletlen, hogy a vers alcíme is a verbetétekben jelenik meg először.

(Ehhez hasonló funkciója van a verseknek az Esővárosban is.)

Nekem nagyon tetszett a regény.

3 hozzászólás
Szultan_11>!
Bánki Éva: Fordított idő

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Az európai kultúra kapcsán mindig szívesen hivatkozunk antik és zsidó-keresztény gyökereinkre. De mintha a középkorra, a kelta-germán örökségünkre már kevésbé lennénk büszkék, noha ez a hagyomány a mai napig mit sem vesztett népszerűségéből. Persze királyfiakról-királylányokról, Artúr királyról, trubadúrokról, lovagokról, Trisztánról és Izoldáról szinte mindenki hallott, de ennek a színes középkori hagyománynak nincs megfellebbezhetetlen tekintélye, Homérosza vagy Shakespeare-je, így aztán a legtöbb hajdani középkori alkotás ma is névtelenül befolyásolja a nyugati kortárs gyerek- és ifjúsági irodalmat.

És a középkori ihletésű alkotások többségét ma sem sorolhatjuk egyértelműen a magas irodalomhoz. Talán mert ennek a hagyománynak a felszínes megértése nem is követel előtanulmányokat, ráadásul annyi mitikus rétege van (Grál, tündérek stb.), amely máig vonzza az ezotéria iránt fogékonyakat. Talán mindezeknek is betudható, hogy a káprázatosan színes cselekmény a fantasyk egy részében igénytelenséggel és nyelvi felületességgel párosul.

De nem így a Fordított időben, Bánki Éva harmadik regényében, ahol a kelta, germán és muszlim birodalmakon átívelő történetet – egy női fejlődésregényt – egy roppant eredeti, minden ízében kiforrott prózanyelv közvetíti. Bánki Éva, aki maga is középkorkutató, nem szakít a középkori hagyományt éltető mitikus sémákkal, ám közben nem fordul sablonos megoldásokhoz sem. Úgy bűvöl el bennünket egy különös kor lélegzetelállító idegenségével, hogy saját félelmeinkkel és reményeinkkel szembesít. A történet töredezettsége is az elbeszélés többértelműségét hivatott hangsúlyozni.

Jelenkor, Budapest, 2015, 280 oldal
Jelenkor, Budapest, 2015, 280 oldal
A Fordított időben vannak ugyan fantasztikus szereplők, irracionális képességek (például jövőbelátás), de maga a történet nem valami megfoghatatlan múltban, a „mesék korában” játszódik, hanem ismert történelmi törésvonalak mentén: az európai kora középkorban. A hősnő, Riolda egy éhségtől, babonáktól gyötört kis szigeten látja meg a napvilágot. Édesanyja meggyilkolása után apja jónak látja egy gazdagabb országba menekíteni. Az ír Riolda egzotikus külsejével (fekete hajával, furcsa pupillájával) szinte minden germán udvarban idegennek számít, félnek is tőle, de sokszor csodálják is, és tündérnek tekintik. Az egymással intrikáló fejedelmi udvarokban Riolda mégsem a szexuális csáberejével, hanem az okosságával és talpraesettségével érvényesül. De a mór betörés után rá kell ébrednie, sehol nem érezheti magát otthon, csak a saját szigetén. A múltat meg kell érteni, a hibákat ki kell javítani – az átkokról pedig meg kell feledkezni. Riolda beteljesíti a nevében rejlő ígéretet (Riolda – királynő), és a sziget uralkodónője lesz. A számos fantasyelem ellenére ez az alaptörténet talán tényleg megtörténhetett volna a 8. században is.

Klasszikus történelmi regényekre emlékeztet a regény egyik izgalmas mellékszála, a történetmondást és a múlt megismerhetőségét problematizáló Illighaen alakja is. Hogyan adhatna számot egy történész a jelenhez és a jövőhöz fűződő megannyi félelemről és szorongásról? Hogy tudna a művében egymásnak ellentmondó álláspontok közt közvetíteni? Ezek az írástudókat gyötrő kérdések ismerősek lehetnek Sebe történetéből, Bánki korábbi regényéből, az Aranyhímzésből is. De míg a magyar püspököt a nagyhatalmi játszmák és elvárások is befolyásolják, addig Illighaen, a normann krónikás szabadon számot adhatna kora történéseiről – ha képes volna rá. Ám vállalkozása nemcsak azért fullad kudarcba, mert nem képes a mitikus tudatot a rációtól megkülönböztetni, hanem mert nem talál olyan nézőpontot, amellyel a muszlim és az északi világ történelemszemlélete és jövőképe egybevethető lenne.

És itt érkezünk el a regény talán legizgalmasabb részéhez, a mohamedán és a nem-mohamedán világ együttélésének problémájához. Hiszen az akkori jelentéktelen, periferiális helyzetbe süllyedt, törzsi királyságokra szakadt Európa képes volt a mai Franciaország területén megállítani az iszlám előrenyomulást, ahogy Európa más részein megtanult együtt élni vele. Ám lehetséges-e közben párbeszéd, lehetséges-e közös nézőpont – és ha igen, miféle?

Mindannyiunkat élénken foglalkoztató kérdések ezek. Mert ezek a rémálmokkal, átkokkal, megérzésekkel, szörnyeteg- és tündérfelmenőkkel, az egységes világkép hiányával küszködő hősök valahol a kortársaink. Nem mintha mi hasonló tekintélyes vagy szörnyűséges felmenőkkel büszkélkedhetnénk. Hanem mert mi is olyan kétségbeesetten és reménytelenül keressük a „közös nézőpontot”, az igazságot, mint a Fordított idő hősei.

Bánki Éva költőien szép regénye úgy vet fel izgalmas nyelvi és egzisztenciális kérdéseket, hogy közben tartja magát a kalandregény szabályaihoz, az utolsó pillanatig izgalmas és lebilincselő.

3 hozzászólás
furacs>!
Bánki Éva: Fordított idő

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Fú, sokáig tanakodtam, hogy tetszett-e nekem ez a könyv, vagy sem. Most se tudom pontosan. De azért inkább tetszett mint nem. Kb. ezt tükrözi a csillagozás, de még most sem tudom, hogy korrekt voltam-e.
Zavarba ejtő volt olvasni. A szerző nagyon sok lírai elemmel, költői kérdéssel, felkiáltással dolgozik. Olyan, mintha történetmesélés helyett folyton elkalandozna a filozofálgatás felé, aztán eszébe jutna, hogy ja, van itt ez a sztori, amit még el akar mondani, de aztán megint eszébe jut egy általános érvényűnek gondolt megállapítás, amit jól meg is állapít. Aztán gyorsan helyszínt, idősíkot és nézőpontot vált. Ehhez látszólag segítségként aranyos kis bélyegképeket biggyeszt a fejezetcímek mellé, de engem csak még jobban összezavart velük, mert nem találtam rendszert abban, hogy az azonos, címerszerű kis képek fejezetei hogyan is kapcsolódnak össze. Szerintem sehogy.
A kora középkori Nyugat-Európában egyfajta alternatív mítoszként vagy lovagregényként ismerjük meg Riolda ifjúkori történetét, aki az emberek és az alávetett szorgok nászából született egy apró, nevenincs szigeten. Erről a szigetről „megmentik”, elkerül a normannok udvarába, ahol felcseperedik és közben tanúja lesz számos eseménynek, de mindvégig a saját mivolta, eredete, kiléte foglalkoztatja és visszavágyódik világra jöttének szigetére, ahova sok kaland után nagy nehezen sikerül visszatérnie és új életet, illetve a sziget történelmében új fejezetet kezdenie.
Felfedeztem némi modern pszichológiát is a sok misztikus elem között, továbbá a kötet játszik az idővel kapcsolatos elméletekkel, filozófiákkal, rájátszik a körkörösségre, időugrásokra, visszaugrásokra, jövendölésekre, áthallásokra, sőt, még egy időgép is befigyel (ez nem spoiler, ott van a tartalomjegyzékben). Szóval érdekes, fura, különleges, gondolkodtató, élményszerű, számomra néha kibogozhatatlan, misztikus, titokzatos, ködös, legendaszerű és még sorolhatnám, de azért egy kihívás volt elolvasni. A folytatásokra is kíváncsi vagyok, de azért előtte még rápihenek :))

cseri>!
Bánki Éva: Fordított idő

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Darvasi mágikus realista regényei jutnak eszembe a stílusról, aki azokat szereti, annak ez a könyv is biztos tetszeni fog. Na, ez nem én vagyok sajnos. Bár kábé a feléig még egészen tetszett, aztán sok lett, de végül is nem egy rosszul megírt könyv.


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Ha a nők nem alusszák ki magukat, képesek kifogni a józan észen!

Mi az igazság?

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

3 hozzászólás
Citrompor>!

A járványoknak külön életük van, akár az állatoknak – hol elbújnak előled, hol ott loholnak a sarkadban.

17. oldal

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Timár_Krisztina I>!

– Az emberi ostobaságra oszlopokat lehet építeni – fejtegette Illighaen dölyfösen.
– De azt ugye még egy nagy krónikás sem tagadhatja – vetették ellene a hercegnők –, hogy sok utazó találkozott a saját halottaival? Hogy vannak olyan völgyek, ahol a jövőre is lehet emlékezni?
[…]
– De azt te sem tagadhatod, hercegnő – akadékoskodott Illighaen –, hogy mennyi képtelen és nevetséges történet kering távoli birodalmakról! Hányan, de hányan mesélgetnek arról, hogy egy Bizánc nevű rejtélyes helyen, talán az idő valamilyen balesete folytán megmaradt a római császárok uralma. Ahol a királyok caesarnak hívják magukat, és bíborban látják meg a napvilágot…
– Bíborban?! Mi sem hiszünk el mindent – mormolta sértődötten az idősebbik hercegnő […].

Mutasd a tenyered!

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

14 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Történelemnek a megtörtént dolgokról való tudást hívjuk, az eseményeknek azt a sorát, amelyből már kivontuk a rettegést, a bizonytalanságot és a félelmet.

Mi az igazság?

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Kapcsolódó szócikkek: történelem
Timár_Krisztina I>!

Aki a három Illighaen tanácsait megfogadta, az meghosszabbította az életét. Ne veszítsd el a fejed! Ne menj a halottak közelébe! Ne szomorkodj túl sokat, és naponta kétszer moss kezet! Ezekért a tanácsokért a nagyurak pénzzel, rabszolgákkal és védelemmel fizettek.

Mi az igazság?

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Timár_Krisztina I>!

– De mi is az idő, barátocskám? – kérdezett vissza a herceg.
– A dolgok megfelelő rendje – felelte Illighaen. – Hogy ami elmúlt, az elmúlt. Hogy tudatlanok vagyunk a bekövetkező eseményeket illetően. […] Képzeljetek csak el egy olyan világot, ahol a halottaknak nincs hová menniük. És akik még meg sem születtek, eljönnek ide, hogy mindannyiunkat próbára tegyenek…

A dolgok rendje

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Kapcsolódó szócikkek: idő
3 hozzászólás
Klára_Bujdosó>!

Bandemag szenilis jóindulattal tekintett rá, és az ujjaival szeretettel végigsimított az asztalon hagyott kódexen:
– Ugyan miért ne lehetne a jövőre is emlékezni, Illighaen?

52. oldal

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Timár_Krisztina I>!

Mert az asszonyaik csodákat meséltek az ottani gyümölcsökről, a ládák mélyén halmozódó drágaságokról, az ezer- meg ezerlapos, nagy könyvekről, amelyeknek a normannok egész életükben nem érnek a végére – ha az anyák elkezdenek egy történetet, a lányaik vagy az unokáik fejezhetik be.

Előjelek

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Timár_Krisztina I>!

Ám Illighaen lenézte a varázslókat, és nemcsak az ilyen csavargóféléket, hanem a rangosakat is. A valóságot lehet persze befolyásolni – hiszen mi más a valóság, ha nem a szavak és a tárgyak bonyolult kölcsönhatása, amit a költők, a törvények és a szokások egyszerre alakítanak? De a világ érthető. És nemcsak érthető, hanem kiismerhető. És csak a tompa agyúak remélik, hogy nem lehet rajta változtatni.

Mi az igazság?

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei

Kapcsolódó szócikkek: valóság
Timár_Krisztina I>!

Illighaen zavarában visszacsúsztatta a bödön mögé ezt az elátkozott pergamentekercset – hiszen így tesznek a történészek, gondolta rezignáltan, ha a tényekhez nem illő dolgokra bukkannak.

Rendetlen eső

Bánki Éva: Fordított idő A mély tenger névtelenjei


A sorozat következő kötete

Fordított idő sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Helena Silence: Enigma
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Jack Vance: Lyonesse 3. – Madouc
Vivien Holloway: Moira
Raoul Renier: A kívülálló
A. O. Esther: Elveszett lelkek
Peter Sanawad: Hollóvér
A. O. Esther: Frigg rokkája II.
Holly Black: The Wicked King – A gonosz király