A ​szamaras zarándok 94% 14 csillagozás

Azt hiszem, így december 30-án kijelenthetem, hogy 2021 (egyik) legjobb olvasmányélményével gazdagodtam Banka Rolandnak köszönhetően. spoiler
Az író sajátos stílusban meséli el egy külső és belső utazás előzményeit, élményeit és annak hatásait az életére. Persze ez tudható is a címből, hiszen a Camino, a zarándoklat mindenképpen spirituális élmény spoiler.
B. R. magyar-filozófia szakos tanárként és pszichológusként végzett, innen a már említett sajátos stílus, tudniillik dobálózik a pszichológiai, filozófiai és egyéb tudományos szakszavakkal, irodalmi idézetekkel, szállóigékkel, miközben gyermeki, naiv, teljesen naturalista őszinteséggel beszél mindenféle testi működéséről és olyan szlenget nyom, amihez nekem olykor szótár kellett. :)
Szóval az lejött, hogy ő egy intelligens, a világra nyitott és érzékeny, de öntudatos, radikális fiatal férfi, aki nem fél a kényelmetlenségektől és magasról tesz rá, mások mit gondolnak róla. Modern Don Quijote, és büszke erre az analógiára. Magáról így ír: “az igazságot keresem, nem az önigazolást” … “A motivációim, amikről tudok: megosztási vágy, tanári hivatástudat, az egység csodájának természetességét átélt egyén felelősségérzete.”
Célja: “Összesétálni a világot, és közben annak szépítését önmagunkon elkezdeni.”
Katolikus gyökerekkel rendelkezik, de nem kirekesztő. Látja az egyház visszásságait, de ez nem befolyásolja istenhitét.
Igazi pedagógus, és nem csak azért, mert tanári diplomája van. Ugyanakkor nem akarja megmondani a tutit, nincs receptje a boldogságra, vagyis mindenkinek magának kell megtalálni a saját útját. Neki a Camino volt ez, és ez a könyv is.
”Azt meg kifejezetten cinikus frázisnak tartom, hogy “álmaid útjában senki nem áll, csak te magad.” Hát ja, meg a három gyereked, az alkoholista férjed, a lakáshiteled, a kialakulóban lévő méhnyakrákod… De amúgy csak te! (…) Szerintem mindenki a maga keretei között szárnyaljon.”
Ennek az idézetnek külön örültem, mert nekem is itt a három gyerek, miegymás, de én most a könyvvel ugyanúgy kizökkentem az időből és teleportálódtam Szent Jakab útjára a betűk szárnyán.
A szamárnak meg nemcsak azért örültem, mert cuki, és mert hangosan nevettem a dolgain, hanem azért is, mert irigy vagyok. És olyan nincs, hogy az ember csak úgy elmegy caminózgatni (csak az irigység beszél belőlem), kell valaki, akiért felelősséget vállalunk, akihez alkalmazkodunk. Mert ilyen az élet. Ő persze ezt szebben megfogalmazza, és egy kicsit más összefüggésben: ”Minden Don Quijoténak szüksége van Sancho Panzákra és fordítva.” És az egyéni élmény mellett mindig ott van a közösségi élmény, mások segítése is. Így válik kerekké ez a történet.
Olvassátok ti is!

Önkéntesként vettem részt a Margón és a véletlenek sorozata vezetett el oda, hogy épp akkor keveredtem be a terembe, amikor erről a könyvről beszélt az írója és szerkesztője (?). Elolvastam, hogy miről szól, megakadt a szemem, azon, hogy 2013. augusztus 23.ára datálja az újjászületését, jé, én meg pont aznap töltöttem a 17.születésnapomat, ez csak nem egy jel? A lényeg, hogy az előadás hangulata, az író könnyed és ironikus humora annyira betalált, hogy éreztem, sőt tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom.
Nem is tudom mit vártam a könyvtől, szerintem fogalmam sem volt, hogy mennyi mindent kaphatok.
Nem szoktam véleményezni se itt se más platformon a könyveket, általában meghagyom ezt a lelkesebb embereknek, pedig szakavatott bölcsészként talán akár jogosan meg is tehetném. De nem szeretnék senkit befolyásolni, hiszen nem az itt elért értékelés fogja megmondani, hogy ez a könyv jó vagy rossz. Sose tudhatod, hogy ami másnak nem jött be és lehúzta, az neked nem lesz-e életed könyve.
Most mégis rászántam magam, hogy írjak a könyvről, nem a sztoriról, azt majd mindneki elolvassa maga. Nagyon tetszik az a könnyed már- már természetes, ironikus és önironikus humor ami végigjárja a könyvet, az a rengeteg pozitív gondolat, amelyeket az olvasó felé közvetít. Az író, Roland nem beszél magas lóról (szamárról?), nincs eltelve magától, nem akarja megmondani, hogy mit vagy hogyan tegyél. Ugyan, miért is tenné? Nem éreztem azt, hogy világot akarná megváltani csak azt, hogy megtalálta az ő receptjét/ útját/ módját a boldogságához, és erre ösztönöz mindenkit, hogy keressük és kutassuk ezt a saját életünkben.
Lépd át a komfortzónád, merj a kereten kívül gondolkodni és merj önálló véleményt formálni, légy bátor és irányítsd te a sorsod és a jövőd.
Valószínűleg azért szimpatizálok a könyvben megjelenő gondolatokkal, mert magam is hasonló módon vélekedem. Egyszer sem éreztem azt, hogy untatna a bölcsész dumája (nem csak azért mert én is az vagyok) hanem mert írtó jól csinálta. Az egyik oldalon felnevettem, a másikon elcsodálkoztam a harmadikon pedig bőszen bólogattam, és ez így ment végig, hol gyorsabban, hol pedig ritkábban váltották egymást ezek a szakaszok.
Egy szót mint száz ( mert annyit már biztosan leírtam): pozitív.
Pozitív a könyv, az ember, a csacsi, az út, a gondolatok, a kendőzetlen valósága amelyhez nagy bátorság kellett, hogy így megmutassa nekünk. Ha neki ért annyi őszinteséget és energiát, hogy mindezt elmesélje nekem, nekünk és lehet, hogy magának is, hogy a lelki fejlődésemhez hozzátegyen és pozitív irányba mozdítsa el, akkor én is veszem a fáradtságot és elmondom, hogy nekem mit jelentett a története.
Mindezt.
Köszönöm.

Elgondolkodtató és magávalragadó könyv. Zarándokoknak (testi, lelki zarándokoknak egyaránt) ajánlom.
Roland sajátos hangja humoros, kedves, filozofikus, szerény, intelligens. Épp olyan mint ő maga, legalábbis amennyire ezt ilyen zarándoktestvéri távolságból és néhány (köztük egy spanyolországi, egymással egyetlen szót sem váltott) találkozásból ezt meg tudom ítélni. Érdemes olvasni!

Kevés könyvet olvastam egynél többször életemben. Olyan pedig nem is volt, amit eleve úgy tettem le, hogy na, ezt biztosan el fogom olvasni még legalább egyszer, hogy csak a lényegi gondolatokra tudjak koncentrálni.
De ez most ilyen könyv lett. Örülök, hogy beszereztem egy saját példányt belőle.

Szórakoztató, elgondolkodtató és kedvet meghozó olvasmány. Egy magyar srác kalandjai a Caminón humorral, filozófiai fejtegetèsekkel fűszerezve.