Tormáék, az egyik família a műszaki újdonságok iránt lelkesedik, minek következtében időnként „robbanások” színesítik krónikájukat. A Bujdosók, a másik család a misztikumhoz, a holtakhoz, a szellemekhez vonzódik, akik lassanként át is veszik náluk az élők helyét, szerepét. Az elsőkötetes Bánki Éva nagyregénye majd' egy évszázad történésein ível keresztül. Az elbeszélés hátterében a huszadik századi magyar történelem rajzolódik ki, miközben két gazdag parasztfamília többgenerációs története szövődik a világesemények közé. A családok ifjabbjai (és öregebbjei) többnyire egymással esnek szerelembe, és a tiltások ellenére a románc generációról generációra megismétlődik.
Esőváros 58 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2004
Kedvencelte 9
Most olvassa 7
Várólistára tette 46
Kívánságlistára tette 26
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nem vagyok nagy rajongója a népi regényeknek, leginkább azért olvastam el, mert az internet születéséről, a kommunikáció forradalmáról is beszél. Egy igen szokatlan nézőpontból. A családban, ahol mindenféléket barkácsolnak, van egy gőzgép, amivel szépen felrobbantják magukat. 1918. Forradalom, Trianon, iszonyú tragédiák. És ezután keresik a „masinát”, ami majd újra összehozza őket: ez lesz az internet. Közben kergetőznek az élők és a halottak, a kitelepítettek és az otthonmaradottak, mindenki valami újszerű kommunikációval kísérletezik, akár ezotériával, akár mással, mígnem jön a rendszerváltás és a „számítógép-kor”, és minden jó lesz. A sztori szerintem hihetetlen érdekes, médiumváltások alapján elmondani egy családtörténetet (és vele valahogy Kelet-Európa történetét is.) A nyelvezet egyáltalán nem „akadozó”, sőt, sokszor szellemes – sokszor, de nem mindig: gyakran hullámzó és egyenetlen. Amit én nem szeretek benne, az a pállott és szomorkás erotika…, ötvenéves, depressziós nők, brrrrr…. Én Bánki más műveiben sem nagyon szeretem a szerelmi vonalakat.
És hogy mért nem ütött ez a regény akkorát? Ha jól látom, pont egy évvel a kettős népszavazás-őrület előtt jelent meg. És ez egy se nem balos, se nem jobbos regény. És Trianont valahogy az elmaradt polgárosodással hozza összefüggésbe (ha ez nincs, akkor se nácik, se kommunisták, a parasztság magától boldogul), ez pedig nem illik bele egyetlen politikai oldal képébe sem. És az sem, hogy a föld szentsége helyett a gép szentsége szerepel.
Lebilincselő, sok szálon futó családregény a XX. századból. Azok története, akiket a határok erőszakosan szétválasztottak, és akik mégis megtalálják a módját, hogy egymásra találjanak. A „szellemezés” a vesztesek módszere, hogy a halott vagy éppen elszakított családtagokkal kapcsolatban maradjanak. Hogy megőrizzék az identitásukat és az emlékezetüket. A Fordított idő, Bánki mostani regénye sok mindent továbbvisz az Esővárosból: nemcsak a sokszereplős, fordulatos cselekmény emlékeztet rá, hanem racionalitás és irracionalitás ellentéte is.
Az Esővárosban a Tormák képviselik a józanságot, a gépeket, a „gyarapodást”, a Bujdosók, a kísértetiességet, a költészetet, a szexualitást, a „szellemezést” és az önpusztítást. A Bujdosók és a Tormák megvetik egymást, mégsem tudnak egymás nélkül élni. A két elv, a kétféle családi princípium aztán a regény végén, az internet „feltalálásában” találkozik. A net egy technikai vívmány, ami mégis összeköt(het) élőket és halottakat, szétszakadt rokonokat – ahogy amúgy a költészet és a szerelem is.
És a családi játszmák és a „spekulációk” mögött ott a rettenetes, magyar XX. század. Nagyhatalmak, hadseregek, amik sokkal félelmetesebbek, mint a Bujdosók itt-ott feltűnő kísértetei. A paraszti (kulák) gyökerű magyar középosztály bármennyit is álmodozott a polgáriasodásról (a „város” szót emeli ki a cím), nem volt képes valósi polgársággá válni.
Nagyon szép családregény. Itt is többször felvetődik, mi lehet a funkciója a regényben a szellemezésnek, vagyis a kísértet-szálnak. A regénybeli parasztcsalád egyszerre Torma is, Bujdosó is, a Bujdosó-karaktert (nomen est omen, egyfajta tudatalatti) megpróbálják elfojtani, mert a polgári világhoz se a szilajság, se a búskomorság (depresszió?) nem illik, de mindig „előjön belőlük”. És csak Bujdosó-lányokba szerelmesek. Hogy a Bujdosó szónak a magyar irodalomban micsoda jelentésgazdagsága van, mondanom sem kell. És a végén Torma Imre bujdosóként (!!!) egy emigráns csoporttal jut el el az Újvilágba.
„Szépen ki van ez gondolva.” Tetszett.
Mostanában olvastam a Sorel-házat, és ezután kedvem támadt az Esővárost is újraolvasni. Mind a kettő egy felfelé törekvő, paraszti család történetét mutatja be, a XX. század elejétől majdnem a rendszerváltásig. Salamon egy ideálképet fest a Sorelekről, lovon járnak, de lelkesen képviselik a haladást… többnyire mindig jók döntéseket hoznak. Bánkinál jóval árnyaltabb a kép. Ő is lehetségesnek tart egy népi gyökerű polgárosodást, de itt sokkal több az árnykép, a visszahúzó erő. Depresszió, vérfertőzés, önimádat. A hagyományokhoz való túlzott vagy épp semmilyen ragaszkodás. A Bujdosók mintha ezt a mélybe visszahúzó erőt képviselnék. De nem lehet őket lefejteni a család másik ágáról, mert a Tormák szerelmesek beléjük. Nem tudom, honnan ered ez a kísértetesdi, szellemesdi a regényben. Talán a túl sok, talán a túl gyors változástól. Összességében nagyon szép és hiteles parasztregény. Nem "példaképekről, hanem szövevényes emberi sorsokról beszél. (Ja, igen, és én is imádom Ancit.)
Általában nem szeretem a családregényeket. De ez a szöveg egyszerűen elbűvölt. Sok jót lehet róla mondani, engem elsősorban a humora nyűgözött le. (Ez a játékosság, jókedv fura, mulatságos ellentétben áll a tragikus témákkal. De nekem bejött.)
Az ezredforduló után divatba jöttek a különböző rétegek szenvedéseit, traumáit bemutató családregények. Az Esőváros nem ilyen (vagy nemcsak ilyen.) Elvontabb értelemben a túlélés és a remény regénye. Egy, a huszadik században szinte végig ellenségként kezelt társadalmi csoport hogyan, milyen úton-módon tudja továbbadni a saját értékeit. Nagyon érdekes ebben a családi hagyományban az innováció / innovációk szerepe. Ezekhez nem egyformán viszonyulnak a családtagok. Bár egyetlen elbeszélő van, a modernitáshoz és a találmányokhoz való viszony alapvetően három szereplő nézőpontján át bontakozik. Lebilincselő, ahogy ezek szép lassan feltárulnak (és persze ezek mögött a huszadik század is minden borzalmával.)
Remek családregény, kicsit női szempontú.
Olvasás közben eltöprenghetünk, vajon hol rontottuk el. Miért nem EZ a Magyarország lett. Mert egy gyönyörű, kicsit komikusra-ironikusra vett utópiával zárul a regény: „Petőfiék” megérkeznek Amerikába, és a liberális demokráciában elég könnyen feltalálják magukat. „Koccintanak egyet” a Fehér ház kertjében. Ha-ha-ha. Mint tudjuk, nem ez lett a vége (nem így lett vége) a kelet-európai parasztságnak. Ma már eléggé fájdalmas ezekről a haladásba vetett naiv reményekről olvasni.
Bár ma talán másképp olvassuk a Bujdosók és Tormák történetét, mint amikor a regény megjelent, ez nem számít.Kicsit elszomorodva is elragadó regény.
Hol csúszott el a magyar polgárosodás? Ma is nagyon aktuális kérdés ez. És nagyon aktuális regény. Miért nem tudott (tudhatott) a magyar parasztság valódi középosztállyá válni? Családtörténetbe ágyazott magyar társadalomtörténet. Egy szép részlet itt:
Több értékelő nem szerette ezeket a szellemezős részeket. Én viszont nagyon. A traumák nem engedik meghalni a nőket, a tőlük való félelem nem hagyja meghalni a férfiakat. A valóság és a képzelet között lebegnek. Nekem ezek a popkultúrás kísértetsztorik jobban bejönnek, mint a Kö hull apadó kútban balladás paraszti világa. Talán mert ez nem Erdély, hanem a Dunántúl. Sok minden visszajött, amiket mesélt a nagyanyám.
Hát ez engem elvarázsolt. Nehezen rázódtam bele, de a negyedik fejezettől kezdve magával ragadott.
Sok szempontból igencsak meglepő regény. Az a rettentő sok tragikus téma – és hozzá az elbeszélői hang humora, iróniája, olykori derűje. A parasztsághoz való hűség és a polgárosodás ellentéte. A női és férfi hang feszültsége. De már a kiindulópont is valamiféle ellentétet sejtet, a Torma és Bujdosó család teljesen ellentétesek, nem lehet köztük pro vagy kontra állást foglalni: ezek a családok megtestesítik a parasztság válaszútjait. Nagyon sok minden kavarog bennem a regény kapcsán. Az biztos: kevés ennyire jó családregényt olvastam.
Népszerű idézetek
Az amerikás kabát, úgy látszik, segített rajtam, hisz délután hatkor már Bély utcáin emelgettem a kofferomat.
268
Hajlongott, sírt, aranyakat hullajtott a szlovák tisztviselőknek, valami rettenetes félreértés történt, zokogta Lehota bácsinak, aki már magas posztot töltött be a rendőrkapitányságon, utánajárt és közölte anyuskával, hogy a motor maradványai alapján a mindentudó cseh gépészek se értik, hogy mi történhetett.
32
A hegyek jók, arra tanítanak, hogyan legyünk többek önmagunknál.
151. oldal
Az esőszálakat mintha Anna néni szavai húznák a földre, a sok szó és a latin szó mintha megátkozta volna a falut, nem lehetett sem tejet, sem kenyeret kapni, mert a boltok üresen várták a gazdáikat, a haláltáborokba hurcolt zsidókat. Minket a ház múltja tartott el: a Bujdosónék, a sok Anna néni befőttjei, a lekvárok, a lencse, a száraztészta, a bab, az a sok-sok polcokon felejtett élelmiszer. A Bujdosók feleségei, ha megcsalták őket, és ha az ablakban elunták a nézelődést, akkor egész hadseregre való készletet halmoztak fel. Tartósították a tavaszt, a nyarat, az őszt a befőttesüvegjeikben, a régi kenyérből kétszersültet, a zsírban disznóhúst tettek el, mintha készültek volna a világvégére. Anna néni leemelt a polcról egy üveget, őszi, 1936, írta rá az egyik régi Anna néni, míg fia, Károly az örökös esőben nyűglődött a földeken állatok, gépek nélkül. De csak az idő rohadt meg, nem a kamrában az ételek.
Egy kis édességre vágyunk
Beleszalad a nap a sokadik tengerbe.
Minden éj, minden nap felfedez
új bolygókat, növekvő és belehaló tengert
mindegyik útján. De mi azt hisszük, mindig ugyanott jár.
Versek a dobozban
Cipi túlélte, a Magura rögtön látta, hogy a túlélés Cipi igazi természete. Cipi évek múlva a haifai kórházban tudta meg, hogy nem lehet gyereke, se csóktól, se mástól nem eshet teherbe.
153.
Ezt azért rosszul tettem. Bűnszag áradt II. Bujdosó Károly kabátjából, ahogy kerestem a mocsaras tó mentén Gutiék tanyáját, a kabát, mint Amerikás Károly karja, nyomta a vállamat. Az ajtóból mégiscsak visszafordultam, tudtam, hogy a tó környékén el kell taposnom nyomokat, hisz nem vezethetnek egyenesen a pajtába. Milyen nevetséges, gondoltam, sétálgat éjszaka az ember kalappal a fején, kofferrel a kezében, mintha csak egy holttestet ásnék el titokban.
A bátyáméktól csak álhírek jöttek, azaz postán feladott és továbbított levelek.
262.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vámos Miklós: Apák könyve 91% ·
Összehasonlítás - Kollár-Klemencz László: Öreg Banda 87% ·
Összehasonlítás - László Boglárka: A Bánlaky-örökség 87% ·
Összehasonlítás - Fábián Janka: Emma szerelme 85% ·
Összehasonlítás - Iglódi Csaba: Dreher-szimfónia 81% ·
Összehasonlítás - Lontai Léna: Könnyező liliomok 94% ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: A hajtű 94% ·
Összehasonlítás - Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató 92% ·
Összehasonlítás - Kőrösi Zoltán: Magyarka 92% ·
Összehasonlítás - Kékesi Dóra: A holnap érintése 92% ·
Összehasonlítás