Vihartépte ​zászlaink (Hunyadi 10.) 56 csillagozás

Bán Mór: Vihartépte zászlaink Bán Mór: Vihartépte zászlaink

A ​Magyar Királyságra vészterhes árnyékként telepedő török fenyegetést Hunyadi János kormányzó egy végső, mindent eldöntő hadjárattal igyekszik elhárítani. Seregeit összegyűjtve nagyszabású haditerv alapján tör előre a Balkán irányába. Célja a görög Szaloniki elfoglalásával egy jelentős magyar hadikikötő létesítése az Égei-tengeren, hogy a jövőben onnan indulhassanak a közös, európai felszabadító hadjáratok.

Terve azonban kudarcot vall a szerb despota, Brankovics György árulása miatt. A magyar csapatok nem érik el a szövetséges albán hadak vonalait, így reménytelen ütközetre kényszerülnek II. Murád szultán elsöprő túlerőben lévő török seregével. Hunyadira pályafutása eddigi legnehezebb csatája vár. Három éjjel, s három nap talpig fegyverben kell állniuk a sarat; hiszen a középkor alkonyának egyik legvéresebb ütközetében nem csak Magyarország, de az egész keresztény Európa jövője a tét.

Mindeközben a Hunyadi-ellenes erők a hátországban is újra szervezkedni kezdenek.… (tovább)

>!
Gold Book, Debrecen, 2019
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634265375
>!
Gold Book, Debrecen, 2019
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634265375
>!
Gold Book, Debrecen, 2019
ISBN: 9789634265405

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Hunyadi János


Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Qedrák MP
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Most, hogy elolvastam ezt a kötetet, megpróbáltam az emlékeim és az értékelések alapján feleleveníteni a korábbi részeket, mert nem akartam egy olyan fedezetlen állítást tenni, hogy ez a legjobban sikerült könyv a sorozatból. De az emlékek számba vétele után nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy valóban az, hiszen ez tartalmazza talán legtisztábban azt a fajta heroizmust, amit Bán János be szeretne mutatni.

Az előző kötetnél egy kicsit bosszankodtam, hogy a rigómezei csatára már pont nem került sor, és dohogtam magamban, hogy bizonyára valamiféle szerkesztői nyomásra helyezte át az író a következő kötetbe a csatát. Ám a 300 oldalas csataleírás, amely bővelkedik heroikus erőfeszítésekben, lelkesítő pillanatokban és szomorú fordulatokban, nem fért volna el ilyen mélységben megírva az előző kötet végén. Emlékszem, gyerekként a rigómezei csatát emlegették nekem sokszor, mint egy nagyon fontos és sok mindent eldöntő vereséget az oszmán-törököktől. Kicsit később, amikor már az iskolában tanultam a történelmet, a csata jelentősége mintha elhalványult volna a közbeszédben, és a figyelem elsősorban a hosszú hadjáratra, Várnára és Nándorfehérvárra összpontosult volna. Az egyetemi tanulmányok alatt pedig ez egyrészt azzal egészült ki, hogy a rigómezei vereség, Nikápollyal vagy Várnával ellentétben kódolva volt, másrészt ez az utolsó nagyszabású támadó hadjárat, amelyet a Magyar Királyság a Török Birodalom ellen vezetett. Ezalatt kicsit ki is hullott az emlékezetemből az a tény, hogy a középkori magyar hadtörténelemben csaknem párját ritkító módon egy több napos ütközetről beszélünk, amely a tanultak ellenére ugyan valóban nagyon rossz esélyeket kínált, de amely talán korántsem volt annyira lefutott.

A csata leírása mellett látványosan felépül a fiatal Mátyás személyisége, de nagy szerepet kap a török Eliez bég is, akinek a további útjáról nekem van némi sejtésem. Megint mások, mint például Hunyadi László, szinte csak epizódszerepet kapnak. Ha egyetlen negatívumot kiemelhetnék a kötettel kapcsolatban, az pont az epikus csataleírás miatti kiegyensúlyozatlanság, hiszen a már említett háromszáz oldalas csatát nagyjából kétszáz oldalas egyéb esemény követi, amelyen a szerző tapintható feszültséget teremt, de pont a történeti valóság ismerete miatt (ti. hogy Hunyadi túléli a fogságot), ezt a törekvést nem feltétlenül koronázta siker.

Az események sodrából számomra kiemelkedik még Ecsellő áldozata. A korábbi kötetek értékelésekor említettem, hogy milyen mostohán bánik Bán János a női szereplőivel, nos ebben a részben neki kell meghoznia a legsúlyosabb áldozatot, akkorát, amekkorát egyetlen férfiszereplő sem hozhat meg. Nagyon remélem, hogy ezt az áldozatot nem szaggatja szét valami Dallasból merített fordulat.

Apropó, ha már filmek: nekem úgy tűnik, hogy a filmes jellegű megszakítást egyre gyakrabban és tudatosabban alkalmazza a szerző. Talán ez azt is jelenti, hogy nagyobb rutint szerzett az elmúlt időszakban ezen a téren, ami egyúttal azt is jelentheti, hogy közel van egy esetleges Hunyadi-film vagy tévésorozat megvalósulása. Ha ez így van, akkor kíváncsian várom a majdani végeredményt.

A kötet végén már csaknem százoldalasra duzzadt az adattár, amelyben többek között azt is elolvashatjuk, hogy a gigászi ütközetet mely szerzők nyomában hogyan igyekezett Bán János rekonstruálni. A kötetek közül talán itt sikerült az egymásnak ellentmondó feltételezések közötti írói vacillálást a legjobban megfogni.

Mindazonáltal a könyv hangvétele megmarad olyannak, amilyennek a korábbiak is: jellemzi egyfajta tanítói szándék, amely (főleg a kerettörténetben) a Nyugattal való szembenállást, a Kelettel való harcokat és a nemzeti alapú összefogás szükségességét közvetíti, ahogyan a korábbi részekben is, de azoknál talán valamivel kevésbé hangsúlyosan. Vajon ha Bán János egy ekkora eposzt szánt Rigómezőnek, hogyan fog kinézni a nándorfehérvári ütközet?

4 hozzászólás
>!
Lyanna P
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Hosszú várakozás után ismét megjelent egy Hunyadi kötet, a 10. rész. Közben napvilágra került a hír, hogy még két kötet következik és lezárul a Hunyadi János életet feldolgozó nagy „eposz”. Bán Mór univerzuma ontja magából a Hunyadi Jánossal kapcsolatos információkat, és naprakészek lehetünk a filmes tervekről is.
A 10. kötet egy kemény, hideg, kegyetlen történet, fantasy elemekkel tarkítva. Gondolok itt spoiler Ecsellő számomra nem egy kedvenc karakter, finoman fogalmazva. spoiler Békési József a kiadó szerkesztője által kért Cillei ténykedések bővebb kifejtése valóban színessé tették a regényt. Mátyás megjelenése és egyre nagyobb térhódítása, szerepe a regényben valóban helytálló és időszerű, de véleményem szerint kissé túlzó ez az 5 év körüli gyermek viselkedése és gondolkodása még akkor is, ha maga Hunyadi Mátyás. Kíváncsian várom a folytatást és a sokat ígért Mathias Rex sorozatot. De addig sem maradok Hunyadi Mátyás nélkül hiszen Benkő László kiváló sorozatával gondoskodik az olvasnivalóról.
Nem rajongok a török sorozatokért valahogy… de Bán Mór megszeretteti az emberrel az ellenséget is, gondolok itt Eliez bégre. Kiváló karakter. Véleményem szerint a sorozat célja nem ez, de az elmúlt részek nagyon sugallják.
A király harmadik esküje című Bán Mór tanulmány megjelenésekor lehetőséget adott olvasóinak, hogy megvásárolják a művet. A 10. kötetet kiadták egy nagyon különleges díszes borítóval, amelyet nyereményjáték formájában lehet megszerezni. Igaz 100 példányszámban nyomtatták, de most a gyűjtők úgy látom nem kapnak lehetőséget a megvásárlásra. Úgy gondolom azokat az olvasókat, akik szeretik, tisztelik a könyveket és gyűjtik a különlegességeket illene figyelembe venni.
A borító így önmagában is nagyon szép, különleges.

>!
kitti_th P
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Amikor az engürúszok ránk zúdulnak, mintha százezer dzsinn taposná földbe a sorainkat!

Sokat gondolkoztam, mennyi csillagot is adjak rá, mert valahogy annyira lassan és nehezen haladtam vele. Persze, ez általában azért van az ilyen borítójú könyveknél, mert ilyen a borítójuk: kemény, nehéz, be sem fér a táskámba, és utálom cipelni magammal.
És egy kicsit unalmas volt. Legalábbis az a bő 200 oldal az elején, ami a rigómezei csatáról szól. Tudom, hogy ennek a könyvnek a 70%-a ezt a csatát öleli fel, de egy idő után már sok volt. Az előzőben már Várna is sok volt. Lehet, hogy Hunyadi tényleg annyira értett a hadakozás, ahogy ebben a könyvben is lejön, de most már sokszor csak fejjel rohan a falnak. Régen voltak jó ötletei, mint mikor Titelrévnél a holtakkal futtatta meg az ellenséget. Most már kezd kiégni, pedig még 8 évig élni fog…
Örültem, hogy végre Mátyás is felbukkant, kicsit több szerepet kapott, mint korábban bármikor. Várom már, hogy az ő életéről olvashassak.
Viszont nehezményezem, hogy Magyarország ennyire keveset szerepel. Tudom, hogy a hosszú hadjárat miatt Hunyadi idegenben harcol, de néha azért visszatérhettünk volna az országba kicsit tartalmasabb jelenetek erejéig, nem csak annyiig, ami Dénes kreténségét hívatott bemutatni. És hol van Újlaki?
Összességében, a könyv jó. Megy a kedvencek közé. Megérdemli az öt csillagot, csak most már kicsit vágyom arra, hogy másról is szóljon a sorozat, mint az örökös háborúskodás és csatajelenet.
Egyébként pedig, nem tudom, hogy Bán Mór tudatosan csinálja-e vagy véletlen spoiler, de minden kötetében fellelhető legalább egy olyan oldal, ahol párhuzamba állítja a mai magyar viszonyokat az akkorival. Meglepő módon semmi, semmi, de semmi az égvilágon nem változott az eltelt 500 év óta.

>!
WolfEinstein
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Eddig ez a kötet volt a leglendületesebb. Tulajdonképpen egyetlen, időben viszonylag rövid eseménysort mesél el: a rigómezei csatát és utána a sereg és Hunyadi János hazaverekedését. 530 oldalon keresztül! És egyetlen bekezdés erejéig sem válik unalmassá! Érezni, hogy Bán Mór mekkora szeretettel, tisztelettel és élvezettel mutatja be ezt a történetet. Rengeteget ír, elképesztő terjedelmű eposszá duzzadt ennek a néhány évnek az elbeszélése, és páratlanul le tudja kötni az olvasót. Még nem vagyunk a történet végén, de ennyi kötet jelent meg eddig. Nem tudom, mihez kezdjek, hogy fogom tudni kivárni a következő kötetet. Az a nagy szerencse, hogy kellemes nyugvóponton zárult le ez a rész. Bán Mór különösen élvezetes olvasmányélményt nyújtott néhány hónapra.

>!
dpart P
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Nem tehetek róla, de élvezem olvasni a történelmi regényeket. Így voltam ezzel a könyvvel is. Bán Mór a rigómezei csatába visz el most bennünket. Bár ez a csata súlyos vereséget jelentett Hunyadi és a magyar nemzet számára, rengeteg halottal, mégis jó volt olvasni.
És bár Hunyadi kétszer, háromszor is meghalhatott volna a kapott sebei miatt, mégis túlélte, mint egy igazi szuperhős.
Egy kicsit azt sajnáltam talán, hogy sok idő telt el az előző regény óta, és sok történet esett ki, vagy kellett gondolkozni azon, hogy hogyan is volt az előzőben. Azaz ezt a sorozatot egymás után érdemes olvasni.

>!
Petya15
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Micsoda nagyszerű kötet lett e kérem szépen!
A Hunyadi – sorozat 10. kötete is eszméletlenül jól megírt, kellően izgalmas, és olvasmányos regény lett. Aki a 8. – 9. kötetből hiányolta a csatát, az akciókat, kalandot, nos itt biztosan bepótolhatja a monumentális rigómezei csatával, amely a regény 2/3 -át öleli fel, amely mint megszokhattuk, kellően rideg, véres és feszült minden mozzanata. Hihetetlen, de mégis a hosszúra nyúlt csata egyáltalán nem unalmas, mindig kellően fordulatos, részletes. Minden részlet a helyén van, a cselekmény érdekfeszítő, a párbeszédek nagyon jók, a karakterek emberiek és jól kidolgozottak, plusz pont a kis Mátyásért, hogy végre láthatjuk, olvashatunk a kis örökmozgóról, vagy éppen Hunyadi László magabiztosságáról és kiállásáról, s természetesen a nagy ellen ténykedéséről, Cilleiről is bővebben olvashatunk. Új szereplő egy török hadvezér Eliez bég, akinek megjelenése új perspektívát ad a történéseknek, ami remek gondolat.
Mint írtam a történet remekül fel van építve, olykor dermesztően rideg és torokszorító, máskor pedig együtt mosolygunk a szép öregemberrel a múlton, a hősökön, akik életüket áldozták a magyar nemzetért, szeretteikért!
A terjedelem és a minőség kéz a kézben jár!
Hiánypótló ez a sorozat, hiszen regény lapjain keresztül plántája belénk a magyar öntudatot, a hazaszeretetet és a meg nem alkuvást népünkért! Minden évben több sorozat rajongó várja az újabb Hunyadi kötetet, mert minden alkalommal vissza kapunk egy jó érzést a múltból, amire büszkék lehetünk, s kellő méltóságot.
Köszönet és hála az írónak, valamint kellő kitartást a tovább nagyszabású történethez!

>!
Roadway07 I
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Valami egészen elképesztő, hogy milyen monumentalitás és profizmus árad ebből a regényfolyamból, amelyre (nekem legalábbis) eddig ez a rész tette fel a koronát.

>!
bookasticdude
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Így a 10. kötetben volt egy olyan érzésem a könyv első felével ( a csatával), hogy ezt már sokadszor olvastam újra.

>!
jankihun
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Olvastam a könyvet, mert szeretem Bán Mór stílusát, mert érdekel a történet, és mert olvastam az előző kilencet is – mégsem éreztem azt a feszült izgalmat, lélegzetállító katarzist, kézzelfogható materializmust, mint az előző kötetetknél. Meglehet, a sztori most nem tartogatott annyi fordulatot, de még ha el is tekintünk ettől, csalódott vagyok. Sajnos a siettség a szövegen látszik a legjobban – kimaradt pár kör lektorálás. Ennyi elütést rég nem láttam, és borzasztóan zavarta az élményt. Ne menjen a mennyiség a minőség rovására….

>!
Orsolya_Mojzer
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Az előző kötetben hiányoltam a csatákat, itt most megkaptam. A történet nagyobb része a Rigómezei csatáról szól, de én így is nagyon szerettem. A Hunyadi sorozat nálam mindent visz. Ecsellő karaktere ebben a részben sem vált a kedvencemmé, de amit kénytelen volt megtenni azért nagyot nőtt a szememben. A vége szívmelengető volt. Nagyon várom már a folytatást.


Népszerű idézetek

>!
Wiggin77 P

– Itt vannak?
– Itt bizony.
– Sokan?
A két derék hadfi némán egymásra nézett.
– Ne kíméljetek! Sokan?
– Százhúszezren, Jankó.
Hunyadi meghökkent ugyan, de igyekezett úrrá lenni keze remegésén.
– Csak? Annyival délig elbánunk!

10. oldal

>!
kitti_th P

– Itt vannak? – kérdezte Jankó.
– Itt bizony.
– Sokan?
A két derék hadfi némán egymásra nézett.
– Ne kíméljetek! Sokan?
– Százhúszezren, Jankó.
Hunyadi meghökkent ugyan, de igyekezett úrrá lenni a keze remegésén.
– Csak? Annyival délig elbánunk!

10. oldal, Prológus

Kapcsolódó szócikkek: Hunyadi János
>!
kitti_th P

– Ha a szultánod biztos a győzelmében, miért ajánl nekem békét?
– Mert te soha nem adod olcsón a győzelmet, uram.

30. oldal, Vér csörgedez a rigók mezején

>!
kitti_th P

Furcsa nép a magyar; míg győzelemre esélye van, nehezen fog össze, de a vereségben, a megveretésben egyszeriben megszólal azok lelkiismerete is, akik addig akadályoztak minden összefogást.

406. oldal, 9. fejezet - Szendrő és Szeged

>!
kitti_th P

– (…) Nézzétek őket! Tengernyi ellenséget látok odaát! Na és? Ma férfiként vívunk gyilkos diadalt velük. Győzelmünkből hazánkra örökös üdv és bántatlanság, miránk halhatatlanság származik! S ha Isten megmásíthatatlan akaratából elesünk, gyönyörűen halunk meg és örök életet nyerünk! Győzünk ma, vagy meghalunk! Ki ne harcolna itt szívesen, amikor győzni gyönyörűséges, meghalni pedig szent? Nem beszélek sokat: nem szavak teszik vitézzé az embert. A harcvonalban ismerszik meg, ki mit ér!

49. oldal, Vér csörgedez a rigók mezején

Kapcsolódó szócikkek: Hunyadi János
>!
kitti_th P

– A háború, amit Rumiliben vívunk, egészen más – borult el a szpáhi arca. – Allah oltalmazzon ma mindőnket, barátaim! Amikor az engürúszok ránk zúdulnak, mintha százezer dzsinn taposná földbe a sorainkat! Készülj fel a legrosszabbra, uram!

52. oldal, 1. fejezet - Vér csörgedez a rigók mezején

>!
kitti_th P

A vas uralkodik, a vér szolgál.

87. oldal, 2. fejezet - Mária országa

>!
Lyanna P

Az ősz a tenger partján nem tűnt igazán ősznek; az égbolt végre nem szürke volt, hanem ragyogó kék, alig néhány árnyalatnyival világosabb színű csupán, mint a végtelennek tetsző tenger.

369. oldal, 8. fejezet - Fehér király - Fekete király

>!
kitti_th P

Mások háborúznak, Te csak házasodj, boldog Ausztria!

254. oldal, 6. fejezet - A kitörés

>!
Wiggin77 P

Hunyadi felpillantott; a sötétségből beesett arcú, feszült tekintetű cseh zsoldosok bontakoztak ki.
– Búcsúzni jöttünk, kormányzó uram! Tarts meg minket jó emlékezetedben!
Jankó megölelte őket, egyiket a másik után.
– Engem még Pozsonynál mentettél meg Cillei karójától, kormányzó uram! Új életet adtál, remémyt. Isten áldjon meg tégedet!
– Tíz éve szolgállak, uram! Jó vezérünk voltál, igaz ember. Emlékezz ránk, cseh fiaidra…
Jankó megölelte ezt is, a többit is. Volt, ki nem értett magyarul, nekik ő mondott csehül istenhozzádot.
Ahogy megölelte őket, vas a vasnak csattant. Mert akkoriban még vasat viseltek a férfiak, és a szívük is vasból volt.

239. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Benkő László: A megszerzett föld
Trux Béla: A templomos lovag
Allen Newman: A száműzött zsoldos
Urbánszki László: Vérszagra gyűl
Robin LaFevers: Halandó szív
Bernard Cornwell: Az utolsó királyság
Bernard Cornwell: Az ördöglovas
Ken Follett: Az idők végezetéig