Milolu 11 csillagozás

Bánffy Miklós: Milolu Bánffy Miklós: Milolu

A kötetben Bánffy Miklós három kisregényét találja az olvasó. E három kisregény elég távoli időpontban és eltérő életkörülmények között született. A Bánffy által pályakezdőként használt Kisbán Miklós néven jelent meg a Reggeltől estig 1927-ben, a Bűvös éjszaka 1946-ban. A harmadik, a Milolu már az elhallgattatás éveiben, 1948–1949-ben született, s – egy folyóiratközlést nem számítva – most kerül először a nyilvánosság elé. A világ, amelyben az első két regény hősei mozognak, némiképp rokon az Erdélyi történetével, de eltérést is mutat: az első lélektani érdeklődésében, a második világháborús hátterével. A Milolu teljesen rendhagyó a Bánffy-életművön belül: pergő cselekményszövésű bűnügyi regényke, egy képlopásba belekeveredett szerelmespár itáliai kalandjaival.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Helikon, Budapest, 2015
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275994
>!
Balassi, 2007
204 oldal · ISBN: 9789635067152

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Etna · Stromboli · Szicília


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Bánffy Miklós: Milolu

Bájos. Nem is bűnügyi regény, inkább bűnügyi operett, az ember szinte várja, hogy a szereplők bánatukat dalban mondják el. A sztori nem sok skandináv beütésről árulkodik: ellopnak egy „Lionardo” (sic!) rajzot a Szépművészetiből, de a rosszfiúk még csak meg se ölnek senkit, bár mint később kiderül, törekedni azért törekednek rá. Aztán Szicíliában találjuk magunkat, ahol rejtélyes módon felbukkan a holmi, és felbukkan Milla (avagy Milolu) is, a talpraesett, bátor és eszes újságírónő, hogy belevesse magát a nyomozásba. Bizonyos szempontból amolyan proto-Dávid Veron ő, vagy ha így jobban tetszik: Miss Marple hamvas ifjúkorában. Az ő segítőtársa Vida Tibor zeneszerző, akinek naplójából értesülhetünk az egész kalamajkáról – segítőtárs a szó legvisszafogottabb értelmében, mert hozzá képest Poirot Hastings kapitánya agysebész és kvantumfizikus egy személyben. Mondjuk nyilván nem könnyíti meg a dolgát, hogy Milolu (passzióból, valószínűleg) semmilyen információt nem oszt meg vele a bonyolódásokkal kapcsolatban, vagy legalábbis csak erős spéttel. Ennek ellenére a végén minden jóra fordul, szívecskék repkednek a levegőben, és csicseregnek a kis csicserimadarak.

Mondanám sekélyesnek ezt a könyvet, de valahogy épp ez ad neki sajátos varázst – hogy Bánffy mintha puszta kikapcsolódásból írta volna. A szereplők kidolgozása során biztos nem ülte zsibbadtra a fenekét, és a történetet is lehetett volna csavargatni még párszor. Ugyanakkor van benne valami finom kor-és környezetrajz a ’20-as, ’30-as évek Itáliájáról, amiben mintha egy sóhaj rejtőzne: hogy elmúltak azok a régi szép napok. (Mondjuk kinek a ’20-as, ’30-as évek „régi szép napok” voltak, kinek meg nem. Nagyon nem.) Szóval kellemes kis aranyosság, falat habos sütemény.

(Viszont: mi értelme van olyan lábjegyzeteket illeszteni a szövegbe, hogy „meg volt hűlve” és ide lábjegyzetben, a lap aljára: „megfázott”? Hát ennyire alulra kalibrálták az olvasói műveltséget?)

2 hozzászólás
>!
csgabi MP
Bánffy Miklós: Milolu

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és nemrég jött el az idő, hogy valóban el is olvassam ezt a vonzó borítójú regényt. Szeretem a századfordulót és a 20. század első felét, ez a történet pedig az 1930-as években játszódik. Ráadásul nemcsak Budapesten, hanem Szicíliában és Olaszországban is! És én meg pont imádom Szicíliát. :-)
Nem szabad elfelejtenie, hogy a regény a negyvenes években keletkezett. Ha ezt a tényt nem veszítjük szem elől, akkor nagyon élvezzük majd a történetet. Ugyanis ez aztán tényleg nem egy pergő krimi, számomra a fogalmazás sem volt éppen kiforrott (lehet, hogy a szerző más könyveiben a fogalmazás jobb, én még csak ezt olvastam Bánffytól). Magamra is volt, hogy rá kellett szólnom, amikor kezdtem ezt elfelejteni. Mármint, hogy a negyvenes években íródott.

A fülszövegben olvasható egy részlet Demény Péter egy, Tiszatájban megjelent kritikájából, és valóban operett ez a történet. Jó értelemben véve. Mert kikapcsolódást nyújt, szórakoztat, humoros és igazán visszarepít egy másik korszakba. Szóval alapjában véve kellemes kis olvasmány egy nyári napra.

>!
Iustitia
Bánffy Miklós: Milolu

A könyv varázsát a kettős elbeszélői szerep adja. A független elbeszélő mindvégig kissé zárkózott, objektív marad; a naplóforma ezzel szemben csapongó szubjektivitással bír, hullámzik, akár férfi főhősünk érzelmei. Míg az első talán túl száraz, a második szentimentális, tökéletes egyensúlyt alkotnak. Egyikből sem nagyon lehetett volna többet jó szívvel elviselni, mint amennyit ebben az összhangban kaptam.
Az író mintha tisztán az ábrándok embere lenne: nem átall szemérmetlenül valótlan kalandregényt fabrikálni. Ez azonban nem válik kárára, bár mesés, de izgalmas világ falait húzza fel az olvasó köré, amiben minden irdatlanul romantikus, ezzel tökéletes kikapcsolódást nyújtva.
Noha kevésbé szépirodalmi igénnyel megírt mű, mégis csaknem annyira világpolgári, mint az Utas és holdvilág. Aki abban élvezte az olasz kis- és nagyvárosokon át történő kalandozást, itt sem csalódhat.

>!
vargajudit P
Bánffy Miklós: Milolu

A három kisregény/novella – Reggeltől estig, Bűvös éjszaka, Milolu – közös vonása, hogy szerepel bennük egy-egy érzelmileg túlfűtött zseniális zeneszerző. A sorsuk azonban eltérő: egyikük befut és halála után is csodálat tárgya, magánélete viszont csődközeli, a másik nem tud befutni és világtól visszavonult kupleráj bárzongoristává lesz (az ő magánéletéről nem sokat tudunk meg de sejthető, hogy nem kiegyensúlyozott), a harmadik viszont világhírű is, népszerű is, és még a szerelemben is szerencséje van. Így, ebben a sorrendben a történetek szerint.
A kissé dagályos stílus ellenére a történetek magukkal ragadóak, csak pár leíró részt ugrottam át, ahol a dagályosság tetőfokára hágott.

>!
Orshie
Bánffy Miklós: Milolu

Amikor ezt a könyvet vettem olyat tettem, amit szándékosan szoktam kerülni: a hirtelen felindulásból elkövetett könyvvételt. Ritkán jöttem ki jól ebből a helyzetből, és sajnos most is elég keserédes a hangulatom. Maga a történet izgalmas is lehetett volna, hiszen egy festményrablást követően hőseink kalandos itáliai útjáról szól, mely során nevezett képet próbálják visszamenteni a Szépművészeti Múzeum számára. Ennek ellenére lagymatag kis sztori, olyan kis kellemes érzetet hagy maga után, de egyáltalán nem tudja visszaadni azt az izgalmakkal teli, feszített tempót, amiről elvileg szólnia kéne. Könnyed délutáni olvasmánynak elmegy, de sajnos ennél nem több.


Népszerű idézetek

>!
csgabi MP

Gyönyörű ez a Szicília! – nincs több ilyen ország a világon, a legzordabb hóborította hegyek, legdúsabb fennsíkok, a hegyoldalakon szőlő és olajfa, és legalul narancs- és citromligetek olyan zsúfoltan, hogy fölülről akár dzsungelnek néznéd. Mindenütt pedig az ultramarin tenger, és fölöttünk az örökké kéklő égbolt.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szicília
>!
Iustitia

Milyen leleplező az arcunk álmunkban! Lehull róla mindaz, amivel páncélozzuk magunkat, mikor ébren vagyunk. A valódi énünk – talán a múltunk is – lép elő ilyenkor, és szótlan mondja el, amit lelkünkben hordozunk.

Március 13., reggel, 104. oldal

>!
csgabi MP

A Lipari-szigetek. Rücskös, bolondforma sziklák. Csupa kialudt vulkán. Az egyik a Stromboli. Most is füstöl. Csak szelíden füstöl. Bélésen pipázik, mint valami jóságos nagybácsi, pedig azt mondják, még gyakrabban komiszkodik, mint az öreg Etna.

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Etna · Stromboli · vulkán
>!
Iustitia

Akárhány hajó szánt keresztül a tengeren, nem marad semmi nyoma. A hullám azonnal összezárul, és olyan lesz újra, mintha soha, semmi át nem vágott volna rajta. Senki sem mondhatja meg, hogy itt vagy ott széterőszakolta vizét valami. Még ha nagy óceánjárók is végigszántották a tengert, a hullám alig húsz lépésnyire már újból olyan szűztiszta és töretlen, amilyen azelőtt, amilyen mindég volt, amilyen mindég lesz…

Március 13., reggel, 110. oldal

>!
Iustitia

Nő és zene, zene és nő. Ezek összefüggenek, legalábbis nálam.

Március 7., 33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zene
>!
Orshie

Idegen ilyet nem csináltat, odavalósi is alig, amin már azért sem csodálkozhatunk, mert dacára a tökéletes művességnek, mindez olyan szörnyű ízléstelen volt, amilyennel csodálatosképpen csak Olaszországban, a szépség hazájában találkozik az ember. Ott látni csak tengeri kagylóra festett Vezúvot, apró mozaikból gondolát, pici csigákkal borított gyufadobozt, teknősbékából fogpiszkálót.

163. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Méhes György: Gina
Bálint Tibor: Zokogó majom
Kolozsvári Grandpierre Emil: A rosta
Méhes György: Szép szerelmek krónikája
Ignácz Rózsa: Papírmalom
Bárányi Ferenc: Égbenyúló kockakövek
Tamási Áron: Bölcső és bagoly
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Kozma Mária: A jóság síró vágya
Wass Albert: Kard és kasza